2008. február 2., szombat

Sült tarja rozmaringos-újhagymás körtével és egy nagy adag tapasztalattal


A hétvégém-gasztronómiai szempontból- igen érdekesre, mondhatni felemásra sikeredett. No, de kezdem elölről.

Hosszú hónapok óta kinéztem már az egyik Stahl könyvből ( azt hiszem a narancssárgából) a címbeli receptet. Mindig készültem rá, hogy majd nekiállok, mert úgy éreztem, nekem ez nagyon ízlene. Gondoltam ezt, annak ellenére, hogy tarját talán még soha életemben nem ettem, készíteni pedig pláne nem volt szerencsém. Valamint az sem volt számomra intő jel, hogy egyszer már próbálkoztam a gyümölcs+hús kombinációval (lásd a blog elején a csirkemellel töltött almát) és az sem jött be.

Nos a fenti mondatból kiderül, hogy ez sem. Azért leírom, hogy is készült, mert aki szereti ezt a ízkombinációt az bátran készítse el. (Nyersen amúgy nekem is bejött, csak sütés után változott meg a dolog)

Szóval, a körtéket kettévágtam, a magházukat kivájtam. Vajat (olyan 7-8 dkg-ot) kikevertem apróra vágott újhagymával ( nálam póré volt) és 2 szál apróra vágott friss rozmaringgal. Valamint jött még bele egy kis só és bors is. Ezt a kevercset töltöttem a körtékbe. Sütőtálba, tepsibe tesszük és 2 dl fehérbort öntünk alá. Majd sütjük. Végül a tarjával ( vagy bármilyen más hússal) fogyasztjuk. ( Én nem tettem, de ez csupán a saját faramuci ízlésvilágomat tükrözi)

A tarja sütésével is meggyűlt a bajom. Ugyanis nekem még sosem volt hozzá szerencsém. Stahl azt írta, hogy mindkét oldalát süssük elő 1-1 percig olaj+vaj keverékén, majd mindkét oldalát 5-5 percig süssük és kész. Ehhez képest ekkor nekem még tök nyers volt a hús belseje, úgyhogy telefonos segítséget kértem és utána többször vizet öntve alá és lefedve, hosszú ideig párolva omlósra készítettem, majd zsírjára lesütöttem szép pirosra. Az nagyon finom volt, hidegen és melegen is. Szerintem nem utoljára fordult meg tarja a konyhámban.

Azt viszont ünnepélyesen megígérem, hogy a gyümölcs+ hús kombinációjú kaják készítésével felhagyok. Be kell látnom, hogy akármennyire is gusztusosak és hiába szeretem külön-külön minden összetevőjüket, mégsem nekem találták őket ki.

Nincsenek megjegyzések: