2009. február 16., hétfő

Karamellás hatlapos


Az ehavi Príma konyha címlapján annyira étvágygerjesztően nézett ki ez a sütemény, hogy nem bírtam neki ellenállni és elkészítettem. Habár nem egy olcsó és nem egy gyorsan összedobható édesség, az íze kárpótol érte. Nagy sikert aratott és az is kiderült, hogy ez a recept szerepel a mi régi családi receptjeink között is Horthy lepény néven. Olyannyira jól sikerült, hogy az Uram kollégája kifejezetten rossznéven vette, hogy csak egy nap vitt belőle magával. Kiváló vendégváró sütemény, mert minél tovább áll, annál finomabb lesz, szóval jóelőre elkészíthető.

Karamellás hatlapos

Hozzávalók a tésztához: kb. 1,5 dl tej, 1 csomag (2 dkg) szalalkáli, 60 dkg finomliszt, 10 dkg margarin vagy vaj, 12 dkg porcukor, 2 tojás, késhegynyi só, 1 citrom reszelt héja

Ezekből egy jól kezelhető tésztát gyúrunk. ( a tej mennyisége azért kb., mert függ a liszt minőségétől is, hogy mennyit vesz fel)

Ezután 6 részre osztjuk és enyhén meglisztezett gyúrólapon egyenként kb. 25*30 centis, 2-3 milliméter vastagságú lapokká nyújtjuk. Villával megszurkáljuk, hogy sütés közben ne hólyagosodjon föl. Előmelegített sütőben, közepes lánggal 6-7 percig sütjük vigyázva, mert gyorsan megéghet. Nem kell megijedni, kemények, törékenyek lesznek a lapok, de a krémtől másnapra majd jól megpuhulnak.

Hozzávalók a krémhez: 40 dkg kristálycukor, 1,6 liter tej, 2 csomag főzős vanílás pudingpor, 2 csomag főzős csokis pudingpor, 2-3 evőkanál cukrozatlan kakaópor, 2 csomag vaníliás cukor, 25 dkg margarin

A cukrot egy lábasban felolvasztjuk és világosbarnára karamellizáljuk, aztán óvatosan, mert fröcsköl, 6 dl tejet ráöntünk. A hideg tejtől a cukor vissza fog keményedni, de nem gond, kis lángon fölforralva a tejet, a karamell újra fel fog olvadni benne.

A maradék 1 liter tejet a kétféle pudingporral és a kakaóval simára keverjük és a forró karamellás tejhez öntjük, vaníliás cukorral ízesítjük és kevergetve pár perc alatt sűrű krémmé főzzük. Langyosra hűtjük és kanalankét hozzádolgozzuk a puha margarint.

A langyos krémmel megtöltjük a lapokat, úgy, hogy a tetejére is maradjon egy kevés. Egy éjszakán át hűtőben pihentetjük. Másnapra megpuhul, összeérik. Megporcukrozzuk és forró vízbe mártott késsel szeletekre vágjuk.

2009. február 15., vasárnap

Tortilla


Bizonyára sokan jártak már közületek Tupper-partin. Igen, ezek azok az alkalmak, amikor azon kívül, hogy megismerkedhetünk a rengetegféle edénnyel és használatukkal, még emellett mindig van "kötelező" jellegű sütés-főzés, mintegy demonstrálva azt, amit előtte szóban meghallgattunk. Több olyan receptre is sikerült már szert tennem ezeken az alkalmakon, amiket azóta is előszeretettek használok. Ilyen a tupperes lasagne vagy például az almás-diós muffin. Pár héttel ezelőtt egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg a tortillasütéssel. A siker frenetikus, a hatás pedig maradandó volt (és nem csak kilók formájában :)) Azóta már többször elkészítettük, főleg az Uram, aki egy újabb mániával bővítette a repertoárját a lángos és kenyérsütés után. A recept egyszerű és másnap is felhasználhatóak a kisütött lapok. (állítólag le is lehet őket fagyasztani, nálunk eddig sosem maradt annyira számottevő mennyiség, amivel érdemes lett volna próbálkozni)

Tortilla Tupper módra

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 4 evőkanál olaj, 1 teáskanál só, fél csomag sütőpor + langyos víz

Elkészítés: a víz kivételéve a többi hozzávalót egy tálba rakjuk, összekavarjuk, majd a langyos vizet fokozatosan adagoljuk hozzá, addig amíg puha, ruganyos DE nem ragadós tésztát kapunk. Olyan állagra van szükségünk, amit anélkül lehet kinyújtani, hogy kellene alá liszt.

Ha ez kész, 15 percig pihentetjük, majd 6 golyót formálunk belőle és gyúrólapon nagyon vékonyra nyújtjuk. (szinte átlátszó legyen)

A lapokat felforrósított wokban vagy serpenyőben olaj nélkül kisütjük. Pár perc az egész, nagyon hamar sül, szinte fehér marad a tészta, csak néhány barna pötty jelenik meg rajta. Nem szabad túlsütni, mert akkor törni fog. A hő hatására egy kicsit összébb fog ugrani, zsugorodni- ez természetes.

Ha kész, töltjük, úgy, hogy félbehajtjuk vagy tölcsért formázunk belőle.




Töltelék: tulajdonképpen bármi lehet- maradék sült hús, rántott hús felkockácva, csirkefasírt (az uramnál ez volt a nyerő), gomba, paradicsom, paprika, uborka, saláta de tényleg bármi más amit szeretünk.

Hozzá jöhet majonéz, ketchup, chilli szósz, édes-savanyú mártás, salsa szósz stb.

salsa szósz


2 paradicsom
1 hagyma
1 kicsi konzerv paradicsompüré
2 gerezd fokhagyma
cukor, só, kakukkfű, koriander, chillipaprikapor vagy ha nincs csípős piros arany

A paradicsomot összevágjuk, a hagymával együtt apróra és feltesszük őket kevés olajon párolódni, addig amíg szinte homogén masszát kapunk. (ledarálhatjuk előtte a paradicsomot vagy turmixolhatjuk a kész pépet), hozzárakjuk az ízesítőket, fő, hogy kicsit csípős legyen (ízlés szerint), majd kis tálkában tálaljuk.

Mi tettünk a tetejére egy nagy adag reszelt sajtot is. Isteni finom és kiadós!

Megjegyzés: nagyon hamar elfogy, érdemes minimum dupla adaggal dolgozni.

2009. február 2., hétfő

Függőségeim.....


Egy újabb körkérdés, köszönet érte ezúton Citromfűnek. Legalább rákényszerít, hogy kibújjak kicsit a csigaházamból.

Először- akárcsak másoknak- nekem is a legismertebb dolgok jutottak eszembe kávé és cigaretta. Nos- szerencsére- egyikkel sem élek. Utóbbinak még a szagát sem bírom, kávézni sem szoktam (ennek ellenére nemrégiben szert tettem egy csecse kis kávésbögrére :)

Azért jobban végiggondolva akad mégis 5 olyan dolog, ami "fogságban tart" és hiánya kellemetlen érzést okoz.

zöld tea- csak natúron iszom, annyira rászoktam, hogy tényleg kifejezetten elvonási tüneteim lesznek, ha véletlenül elfogy ( nemigen szokott, mert figyelem a készletet és ha csökken újratöltöm)

internet, blogolvasás- napi rutin a kedvencek végiglátogatása, egy időben csak a gasztroszférára korlátozódott, ma már nagyon sok kedvenc énblogot is olvasok

olvasás evés közben, fürdés közben, elalvás előtt- tudom, hogy evés közben olvasni kifejezetten rossz szokás, mégis nekem nagyon jól esik, a többi szintúgy

újságvásárlás- vannak megszokott napi, heti, havi lapjaim, amiket mindig megveszek, sokszor csak egy-egy kedvenc rovat vagy szerző miatt

olajos magvak- na erre is rá lehet ám kattani, időnként mániákusan rágcsálok, szinte mindegy, hogy mogyoró, mandula, napraforgómag, tökmag, dió vagy kesudió, csak olajos mag legyen. Nem tudom ki, hogy van vele, de én amíg látom vagy nem vagyok már rosszul tőle, addig rájárok.

Nem tudom hány embernek kell továbbadni!? Én azért kíváncsi lennék, hogy Ildinkó és Tina miktől függenek?

Barátságszalag


Cecile ésLucyka is megtisztelt a barátságszalaggal. Köszönet érte mégegyszer- ezúton is- nekik.
"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!''

Kicsit formabontó leszek, nézzétek el kérlek nekem. Úgy gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy blogolni jó. Többek között azért is, mert nagyon sok virtuális barátra, ismerősre tehetsz szert. Persze egy gasztroblog teljesen más kategória, mint egy énblog. Habár sokan-sokszor beleszőjjük az életünket is a receptek közé, azért mégsem tárulkozunk ki soha annyira, mint aki minden örömét és bánatát kiírja magából. Én szeretek blogot írni és szeretek blogokat olvasni. És nemcsak gasztroblogokat. Persze vannak kedvenceim. A főzősök közül azok, akiknek az oldaiban egy kicsit-vagy nagyon ők maguk is benne vannak. Nem feltétlenül fényképre gondolok, hanem a sorok mögött megbújó történetekre, emberekre. Bevallom eszerint gyakran szelektálok is. Ha nincs a blogon csak a recept és kép, meg sem nyitom az oldalt, az esetek 99%-ban. Hiszen, ha csak ez vonzana, előkapnék egy sima szakácskönyvet. Véleményem szerint Stahl Judit népszerűsége sem csupán a receptjein múlott, hanem a hozzá írt szövegeken. Én sokszor csak úgy olvasgatom őket a mai napig is. Éppen ezért nem tetszik, hogy az új könyveiben már alig-alig van néhány soros bevezető az ételek előtt. Remélem visszatér a régi, hagyományos felépítésű könyveihez. No, de nagyon elkanyarodtam az eredeti témától.

Szóval íme a gasztroblogírók közül azok, akiknek én ezt a díjat így virtuálisan átküldeném, tudom, hogy van aki már megkapta, de ezt nem tiltja a szabályzat

Cecile- tudom, tudom- tőle kaptam, de ha egyszer úgy érzem, hogy ő egy nagyon kedves és intelligens virtuális ismerősöm. Szeretem a receptjeit, a stílusát, a fényképeit. A tortáit pedig szájtátva bámulom és irigykedem rájuk. Olyan nekem ő, mint egy rokonlélek.

Ildinkó- többször megírtam már, hogy az ő blogját olvastam először és az ő hatására kezdtem el én magam is blogolni. Sajnos mostanában kevesebbet ír, pedig nagyon tetszik ahogy és amit csinál.

Citromfű- Nos ő is egy rokonlélek, tanító néni- méghozzá igencsak lelkes és kreatív. Úgy járok hozzá olvasgatni, mintha hazamennék.

Anyamama- ő számomra egy példakép, megtestesití azt, amilyennek én képzelem magam, 3 gyerekes anyukaként. Most pihenőt tart, remélem az első tavaszias napsugarak majd visszahozzák közénk.

Akik nem gasztro-vonalon írnak:

Tina- ajánlottam már a scrapblogját, de nem lehet elégszer. Nézzetek be hozzá és kisimul a lelketek. Új önismereti-kreatív játékot is indított, havi feladványokkal. Nem is tudom, honnan van ennyi energiája.

Daniella- Véletlenül találtam rá a Bakka és Pepe című blogjára és egyszuszra olvastam végig, néhol mosolyogva, néhol hangosan kacagva. Fantasztikus stílusban megírt hétköznapi történetek egy háromgyerekes család életéből. Ne hagyjátok ki.

Lili és Szonja- szintén állandó olvasójuk vagyok, hol sírok, hol nevetek.

Eliana története, arról, hogy hogyan birkózik meg egy érzékeny és törékeny, kedves lány a vad világgal. Én drukkolok neki. Nagyon!

Meg is van a 8! Kicsit rendhagyó leszek ( inkább lusta) és most kihagyom a kommentelést. Remélem eljut mindenkihez, akinek küldtem, még akkor is ha már felíratkozott arra a bizonyos szalagra. A fentieken kívül még nagyon sokakat olvasok és kedvelek, de most sajna csak ennyien fértek bele a keretbe.