2008. október 29., szerda

7 titok

Cecile, Ottis és Snöcy is megtisztelt azzal, hogy gondoltak rám és kíváncsiak az én 7 titkomra. Egyelőre semmi konkrét tervem nincs, de azért vágjunk bele.

Szóval:

1. Szeretem a szirupos, romantikus, nőcis filmeket, könyveket. Igen, Danielle Steelt is. Egy a fontos, hogy legyen happy and benne. Nekem nem romantikus az, ha a két főszereplő a végén nem lesz egymásé. Az ilyen filmeket maximum egyszer nézem meg, mert depis leszek tőlük. Még az olyan klasszikusok sem képeznek kivételt mint a Love Story vagy a Ghost.

2. Szeretek olvasni. Nemcsak könyvet, újságokat is. Igen, Storyt is olvasok, meg Nők Lapját és Maximát, meg Blikket. Minden klasszikus helyre viszek magammal olvasnivalót. Igen, a WC-re és a fürdőkádba is. Utóbbinak köszönhetően a családban továbbadott újságok hullámosak és ázottak. Ilyenkor már csak sokat sejtetően összenéznek és megjegyzik maguk között: "megint a kádban olvasott"

3. Enyém a világ legtürelmesebb párja. Legtöbbször egy Buddha türelmével viseli a hirtelen természetem, a hisztijeim és az adj uram teremtőm, de rögtön típusú kéréseimet. És mindig kibogozza a paplanom, ha kérem. Akár hajnal háromkor is. És még be is takar. Mondom. Arany ember.

4. Szeretem ha dicsérik az általam készített ételeket, süteményeket. Egy szimpla finom kijelentés azonban rosszabb napjaimon annyit jelent számomra: éppenséggel ehető. Mondom: nehéz velem.

5. Mindig 3 vagy több gyerekes családanyaként képzeltem el magam. Így idestova 30 évesen, lassanként hozzá kéne lássak a gyakorlati megvalósításhoz. De biztos vagyok benne, hogy nem csúsztam még le semmiről.

6. Szőr és hajfóbiám van, ha csak meglátok egyet valahol, öklendeznem kell. Ha véletlenül ételen, ételben találok, képes vagyok többet egy falatot sem enni belőle.

7. Nem szeretem: a sütőtököt, a tengeri herkentyűket, a túlcsokis sütiket, a cukkinit, a padlizsánt, a kelbimbót, a kelkáposztát, a paradicsomos káposztát, a krumplis tésztát, az abált szalonnát, a disznósajtot, a grapruitot és még sorolhatnám.

Hű, hát ez nem is olyan könnyű, mint gondoltam. Én is kíváncsi lennék Mamihami és Ildinkó 7 titkára. Tudom, hogy már többen is kérték őket, de sebaj.

Apró-cseprők

Íme a kért közeli felvétel a kérdéses kiszúróformáról. A tippek közül nekem leginkább a madáretető volt a leghihetőbb, bár azért még mindig vannak kétségeim. Úgyhogy, ha valakinek ez a fotó gyújt fényt, hogy mi is lehet ez, kérem ne tartsa magában.

Még valami. Már többször méltattam ezeken az oldalakon a Lianna nevű fórumozót és a receptjeit. Pár napja már egyenesen arra biztattam,hogy kezdjen ő is blog írásába. Ezután emailben megírta nekem, hogy azért nem blogol, mert már nem fér bele az idejébe a család, gyerek, munka és a Harmonet oldal Nagyi konyhájának szerkesztése, írása mellett. Megnéztem a rovatát és le a kalappal. Igencsak bő és változatos receptajánlatokban lehet válogatni. Engem kiváltképp felelkesítettek a receptversenyre beküldött étkek és sütemények. A bemutatkozó oldalán pedig kicsit közelebbről is megismerhetjük a szerkesztő-író Liannát (Nikit). Megjegyzem pont ilyen bájosnak és szimpatikusnak képzeltem. Úgyhogy hajrá! Neki további jó munkát, nekünk pedig jó keresgélést, böngészést kívánok.

2008. október 26., vasárnap

Új szerzemény és egy találós kérdés


A múlt héten buszra várakozva keveredtem be egy dm-be vagy rossmannba (ezt a kettőt mindig keverem), de ez talán (de csak talán) az utóbbi volt. Szeretek nézelődni, mert a "vegyes" részlegükön már többször bukkantam jó dolgokra. Most sem jöttem ki üres kézzel. Egy tepsi+ 22 kiszúróforma= 999 Ft. Szerintem nagyon jó áron volt, pláne, hogy vannak a formák között olyanok, amiket már régen kerestem , de hiába. Pl.: tojásforma, pillangó, mézeskalács-emberke stb. Egyetlen egy figura volt, amit akárhogy forgattam nem sikerült megfejtenem. Mivel mostanában láttam pár blogon, hogy divat találós kérdéseket feladni, adódik a feladat. Meg tudja-e nekem valaki mondani, hogy mit ábrázol az alsó sorban, középen lévő kék forma: (a kutya és az elefánt között, a pillangó alatt) Ha valaki tudja a választ, kérem ossza meg velem kommentben. Minden elismerésem az övé lesz.

2008. október 22., szerda

Tarte Tatin- francia almatorta


És következzen végül egy öszvér recept, az előző kettő keveréke: egy almás Stahl Judit féle recept. Múlt hét vasárnap raktam össze. Tényleg hamar megvan (feltéve, ha az első adaghoz való almát nem karamellizáljuk szénné), és finom. Olyan nagymamás, klasszikus almatorta.

Tarte Tatin- francia almatorta (Stahl Judit)

a tésztához:

200 gr finomliszt
50 gr porcukor
100 gr vaj
1 tojássárgája
3-4 ek. víz

az almás töltelékhez:

1 kg savanykás alma
100 gr vaj
200 gr krisztálycukor

A lisztet elkeverjük a porcukorral, hozzáreszeljük a hideg vajat, ezt az ujjaink között morzsalékos, egynemű keverékké alakítjuk, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a vizet és néhány gyors mozdulattal összegyúrjuk, majd becsomagolva (folpack, zacskó) a hűtőbe rakjuk (min. fél órára, de egy éjszaka sem árt meg neki)

Az almákat meghámozom, felnegyedelem, kimagházazom, felszeletelem 1-2 cm-es szeletekre. Aztán a 100 gr vajat megolvasztom egy olyan serpenyőben vagy edényben amit a sütőbe is be lehet tenni, megvárom, míg szépen buborékozik, majd belekeverem a cukrot. Alacsony (!) lángon megolvasztom a cukrot, ez eltart egy darabig. Ha magas lángon csináljuk, megég és keserű lesz. A karamellizálódás pedig abszolút váratlan pillanatban történik és elég gyorsan zajlik. Ha nem figyelünk, már késő lesz:)

Ezután az almákat beleteszem, kicsit összekavarom a sűrű karamellel és kis lángon, lefedve párolni kezdem. Majd amikor elég levet eresztett, le lehet venni a fedőt és néha meg-megkavarni.Elfőzöm az összes levét, miközben az alma szép aranysárgára karamellizálódik. Ne maradjon rajta lé, az almás massza álljon szépen össze. Leveszem a tűzről és megvárom, míg kihűl.

Ha ez megvan, akkor a tésztát kinyújtom, kicsit nagyobbra, mint annak az edénynek az átmérője, amiben sülni fog a süti. A tésztát az almára borítom, a széleit pedig betuszkolom a karamelles alma alá. Villával megszurkálom a tetejét (ami ugye az alja lesz). 180 fokon kábé 25 percig sütöm. Az eredeti recept 200 fokot ír, én kevesebbel szoktam.

Lehet tejszínhabbal vagy vaníliafagyival extrázni, de önmagában is nagyon jó.

A recept leírását Starfokkertől és Stahl Judittól kölcsönöztem, mert lusta voltam újra begépelni. A fénykép ismét nem nívódíjas, de legalább s.k. készítésű.

Almás táska


Van az nlc-n egy Lianna nevű fórumozó. Rengetek receptjét lementettem és kipróbáltam már és mindig azt a végeredményt kaptam, amit vártam. Az általa beírt receptek az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartoznak. Sajnos nincs blogja (legalábbis én nem tudok róla), úgyhogy, ha olvassa ezeket a sorokat, vegye ezt úgy, mint felhívást keringőre. Ha pedig van blogja, feltétlenül írja meg nekem a címét. Van viszont valaki, akinek már van blogja, de ezenkívül minden más fent leírt állítás rá is igaz. Ő pedig Snöcy. Valahogy eddig minden általa ajánlott recept telitalálat volt.

Az elmúlt- gasztro szempontból nem túl eseménydús- hetek abszolút favoritja, újdonsága, non plus ultrája volt ez az almás táska, ami szintén az ő receptje alapján készült. Hát, ha még ettetek finomat!!!!!!!! Mindenkit, aki csak szereti az almát, bőszen buzdítok a kipróbálására. Vigyázat!!Függősséget okoz!!!

Almás táska

1/2 kg leveles tészta
1 kg alma
1 csg vaniliás pudingpor
8 dkg cukor
1 csg vaniliáscukor
fahéj

Az almát megpucoljuk,lereszeljük és megszórjuk a cukorral.Állni hagyjuk.Közben kinyújtjuk a leveles tésztát,8 részre osztjuk,az egyik felüket néhány helyen bevagdossuk.

Az almát kicsavarjuk,és lassan párolni kezdjük.A levét elkeverjük a vaniliás pudinggal.Amikor az alma megpárolódott,megszórjuk kevés őrölt fahéjjal és a vaniliás cukorral,és ráöntjük az almalével elkevert pudinport.Sűrűre főzzük.kicsit kihűtjük,a tésztára kupacokat teszünk,a tészta széleit megkenjük tojással s összehajtjuk.A széleket jól lenyomkodjuk.

Kívülről is megkenjük tojással,előmelegített sütőben pirosra sütjük.

Petrezselymes meleg babsaláta


Mint azt bizonyára észrevettétek mostanában szinte alig vagyok. Senkit nem untatnék a részletekkel, meg bonyolult is lenne leírni, a lényeg az, hogy az életem fenekestül felfordult munka terén. Nem feltétlenül negatív fordulat ez, bár kétségtelenül van egy-két olyan vonzata is, de összeségében egy nagy kihívással járó feladatot sodort elém a sors, ami azzal jár, hogy kb. 3-szor, 4-szer több munkám van, sokkal nagyobb felelősséggel. ( a pénz ami érte jár, sajnos nem nőtt ilyen arányban). Ebből következően a főzést, sütést minimálisra szorítottam vissza, be kell valljam, hogy legtöbbször gasztrobloggerhez nem illő módon napokig májkrémes zsemlén éltünk. Néha-néha azért főztem, meg persze sütöttem is, de nem minden esetben volt időm, energiám, kedvem dokumentálni a végeredményt. Érdekes, hogy az Uramat a főtt étel hiánya cseppet sem viselte meg, az elmaradt süteményeket viszont mindig szóvá tette. De most itt az őszi szünet, igyekszem utolérni magam és kárpótolni őt is és a blogom olvasóit is. Először jönnek az elmaradások, amiket dokumentáltam, utána pedig remélem újak is kerülnek a repertoárba.

Ezt a babsalátát már többször csináltam. Nagyon finom, igazi őszies, télies étel. Én csupán az önteten variáltam: sima mustárral, ecettel (tudom, hogy szentségtörés,de nekünk így is ízlett) és olajjal készítettem.

Friss, puha kenyérrel isteni.
Petrezselymes babsaláta (Stahl Judit receptje)


Hozzávalók:
1 fej lilahagyma
10 deka főtt, füstölt sonka vagy tarja
1 gerezd fokhagyma
1 sárga kaliforniai paprika
2 evőkanál olívaolaj
1 doboz 40 dekás vörösbab konzerv
1 nagy csokor petrezselyem
só és frissen őrölt bors
1 evőkanál vörösbor ecet
Az öntethez
1 teáskanál dijoni mustár
1 evőkanál vörösbor ecet
4 evőkanál olívaolaj

Mivel akkor lehet a legtempósabban haladni, ha a hozzávalók már feldarabolt állapotukban strázsálnak mellettem a kezem ügyében, amit csak lehet előkészítek. A lilahagymát vékonyan felkarikázom, a sonkát falatnyi katonákra kockázom, a fokhagymát pedig pépesre zúzom. Aztán kicsumázom a paprikát, és miután a félbevágott paprikafelekből kisöpörtem a magokat, rátenyerelek a paprikahajók fényes oldalára, hogy kilapuljanak: így ugyanis sokkal könnyebb őket félcenti vékony csíkokra szeletelni, mintha eredeti domború alakjuk miatt ide-odabillegnének.
Ha mindezekkel megvagyok, jöhet a főzés. Egy serpenyőben közepesen erős tűzön megmelegítem olívaolajat, aztán kevergetve puhára párolom benne a lilahagymakarikákat, és ha már lágyak, hozzájuk teszem az illatosító fokhagymapépet. Amikor ˝ perc után megérzem a fokhagyma-parfümöt, belekeverem a serpenyőbe a paprikacsíkokat, és megpárolom őket. (Ezt nem szabad erős lángon, mert akkor a paprikacsíkok nem megpuhulnak, hanem nagy eséllyel leégnek. De az egész nem tart tovább 10 percnél, és ezt még egy olyan türelmetlen ember is képes kivárni, amilyen én vagyok. Persze néhány keverés-kavarás azért nem árt nekik.)
Miközben a paprikacsíkok vajpuhára fonnyadnak, az öntethez egy kis tálkában összekeverem a mustárt a vörösborecettel meg az olívaolajjal.
Aztán a puha, hagymás paprikához hozzákeverem a sonkafalatokat, a lecsöpögtetett és hideg vízzel átöblített babszemeket meg a mustáros-ecetes olajat. 5 percen át kevergetve összemelegítem a télies eledelt, majd amikor az ízek egymásba vegyültek, lehúzom az edényt a tűzről, és apróra vágom a petrezselymet.
Tálalás előtt a babsalátát megsózom, alaposan megborsozom, hozzákeverek még egy kis vörösbor ecetet, aztán rászórom a tetemes mennyiségű petrezselyemmiszlit.
2 adag lesz belőle.

2008. október 12., vasárnap

Csöröge


Kapcsolatunk gasztrorészében a csörögekészítés, vagy nem készítés kardinális helyet foglal el. Történt ugyanis, hogy anno domine, még jó pár évvel ezelőtt, összebútorozásunk után nem sokkal nekiálltam csörögét készíteni. Otthon gyakran készítettünk és olyan egyszerűnek tűnt. Nos, nem részletezem, több ponton is kudarcot vallottam. A végeredmény nagy részét, - miután az éppen ott vendégeskedő unokaöccsök és húgok a jobban sikerülteket megették- nemes egyszerűséggel kidobtam. Mikor a ház ura hazatért és elmeséltem neki a megpróbáltatásaimat- ( most ha mesét mondanék, az következne, hogy szörnyű haragra gerjedt, de szerencsémre ő nem ilyen típus)- egyszerűen csak megdöbbenve vette tudomásul, hogy ÉN az Ő egyik kedvenc ételéből még csak mutatóba sem hagytam neki. Hivatkozhattam én arra, hogy milyen elkeserítő lett a végeredmény, és hogy tuti, hogy NEM EZ a kedvenc étele, azóta is vissza-visszatérő motívum az életünkben a kihajíntott csöröge.

Múlt hétvégén azután gondoltam egy merészet, és elhatároztam, hogy a a kolbászos krumplileves után (ami inkább krumplipaprikás lett, az állagát tekintve, de ez egy másik történet), bizony csöröge lesz a második fogás.

Mint klasszikusoknál általában elővettem a Horváth Ilonát és a kelt csörögereceptje alapján (mert van ám nem kelt is), olyan tésztát rittyentettem, hogy anyu és Jani mind a tíz ujjukat megnyalták és nem győzték dicsérni, az ízét, a könnyűségét. Szóval abszolút siker volt.Nekem pedig egy gasztromumussal kevesebbem van.

Kelt csöröge (Horváth Ilona receptje alapján)

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 4 tojássárgája, 5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 dkg élesztő, 1 dl tejföl, 1 kanál rum (hogy ne szívja magába a zsíradékot), csipet só

sütéséhez zsír vagy olaj (bő zsíradékban kell sütni)

tálaláshoz: vaníliás cukor vagy sima porcukor és baracklekvár (különben meg ízlés szerint)

Elkészítés: a felsorolt alapanyagokból kelt tésztát készítünk, én kenyérsütőben dagasztottam, ennek hiányában először az élesztőt egy pici langyos tejben kevés cukorral felfuttatjuk. Egy tálba tesszük a lisztet és a többi hozzávalót ( az élesztős tejet is) és rétestészta keménységű tésztát dagasztunk belőle.

Ezt kb. fél, háromnegyed óráig kelesztjük, majd 3 mm vékonyságúra nyújtjuk és kb. 10 cm-es nagyságú lapokat vágunk belőle ( én téglalapokat szoktam kb. 10*6-7 cm) derelyevágóval, a közepükbe egy vágást ejtünk és a végeket ezen a vágásokon keresztül áthúzzuk.

Bő, forró zsíradékban úgy sütjük, mint a fánkot, azaz az első oldal sütésekor lefedjük. Hamar sül, figyeljük, nehogy megégjen. A nyújtáskor rákerülő lisztet amennyire tudjuk seperjük le róla, mert a zsíradék fel fog habosodni, ha túl sok kerül bele.

Papírtörölközőre szedjük, hogy leitassuk róla a felesleges zsírt, azután porcukorral vagy van. cukorral vagy a kettő keverékével megszórjuk/belehempergetjük. Lekvárral tálaljuk.