Petrezselymes meleg babsaláta

Mint azt bizonyára észrevettétek mostanában szinte alig vagyok. Senkit nem untatnék a részletekkel, meg bonyolult is lenne leírni, a lényeg az, hogy az életem fenekestül felfordult munka terén. Nem feltétlenül negatív fordulat ez, bár kétségtelenül van egy-két olyan vonzata is, de összeségében egy nagy kihívással járó feladatot sodort elém a sors, ami azzal jár, hogy kb. 3-szor, 4-szer több munkám van, sokkal nagyobb felelősséggel. ( a pénz ami érte jár, sajnos nem nőtt ilyen arányban). Ebből következően a főzést, sütést minimálisra szorítottam vissza, be kell valljam, hogy legtöbbször gasztrobloggerhez nem illő módon napokig májkrémes zsemlén éltünk. Néha-néha azért főztem, meg persze sütöttem is, de nem minden esetben volt időm, energiám, kedvem dokumentálni a végeredményt. Érdekes, hogy az Uramat a főtt étel hiánya cseppet sem viselte meg, az elmaradt süteményeket viszont mindig szóvá tette. De most itt az őszi szünet, igyekszem utolérni magam és kárpótolni őt is és a blogom olvasóit is. Először jönnek az elmaradások, amiket dokumentáltam, utána pedig remélem újak is kerülnek a repertoárba.

Ezt a babsalátát már többször csináltam. Nagyon finom, igazi őszies, télies étel. Én csupán az önteten variáltam: sima mustárral, ecettel (tudom, hogy szentségtörés,de nekünk így is ízlett) és olajjal készítettem.

Friss, puha kenyérrel isteni.
Petrezselymes babsaláta (Stahl Judit receptje)


Hozzávalók:
1 fej lilahagyma
10 deka főtt, füstölt sonka vagy tarja
1 gerezd fokhagyma
1 sárga kaliforniai paprika
2 evőkanál olívaolaj
1 doboz 40 dekás vörösbab konzerv
1 nagy csokor petrezselyem
só és frissen őrölt bors
1 evőkanál vörösbor ecet
Az öntethez
1 teáskanál dijoni mustár
1 evőkanál vörösbor ecet
4 evőkanál olívaolaj

Mivel akkor lehet a legtempósabban haladni, ha a hozzávalók már feldarabolt állapotukban strázsálnak mellettem a kezem ügyében, amit csak lehet előkészítek. A lilahagymát vékonyan felkarikázom, a sonkát falatnyi katonákra kockázom, a fokhagymát pedig pépesre zúzom. Aztán kicsumázom a paprikát, és miután a félbevágott paprikafelekből kisöpörtem a magokat, rátenyerelek a paprikahajók fényes oldalára, hogy kilapuljanak: így ugyanis sokkal könnyebb őket félcenti vékony csíkokra szeletelni, mintha eredeti domború alakjuk miatt ide-odabillegnének.
Ha mindezekkel megvagyok, jöhet a főzés. Egy serpenyőben közepesen erős tűzön megmelegítem olívaolajat, aztán kevergetve puhára párolom benne a lilahagymakarikákat, és ha már lágyak, hozzájuk teszem az illatosító fokhagymapépet. Amikor ˝ perc után megérzem a fokhagyma-parfümöt, belekeverem a serpenyőbe a paprikacsíkokat, és megpárolom őket. (Ezt nem szabad erős lángon, mert akkor a paprikacsíkok nem megpuhulnak, hanem nagy eséllyel leégnek. De az egész nem tart tovább 10 percnél, és ezt még egy olyan türelmetlen ember is képes kivárni, amilyen én vagyok. Persze néhány keverés-kavarás azért nem árt nekik.)
Miközben a paprikacsíkok vajpuhára fonnyadnak, az öntethez egy kis tálkában összekeverem a mustárt a vörösborecettel meg az olívaolajjal.
Aztán a puha, hagymás paprikához hozzákeverem a sonkafalatokat, a lecsöpögtetett és hideg vízzel átöblített babszemeket meg a mustáros-ecetes olajat. 5 percen át kevergetve összemelegítem a télies eledelt, majd amikor az ízek egymásba vegyültek, lehúzom az edényt a tűzről, és apróra vágom a petrezselymet.
Tálalás előtt a babsalátát megsózom, alaposan megborsozom, hozzákeverek még egy kis vörösbor ecetet, aztán rászórom a tetemes mennyiségű petrezselyemmiszlit.
2 adag lesz belőle.