2008. december 24., szerda

Boldog karácsonyt mindenkinek!


Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe,
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.

(Fésűs Éva)

2008. december 21., vasárnap

Advent 2008.- Marcipános tejcsokitallérok


Egy újabb bonbon, most karácsonyi kiadásban. Azért karácsonyi, mert én kineveztem a marcipánt ünnepi hozzávalónak. (márcsak az ára miatt is)

Arra, hogy szeretem a marcipánt, néhány hete jöttem rá, amikor az Intersparból hazajött velem egy marcipános tallér. Nem tudom milyen megfontolásból választottam, mert előtte meggyőződésem volt, hogy a marcipán és én nem egy oldalon állunk. Pedig- mint kiderült- dehogyisnem. Innen már csak egy kicsiny lépés volt eljutni a házi marcipános tallérig. Ami persze- mindent összevetve- jóval olcsóbban kihozható, mint a bolti és legalább olyan finom.

A recept tulajdonképpen nem is recept. A tejcsokit (nálam Milka), egy kevés vajjal felolvasztjuk és kikenjük vele a szilikonos formánkat. Én kétféle formát készítettem, a lapos tallérokat minimuffin-formában, a másikat szilikonos jégkockakészítőben dermesztettem ki. Szóval a kikenésnél ügyeljünk rá, hogy mindenhol legyen csoki. Ehhez a folyamathoz jól jön egy szilikonos ecset. Ha kész, hűtőben kidermesztjük.

Közben a marcipánt átgyúrjuk, kinyújtjuk és akkora formát szaggatunk, vágunk ki belőle, amekkora a formánk. Ha a csoki megdermedt, a marcipánt belerakjuk és újabb olvasztott csokiréteggel zárjuk le a bonbonjainkat. Újabb hűtőtúra, majd a teljes megdermedés után, kifordítjuk őket és igyekszünk távol tartani tőle a mohó kezeket, hogy maradjon belőle karácsonyig.

Egyenként becsomagolva, gondosan egy szép dobozva rakosgatva akár gasztroajándék is lehet belőle. (sőt még szaloncukorként is el tudom képzelni

2008. december 20., szombat

Benne vagyok a Wellnessben!

A "Soha ne mondd, hogy soha"- alaptézis újra bizonyítást nyert. Ugyanis benne vagyok a Wellness magazinban. Ha valaha is felmerül a kérdés, hogy melyik újságban nem fogok soha, semmilyen módon szerepelni, akkor bizony ez dobogós lett volna. No persze most sem sportteljesítménnyel vagy valami überszuper fogyókúra-projecttel kerültem bele, hanem a gasztroblogokat ajánló cikkükkel kapcsolatosan. És nagyon meglepődtem, és nagyon-nagyon örültem-örülök neki. Persze először felmerült bennem, hogy mivel a lapot a Sanoma adja ki és a nlc is hozzá tartozik, csupán csak némi önreklámról lehet szó, de azután hamar megnyugodtam, ugyanis mindenféle blogszolgáltatónál irogató kollega és kolleganő bekerült a válogatásba. És tényleg örülök, hogy olyan nagy és komoly, profi blogolók mellett, mint Fűszeres Eszter vagy éppen Dolce vita, az én kis szerény blogom is felkeltette a szerkesztők figyelmét. Köszönöm nekik és persze mindenkinek, aki olvas. Ja, és különösen köszönöm Áginak, aki felhívta a cikkre a figyelmemet.

2008. december 18., csütörtök

A gyümölcsös-csokis bonbon új ruhája



Minekutána túl gyorsan akartam kiszedni a friss bonbonokat, néhányat sikerült összetörnöm-zúznom. Persze az ízükön ez semmit sem változtatott, mégis napokig ott árválkodtak a hűtőben egy tányéron, míg a többiek seperc alatt elfogytak. Ekkor jutott eszembe, hogy valamelyik újságban (talán a Nők Lapja Konyhában) , a gasztroajándékok között láttam egy csokis kanál ötletet. Nosza, a törmelék csokikhoz, raktam egy kevés vajat, mikróban felolvasztottam, azután pedig kanalakat mártogattam bele. Ha nem tapadt rá elsőre elegendő mennyiség, akkor némi hűtőben dermesztés után, újabb mártogatás következett, majd újabb hűtőtúra.

A kész kanalakkal forró tejet kavargatva, isteni finom forró csokit kapunk. Attól függ mekkora a kanalunk, de egy kanál kb. 1dl tejet tesz jó csokissá. (persze ízlés kérdése, ki mennyire szereti édesen-csokisan)

Celofánba csomagolva gasztroajándéknak is adható.

2008. december 15., hétfő

Adventi aprósütemények 2008. - Vaníliás-mandulás kiflik


Sokszor, sok helyen kacérkodtam már a vaníliás kifli sütésével. Múlt hétvégén azonban végre a terv valósággá vált. Gabojsza receptje volt az ötletadó, alapvetően pedig Horváth Ilonától származik a recept. Tényleg isteni finomak lettek, omlósak, illatosak. A mogyorós csókok után ez is egy jól eltalált, állandó szereplővé előléptetett adventi aprósütemény lesz. Fém dobozban sokáig eláll. (persze csak ha gondosan elrejtjük magunk és a családtagok elől.)

Vaníliás-mandulás kiflik

Hozzávalók:

25 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

10 dkg darált mandula

10 dkg vaníliás cukor a hintéshez


A tésztához való anyagokat összegyúrom, ceruza vastagságú, hosszúkás rudakat sodrok, kb 5 cm hosszúra vágom és kifliket formálok belőlük. 160 fokos sütőben egész világosra sütöm és forrón vaníliás cukorba forgatom. (porcukorhoz tettem 3-4 csomag vaníliás cukrot)

Aki szeretné csokimázba márthatja a két végét, de szerintem, így tökéletes, ahogy van.

2008. december 5., péntek

Adventi aprósütemények 2008.-Habsipkás mogyorós korong


Ragyogó napsütés, tavaszias időjárás ide- vizsgaidőszak oda, az adventi készülődések azért már javában folynak nálunk. Tudni kell, hogy az én Uram nagyon szereti a karácsonyt és azzal ezzel járó összes csillogó-villogó-zenélő égőt, kütyüt, ablakdíszt, hagyományt, szokást, rituálét. Az a típus, aki augusztus 12-én, a Balaton parton üldögélve, hattyúetetés közben is arról érdeklődik, hogy várom-e már a karácsonyt?Természetesen ez a kérdés, a december közeledtével egyre gyakrabban hangzik fel. Ezért, azután mikor végre beköszönt advent első vasárnapja, felgyúlnak a fények minálunk, és elindul a készülődés, az ünnepvárás. Tavaly majdnem a lakásnak is sikerült (mármint felgyulladnia) miután az én drágám szerint gondosan és stabilan álló fenyőfa ráborult az adventi koszorúra, amin lévén december 24-e, mind a 4 gyertya égett. De ez egy másik történet.

Szóval, ha advent, akkor természetesen az aprósütemény-sütés sem maradhat el. Íme az egyik múlt heti kedvenc. Tudni kell, hogy én nem vagyok sem a habcsók, sem a habcsók jellegű sütemények rajongója, ez azonban még engem is meggyőzött, tényleg eteti magát. Felvéve az állandó adventi repertoárba.

A sikert mi sem mutatja jobban, mint a fenti fénykép- mire a fotózásra került a sor, alig árválkodott néhány darab a sütisdoboz mélyén.

Kicsit variáltam a recepten: kihagytam a mogyorós grillázst (fogalmam sincs, honnan szerezhetnék, igaz nem is nagyon keresgéltem), és behoztam új elemként, hogy lekvárral kentem meg a kis korongokat, nekünk így sokkal jobban ízlett.

Habsipkás mogyorós korongok (Tina karácsony 2004)

Hozzávalók kb.45 darabhoz

1 tojás+1 tojásfehérje, 17-18 dkg liszt, késhegynyi sütőpor, 20+5 dkg kristálycukor, 10 dkg vaj, 1 teáskanál rum, 2 evőkanál citromlé, 2 teáskanál étkezési keményítő, 3 evőkanál darált mogyoró+ a díszítéshez 45 db

Elkészítés:

- a lisztet, a sütőport, 5 dkg cukorral, a vajjal (én puhával dolgoztam), a tojás sárgájával és a rummal omlós tésztává összegyúrjuk. Igen, tudom, hogy az omlós tésztához hideg vaj kell, de én így szoktam és nekem bevált.

- ha elkészült a tésztánk, belerakjuk egy zacskóba és 30 percre hűtőbe rakjuk.

- a két tojásfehérjét habbá verjük, ha már majdnem kemény hozzárakjuk a citromlevet, majd beleszórjuk a keményítővel elkevert maradék 20 dkg kristálycukrot.

- ezután kinyújtjuk a tésztát- legkönnyebb két réteg folpack vagy kettévágott, nagyobb méretű zacskódarab között és korongokat szaggatunk ki belőle. (eredetileg 4 cm-est írt a recept, én ennél kisebbeket gyártottam-kb. 2-2,5 cm átmérőjűeket.

- a korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük

- megkenjük őket vékonyan baracklekvárral

- a tojásfehérjehabot kivágott zacskóba vagy nyomózsákba vagy egyéb más célszerkezetbe töltjük és a korongokra nyomunk egy-egy adag habot.

-tetejüket megszórjuk darált mogyoróval, közepükbe egész mogyorószemet ültetünk

- előmelegített sütőben 150 fokon 20-25 percig sütjük

2008. december 4., csütörtök

Advent 2008. - Finom mézes kocka


Nemcsak itthon zajlanak már javában az adventi események, hanem a suliban is rákészülünk az ünnepre az elsősökkel. Közösen készítettünk ajtódíszt és adventi koszorút. Ők főképp az ötleteiket adták, a kivitelezés- lévén a ragasztópisztoly nem 7 évesek kezébe való- nagyrészt rám maradt. Folyamatosan készülnek mikulások, papírláncok, fenyőfák. És, hol van még karácsony...

Hogy lelkileg is hangolódjunk egy kicsit, péntekenként meggyújtjuk a következő heti gyertyát, teát főzzünk és sütit eszünk. Közben pedig felváltva énekelünk, mesét mondok és persze élménybeszámolót tartanak, nagy lelkesedéssel.

A múlt héten ezt a sütit vittem nekik, nagy kelletje volt, nem kellett hazahoznom belőle egy darabot sem.

Finom mézes kocka (a Vidék íze 2008. decemberi számából)

Hozzávalók:

25 dkg méz, 10 dkg vaj, 2 tojás, 14 dkg cukor, 1 citrom és 1 narancs reszelt héja, mézeskalács-fűszerkeverék (ízlés szerint, de 1-2 teáskanálnál több nemigen kell bele), 4 evőkanál rum, 2 evőkanál kakaó, 1 csomag sütőpor, 40 dkg liszt

Megkenéshez: baracklekvár

Tetejére: csokibevonó- ízlés szerint - nálam tej

Elkészítés:

1. A mézet felmelegítjük, de nem forraljuk, hozzáadjuk a vajat és addig kevergetjük, ameddig el nem olvad benne.

2. A tojásokat a cukorral habosra keverjük és apránként összedolgozzuk a mézes vajjal.

3. Hozzáadjuk a reszelt citrom és narancshéjat, a mézeskalács-fűszerkeveréket, a rumot, a kakaóport és legvégül a sütőporral elkevert lisztet.

4. A tésztát 20*30-as, sütőpapírral kibélelt, 160-170 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.

5. Ha kihűlt, 3 részre vágjuk (én csak kettőbe vágtam, de legközelebb maradok a 3-nál, szerintem kell bele a két réteg lekvározás) és megkenjük baracklekvárral.

6. A tetejét ét vagy tej tortabevonóval áthúzzuk.

7. Hűvös helyen egy éjszakát pihentetjük, hogy a csoki megdermedjen és a tészta jól átpuhuljon.

8. Másnap szeletekre vágjuk és tetszés szerint díszítve tálaljuk.

2008. november 29., szombat

Bonbon 3. - Gyümölccsel töltött tejcsokibonbon


Ez egy saját kútfőből kipattanó bonbonötlet volt. Kimaradt egy maréknyi fagyasztott vegyes erdei gyümölcs mix, egy előző sütésből, beszereztem hozzá egy táblányi Bocit tejcsokit és indulhatott is a sorozatgyártás.

Először is a csokit összetördeltem (közben egy-két kockát bekapva leteszteltem, hogy megfelelő-e a minősége :), azután hozzáraktam egy kevés kb. 2 dkg vajat és beraktam a mikróba. Amikor a vaj felolvadt és a csoki is megpuhult, összekevertem és kész is volt az olvasztott csokoládé. Egy ecsettel kikentem a formákat, ügyelve arra, hogy egyenletes, ne túl vékony rétegben fedje be. Ezután hűtőben dermesztettem.

Eközben a gyümölcsöket 2 csomag vaníliás cukorral összepépesítettem.

A megdermedt csokit leellenőrizzük, hogy hol túl vékony, vagy esetleg hiányos a csokimáz. Ahol hiba van, ott újabb ecseteléssel és hűtéssel javítjuk.

Ezután kiskanállal kb. háromnegyed részig töltögetjük a formákat a vaníliás gyümölcspépünkkel. A bonbonok tetejére (későbbiekben, majd az aljára) ráterítjük a maradék olvasztott csokinkat. Ezért nem szabad túltölteni a formákat, mert különben a csoki mellett ki fog buggyanni a töltelék. (Sajnos ezt a tapasztalat mondatja velem, a prototípus gyártásánál én is ebbe a hibába estem)

Újabb hűtő következik, de most hosszabb időre, a teljes dermedésig. Egy éjszaka a legideálisabb.

Másnap óvatosan kivesszük a bonbonokat a formából és örülönk magunknak és a sikerünknek.

Bonbon 2. - Vajkaramellás bonbonok


Ízbolygótól származik ez a vajkaramellás bonbon. Mivel Jani imádja a karamella mindkét fajtáját, (vaj, tej) egyértelmű volt, hogy a bonbongyártásból ez nem maradhat ki. Az én általam prezentált bonbon, teljesen máshogy néz ki, mint Ízbolygó fényképén.Az övé szárazabbnak, keményebbnek tűnik. Lehet persze, hogy ennek az az oka, hogy ő profi fényképeket készít, vagy másfajta kekszet használ. (én sima darált háztartásit raktam bele) De azért, ha őszinte akarok lenni, mégiscsak az a legvalószínűbb ok , hogy míg ő egy éjszakát hagyta dermedni, én - engedve a nyomásnak- már 1 óra hossza múlva kiszedtem őket a formából. ( ez sajnos a formájukon is némiképp nyomot hagyott) A másnap reggelt jóformán- egy-két hírmondótól eltekintve- meg sem érték.
Recept eredetiben Ízbolygónál, nem másolom át, mert semmit sem változtattam rajta, mindent úgy csináltam ahogy ő írta.

2008. november 23., vasárnap

Bonbon 1.- Kókuszos fehércsokis trüffel


Igen, igen. Bizony hozzám is elért a vészesen terjedő bonbon mánia. Az az igazság, hogy már régóta gyűjtögettem, mentegettem a különböző helyeken megjelenő recepteket, de a végső lökést a megvalósításhoz egy új szerzeményem adta. Méghozzá egy szilikonos bonbonforma, amit egy tupper partyn sikerült beszereznem. Persze tudom, hogy tökéletes megfelelnek erre a célra a szilikonos jégkockatartók, valamint a mini papírkapszlik is. Mégis, nekem kellett ez a lélektani löket ahhoz, hogy belevágjak. Nos, mindenkinek igaza van aki azt állítja, hogy függőséget okozhat a bonbongyártás. Azóta ugyanis állandóan azon töröm a fejem, hogy milyen ízű, formájú stb. édes semmiségeket alkothatnék még.

Nos az első egy Stahl Judittól kölcsönzött és némileg átalakított recept alapján készült és nálunk osztatlan sikert aratott.

Íme:

Kókuszos fehércsokis trüffel (Stahl Judit: Csokoládés édességek videókazettája alapján)

1. 10 dkg (1 tábla) fehércsokit összetörök, hozzárakok 5 dkg vajat és 1/4 dl tejszínt és összeolvasztom őket.

S. J. ezt gőz fölött ajánlja, én leegyszerűsítettem. Mikróba raktam a keveréket, és amikor már a vaj megolvadt, felhevült- a szintén puha csokit könnyedén simára, egynemű folyékonyra lehet vele keverni. Ez kb. 1 perc- fokozattól és mikrótól függően.

2. Az olvadt fehércsokis masszához hozzákeverünk 2-3 evőkanálnyi citromlevet. (ízlés szerint)

Itt eredetileg 3 evőkanál zöldcitromlé szerepelt, de nekem nem volt otthon, viszont annyira klassz lett a végeredmény, hogy legközelebb is sima, hagyományos citrommal fogom készíteni.

3. Annyi szem mogyorót (nem földi, hanem a másik) pirítunk meg száraz serpenyőben, ahány bonbont készíteni akarunk.

4. Elhelyezzük a formánkban a mogyorószemet és egy kisebb kanállal megtöltjük a mélyedéseket a fehércsokis, citromos masszánkkal.

5. Hűtőbe rakjuk egy éjszakára, másnap óvatosan kivesszük őket a formából és kókuszreszelékben mártjuk a tetejüket.

Fogyasztásig hűtőszekrényben kell tartani őket.

Eredetileg a masszát megdermesztjük, majd kézzel gombócokat formálunk és azokat hempergetjük meg kókuszban. Stahlnál a mogyoró nem szerepel, pedig nagyon jól illik hozzá.

Ebből kb. 12-14 minibonbon lesz, az adagokat nyugodtan lehet duplázni vagy triplázni. Higgyétel el, el fog fogyni.

Ui: a mogyorószemek azért vannak a trüfflik tetején, mert a tupperes forma ilyen alakú, van rajta egy kis pukli, amit ha akarod benyomsz, ha akarod úgy hagyod. Nos, jelen esetben én úgy hagytam, ezért azután ide pottyantak a mogyorószemek, amik kiborítás után felülre kerültek.

2008. november 22., szombat

Túrótorta


Amióta csak elolvastam Ecet és olaj blogjában a lidlis krémtúróval készülő túrótorta receptjét, (aminek az eredetije Fűszeres Esztertől származik), nos azóta vágytam arra, hogy kipróbáljam. Csak éppen sosem jártam éppen arra, ha meg igen elfelejtettem beszerezni a vödrös kiszerelésű alapanyagot. Azután múlt héten sikerült és én boldogan vittem haza a zsákmányt. Másnap el is készítettem. Szép volt, jó volt,elfogyott: de számomra teljesen jellegtelen, olyan semmi különös. Persze nyilván a hiba az én készülékemben van, olyan régen készültem rá, hogy valami nagyon nagy durranást vártam. Hát ez most elmaradt. Van ez így.

Azért íme a recept, mert mégegyszer hangsúlyozom, a sütemény finom, valószínűleg csak én spiláztam túl magam. Mégis, én maradok a nekem bevált sült túrótortánál.

Túrótorta ( a recept Ecet és olaj blogjáról származik)

Hozzávalók 2 tortaformához (nekem egy 26 és egy 22 cm átmérőjű van):

40 dkg liszt

15 dkg porcukor

18 dkg vaj

2 tojás

1 csipet só

A vajat a liszttel és a sóval elmorzsoljuk, hozzáadjuk a porcukrot és a tojásokat. Összegyúrjuk, és legalább egy órára hűtőszekrénybe tesszük.

Hozzávalók a krémhez:

1 kg krémtúró (Lidl márkatermék, csak kilós kiszerelésben kapható, a vödör tetején egy nagymama ronda rajza van tortával a kezében. Más túró nem adja ugyanezt az eredményt, úgy gondolom.)

8 tojás

25 dkg kristálycukor

10 dkg liszt

5 dkg gríz

Fél citrom héja és leve

2 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

A tojásokat szétválasztjuk, és a fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A sárgákat a cukorral, és a vaníliás cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a lisztet, a grízt, és az ízesítőket. Belekeverjük a túrót. Apródonként hozzáadjuk a tojáshabot, és habkártyával minden adagot óvatosan elkeverünk, hogy a hab ne törjön össze.
A tésztát vékonyra nyújtjuk (én olyan kevés tésztával szeretem, amennyire kevéssel lehet, valószínűleg ezért maradt ki a tésztából). A tortaformák alját kivesszük, és a tésztából ezeknek megfelelő nagyságú köröket vágunk ki. A maradék tésztát olyan széles csíkokra vágjuk, mint a tortaforma oldalának kb. háromnegyede. A formákat összeállítjuk, és kivajazzuk. Az aljukra tesszük a kerek lapokat,és az oldalukra feltapasztjuk a csíkokat. Beletöltjük a túrókrémet úgy, hogy legfeljebb 1 centivel legyen lejjebb a tésztánál, mert nem fog megnőni. 175 fokon kb. 50-60 percig kellett sütni őket egyenként. Akkor jó, ha a teteje kis színt kap, és ha rátesszük a tenyerünket, rugalmasnak érezzük. Bele is lehetne szúrni, de én abban nem igazán bízom.

Sk. megjegyzés: én csak fél adagot-1 tortányira valót készítettem.

2008. november 21., péntek

A néger kocka muffinosítása


Amióta csak megvan a minimuffin formám, gyakran jut eszembe, hogy hogyan is lehetne minimuffinosítani egy-egy régi klasszikus kedvencet. Azután van amelyik ötlet megvalósul, van amelyik csak terv marad. Íme egy megvalósult agyalás következménye. Ritkán készül nálunk néger kocka, pedig szeretjük. De a tetején lévő csokimázat eddig még mindig sikerült darabokra törni, minden tiszta malaj lett tőle. Ezért jutott eszembe, hogy ilyen apró kivitelben ezt ki lehet védeni. Persze kicsit macerásabb, de megéri.

Néger kocka muffinosítva

Tészta: 4 tojássárgája, 25 dkg cukor, 10 dkg zsír vagy vaj vagy margarin, 3 dkg kakaó, 1 csomag sütőpor. Ezt finoman kikavarjuk.

Hozzáöntünk 2 dl tejet és 20 dkg lisztet. Ezekkel simára keverjük, majd minimuffin formába töltögetjük. (ne legyen tele, úgy kb. 3/4-ig) és előmelegített sütőben, tűpróbáig sütjük.

Hab: 4 tojás fehérjét, 20 dkg cukorral gőz felett felverünk és a kihűlt minimuffinok tetejére púpozzunk belőle egy-egy jó adagnyit.

Tetejére: csokimáz kerül. Tej tortabevonóval csináltam, bár eredetileg étcsokis a máz, de én nem szeretem. Mikróban megolvasztottam. Mostanában mindig így szoktam. Nagyon egyszerű és időtakarékos megoldás. A lényege, hogy az összetört csokihoz teszünk egy darabka vajat (ha nincs olajat) és berakjuk a mikróba. Nem szabad, hogy a csoki teljesen megolvadjon, mert akkor megég, elég ha a vaj felolvad, felforrósodik és akkor a megpuhult csokit folyékonyra tudjuk keverni vele.

Szóval a végén a minisütik tetejére jött a csokimáz, hűtőben megdermedt, azután már lehetett is falatozni.

2008. november 16., vasárnap

Banános muffin csokidarabkákkal


Múlt hétvégi termés és egyben a takarékos háziasszony bemutató darabja. Igen-igen, a klasszikus példa. Árválkodik 2 banán a gyümölcsöskosárban, ami már kellőképpen puha és barna ahhoz, hogy senkinek se kelljen, de még nem elég barna és romlott ahhoz, hogy kidobjam. Mi legyen vele? Takarékos háziasszony funkciógomb bekapcsol, keresgélés receptek között, pár perc múlva megvan a nyertes recept. Minimuffin sütőben készült, lett belőle kb. 34-35 db tömény banánízű, puha és finom sütemény.

Banános muffin csokidarabkákkal

Hozzávalók
1 nagy (érett) banán- nálam +1, nem ártott neki
2,5 dl tej
1 tojás
60 g olvasztott margarin
180 g liszt
2 tk sütőpor

10 dkg apróra vágott csoki (ízlés szerint- nálam 1 táblányi Boci tejcsoki ment bele)

Pürésítjük a banánt egy edényben, majd hozzáadjuk a tejet, tojást, valamint az olvasztott margarint, s alaposan összekeverjük.
A lisztet és a sütőport a banános masszához szitáljuk, majd hozzáadjuk a cukrot, valamint a tört csokoládét, s gyengéden összekevetrjük.
A tésztát az alaposan kivajazott majd kilisztezett vagy muffin papírral kibélelt formába 3/4 kanalazzuk, majd 190°C-on aranybarnára sütjük. Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható.

Amikor megsütöttétek ne ijedjetek mag ha a tészta lágy és olyan mint ha nem sült volna meg, az csak a banán masszától van.

2008. november 15., szombat

Csokis tallérok-kicsit másképp


Nem számít újdonságnak a blogom ez a Stahl féle csokis tallér. Előfordult már normál, eredeti változatban és gasztroajándékként-üvegben is. Mint azt már többször is említettem, nem szeretem az étcsokoládét, sőt a túlcsokis, túlkakaós dolgokat sem. Ezért azután nagy csoda, hogy ez a tallér mondjuk úgy bejön nekem. Persze némi változtatást azért eszközöltem rajta. Étcsoki helyett egy tábla Boci tejcsokit raktam bele és a tetejét pedig kiraktam szeletelt mandulával, ami a sütőben isteni finomra pirult. Úgy kellett visszafogni magam, hogy ne egyem le idő előtt az összes tallér tetejéről. No, túl sok időm nem is lett volna, mert rekordgyorsasággal tűntek el a tányérról. Azt hiszem ennél a változatnál maradok.

Csokis tallérok (Stahl Judit receptje alapján)

Hozzávalók
15 dkg liszt
1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
fél teáskanál szódabikarbóna
negyed teáskanál őrölt fahéj
10 dkg tejcsoki
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 tojás

A tetejére szeletelt mandula (bőkezűen bánjunk vele, mert megnőnek sütés közben és ami nyersen soknak tűnik, az készen már kevésnek)

Az első 5 hozzávalót ( konkrétan a száraz hozzávalókat) összevegyítem. Persze a csokit apró falatkákra kell vágni.
Egy másik tálban a puha vajat a cukorral meg a tojással habosra keverem.
Ha kész ehhez hozzászórom a száraz anyagokat és összekeverem. Nem egy kemény tészta nekem ment fakanállal is, de ha mégse egy picit rá lehet segíteni kézzel.
Rögtön lehet formázni, diónyi golyókat formálni és azt 4 cm átmérőjű és fél cm vastagságú korongokká lapigatni. (Szerintem kézzel a legegyszerűbb, de lehet egy lisztbe mártogatott pohárral is) Ezután a manduladarabokat rátesszük. ( Ha precízek vagyunk egyenként szépen mintába helyezve, ha nem (mint én), akkor csak úgy rászórjuk és belenyomkodjuk a nyers tésztába.
Utána egymástól kicsit távolabb egy sütőlapra tenni, mert a szódabikarbónától bizony terülnek majd szét jócskán.
Előmelegített forró sütőbe tesszük és kb. 10-12 percig sütjük. Hamar sül, figyelni kell rá. (Én onnan láttam, hogy kész, hogy a széle már szilárdabb volt, egy késsel meg lehetett óvatosan emelni és akkor látszott, hogy az alja már megsült.) Figyelni kell, mert hamar sül. Amíg meleg puha, törik, de ha kihűl visszadermed, de nem lesz teljesen kemény, hanem olyan pont jó omlós. Tényleg nagyon finom.

2008. november 8., szombat

Tárkonyos-tejszínes raguleves



Ez amolyan öszvér leves lett, mert kb. 4 féle receptből és ízemlékből raktam össze és addig-addig variáltam, amíg mindegyik receptből lett benne egy kicsi. A csirkehúst lecseréltem disznóra (mert ez volt itthon), kihagytam a húsleveskockát, a gombát, a karalábét stb. A végeredmény viszont nagyon nekem tetsző-ízlő lett. Pont olyanra sikerült, amilyenre szerettem volna, ami azért is nagy dolog, mert levesfőzésben irtó amatőr vagyok.

Íme az öszvér recept:

Tárkonyos-tejszínes raguleves

Nekem disznócombom volt itthon, kb. fél kg-ot felkockáztam (pontosabban felkockáztattam) és kevés olajon átpirítottam minden oldalát.

Amikor ezzel elkészültem, az elősütött húskockákhoz raktam az időközben megpucolt, feldarabolt zöldségeket: borsót (nálam konzerv), répa, zöldség. Felöntöttem egy kevés vízzel, ízesítettem sóvval, borssal és hagytam puhulni.

Kb. fél óra múlva hozzáraktam a tárkonyt ( egy kávéskanálnyit) és öntöttem rá még másfél liternyi vizet. Így főztem tovább addig amíg a hús és a zöldségek teljesen meg nem főttek. (kislángon főztem tovább)

Amikor elkészült 1,5 dl tejszínt egy kevés levessel elkevertem, hogy ne legyen hideg, amikor a levesbe teszem, nehogy kicsapódjon. Ezután folyamatos keverés mellett beleöntjük a leveses tejszínt.(addig vegyük le a tűzről a fazekat, az a tuti). Utána még egy összeforralásnyi időre visszarakjuk és egy kevés citromlével, valamint ha szükséges plusz tárkonnyal utóízesítjük, majd tálaljuk.

Nagyon finom!

Rachel Allen citromtortája


Mielőtt Urban Eve blogjában nem találkoztam vele szembe, sohasem hallottam még Rachel Allen-ről. Ahogy szétnéztem a neten, nincsenek is még róla igazán magyar/ul anyagok. Persze biztosan ő is be fog szűrődni kishazánkba, akárcsak Floyd, Nigella, Gordon, Jamie és a többiek. Addig is itt van ez az Eve által elkészített és fölrakott citromtorta, citromos lepény, nem is tudom hirtelen hogy nevezzem. De inkább hajlok az utóbbi felé. Szóval elkészítettem. Jó lett, elfogyott, csak egy kicsit csücsörítettünk tőle. Merthogy 3 bitang nagy és lédús citrom levét tettem bele és egy kicsinykét sokkknak bizonyult. Szóval csínyján a citrommal. Érdekes, hogy pedig ahogy a recept ajánlotta, megkóstoltam nyersen, de úgy nem tűnt vadul savanyúnak. Jót tesz neki, ha áll egy napot (nálunk nem volt ideje), ezért vendégségre készülődve ideális. Délután, egy jó teához. Határozottan jó párosítás. A receptben leírt fóliás nyújtós módszer pedig nálam-ismerve a nyújtásfóbiámat- azonnal állandó bevezetésre került.
Íme a recept- nehogy megijedjen bárki a hosszadalmas leírástól, pofonegyszerű összerakni. Ja! Én a vaksütésnél semmit nem raktam a tésztára, se fóliát, se babot mégsem púposodott fel.


Rachel’s Lemon Tart



Hozzávalók
…a tésztához20 dkg sima liszt10 dkg hideg vaj1 evőkanál porcukor1 felvert tojás
…a töltelékhez3 egész tojás12,5 dkg kristálycukor3 citrom leve, ebből 1-nek a héja is1 narancs leve1,5 dl habtejszín
A tészta elkészítéseA lisztet a hideg vajjal és a porcukorral elmorzsolom.Hozzáöntöm a felvert tojást, ha kicsi tojás, akkor az egészet, ha nagyobbacska, akkor a felét. Nagyjából összeállítom, nem kell teljesen.Egy kb. 30×30 cm-es területet lefedek folpack fóliával. Rachel ezt egy nagy darabbal el tudta intézni, az én fóliám keskeny volt, úgyhogy kettőt fektettem egymásra úgy, hogy fedjék egymást. A lényeg, hogy akkora darab legyen, aminek a közepére tudom önteni az úgy-ahogy összeállított tésztát, amire ráhajtom a fólia négy csücskét és így, becsomagoltan megnyomogatom, hogy összeálljon.Lapos korongot formázok belőle, és így rakom hűtőbe, mert ha gombóc, akkor tovább tart, amíg kihűl. Így viszont elég neki 20 perc.Ha kihűlt, akkor kiveszem a hűtőből, a munkaasztalra rakom, a négy fóliacsücsköt leszedem róla, tehát kicsomagolom, de úgy, hogy alatta még mindig ott van az egész. Vágok még annyi fóliát, amennyi szépen ellepi (legyen ugyanakkora, mint az alsó), és a két fóliaréteg között szépen kinyújtom, jó vékonyra. (Nincs lisztezés! Nincs szakadás! Zseniális, komolyan mondom.)Rárakom a közepére a formámat, és ha körülötte is van 1-2 centi, akkor pont jóra nyújtottam. Ez az adag elég az én 28 cm-es formámba, nagyon kevés tészta marad csak.Leszedem a felső réteg fóliát (ez már nem fog kelleni), az alsónál fogva megfogom a tésztát, és fejjel lefelé beleborítom a formába. Most az alsóréteg fólia felülre került, ezt még hagyom a tésztán, szépen beleegyengetem bele a formába a tésztát.Rachel rajta hagyta a fóliát a tésztán, és erre öntötte a sütőbabját, én meg elkövettem azt a hibát, hogy naívan azt hittem, a magyar fólia olyan, mint az angol, és frankón rá is olvadt a babjaimra. Úgyhogy azért, hogy ne forduljon ez elő, úgyhogy legközelebb tuti alufóliával fogom csinálni. Szóval lényeg a lényeg, szárazbabbal kibélelem a tésztát (blind baking), és 180°C-on 20 percig sütöm.Ha megsült, egy kevés felvert tojással (amit lenyúlhatunk például a töltelékéből, vagy ha nagy tojással dolgoztunk, maradék van onnan is) megkenem a tésztát, és még pár percre visszamegy a sütőbe. Ez azért kell, hogy a tojás elzárja a tészta pórusait, és a tölteléktől ne legyen szottyos.
A töltelék elkészítéseA tojásokat felverem (kicsit félrerakok a tésztakenéshez), kikeverem a cukorral.1 citrom héját belereszelem a tojásos keverékbe, majd ezt a citromot és másik két társát valamint a narancsot is kifacsarom. (Férfiembereknek tökéletesen delegálható feladat.)Hozzáöntöm a tejszínt, és összekeverem.Itt meg lehet kóstolni, hogy mennyire savanyú, ízlés szerint lehet még cukrozni.A sütőt lehűtöm 160°C-ra, különben rántotta lesz az egészből.Most jön az összeállítás. Elő a tésztával (túl mind a 9 ponton), beleöntöm a citromos keverék felét. Kihúzom a sütőrácsot, ráhelyezem a félig megtöltött tésztát, és már a sütőben öntöm bele a többi masszát, hogy ki ne lötykölődjön. Óvatosan betolom.Addig sütöm, amíg szép lesz a teteje (kb. 35-40 perc), de még kicsit mocorog, ha megrázom. Hűlés közben még szilárdulni fog.
Kb. 10 szelet lesz belőle, porcukorral meghintve tálalom.

2008. október 29., szerda

7 titok

Cecile, Ottis és Snöcy is megtisztelt azzal, hogy gondoltak rám és kíváncsiak az én 7 titkomra. Egyelőre semmi konkrét tervem nincs, de azért vágjunk bele.

Szóval:

1. Szeretem a szirupos, romantikus, nőcis filmeket, könyveket. Igen, Danielle Steelt is. Egy a fontos, hogy legyen happy and benne. Nekem nem romantikus az, ha a két főszereplő a végén nem lesz egymásé. Az ilyen filmeket maximum egyszer nézem meg, mert depis leszek tőlük. Még az olyan klasszikusok sem képeznek kivételt mint a Love Story vagy a Ghost.

2. Szeretek olvasni. Nemcsak könyvet, újságokat is. Igen, Storyt is olvasok, meg Nők Lapját és Maximát, meg Blikket. Minden klasszikus helyre viszek magammal olvasnivalót. Igen, a WC-re és a fürdőkádba is. Utóbbinak köszönhetően a családban továbbadott újságok hullámosak és ázottak. Ilyenkor már csak sokat sejtetően összenéznek és megjegyzik maguk között: "megint a kádban olvasott"

3. Enyém a világ legtürelmesebb párja. Legtöbbször egy Buddha türelmével viseli a hirtelen természetem, a hisztijeim és az adj uram teremtőm, de rögtön típusú kéréseimet. És mindig kibogozza a paplanom, ha kérem. Akár hajnal háromkor is. És még be is takar. Mondom. Arany ember.

4. Szeretem ha dicsérik az általam készített ételeket, süteményeket. Egy szimpla finom kijelentés azonban rosszabb napjaimon annyit jelent számomra: éppenséggel ehető. Mondom: nehéz velem.

5. Mindig 3 vagy több gyerekes családanyaként képzeltem el magam. Így idestova 30 évesen, lassanként hozzá kéne lássak a gyakorlati megvalósításhoz. De biztos vagyok benne, hogy nem csúsztam még le semmiről.

6. Szőr és hajfóbiám van, ha csak meglátok egyet valahol, öklendeznem kell. Ha véletlenül ételen, ételben találok, képes vagyok többet egy falatot sem enni belőle.

7. Nem szeretem: a sütőtököt, a tengeri herkentyűket, a túlcsokis sütiket, a cukkinit, a padlizsánt, a kelbimbót, a kelkáposztát, a paradicsomos káposztát, a krumplis tésztát, az abált szalonnát, a disznósajtot, a grapruitot és még sorolhatnám.

Hű, hát ez nem is olyan könnyű, mint gondoltam. Én is kíváncsi lennék Mamihami és Ildinkó 7 titkára. Tudom, hogy már többen is kérték őket, de sebaj.

Apró-cseprők

Íme a kért közeli felvétel a kérdéses kiszúróformáról. A tippek közül nekem leginkább a madáretető volt a leghihetőbb, bár azért még mindig vannak kétségeim. Úgyhogy, ha valakinek ez a fotó gyújt fényt, hogy mi is lehet ez, kérem ne tartsa magában.

Még valami. Már többször méltattam ezeken az oldalakon a Lianna nevű fórumozót és a receptjeit. Pár napja már egyenesen arra biztattam,hogy kezdjen ő is blog írásába. Ezután emailben megírta nekem, hogy azért nem blogol, mert már nem fér bele az idejébe a család, gyerek, munka és a Harmonet oldal Nagyi konyhájának szerkesztése, írása mellett. Megnéztem a rovatát és le a kalappal. Igencsak bő és változatos receptajánlatokban lehet válogatni. Engem kiváltképp felelkesítettek a receptversenyre beküldött étkek és sütemények. A bemutatkozó oldalán pedig kicsit közelebbről is megismerhetjük a szerkesztő-író Liannát (Nikit). Megjegyzem pont ilyen bájosnak és szimpatikusnak képzeltem. Úgyhogy hajrá! Neki további jó munkát, nekünk pedig jó keresgélést, böngészést kívánok.

2008. október 26., vasárnap

Új szerzemény és egy találós kérdés


A múlt héten buszra várakozva keveredtem be egy dm-be vagy rossmannba (ezt a kettőt mindig keverem), de ez talán (de csak talán) az utóbbi volt. Szeretek nézelődni, mert a "vegyes" részlegükön már többször bukkantam jó dolgokra. Most sem jöttem ki üres kézzel. Egy tepsi+ 22 kiszúróforma= 999 Ft. Szerintem nagyon jó áron volt, pláne, hogy vannak a formák között olyanok, amiket már régen kerestem , de hiába. Pl.: tojásforma, pillangó, mézeskalács-emberke stb. Egyetlen egy figura volt, amit akárhogy forgattam nem sikerült megfejtenem. Mivel mostanában láttam pár blogon, hogy divat találós kérdéseket feladni, adódik a feladat. Meg tudja-e nekem valaki mondani, hogy mit ábrázol az alsó sorban, középen lévő kék forma: (a kutya és az elefánt között, a pillangó alatt) Ha valaki tudja a választ, kérem ossza meg velem kommentben. Minden elismerésem az övé lesz.

2008. október 22., szerda

Tarte Tatin- francia almatorta


És következzen végül egy öszvér recept, az előző kettő keveréke: egy almás Stahl Judit féle recept. Múlt hét vasárnap raktam össze. Tényleg hamar megvan (feltéve, ha az első adaghoz való almát nem karamellizáljuk szénné), és finom. Olyan nagymamás, klasszikus almatorta.

Tarte Tatin- francia almatorta (Stahl Judit)

a tésztához:

200 gr finomliszt
50 gr porcukor
100 gr vaj
1 tojássárgája
3-4 ek. víz

az almás töltelékhez:

1 kg savanykás alma
100 gr vaj
200 gr krisztálycukor

A lisztet elkeverjük a porcukorral, hozzáreszeljük a hideg vajat, ezt az ujjaink között morzsalékos, egynemű keverékké alakítjuk, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a vizet és néhány gyors mozdulattal összegyúrjuk, majd becsomagolva (folpack, zacskó) a hűtőbe rakjuk (min. fél órára, de egy éjszaka sem árt meg neki)

Az almákat meghámozom, felnegyedelem, kimagházazom, felszeletelem 1-2 cm-es szeletekre. Aztán a 100 gr vajat megolvasztom egy olyan serpenyőben vagy edényben amit a sütőbe is be lehet tenni, megvárom, míg szépen buborékozik, majd belekeverem a cukrot. Alacsony (!) lángon megolvasztom a cukrot, ez eltart egy darabig. Ha magas lángon csináljuk, megég és keserű lesz. A karamellizálódás pedig abszolút váratlan pillanatban történik és elég gyorsan zajlik. Ha nem figyelünk, már késő lesz:)

Ezután az almákat beleteszem, kicsit összekavarom a sűrű karamellel és kis lángon, lefedve párolni kezdem. Majd amikor elég levet eresztett, le lehet venni a fedőt és néha meg-megkavarni.Elfőzöm az összes levét, miközben az alma szép aranysárgára karamellizálódik. Ne maradjon rajta lé, az almás massza álljon szépen össze. Leveszem a tűzről és megvárom, míg kihűl.

Ha ez megvan, akkor a tésztát kinyújtom, kicsit nagyobbra, mint annak az edénynek az átmérője, amiben sülni fog a süti. A tésztát az almára borítom, a széleit pedig betuszkolom a karamelles alma alá. Villával megszurkálom a tetejét (ami ugye az alja lesz). 180 fokon kábé 25 percig sütöm. Az eredeti recept 200 fokot ír, én kevesebbel szoktam.

Lehet tejszínhabbal vagy vaníliafagyival extrázni, de önmagában is nagyon jó.

A recept leírását Starfokkertől és Stahl Judittól kölcsönöztem, mert lusta voltam újra begépelni. A fénykép ismét nem nívódíjas, de legalább s.k. készítésű.

Almás táska


Van az nlc-n egy Lianna nevű fórumozó. Rengetek receptjét lementettem és kipróbáltam már és mindig azt a végeredményt kaptam, amit vártam. Az általa beírt receptek az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartoznak. Sajnos nincs blogja (legalábbis én nem tudok róla), úgyhogy, ha olvassa ezeket a sorokat, vegye ezt úgy, mint felhívást keringőre. Ha pedig van blogja, feltétlenül írja meg nekem a címét. Van viszont valaki, akinek már van blogja, de ezenkívül minden más fent leírt állítás rá is igaz. Ő pedig Snöcy. Valahogy eddig minden általa ajánlott recept telitalálat volt.

Az elmúlt- gasztro szempontból nem túl eseménydús- hetek abszolút favoritja, újdonsága, non plus ultrája volt ez az almás táska, ami szintén az ő receptje alapján készült. Hát, ha még ettetek finomat!!!!!!!! Mindenkit, aki csak szereti az almát, bőszen buzdítok a kipróbálására. Vigyázat!!Függősséget okoz!!!

Almás táska

1/2 kg leveles tészta
1 kg alma
1 csg vaniliás pudingpor
8 dkg cukor
1 csg vaniliáscukor
fahéj

Az almát megpucoljuk,lereszeljük és megszórjuk a cukorral.Állni hagyjuk.Közben kinyújtjuk a leveles tésztát,8 részre osztjuk,az egyik felüket néhány helyen bevagdossuk.

Az almát kicsavarjuk,és lassan párolni kezdjük.A levét elkeverjük a vaniliás pudinggal.Amikor az alma megpárolódott,megszórjuk kevés őrölt fahéjjal és a vaniliás cukorral,és ráöntjük az almalével elkevert pudinport.Sűrűre főzzük.kicsit kihűtjük,a tésztára kupacokat teszünk,a tészta széleit megkenjük tojással s összehajtjuk.A széleket jól lenyomkodjuk.

Kívülről is megkenjük tojással,előmelegített sütőben pirosra sütjük.

Petrezselymes meleg babsaláta


Mint azt bizonyára észrevettétek mostanában szinte alig vagyok. Senkit nem untatnék a részletekkel, meg bonyolult is lenne leírni, a lényeg az, hogy az életem fenekestül felfordult munka terén. Nem feltétlenül negatív fordulat ez, bár kétségtelenül van egy-két olyan vonzata is, de összeségében egy nagy kihívással járó feladatot sodort elém a sors, ami azzal jár, hogy kb. 3-szor, 4-szer több munkám van, sokkal nagyobb felelősséggel. ( a pénz ami érte jár, sajnos nem nőtt ilyen arányban). Ebből következően a főzést, sütést minimálisra szorítottam vissza, be kell valljam, hogy legtöbbször gasztrobloggerhez nem illő módon napokig májkrémes zsemlén éltünk. Néha-néha azért főztem, meg persze sütöttem is, de nem minden esetben volt időm, energiám, kedvem dokumentálni a végeredményt. Érdekes, hogy az Uramat a főtt étel hiánya cseppet sem viselte meg, az elmaradt süteményeket viszont mindig szóvá tette. De most itt az őszi szünet, igyekszem utolérni magam és kárpótolni őt is és a blogom olvasóit is. Először jönnek az elmaradások, amiket dokumentáltam, utána pedig remélem újak is kerülnek a repertoárba.

Ezt a babsalátát már többször csináltam. Nagyon finom, igazi őszies, télies étel. Én csupán az önteten variáltam: sima mustárral, ecettel (tudom, hogy szentségtörés,de nekünk így is ízlett) és olajjal készítettem.

Friss, puha kenyérrel isteni.
Petrezselymes babsaláta (Stahl Judit receptje)


Hozzávalók:
1 fej lilahagyma
10 deka főtt, füstölt sonka vagy tarja
1 gerezd fokhagyma
1 sárga kaliforniai paprika
2 evőkanál olívaolaj
1 doboz 40 dekás vörösbab konzerv
1 nagy csokor petrezselyem
só és frissen őrölt bors
1 evőkanál vörösbor ecet
Az öntethez
1 teáskanál dijoni mustár
1 evőkanál vörösbor ecet
4 evőkanál olívaolaj

Mivel akkor lehet a legtempósabban haladni, ha a hozzávalók már feldarabolt állapotukban strázsálnak mellettem a kezem ügyében, amit csak lehet előkészítek. A lilahagymát vékonyan felkarikázom, a sonkát falatnyi katonákra kockázom, a fokhagymát pedig pépesre zúzom. Aztán kicsumázom a paprikát, és miután a félbevágott paprikafelekből kisöpörtem a magokat, rátenyerelek a paprikahajók fényes oldalára, hogy kilapuljanak: így ugyanis sokkal könnyebb őket félcenti vékony csíkokra szeletelni, mintha eredeti domború alakjuk miatt ide-odabillegnének.
Ha mindezekkel megvagyok, jöhet a főzés. Egy serpenyőben közepesen erős tűzön megmelegítem olívaolajat, aztán kevergetve puhára párolom benne a lilahagymakarikákat, és ha már lágyak, hozzájuk teszem az illatosító fokhagymapépet. Amikor ˝ perc után megérzem a fokhagyma-parfümöt, belekeverem a serpenyőbe a paprikacsíkokat, és megpárolom őket. (Ezt nem szabad erős lángon, mert akkor a paprikacsíkok nem megpuhulnak, hanem nagy eséllyel leégnek. De az egész nem tart tovább 10 percnél, és ezt még egy olyan türelmetlen ember is képes kivárni, amilyen én vagyok. Persze néhány keverés-kavarás azért nem árt nekik.)
Miközben a paprikacsíkok vajpuhára fonnyadnak, az öntethez egy kis tálkában összekeverem a mustárt a vörösborecettel meg az olívaolajjal.
Aztán a puha, hagymás paprikához hozzákeverem a sonkafalatokat, a lecsöpögtetett és hideg vízzel átöblített babszemeket meg a mustáros-ecetes olajat. 5 percen át kevergetve összemelegítem a télies eledelt, majd amikor az ízek egymásba vegyültek, lehúzom az edényt a tűzről, és apróra vágom a petrezselymet.
Tálalás előtt a babsalátát megsózom, alaposan megborsozom, hozzákeverek még egy kis vörösbor ecetet, aztán rászórom a tetemes mennyiségű petrezselyemmiszlit.
2 adag lesz belőle.

2008. október 12., vasárnap

Csöröge


Kapcsolatunk gasztrorészében a csörögekészítés, vagy nem készítés kardinális helyet foglal el. Történt ugyanis, hogy anno domine, még jó pár évvel ezelőtt, összebútorozásunk után nem sokkal nekiálltam csörögét készíteni. Otthon gyakran készítettünk és olyan egyszerűnek tűnt. Nos, nem részletezem, több ponton is kudarcot vallottam. A végeredmény nagy részét, - miután az éppen ott vendégeskedő unokaöccsök és húgok a jobban sikerülteket megették- nemes egyszerűséggel kidobtam. Mikor a ház ura hazatért és elmeséltem neki a megpróbáltatásaimat- ( most ha mesét mondanék, az következne, hogy szörnyű haragra gerjedt, de szerencsémre ő nem ilyen típus)- egyszerűen csak megdöbbenve vette tudomásul, hogy ÉN az Ő egyik kedvenc ételéből még csak mutatóba sem hagytam neki. Hivatkozhattam én arra, hogy milyen elkeserítő lett a végeredmény, és hogy tuti, hogy NEM EZ a kedvenc étele, azóta is vissza-visszatérő motívum az életünkben a kihajíntott csöröge.

Múlt hétvégén azután gondoltam egy merészet, és elhatároztam, hogy a a kolbászos krumplileves után (ami inkább krumplipaprikás lett, az állagát tekintve, de ez egy másik történet), bizony csöröge lesz a második fogás.

Mint klasszikusoknál általában elővettem a Horváth Ilonát és a kelt csörögereceptje alapján (mert van ám nem kelt is), olyan tésztát rittyentettem, hogy anyu és Jani mind a tíz ujjukat megnyalták és nem győzték dicsérni, az ízét, a könnyűségét. Szóval abszolút siker volt.Nekem pedig egy gasztromumussal kevesebbem van.

Kelt csöröge (Horváth Ilona receptje alapján)

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 4 tojássárgája, 5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 dkg élesztő, 1 dl tejföl, 1 kanál rum (hogy ne szívja magába a zsíradékot), csipet só

sütéséhez zsír vagy olaj (bő zsíradékban kell sütni)

tálaláshoz: vaníliás cukor vagy sima porcukor és baracklekvár (különben meg ízlés szerint)

Elkészítés: a felsorolt alapanyagokból kelt tésztát készítünk, én kenyérsütőben dagasztottam, ennek hiányában először az élesztőt egy pici langyos tejben kevés cukorral felfuttatjuk. Egy tálba tesszük a lisztet és a többi hozzávalót ( az élesztős tejet is) és rétestészta keménységű tésztát dagasztunk belőle.

Ezt kb. fél, háromnegyed óráig kelesztjük, majd 3 mm vékonyságúra nyújtjuk és kb. 10 cm-es nagyságú lapokat vágunk belőle ( én téglalapokat szoktam kb. 10*6-7 cm) derelyevágóval, a közepükbe egy vágást ejtünk és a végeket ezen a vágásokon keresztül áthúzzuk.

Bő, forró zsíradékban úgy sütjük, mint a fánkot, azaz az első oldal sütésekor lefedjük. Hamar sül, figyeljük, nehogy megégjen. A nyújtáskor rákerülő lisztet amennyire tudjuk seperjük le róla, mert a zsíradék fel fog habosodni, ha túl sok kerül bele.

Papírtörölközőre szedjük, hogy leitassuk róla a felesleges zsírt, azután porcukorral vagy van. cukorral vagy a kettő keverékével megszórjuk/belehempergetjük. Lekvárral tálaljuk.

2008. szeptember 27., szombat

Egy rendhagyó romantikus vacsora- V.K.F. XIX.


Amikor elolvastam Doctor Pepper témáját az aktuális V.K.F!-re, rögtön arra gondoltam,hogy na ezt tuti kihagyom. Mert, bár szerény személyem igencsak fogékony a romantikára, filmek, könyvek terén, de úgy gondolom, hogy ezeknek a való élethez bizony vajmi kevés közük van. Épp az imént olvastam el phzs fejtegetését ezzel kapcsolatosan és maximálisan osztom a véleményét. A romantikát-akárcsak a szerelmet, szeretetet, barátságot- nem lehet kicsikarni, erőltetni. Ülhet egy pár gyönyörűen megterített asztalnál, szórhatják a fényüket a míves gyertyatartókban szikrázó gyertyák, adhatunk 3 fogásos, méregdrága herkentyűkből álló vacsorát, ha az a valami, nem születik meg közöttünk. Az a bizonyos valami. Életem párjával a legromantikusabb pillanataink, közös életünk fontos pillanatai sosem előre megrendezett eseményekhez kapcsolódtak és mégis ezek a pillanatok azok, amelyek, ha eszembe jutnak a mai napig is beleborzongok. Ráadásul ezek sokszor apró dolgok, kis mozaikkockák a boldogság falából. Tökéletes pillanatok. Olyan ritka az az érzés, amikor úgy érezheti az ember, hogy egy tökéletes pillanat részese. Itt és most. Meg kell becsülni. Ilyen volt a múlt héten a vasárnap esténk. Kint korán sötétedő, borús és hideg. Bent azonban meleg volt, világos és nyugalom. A lakást betöltötte a frissen sült kifli illata. Az Uram Cobra 11-et nézett, én a fotelban ülve olvastam. Néha felnéztünk, találkozott a tekintettünk, összeért a lábunk, egymásra mosolyogtunk. Azután gyorsan összedobtam a Stahl féle camembertes minifondüt. Frissen sült, ropogós kiflivel ettük. Nem volt damasztabrosz, ezüst étkészlet, gyertyák és többfogásos menü. Mégis, romantikus volt. Úgy istenigazából. Tökéletes pillanatok.

Provence-i sült camembert(Stahl Judit receptje a Gyorsan, valami finomat c. könyvéből)

Hv.: 1 korong sajthoz: 1 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál provence-i fűszerkeverék, egy kevés olaj (oliva, de ha nincs én simával is csináltam már), frissen őrölt bors, 1 evőkanál fehérbor ( én kihagytam)

Alufóliát tépünk, az alját megolajozzuk, nem kell sok, csak, hogy fényes legyen.

A sajtkorongot 12 helyen megszurkáljuk. A fokhagymát 6 tüskére vágjuk. Ha nincs provence-i fűszerkeverékünk, akkor rozmaringból, kakkukfűből, bazsalikomból, tárkonyból és borsikafűből mi is összerakhatjuk.

A megszurkált sajtkorong 6 mélyedésébe fokhagymatüskét, 6 mélyedésébe provence-i fűszerkeveréket tömködünk.

Ezután "pofával" lefele borítjuk az előkészített alufóliára, a fóliát körébugyolálom, hogy a védőfal magasabban legyen a sajtnál. A tetejére lötykölünk egy kevés olajat és megszórjuk frissen őrölt borssal. (ha bort használunk az is ide jön)

Ezután egy másik fóliadarabbal, lazán, nem tapadósan leborítjuk a sajtkorongunkat és az előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Ezután levesszük róla a fóliatetőt és még 2-3 percig sütjük.

Pirítóssal, ropogós friss zsemlével, kiflivel mártogathatjuk ki az ízes, fűszeres, olvadt sajtkrémet miután a tetejét picit megvágtuk, hogy hozzá tudjunk férni.Isteni finom!

2008. szeptember 20., szombat

A túrós tészta titka


Bevallom, a cím bizony nem kicsit hatásvadász. Arról van ugyanis csupán szó, hogy hosszas túrós tészta-kudarcélmény után, sikerült rátalálnom arra a "titokra", amitől nekem túrós tészta, a túrós tészta. Persze nincs mögötte semmi titkos hozzávaló vagy tudomány. Ráadásul eddig is gyakran készítettem túrós tésztát, mert az Uram nagyon szereti. Mint oly sok más családban nálunk is vannak nézetkülönbségek a téren, hogy édesen-e vagy sósan-e? Ő sósan, én édesen. Mindkettőnk számára elképzelhetetlen a másik variációja. Én- a menzán szocializálódva, bizony el sem tudom képzelni- csak tejföllel és cukorral. Mégis mindig hiányzott az a plusz íz, ami a menzai túrós tésztát jellemezte. Evvel nem vagyok egyedül, számtalan eszmefuttatást olvastam már erről a témáról, hogy mennyire bele tudja magát égetni az emberek agyába a menzai ízvilág. Én például a menzai borsófőzelékkel jártam így, meg a tejbegrízzel, teával, tokánnyal és még sorolhatnám. Gyerekkoromban az őrületbe kergettem anyukámat azzal, hogy hiába csinált otthon borsófőzeléket, egyszerűen nem ettem meg, mert nem OLYAN volt. Egyszer aztán elrontotta, túl sűrű, túl lisztes lett, no akkor kiáltottam fel örömmel, hogy ez olyan, mint a menzán! A tejbegríznek állítólag a tej vizezése a titka, a többiről sajnos nincsenek információim. Egyetlen egy dolog van, amit sokan emlegetnek, mint menzás ételt és nálunk ilyen sose volt, a piskótakocka-csokiöntettel. Ez kimaradt, pedig ismerve a menza-vonzalmamat, biztosan bejönne nekem.

Túrós tészta- menzaízzel

Kifőzzük a tésztát. Én fodros nagykockát szoktam, de ki milyennel szereti.

Füstölt szalonnát apró kockákra vágunk és egy nagyobb serpenyőben megsütjük szép pirosra, jó ropogósra. Ha kész, megnézzük, hogy mennyi zsír sült ki, ha túl sok, kicsit leönthetünk belőle.

A megfőtt tésztát, átforgatjuk ezen az ízletes, finom zsíradékon.

A túrónkat (25 dkg) kb. 2 evőkanál tejföllel kikeverjük. Nem kell túl simára, csak hogy elvegyüljenek, az a jó, ha a túródarabok nagyobb göbökben is megmaradnak.

Ezután a tésztánkra ráborítjuk a túrós masszát és jó alaposan, hogy mindenhol befedje, beleforgatjuk.

Ezután mindenki ízlése szerint fogyaszthatja, sóval és szalonnakockákkal, vagy tejföllel és cukorral.

2008. szeptember 14., vasárnap

Raffaello másképpen


Már nem is magyarázkodom a szünet miatt, rámszakadt az élet az elmúlt hetekben, de már kezdenek elvonási tüneteim lenni, úgyhogy az akut bloghiányt enyhítendő, egy kis pótlás következzen.

Ezt a (számomra) újfajta Raffaello receptet már régebben kinéztem magamnak Mindennapi Manna blogjában, még az archívumomba is lementettem, hogy el ne felejtkezzek róla. A múlt héten azután kaptam tejport és némi levegőhöz is jutottam, a ház ura pedig süteményt kívánt. Jó ötletnek tűnt egy gyorsan összedobható édesség. És valóban, az is volt. A kis golyóbisok nagyon finomak és a megszólalásig hasonlít az ízük az eredetire, szerintem sokkal de sokkal jobban, mint az általam ismert másik (szirupos-sok margarinos-sok tejporos) változatnak. Hogy most ezt a nápolyi teszi vagy nem, nem tudom. Lényegtelen is, az a fontos, hogy finom és kész.
Én most nem tettem a közepébe semmit, mert nem volt otthon mandulám, de legközelebb nem hagyom ki, így valóban, teljesen autentikus lesz a végeredmény.

Raffaello (Mindennapi Manna receptje)

8 evőkanál tejpor ( ez 1 csomagnak felel meg, azt hiszem 9 dkg)
7 evőkanál porcukor
20 dkg vaníliás ostya (nápolyi)
20 dkg vaj
10 dkg kókuszreszelék

Összekevertem a tejport, a vajat, a cukrot és a lereszelt ostyát. Golyókat formáztam és megforgattam a kókuszban. (Ha időközben nagyon megpuhulna a vaj, mielőtt formáznánk, tegyük be a hűtőbe egy kis időre.)

2008. augusztus 31., vasárnap

Lekváros papucs leveles tésztából


Nem is recept az, ami most következik, inkább csak egy ötlet arra, hogy, hogyan tudunk jóformán a semmiből, gyorsan, ízletes süteményt készíteni. Akár váratlanul bejelentkező vendégeknek, akár magunknak, ha ránktör az édességehetnék.

Egy adag leveles tészta szükséges csupán hozzá és jó sűrű, savanykás lekvár. Nálunk ehhez is a meggy jött be, de ez ízlés kérdése.

Szóval kinyújtjuk a tésztánkat, ha Tante Fannysat vesszünk, még ezzel sem kell bajlódnunk, azután felszabdaljuk őket négyzetekre ( lehet több méret, de egy adagnál egyfajta méretűeket rakjunk be sülni, hogy egyszerre készüljenek el), a közepére lekvárt halmozunk és a két szembenlévő csücskét összefogjuk.

Előmelegített sütőben addig sütjük őket, amíg a talpuk szép aranybarna lesz. Leporcukrozzuk őket és készen is vagyunk.

Alig kihűlve, langyosan a legfinomabbak, de még másnapra is bűnre csábítóan ízletesek maradnak.

Ui: a képért ismételten elnézést kérek, sosem voltam egy nagy ételfotós, de mostanában még magamat is sikerül rendre alulmúlnom.

2008. augusztus 30., szombat

Lekváros aprósütik



Néha milyen véletleneken múlik egy új recept felfedezése... Még múlt hétvégén, egyik este, nem voltam álmos, olvasni nem volt kedvem, a tévében csak válogatott kínzásokkal teli filmek mentek, a tvpaprikán egy ezerszer látott Bede Robi ismétlést adtak, az Uram pedig a Bibliáját olvasta mellettem (Mezőgazdasági Technika). Addig-addig vergődtem, hogy eszembe jutott, hogy van egy csomó felvett, de meg nem nézett főzős műsorom: zömében Stahl és Nigella. Nosza, be is kapcsoltam. Stahl sok egyéb más mellett készített egy tök egyszerűen látszó lekváros aprósütit, ahogy ő mondta: "semmi különös, mégis mindig az utolsó darabig elfogy". Megtetszett, másnap neki is duráltam magam, hogy elkészítsem. Emlékeztem, hogy a gyors sütis könyvében is benne van ez a recept. Így is van, arra azonban,hogy nem ugyanaz a kettő már csak a végén jöttem rá. ( a videón együtt sütötte a lekvárral, a könyvben pedig egy utólag töltött változat van) Én összegyúrtam a két receptet és a végeredmény isteni lett. Omlós, könnyű, eteti magát. Ráadásul alig kell hozzá valami, igazi minimálédesség és minden hozzávalója olyan, hogy nagy eséllyel megtalálható a konyhánkban még a fizetés előtti utolsó napon is.
Íme az összegyúrt, kissé módosított recept. Én egy kicsit savanykás meggylekvárral készítettem, frenetikus sikert aratva.



Lekváros aprósütik (Stahl Judit receptjei alapján)



Tészta:



12,5 dkg puha vaj
5 dkg porcukor
1 vaníliarúd (helyette én vaníliaaromát használtam)
15 dkg finomliszt
1 csipet só
A töltéséhez lekvár-legjobb egy kicsit savanykásabb és sűrűbb fajta.


Elkészítés:
A puha vajat robotgéppel összehabosítjuk a porcukorral és hozzáadjuk a vaníliaaromát (vagy a kis fekete pöttyöket)
Ezután a lisztet összekeverjük a sóval és a robotgépet lassú fokozatra állítva fokozatosan belevegyítjük a lisztet a cukrot- vaníliás vajba. Nem fog teljesen összeállni, de kézzel egy-két mozdulattal egy puha tésztát kapunk.
A tésztából 2-3 cm átmérőjű golyókat formálunk és tepsire helyezzük őket, egymástól kb. 4-4 cm távolságra.
Fakanállal vagy az ujjunkkal mindegyiknek a közepébe fúrunk egy lyukat, amibe tesszünk egy adag lekvárt. (nem spóroljunk nagyon vele, de ne is legyen túl sok, mert akkor szétfolyik és megég)
Az előmelegített sütőben 10-15 perc alatt, közepes fokozaton megsütjük őket. Ne süssük őket nagyon meg, mert akkor elvesztik az omlósságukat és inkább ropogósak lesznek. Bár..... ki, hogyan szereti.



Ekkora adagból kb. 20 db süti lesz, ami pillanatok alatt fogy el. Az a típusú édesség, ami hamarabb eltűnik a tányérról, mint ahogy kiveszed a következő adagot.
A tésztát lehet variálni dióval, mogyoróval, mandulával, kakaóval stb.-ilyenkor a hozzáadott mennyiséget, a lisztből le kell vonni.

2008. augusztus 24., vasárnap

Túrós kosárkák- V.K.F.!-XVIII. forduló-különleges túrósok


Ez a második alkalom, hogy beszállok a V.K.F.! körforgásába. A piknikes fordulóban debütáltam, a salátásat kihagytam (nem vagyok jó benne, a standard majonézeseken és az alapokon kívül másfelé nem igazán tekintgetek és igazság szerint hidegen hagyott a téma), azután jött Ízbolygó és a túró. Egyből felcsillant a szemem és a képzeletemben számtalan különböző recept merült fel. Azután ahogy az lenni szokott, elsodortak az események és csak néha-néha halványan sejlett fel, valahonnan a tudatom mélyéről, hogy ketyeg az óra, nemsokára lejár a határidő. Szigorúan véve, ez az első igazi V.K.F.-es pályamű, a piknikes résznél ugyanis először készült el az étel és utána döntöttem úgy, hogy elküldöm a felhívásra. Itt azonban pont fordítva volt, direkt erre az alkalomra álltam neki a sütésnek. Mirelle-lel ellentétben engem pont az édes túrósok hoznak igazán, sőt kizárólagosan lázba, így az nem is volt kérdés, hogy valamilyen édesség fog készülni. Az összegzés után pedig azt is láttam, hogy bizony jó néhány dolgot ki is zárhatok, mert már elkészítettem és publikáltam őket. Némi receptböngészés után, viszonylag hamar döntöttem emellett a sütemény mellett. Régen ki akartam már próbálni és az is sokat nyomott a latban, hogy ismét bevethettem a minimuffin sütőmet.

Ennyi bevezető után, íme a recept. ( az ihletés a recept kiötlőjénél nyilvánvalóan az a széles körben ismert diós kosárka volt, ami omlós tésztából, lekvárból és egy diós tojáshabból áll)

A ízéről csak annyit, hogy 4 db árválkodik a tányéron, mert szinte eteti magát, finom, könnyű, omlós.

Túrós kosárkák

Tészta:

25 dkg liszt
12,5 dkg margarink
10 dkg porcukor
csip. szódabikarbóna
1 tk. sütőpor
1 tojás
Ez a tészta, ezt is hagytam hűtőben pihenni kb. egy órán át. Jó vékonyra nyújtuttam (kb 1-1,5 mm, mert megdagad a tészta), kiszúrtam és kibéleltem vele a mini-muffin sütőformám mélyedéseit. Kevés baracklekvárt tettem az aljukba, és rá a túrótölteléket.

Update: én nem nyújtogattam, mert egy viszonylag puha tésztát kaptam, persze lehetett volna liszttel javítani rajta, dehát nem a nyújtás szeretetéről vagyok híres, úgyhogy kis golyókat gyártottam, a kezemet kicsit beliszteztem és úgy nyomkodtam, béleltem ki a minimuffin formát. Tökéletes lett. Ezután jött a lekvár és a túrótöltelék.


Túrótöltelék:

25 dkg túró
2-3 ek. tejföl
2 tojássárgája
cukor ízlés szerint
reszelt citromhéj
2 tojásfehérjéből némi cukorral vert kemény hab

Update: a cukor mennyisége ízlés kérdése és, hogy milyen lekvárt használunk, mennyire savanyú? Amit én használtam az egy jó kis házi savanykás baracklekvár volt, így én összesen (a túróhoz és a tojásfehérjéhez összesen kb. 8 dkg-ot használtam)


Végül előmelegített sütőben, 175 fokon 20 perc alatt megsütöttem.

Ha nincs minimuffin formánk, használjuk bátran a fém kosárkaformánkat vagy a hagyományos muffinsütőt. Természetesen akkor nagyobb sütiket kapunk, de ugyanolyan finomakat.

Adagolástól függően kb. 40 db sütit kapunk ebből az adagból.

2008. augusztus 18., hétfő

Életjel



Sziasztok!Elnézést a hosszas hallgatásért. Múlt héten nyaralni voltunk Balatonlellén. Fürödtünk, pihentünk, járkáltunk, hattyút etettünk, horgásztunk, ültünk a parton naplementekor. Szóval, jó volt. Ma pedig már mindketten megkezdtük a visszatérést a munka világába. Az Uram már Kisújszálláson szemlézett, én pedig megkezdtem az elsős tanítónénivel a családlátogatások mindig emlékezetes sorát. Lassanként majd visszatérek a gasztroblog-vérkeringésbe is. Készülök- egyelőre csak fejben- a túrós V.K.F.-re . Remélem a gyakorlati megvalósításra is lesz elég időm.

2008. augusztus 7., csütörtök

Uborkaszezon, túró, szeder és V.K.F.


Nálam még mindig dúl az uborkaszezon, szinte alig megyek a konyha közelébe. No, a hétvégén azonban az Uram nyomatékos kérésére nekiálltam sütni. De valahogy nem jött az ötlet, hogy mit is kéne készíteni. Valahogy úgy van ez nálam mostanság, hogy ha van kedvem, ötletem, akkor nincs időm vagy hozzávalóm. Ha meg van időm és hozzávalóm, akkor nincs se kedvem, se ötletem. Miközben az isteni szikrát várva barangoltam a blogok között, Ízbolygó oldalán újfent elolvastam a XVIII. V.K.F. túrós kiírását és innen már csak egy lépés volt, hogy kitaláljam: bizony én sült túrótortát fogok csinálni. Egy időben rengeteget gyártottam belőle, szinte nem volt hétvége, hogy ne készítettem volna el. Azután jöttek újabb kedvencek és valahogy feledésbe merült. Nosza, rögtön szalajtottam is az udvari beszerzőmet túróért és ribizliért. No, az utóbbi az nem volt, csak feketeszeder, úgyhogy most kivételesen azzal készült. Nem ártott neki, finom volt így is.
Az eredeti receptet megtalálod itt.
És ha már így benne vagyok a túrózásban, gondoltam kigyűjtöm az elmúlt 1 év túrós receptjeit. Egy kis V.K.F. előtti összefoglaló magamnak, hogy mivel NE nevezzek és hátha valaki-valahol éppen most keresgél, hogy mit is süssön és ezzel ötletet adok neki.
Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem Ízbolygónak ezt a tuti témát, nekem nagyon bejön. Remélhetőleg a kiírt időpontig az uborkaszezonom is lemúlik rólam. (Vagy minimum átalakul túrószezonná)
Szóval íme az elmúlt egy év túrós receptjei tőlem:
- túrós Charlotte torta
- túrós pogácsa
- túrós-tejszínes-kekszes sütemény
- őzgerinces túrós
- túrós-szőlős rétes
- túrós palacsinta sütve
- túró dönci azaz túró kocka
- üdítős sütemény
- túrós-gyümölcsös bögrés süti
- túrós fornetti házilag
- túrós kocka
- túrós kiflik
- túrós kókuszgolyók
- barackos-túrós rétes
- túrós-ribizlis pohárkrém
- túrós pite
Hát, azt hiszem a lista önmagáért beszél, semmi szükség ezekután arra, hogy azt bizonygassam, mennyire is szeretjük mi a túrós édességeket. Úgyhogy, mostantól ötletelés indul: 3,2,1- túrós V.K.F.

2008. augusztus 6., szerda

Díjátadás némi morfondírozással


Mostanában nagy divatja van a blogszférában a különböző díjaknak. Volt már Yum-yum és Kreatív blogger láz is. Most egy újabb díjat indítottak útjára és érkezett meg hozzám Anyamama a Mamihami c. blog szerzőjének jóvoltából. Ezúton is- mégegyszer- nagyon, nagyon köszönöm neki, hogy rám gondolt. Jólesett.
Bevallom, elgondolkodtam rajta, hogy vajon nem-e fog már elértéktelenedni mindez a blogolók szemében? Nem-e legyintenek rá, hogy: Ó, már megint egy díj! Vajon tudja-e értékelni és a maga helyén kezelni mindenki ezeket a figyelmességeket? Érdeklődve figyelem már egy ideje a különböző díjak sorsát, útját. Nem untat, hogy 45-jére kell végigolvasnom a szabályokat és köszöneteket. Azt hiszem ennek az lehet az oka, hogy erőteljesen felülkerekedett bennem a szociálpedagógusi és a pedagógusi vér és elkezdtem analizáló szemmel figyelni a fejleményeket. Érdekes követni, hogy ki-kit választ, ki-kit tart érdemesnek egy-egy díjra és mindezt hogyan indokolja. Mert indoklás azért kell, bevallom kiráz a hideg attól, ha valaki csak belinkel pár nevet és ennyi. Akkor inkább ne csinált volna semmit.Mint ahogy azt is furinak (enyhén szólva) tartom, hogy valaki valakit megjelöl, jelez neki a blogján és még csak egy köszönömöt sem jelez vissza az illető, hogy igen, vettem, hogy értékeled, amit csinálok, köszi. Az már már dolog, hogy esetleg nincs kedve továbbvinni a láncot, de ha már játszunk, tegyük azt rendesen, korrektül. És ha mindez így történik, igenis jó dolog lehet ez a díjazósdi. Egyetértek Anyamamával és Tinával is abban, hogy jópofa, aranyos találmány, ami kiválóan alkalmas arra, hogy kifejezzük vele a másik iránti elismerésünket, szimpátinkat. Idézném Tinát, remélem nem haragszik meg érte, de minden szavával tökéletesen egyetértek:
" Mostanában divatja van ennek, de én egyáltalán nem bánom. Egyszerűen jó egymást méltatni, elismerni, meglepetést okozni és persze nagyon jó érzés, ha más értékel bennünket. "Pozitív energiacsere", jó érzések adása és elfogadása, ami mindig mindenkire ráfér és igazán nem kerül semmibe...;-) Soha rosszabb "divatot"!:-)))"
Ennek szellemében tehét most jöjjön a díjátadás. Anyamama " renitens" viselkedését átvéve, most én is csak egyetlen embernek fogom átnyújtani ezt a díjat, meghagyva így az adás örömét, minél többeknek.
Akinek pedig virtuálisan átnyújtom az Mesi. Több okból is. Az egyik, hogy Anyamama az indoklásában említi a scrapbookot, így úgy gondoltam, hogy olyan valakinek adományozom, aki ezen a területen jártas.
Nem ismerek túl sok scrapbookos blogot, a kedvenceim pedig, ahogy már írtam Tina és Mesi. Tináról a múltkori díjátadásnál már megemlékeztem, de Mesi akkor csak a +1-es versenyző volt, mert akkor, azt a díjat már megkapta. (remélem ezt még nem)
Szóval, hogy miért is Mesi? Természetesen az alap, hogy azért, mert nagyon tetszenek a munkái. Hagyományos technikával dolgozik ami nekem a szívem csücske, valahogy a digitális technika sokkal kevésbé fogott meg. Szeretem, hogy minden kis " vacakban" meglátja a későbbi alapanyagot, szeretem azt a képi világot, amit felépít a munkáiban, szeretem, hogy olyan klasszul, részletesen, érthetően! írja le az elkészítés folyamatás, hogy kedvem támad rögtön nekem is készíteni valamit. És, ami még nagyon fontos, hogy SZÍVVEL írja a blogot, benne van Ő maga teljes egészében. (meg persze Gáborja és MIZO) Mikor olvasom az írásait, szinte folyamatosan mosolyognom kell és ez nagyon jó. Ráadásul nemrégiben meghirdetett egy képeslapkészítő pályázatot is. Szóval kreatív, lelkes, csupaszív lány. Ezért úgy gondolom, hogy méltán megérdemli ezt a díjat, amit sok szeretettel nyújtok át Neki, azzal kis megjegyzéssel, hogy érzékelhető az elmúlt pár bejegyzéséből, hogy egy kicsit most felborult körülötte a világ ezért tiszta szívből kívánom, hogy minél hamarabb álljon vissza minden a rendes kerékvágásba és úgy alakuljanak a dolgai, ahogy Ő-ŐK azt szeretnék.

2008. augusztus 4., hétfő

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 6. rész

A képet innen vettem kölcsön.

Újra tele a könyvjelzőm, jöjjenek ismét a virtuális gyűjteményem újabb darabjai.


1. Ez a focciaca és grissini dolog egyre jobban izgatja a fantáziámat- több recept egy helyen Bombadil Tománál



2.Hogyan készítsünk csokidobozkát?- tv3 útmutatása mellett


3. Grízes-réteslapos süti Ízbolygótól


4. Gyümölcstorta- nem piskóta alappal- szintén Ízbolygótól


5. Gyors desszertpohár Latsiától


6. Zebratorta málnával- szintén Latsia munkája


7. phzs epertortája


8. Különleges paprikás krumpli borsóval és petrezselyemmel Cukroskata blogjáról


9. Max húsos-borsós rakott tésztája már így látatlanban is nyerő


10. Ezt a receptet a Macikonyhából a lufival készíthető csokikehely miatt mentettem le


11. Ínycsiklandó málnatorta vnjudit boszorkánykonyhájából


12. Gránátalma csirkesalátája- Hú, ezt most is nagyon megenném!


13. Sütiszörny szilvalekváros morzsasütije nagyon elöl van a kipróbálandók listáján


14. Házi csokis-vaníliás karika- ez nem blogból való, hanem a Ráma sütis oldaláról


15. Mamma marskaramellás sült banánja sütős és grill változatban is finom lehet


16. Mindennapi Manna paradicsomos sült fetája ingerlően gusztusos


17. Gyros fűszeres csirkecomb és fetával töltött paprika- Horasz konyhájából


18. A Mindennapi Manna által beírt újfajta Raffaello receptet mindenképpen ki kell próbálnom, mihelyst kapok valahol tejport.


19. Citromfűszörp Gigi konyhájából


20. Krumplisünik a tepsiben- Ottistól


21. Felhasználóbarát citromfagyi Zsuzsitól


22. Citromkrémtorta Nosalty-tól


23. Gabriella sárgabarackos pitéje


24.Pákosztos macska alias Millie Snickers szelete


25.Mirelle sárgabarackos gombóca


26. Barackos-túrós batyu Konyhatündértől


27. Mamihami oldalán találtam rá a Nigella által ihletett instant palacsintapor elkészítésére- még gasztroajándéknak sem utolsó


28. Amerikanizált rakott krumpli Endivia blogjáról


29. Crostini variációk Mammától


30. Csoki és gesztenyemousse torta Mennyei Manna oldaláról


31. Orosz hússaláta kicsit másképp Gabriella konyhájából


2008. augusztus 3., vasárnap

Szuperanyu sós sütije


Ígértem, hogy beírom, az ígéret pedig mint tudjuk, szép szó... Íme:

Szuperanyu sós sütije

Hv.:

1 kg liszt, fél kg margarin, 15 evőkanál sűrű tejföl, 1 tojás, 5 teáskanál só (aki sósabban szereti, igény szerint elbírt többet is, kóstolgatni kell, mert van olyan só ami jobban sóz, inkább apránként rakjuk bele), 40-45 dkg sajt

Ez egy teljes nagy adag-én feleztem, abból is lett bőven, a tojást a fél adagba is beleraktam, annyival kevesebb tejföl kellett hozzá.

Elkészítés:

Egy keverőtálba belerakjuk a lisztet ( alapból finomliszt, de lehet másfajta is, de állítólag akkor nem lesz olyan szép pufi, ezért ilyen esetben rakjunk hozzá egy-két teáskanál szódabikarbónát.
Tegyük bele a sót és keverjük össze.
Fogjuk a hideg(!) margarint és beladaraboljuk a sós lisztbe, majd összemorzsoljuk vele, gyors mozdulatokkal. Nem szabad vele sokáig vacakolni, mert "elég" a kezünk alatt és később majd nem lesz omlós.
Ezután jön a 15 evőkanál tejföl. Ha kevésbé sűrű, lehet hogy kevesebb kell belőle és hamarabb összeáll. Lényeg, hogy rugalmas tésztát kapjunk.
Most berakjuk a hűtőbe 1-2 órára pihenni.
Amikor letelt az idő, elővesszük a tésztát, közben a sütőnket előmelegítjük 200 fokra.
A tésztát lisztezett deszkára rakjuk és kinyújtjuk, majd háromba hajtjuk és hagyjuk 5 percig így pihenni.
Azután újra kinyújtjuk és újra háromba hajtjuk és újabb 5 perc pihenés. Ettől lesz állítólag finom, könnyű, ha kisült. Ha sok sajtunk van, rakhatunk a hajtogatáshoz a rétegek közé is, nagyon finom lesz tőle. Most még megkóstolhatjuk a tésztát és ha úgy gondoljuk elkelne egy kis só még, akkor a tetejére nyugodtan szórhatunk.
Ezután (utoljára) újra kinyújtjuk kb. 1 cm-es vastagságúra. Tojással lekenjük és megszórjuk jó vastagon sajttal. (lehet még ízlés szerint különböző magokat is szórni a tetejére tökmag(ezt kicsit szúrjuk bele a tésztába), napraforgómag, szezámmag, köménymag, lenmag..... ki mit szeret.
Végül feldaraboljuk: derelyevágóval vagy késsel, csíkokra, négyzetekre vagy azt kettévágva átlósag, háromszögekre.
Tepsire rakjuk őket(nem kell túl nagy helyet hagyni közöttük, mert fölfele puffulnak inkább)
Szép pirosra sütjük őket.
Állítólag (nálunk még nem volt rá mód, hogy kipróbáljam) 2-3 hétig is eláll. Zárható fémdobozban, amit alufóliával kibélelünk.
Nagyon finom, eteti magát. Nálunk rekordsebességgel tűnt el a tányérról, alig bírtam pár darabot megmenteni a fényképezéshez.

2008. július 30., szerda

Rizses lecsó


A nyári uborkaszezon kellős közepén vagyunk, és ez bizony a blogomon is érezteti a hatását. Az elmúlt hetekben volt szülinapi összefoglaló, könyvajánló, 2 díjátadó, üveggolyó, receptek viszont csak elvétve. Úgyhogy épp itt az ideje, hogy belecsapjunk a lecsóba. Igaziból és átvitt értelemben is.
Az itt következő rizses lecsó recept nyilván nem új sokaknak. Nekem az volt, amikor egy újságban rátaláltam (azt hiszem Kiskegyed volt) és akkor miért ne lehetne az másoknak is?
Hagyományos formájában nem kedvelem a lecsót, így azonban nagyon is. Kiadós, laktatós főétel, minimális energiabefektetéssel. A nyár közepén kell ennél több?

Megjegyzés: próbáltam már télen bolti lecsóból reprodukálni. Hát mit mondjak, úgy épp csak megüti az ehető mércét. Szezonban azonban friss paprikából, paradicsomból, puha kenyérrel...hmmm


Rizses lecsó


Hv: 15 dkg szárazkolbász, 2 nagy vöröshagyma, 8 zöldpaprika, 4 paradicsom, 4 ek olaj, 1 kk fűszerpaprika, 10 dkg rizs, só, bors


(ezek az újságban lévő arányok, én ettől el szoktam térni, kevesebb paprika, több paradicsom, 1 fej hagyma- mindenki igazítsa a saját lecsóízlésükhöz)

Elkészítés:



  • Előkészítünk minden alapanyagot: a kolbásznak lehúzzuk a héját és felkarikázzuk, a megmosott paprikát kicsumázzuk, felkarikázzuk, a hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk, a paradicsomot megmossuk, kicsumázzuk, feldaraboljuk(aki nem szereti a héját, az rakja forró vízbe és utána húzza le)


  • A felforrosított olajban a hagymát üvegesre fonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a kolbászt és 1-2 percig együtt pirítjuk.


  • Beletesszük a zöldpaprikát, paradicsomot, sót, borsot.(sóval csínyján bánjunk, mert a kolbászban is van bőven!)


  • Ezután hozzáadjuk a fűszerpaprikát és a rizst.
    Az egészet összekeverjük és annyi vízzel felöntjük, hogy éppen ellepje.


  • Lefedve kb. 20 percig főzzük, amíg a rizs megpuhul, de a lecsó még kicsit leveses marad.


  • Puha, friss kenyérrel tálaljuk.

2008. július 26., szombat

Kreatív blogger díj


Egy elég vontatott, borús, kellemetlenkedő hét van eddig mögöttem. Semmi extra, "csak" sok kisebb-nagyobb bosszúság és néhány energiavámpír típusú emberke. Ráadásul ma délután az Uram úgy jött haza munkából, hogy már rosszul volt. Névnapot tartottak a cégnél és többek között házi kolbász is volt, ami- állítólag- nem volt finom és nem is esett neki jól. (ennek ellenére evett belőle- csak logikát ne keressünk a férfiak cselekedeteiben!) Szóval behanyatlott az ágyba, én pedig azóta lázat mérek és csillapítok, citromot karikázok, teát főzök, háztartási kekszért rohangálok. De már gépszerelési történeteket mesél, úgyhogy határozottan állíthatom, hogy jobban van.

Szóval ilyen körülmények között ért Snöcy üzenete, hogy a rendelkezésére álló Kreatív blogger díjak közül az egyiket Nekem szánta. Nagyon örültem neki, pláne, hogy az indoklásában a számomra oly kedves, anyák napi, üveges sütiporjaimra hivatkozott. Szóval köszönöm Neki mégegyszer, hogy méltónak talált erre a díjra.

Természetesen, ahogy ez már az ilyen díjaknál lenni szokott, kötelességei is vannak a díjazottnak. Íme:

A szabályok szerint:
- kiteszem a logót a blogomba
- belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

Az én díjazottjaim:
Tina- akik ismerősek az nlc-s blogok között, azok emlékezhetnek rá. Ő írta ( és írja még most is, csak más blogfelületen) az Andris kuckója című blogot. Már akkor is élvezettel olvastam a bejegyzéseit, mert nagyon olvasmányosan, érdekfeszítően ír a mindennapjaikról. Azután rátaláltam a scrapper blogjára és nagyon megtetszettek a munkái. Igényesek, fantáziadúsak, gyönyörű idézetekkel, versekkel körítettek és ami a legislegfontosabb TELIS-TELI vannak szívvel, érzelemmel, szeretettel. Minden oldaláról süt a kisfia, anyukája, férje, barátai iránt érzett szeretete és szerelme és az életöröm. Ezért azután neki mindenképpen jár a Kreatív blogger díj. (habár nemrég kapott egy nagyon hasonlót, azért remélem ezt is örömmel fogja fogadni)

Az egyik kedvenc oldalam tőle
ez, de ha van egy kis ráérő időtök böngészétek végig a oldalait. Higgyétek el, érdemes.

A második, akinek szánom ezt a díjat és aki rögtön eszembe ötlött az szintén egy scrap blog írója:
Mesi, a Széplélek nevű napló írója. A munkái kreatívak, egyediek, könnyen felismerhetőek rajta a Mesis stílusjegyek. Hagyományos változatát űzi a scrapnek és véleményem szerint nagyon-nagyon jól. Emellett- számomra- irigylésre méltó írói vénával van megáldva. Nála is csak azt tudom javasolni, hogy kezdjétek el olvasni a blogját az elejétől, nem fogjátok tudni abbahagyni. Sem az olvasást, sem a mosolygást. (most látom, hogy ő már megkapta ezt a díjat, de mindegy akkor ő lesz a + 1, már nem vonom vissza, legalább még többen megismeritek az oldalát, a munkáit.)
Következzen egy gasztroblog-író:
Cecile. Mióta elkezdett blogolni, még az nlc-n azóta figyelem a bejegyzéseit. Nagyon örülök neki, hogy mostmár egyre gyakrabban jelentkezik, irtó jó receptjei vannak, kár lenne, ha mi lemaradnánk róla. És, hogy miért a Kreatív blogger díj: nézzétek meg a gyönyörű tortáit. Nekem bizony leesett az állam amikor megláttam őket, mintha egy profi keze munkája lenne. Úgyhogy Cecile, hajrá, így tovább! Kérünk még minél több ilyen klassz receptet.


Nem maradhat ki a díjazottjaim közül az egyik nagy kedvencem Fűszeres Eszter. Nos, ha valaki, akkor ő Kreatív blogger a javából. Imádom az írásait, a videóit pedig még annál is jobban. Úgyhogy újra csak azt tudom mondani, hogy még-még-még!


Bíborlili szintén méltó a Kreatív blog díjra, mégpedig a kivételesen egyedi, hangulatos, szórakoztató olykor könnyfakasztó írásaival. Fantasztikus egy csaj, (remélem megbocsátja nekem, hogy lecsajoztam). Aki nem ismeri, annak szintén azt tanácsolom álljon neki és olvassa el elejétől a végéig. (ő- hála az nlc áldásos tevékenységének- valószínűleg oldalra nem fogja tudni kitenni a logót)


Az utolsó személy akinek virtuálisan küldöm ezt a díjat, az Ildinkó. Nagyon szeretem a blogját, az írásait, a stílusát. Az első olyan blog az övé volt, amit rendszeresen olvastam. Ő egy igazán Kreatív blogger, méltán lesz övé ez a díj. Amellett, hogy csak úgy horgol egy babatakarót, szaloncukrot készít, lekvárt főz,és ha valaki, akkor ő aztán igazán kreatívan süt-főz. Nem kottából, hanem sokszor improvizálva, áthangolva készíti el az ételeket. Emellett pedig a fotói is nagyon szépek. Remélem már kicsit jobb kedve van és hamarosan folytatja a blogírát, mert biztos vagyok benne, hogy sokan várjuk őt vissza.

Szóval ők 5-en + Mesi, aki a bónusz, mert ő már megkapta az én jelöltjeim. Elnézést, ha túl hosszúra sikeredett, de szerettem volna megindokolni, hogy kit miért tartok méltónak a Kreatív blogger díjra.