Raffaello másképpen

Már nem is magyarázkodom a szünet miatt, rámszakadt az élet az elmúlt hetekben, de már kezdenek elvonási tüneteim lenni, úgyhogy az akut bloghiányt enyhítendő, egy kis pótlás következzen.

Ezt a (számomra) újfajta Raffaello receptet már régebben kinéztem magamnak Mindennapi Manna blogjában, még az archívumomba is lementettem, hogy el ne felejtkezzek róla. A múlt héten azután kaptam tejport és némi levegőhöz is jutottam, a ház ura pedig süteményt kívánt. Jó ötletnek tűnt egy gyorsan összedobható édesség. És valóban, az is volt. A kis golyóbisok nagyon finomak és a megszólalásig hasonlít az ízük az eredetire, szerintem sokkal de sokkal jobban, mint az általam ismert másik (szirupos-sok margarinos-sok tejporos) változatnak. Hogy most ezt a nápolyi teszi vagy nem, nem tudom. Lényegtelen is, az a fontos, hogy finom és kész.
Én most nem tettem a közepébe semmit, mert nem volt otthon mandulám, de legközelebb nem hagyom ki, így valóban, teljesen autentikus lesz a végeredmény.

Raffaello (Mindennapi Manna receptje)

8 evőkanál tejpor ( ez 1 csomagnak felel meg, azt hiszem 9 dkg)
7 evőkanál porcukor
20 dkg vaníliás ostya (nápolyi)
20 dkg vaj
10 dkg kókuszreszelék

Összekevertem a tejport, a vajat, a cukrot és a lereszelt ostyát. Golyókat formáztam és megforgattam a kókuszban. (Ha időközben nagyon megpuhulna a vaj, mielőtt formáznánk, tegyük be a hűtőbe egy kis időre.)