2009. június 25., csütörtök

Lényegtelen?!



Újabb játékfelkérés Citromfűtől- és mivel most nagyon ráérek :), a válaszra sem kell várni egy hónapot.
A játék szabálya annyi, hogy fel kell sorolni 6 lényegtelen dolgot magunkkal kapcsolatban. No nézzük:
Lényegtelen,
1...., hogy milyen kicsi táska van nálam mégis bele tudok szuszakolni egy teljes túlélőfelszerelést, aminek fontos részét képezi minimum 3 csomag papírzsebkendő, 2 bontott csomag rágó, 2 szájfény, kismillió gyerekektől elkobzott kütyü, tollak egész garmada, aprópénz, éhenhalás esetére tartogatott, bontott és megolvadt csokoládék, legalább 10 buszjegy és bankautomatánál kapott cetli, és számtalan zöld teafilter
2. ...., hogy mennyire kicsi egy kutya, én akkor is tartok tőle- pedig soha nem harapott még meg egy se, remélem nem is fog- ezért vagyok ilyen elővigyázatos
3...., már elmúltam 30, simán tudok úgy hisztizni alkalomadtán mint egy 2 éves.
4. ...., hogy szeretem a szőlőt, mert a mazsolát akkor sem bírom megenni, ha tudom, hogy az is szőlő, megszámolni sem tudom, hogy hányan magyarázták el ezt nekem, szépen, lassan, tagoltan, hogy megértsem. Üzenem nekik: megértettem, de a mazsolát akkor is UTÁLOM!!!!!
5....., hogy mennyire sokat aludtam, én reggel akkor is mindig álmos, morcos és nyűgös vagyok.
6....., hogy mennyire modern és hiperszuper egy autó vagy busz, akkor is kb. 15 km megtétele után, rosszul leszek bennük.
Hát ennyit a lényegtelen dolgaimról. Szívesen olvasnám Mesi és Tina lényegtelen dolgait.

Díjak megkésve


Amíg önkéntes blogszáműzetésben voltam ketten is megtiszteltek azzal, hogy rám gondoltak a blogokon körbejáró díjak kiosztásánál. Innen is köszönöm nekik mégegyszer és elnézésüket kérem a késői reagálásért. Snöcy és Citromfű is a kedvenc gasztroblogíróim közé tartoznak, többek között azért, mert a blogjuk, a receptjeik nem elszálltak, emberléptékűek - ezért különösen jólesik, hogy ők gondoltak rám.
Akiknek pedig továbbadnám- mivel jócskán le vagyok maradva, lehet, hogy már megkapta valaki egyszer, bocsánat érte, de nem vagyok képben.

Debigabi Vegyes saláta című blogját nemrég fedeztem fel és azóta rendszeresen olvasom, szimpatikus az írója, a receptjei pedig az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartoznak.

A Gumimacik blogot szintén pár hónapja olvasom rendszeresen, szeretem az írásaid, a vidámságát, a történeteid, no és gasztroblogrom lévén szó természetesen a receptjeit. Pont ma mentettem le a cukkinis receptjét.

Sárosdi Virág 8 éhes száj blogja lehengerlő, akkora energia sugárzik az írásaiból, hogy mindig mosolyognom kell olvasás közben- a milliomos szeletjét mindenképpen ki kell próbálnom!

Maimoni szintén nagycsaládot irányít és etet-a blogja alapján meglehetősen jól
Szóval az én véleményem szerint ők bizony mindannyian jogosan illeszthetik a fejükre virtuálisan a bűvös szakácssapkát.

Tésztakrokodil először és utoljára


Jó pár hete vagy talán hónapja is már, hogy a magyar gasztroblogokat elözönlötték a tésztakrokodilok. A májusi Príma konyhában szintén megjelent ez a recept egy orosz, internetes oldalra hivatkozva. Most, hogy ilyen sok szabadidővel rendelkezem, felkeltette az érdeklődésemet és nekiálltam a krokigyártásnak. Nos, a recept jó, a tészta nagyon jó állagú, könnyen kezelhető, finom, a végleges ízhatás szintén nyerő. Ráadásul nagyon könnyen szállítható, uzsonnának, ebédnek, mert nem mázgálódik, olvad, egyben marad. Szóval minden tuti, egyet kivéve. Az egészen biztos, hogy én, többet nem dikicselek ( csak azért nem írtam mást, mert ez mégiscsak egy publikus blog) a formázással. Biztos, hogy tök egyszerű és egyértelmű, de nekem feladta a leckét, farkat nem is igazán sikerült kihoznom a tésztából. Azok a pótrészek pedig, ahol nem volt töltelék, nem is igazán fogytak. Szóval- summa summárum- a recept marad, de simán összefonva, megsütve- állatábrázolás nélkül.

Még egy jótanács- mivel ez egy kelt tészta, sütés során jócskán nőni fog, ha sok töltelékkel szeretnénk, akkor dupla annyit pakoljunk bele, mint amennyit első ránézésre elégnek gondolnánk.

Tésztakrokodil

Hozzávalók:

Tészta: 2,5 dl tej, 1 kiskanál kristálycukor, 2,5 dkg élesztő, 50 dkg finomliszt, 1 kiskanál só, 10 dkg majonéz vagy tejföl (én tejföllel csináltam)

A fenti hozzávalókból kenyérsütőben dagasztottam, kelesztettem egy kelt tésztát, amikor kész volt at egynegyedét lecsípjük, a többit pedig kisujjnyi vastagságúra nyújtottam - kb. egy 40 cm*50 cm-es téglalapot formázzunk belőle.

Középen egy kb. 20 cm-es csíkban elhelyezzük a tölteléket: én párizsit kockáztam össze+ lilahagymát (újhagymát ír a recept, de azt nem kaptam), sóztam, borsoztam és megszórtam egy jó nagy adag reszelt sajjtal.

Ezután jött a formálás- a töltelék két oldalán 45 fokos szögben bevágásokat ejtünk, ezután ezeket a csíkokat felváltva a töltelékre hajtjuk- egyet fentről, egyet alulról hajtunk rá, amíg el nem fogynak a csíkjaink.

Ezután - kicsit meghajlítva- tepsire tesszük, elöl a kimaradt tésztát is visszahajtjuk a töltelékre és hosszúkásra formázzuk, ez lesz a krokodil feje, a farkához pedig a tészta másik oldalán a maradék tésztát úgy sodorjuk össze, hogy folyamatosan vékonyodjon.

A félretett tésztából megformázzuk a többi "alkatrészt"- szemet, szemhéjat, lábakat

Amikor elkészültünk 1 felvert tojással precízen lekenjük az állatot, majd előmelegített sütőben a közepesnél nagyobb lángon (200 fok) aranybarnára sütjük.

Az újság ajánlása szerint kínálhatunk hozzá majonézt vagy sós, borsos tejfölt is.

Megjegyzés: a töltelék ízlés szerint bármi lehet, a tészta nagyon finom- tehetünk bele füstölt húst, füstölt sajtot, paprikát, mindenféle más zöldséget.

2009. június 24., szerda

Babapiskótás cseresznyés lepény és némi Stahl magazin


Attól, hogy jó ideig nem írtam blogot, azért olvasni több-kevesebb kihagyással olvastam a gasztroblogokat. Gyakran csak átfutottam a gyűjtőoldalon a címeket és azokat böngésztem át részletesen amelyek felkeltették a figyelmemet. Egy ilyen alkalommal futottam bele egy Stahl Judit legújabb magazinját értékelő posztba és a hozzá tartozó néhol - már bocsánat- dilettáns hozzászólásokba. Én is megvettem a fenti lapot, át is olvastam és igen, valóban nem tökéletes, tényleg sok benne a már többször elsütött recept, érződik rajta, hogy még nem igazán forrt ki teljesen az újság végleges arculata. Én is kihagytam volna pl. a takarítós részt, viszont vannak benne nagyon-nagyon jó elemek, amelyek a többi hazai főzős lapra nem jellemzőek. Szerintem bátrabban elmozdulhatnának a csak gasztroirányba, az is simán eladná a lapot. Szóval nem is a kritikával volt bajom, de némelyik hozzászólás feldühített. Úgy veszem észre, hogy gasztrokörökben divat cikizni, leszólni S. J.-t. Félre ne értsétek nem ikont akarok faragni belőle, de szerintem igenis nagy szerepe volt abban, hogy Magyarországon az egyszerű háziasszonyok olyan alapanyagokat, ízeket, ételeket ismertek meg amit azelőtt nem. Persze ízlések és pofonok, én például Lázáréktól mentem a falnak. Ennek ellenére persze igenis követett el olyan hibákat, amiket felróhatunk neki pl. a vaj istenítése után a Rama szponzorálása miatt egy ideig mindent margarinnal csinált. Na ez pl. hiteltelen volt. Vagy ott van pl. az internetes fórumja az oldalán, régen tényleg működött, de az utóbbi időben semmi értelme nem volt, meg is szüntették, no ezen is lehetne fogást találni. De olyanokat felróni neki, mint legnagyobb hibát, hogy nem húzza fel a ruhaujját????? A kaput azonban az a megjegyzés tette be, hogy valaki megdöbbent azon, hogy a népszerű blogíró Chilli (Zsófi) lepaktált!!!!! Stahl Judittal. Könyörgöm, lepaktálni az ellenséggel szoktunk. Szerintem pedig inkább óriási dolog, hogy egy országosan terjesztett lapban, amit Magyarország legismertebb tévés szakácsnője ad ki, külön oldalt kap egy internetes blog szerzője. Én ezt egyáltalán nem érzem ledegradálónak, inkább elismerésnek. És még mielőtt gyanúba keverednék nem fogadtak fel védőügyvédnek, fogadatlan prókátórként írtam le mindezt.

Szóval ennyi duma után, hogy is jön ide a pite. Miután kipuffogtam magam, rámentem Stahl internetes oldalára (www.stahl.hu) ahol a hétvégi receptek általában már napokkal előbb rajta vannak. Most is így volt és mivel pont kapóra jött a cseresznyés süti és minden volt is itthon hozzá, gyorsan össze is dobtam. Így azután az a helyzet állt elő, hogy mikor vasánap délelőtt leadták a műsort, az én pitém már a konyhapulton hűlt.

Babapiskótás cseresznyés lepény

Hozzávaló:
15 dkg babapiskóta
1 kávéskanál sütőpor
1 csipet só
6 tojás
50 dkg friss, mirelit vagy befőtt, magozott cseresznye
2 csapott evőkanál finomliszt
10 dkg puha vaj
20 dkg cukor
1 vaníliarúd
1 citrom reszelt héja
A tepsi előkészítéséhez:
kevés vaj és finomliszt




A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Kivajazunk, kilisztezünk egy 20x30 cm-es tepsit. Ezután a tepsibe belefektetünk 2 sütőpapírt, amelyeket egymásra merőlegesen helyezünk el. Figyeljünk rá, hogy a sütőpapírok szélei minden irányban 3 cm-rel túllógjanak a tepsi peremén: így könnyű lesz kiemelni a kész süteményt.

A babapiskótát finom morzsásra őröljük, és összekeverjük a sütőporral meg a sóval. A tojásokat szétválasztjuk. A cseresznyét összekeverjük a liszttel.

A puha vajat, a cukor felét, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és a reszelt citromhéjat robotgéppel 1-2 perc alatt összekeverjük. Egyenként eldolgozzuk benne a tojássárgájákat, majd az egészet 2-3 percig tovább keverjük a géppel, hogy felhabosodjon.

Tiszta, száraz habverőkkel lágy habot verünk a tojásfehérjékből, majd a lágy habhoz apránként hozzászórjuk a maradék cukrot, és addig verjük tovább, amíg kemény és fényes nem lesz. A tojássárgájás masszába fakanállal beleforgatjuk a cukros, kemény tojásfehérjehabot, aztán óvatos és széles mozdulatokkal a babapiskóta-morzsát is.

A tésztát egyenletes rétegben átkanalazzuk a tepsibe, meghintjük a cseresznyével, és a süteményt 35 perc alatt megsütjük a sütőben.

Megjegyzés tőlem: annyit változtattam, hogy vaníliarúd helyett vaníliaaromát használtam és először vertem fel a tojásfehérjéket, utána a cukros tojássárgáját habot, mert így nem kellett a habverőt mosogatni, mint fordított esetben kellett volna.

2009. június 23., kedd

Egy pontos palacsintarecept története


A kép innen származik.



Szerintem a sütéssel-főzéssel még csak ismerkedők, próbálkozók legutálatosabb kifejezései között vannak az egy csipetnyi, gondolatnyi, érzéssel, amennyit felvesz stb. típusú receptleírások, utasítások. Persze, ha az embernek már van némi rutinja, akkor valóban sokszor nem méricskél, de bizony régebben én is hidegrázást kaptam az ilyen megfogalmazásoktól. Mert mi van ha nekem mást jelent a gondolatnyi, csipetnyi?
Az Uram a vizsgaidőszak kellős közepén gyakran segített ki azzal, hogy amíg én a tételeket bújtam, addig összeütött valamit és bizony hiába a saját rossz tapasztalat, előfordult, hogy a recept diktálásakor nekem is a számra jöttek a fenti kifejezések. Erre az volt a válasz, hogy vagy megadok NORMÁLIS mértékegységeket, vagy ő ezt nem csinálja meg. Többek között ezért hiúsult meg anno a palacsintasütés.
Tegnap azután lapozgatva az elmúlt hetekben (hónapokban) felgyűlt olvasatlan magazint a Nők Lapja konyhájában szembejött velem egy palacsintaösszeállítás, mindenféle ígéretes édes és sós változatokkal. És, ami a lényeg: az elején egy korrekt, pontos egységekben megadott recepttel. Nosza ki is próbáltuk és működött. Mi az hogy működött. Tökéletes! Könnyen, gyorsan összeállítható, egynemű, görcsmentes tésztát kaptunk. Úgyhogy mostantól én is ez alapján fogom készíteni, és így kivédem, hogy egy kicsit túl híg, vagy túl sűrű, esetleg görcsös, vagy túl cukros tésztát kapjak.



Klasszikus palacsinta (Papp Emese- Nők Lapja Konyha)



Hozzávalók kb. 12 darabhoz
- 3 tojás
- 20 dkg liszt
- 1,5 dl szóda
- 2 dl tej
- 1 csipet só
- 1 evőkanál cukor
- 2 evőkanál olaj
Egy tálba belemérjük a lisztet, a cukrot, a sót , a tojást és a tej felét ( 1 dl) és simára csomómentesre keverjük.
Ezután hozzáadjuk a maradék 1 dl tejet, a szódát és az olajat és ezekkel is elkeverjük.
Akinek van rá lehetősége, hagyja a tésztát egy órát pihenni sütés előtt, mert akkor szebben sülnek majd a palacsinták. (én kipróbáltam frissen kikavarva és pihentetve is, mindkétszer jól működött, sőt még az első palacsinták átka is elkerült- miszerint az mindig el szokott szakadni!)

2009. június 19., péntek

Megvagyok


Megvagyok, csak itt nem vagyok, voltam. De már lassan látom az alagút végét, holnap évzáró, ballagás, hétfőn projektnyitó nap és tanévzáró értekezlet, azután SZÜNET! A vizsgaidőszaknak is vége 4,7-es átlaggal zártam,bizonyítványok, jutalomkönyvek megírva, terem feldíszítve. Szóval remélhetőleg mostmár lesz időm, energiám, kedvem sütni-főzni és blogot írni. Annál is inkább, hogy mindjárt itt a második blogszületésnap. Szóval....Coming soon!!!!!