2008. március 9., vasárnap

Hólabda alias kozáksapka


A múlt vasárnap nagyon kínlódtam. Nagyon ettem volna valamilyen krémes-édes sütit, de korlátozottak voltak a konyhai készleteim, ráadásul lusta is voltam. Azután végül, hosszas nyavajgás után kiválasztottam, hogy hólabdát fogok sütni, de csak azután, hogy istenbizonyra megeskettem az Uram, hogy segít az összeragasztgatásban.

A süti amúgy nagyon finom lett- bár a puha, csokis piskótakorongok, összeragasztva finom vaníliás-habos krémmel és mindez kókuszba forgatva+ megfejelve némi csokival- szerintem ezt alapból teljesen egyértelművé teszik.

Több néven is ismert, nálunk otthon hólabdaként szerepel a kézzel írott receptes füzetünkben, de kozáksapkának is szokták nevezni. Most először tettem néhány darabnak csokimázat a tetejére, a próba kedvéért, amúgy nem szoktunk. Nekem a hagyományos jobban ízlett, az Uram viszont a csokisakat részesítette előnyben.

A ragasztgatás, kenegetés, hempergetés- persze egy kicsit pepecselőssé teszik, de megéri. Mi, miközben csináltuk- barkobáztunk, így gyorsabban telt el az idő.

Még egy kis mellékzönge: az este fénypontja az volt, hogy miután mindent összeragasztottunk, becsokiztunk, elmosogattunk- az Uram meg akarta tanítani nekem, hogy hogyan lehet konyharuhával jó nagyot csapni, mintha íjjal lőnél. Azonban akárhogy is próbálkoztam, csak nem sikerült, csupán néhány erőtlen csapáskát összehoznom. A drágám persze egy idő után konstatálta, hogy ez nem az én sportom lesz, úgyhogy feladta az okításomat és nekiállt vacsorázni. Kukoricasalátát, fasírttal.

Én azonban nagyon rosszul tűröm a kudarcokat, úgyhogy tovább próbálkoztam. Végül- egyetlenegyszer- sikerrel jártam. Méghozzá nem is kicsivel. Sikeresen beletaláltam ugyanis a szerelmem vacsorájának közepébe. Ennek következményeként még 2 nap múlva is kukoricaszemeket szedegettem a virágcserepekből és a radiátor alól. Az Uramnak pedig be kellett látnia, hogy a tanítvány túlnőtte- pontosabban, jelen esetben túllőtte a mesterét.

Hólabda alias kozáksapka

Tészta: Süssünk egy csokis piskótát 7-8 tojásból. Két lehetőségünk van, vagy sütünk egy piskótát normál tepsiben és kihűlés után kettévágjuk és abból szaggattunk korongokat. Vagy pedig- mint én is- egy nagyobb kb. 40*40-es tepsit választunk, így egy lapos piskótalapot kapunk, amiből rögtön szaggathatunk, vagdosás nélkül.

Ne készítsünk túl nagy köröket, ha nincs olyan kis szaggatónk, megteszi egy pohár is.

A szaggatás során figyeljünk, arra, hogy minél kevesebb legyen a leeső rész. (bár a maradék krémbe keverve, nagyon finom lesz, de azért igyekezzünk a legtöbb korongot kihozni a piskótánkból.)

Krém:

1. 20 dkg puha margarint habosra keverünk 18 dkg porcukorral.

2. 10 dkg lisztet, 4 dkg cukrot, 2 csomag vaníliáscukrot és 2 tojást összekeverünk, majd apránként (nehogy görcsös legyen), hozzáadunk 6 dl tejet és folyamatos keverés mellett sima és sűrű krémmé főzzük.

3. Ha kihűlt a két krémünket összekeverjük. (én a főzött krémet szoktam egy tálba tenni, kicsit felhabosítom habverővel és apránként- folyamatos robotgépezés mellett- adom hozzá a margarinos-cukrot krémet)

4. Az így kapott krémmel a kiszaggatott piskótakarikákat összeragasztgatjuk (ne sajnáljuk belőle!), azután kívül is körbekenjük és kókuszreszelékbe forgatjuk.

5. Ha szeretjük, a tetejüket olvasztott csokival vonjuk be. Valamint akár a krémbe is csempészhetünk kókuszreszeléket, úgy is finom lesz.


Még valami, ha nagyon-nagyon lusták vagyunk, azt is megtehetjük, hogy a piskótát kettévágjuk, beletöltjük a krémet, a tetejére is kenünk + megszórjuk kókuszreszelékkel és szeletekre, vágva tálaljuk. Persze ez nem lesz olyan szép, meg így már se hólabda se kozáksapka nem lesz belőle, de halkan megsúgom, csak így négyszemközt, velem bizony előfordult már ez a csúfság.

Nudli


A nudlival ezidáig nem igazán ápoltam szorosabb kapcsolatot. Régebben- miután sokáig szemeztem vele- hazajött velem egy zacskó fagyasztott változata. Hát, mit mondjak? A csomagoláson látható kép volt az, ami ingerlően gusztusos volt, amiatt vettem végül meg, de mitagadás hatalmas csalódás lett a vége, mert a végeredmény egy nyúlós, ragadós, ízetlen vacak lett. Ebből persze teljesen logikusan arra következtettem, hogy a nudli ilyen. Nem is terveztem, hogy mi és ő még valaha egymásra találhatunk.

Azután múlt héten egy tartalmasabb leveshez kerestem második fogást, amikor a Házi ételek c. könyvben rábukkantam egy szilvalekváros gombóc receptre. No, gondoltam, pont ez kell nekem. A könyv írója megemlítette azt is, hogy ebből a tésztából nudlit is készíthetünk. Nudlit? Kösz, nem!-gondoltam.

Azért ziher, ami ziher felhívtam az Uramat, hogy mi a véleménye a menüről. Nos, azt kell mondjam, egy mondattal húzta át a terveimet. Ugyanis közölte, hogy a szilvalekvárt hanyagoljam és inkább nudli legyen gombóc helyett.

Így azután- miután a leesett államat összeszedtem- nudlit készítettem. Ami- itt esett le másodjára az állam- nagyon finom lett és igen tekintélyes adag. Ezért amit nem főztem ki, azt tálcára téve lefagyasztottam és amikor már megdermedtek zacskóba tettem őket.

Nudli

Hozzávalók:

30 dkg finomliszt

1,2 kg krumpli

1 tojás

2 csipet só

A nudlik hempergetéséhez zsemlemorzsa

1. A krumplikat megmossuk, majd héjában megfőzzük őket.

2. Közben egy kevés olajon, serpenyőben megpirítjuk, folyamatos kevergetés mellett a zsemlemorzsát. Úgy, hogy tegyünk hozzá, amikor kész kristálycukrot és ha szeretjük egy kevés fahéjat. ( 20 dkg zsemlemorzsához kb. 3 evőkanál cukor és egy kis kávéskanál fahéj mehet)

Én még soha nem csináltam így a morzsát, de határozottan finomabb így, ízesítve.

3. Ha megfőtt a krumpli, leszűrjűk, megpucoljuk és krumplinyomóval átpasszírozzuk.

4. Az áttört krumplihoz hozzáadjuk a lisztet, a sót, a tojást és összegyúrjuk.

5. A tésztából megformázzuk a nudlikat. Ezt lehet úgy, hogy kis darabokat tépünk le belőle és azokat görgetjük hengerekké, vagy pedig hosszabb, ujjnyi vastagságú csíkokat sodrunk és azokat késsel vágjuk fel 2-3 cm-es darabokká.

Arra azért figyeljünk, hogy kb. egyforma nudlikat gyártsunk, mert a főzésnél különben gondjaink lesznek. (egyik szétfő, a másik még nyers)

6. Egy nagy fazékban feltesszünk kb. 4-5 liter vizet főzni, rakunk bele egy kávéskanál sót és egy evőkanál olajat.

7. A felforrt vízbe rakjuk bele a nudlikat, egyszer óvatosan átkeverjük, azért, hogy lássuk nem ragadtak le az aljára, utána pedig addig főzzük, amíg fel nem jönnek a víz felszínére. Akkor még egy percet adunk neki, végül szűrőkanállal kiszedjük őket és beleforgatjuk az előre legyártott pirított morzsánkba.

8. Ehetjük porcukorral vagy lekvárral, de ha szeretjük, akár cukros darált mákot vagy diót is szórhatunk rá.

Baracklekvárral ettük, csak a fényképen látszik olyan sötétnek, mintha szilva lenne.

Tavaszi körkérdés



A Horasz által útjára indított tavaszi körkérdést, anyamama volt olyan kedves és átgurította hozzám. Délelőtt már írtam egy szép, cirkalmas posztot ebben a témában, ami azután egy ügyetlen gombnyomás miatt elszállt az éterbe. Ezt jelnek tekintettem, úgyhogy rövidre fogom.

A kérdés arról szólt, hogy kinek melyik étel jelenti a gasztronómiai tavasz beköszöntét? Nos, nem szolgálhatok sok újdonsággal, közhelyesen szólva csatlakozom az előttem szólókhoz. A harsogó, üde, szabadföldi retek, újhagyma, saláta, a nap és nem műanyagízű eper megjelenése bizony számomra is azt jelzi, hogy vége a télnek. Ilyenkor gyakrabban készítek salátákat, mert teljesen más ízt kapunk, mint a téli, kényszerérlelt, se íze-se bűze zöldségutánzatokból.

És még valami, a húsvét: a friss zöld fűből készülő nyuszifészek, a jófajta, füstölt házisonka, a harsogóan friss zöldségek a reggelizőasztalon, a csípős torma. Ez maga a TAVASZ, így csupa nagybetűvel.

Továbbítanám a kérdést, mert őszintén kíváncsi vagyok a válaszukra: Cukroskatának és Ildinkónak.

Sós rudacskák ha csak zsír van otthon módra


Vasárnap délután nagyon ettünk volna valamilyen sós sütit. A hagyományos módon készülő pogácsák, kiflik nem jöhettek szóba, mert nem volt otthon sem margarin, sem vaj, sem sajt de még csak tejföl sem. Keresgélni kezdtem valamilyen minimálrecept után, de valahogy most sem az internet, sem a saját gyűjteményem nem nyújtott megoldást.

Végül Horváth Ilona alapművében leltem rá a megmentő receptre a 392. oldalon sós rudacskák néven. A megmentés abban nyilvánult meg, hogy azt írta, hogy ha nincs margarin vagy vaj, zsírral is elkészíthető az pedig még lapult a hűtőmben egy kevés. (pont elég lett) Amúgy pedig tényleg egy minimál sós süti mert mindenből kevés kell bele.

Az íze pedig? Nos felülmúlta a várakozásaimat. Valószínűleg a zsír miatt, olyan különlegesen omlós lett, amilyet még soha egyetlenegy ilyen típusú sütinél nem tapasztaltam. Erre mondják, hogy szétomlik a szádban. Nagyon finom. Tényleg érdemes kipróbálni és nemcsak ilyen "vészhelyzetben" előhúzni a kalapból.

Sós rudacskák (Horváth Ilona receptje)

Hozzávalók:

- 30 dkg liszt

- 22 dkg margarin vagy 16 dkg zsír

- 2 dkg élesztő

- 1 egész tojás a lekenéshez

-1 tojássárgája a tésztába

- fél dkg cukor

- kevés (kb. fél dl tej)

- só (ízlés szerint, szerintem sótól függően mehet bele 2 teáskanálnyi, de inkább kevesebbet rakjunk bele egyszerre és kóstolgassuk)

Elkészítés: Én kenyérsütőbe raktam bele és azzal dolgoztattam össze.

Annak hiányában először a tej+cukor keverékében futtassuk fel az élesztőt.

A lisztet morzsoljuk el a margarinnal, utána jöhet hozzá a tojássárgája, a só, az élesztős tej és az egészet összegyúrjuk. Ha kell tehetünk még hozzá tejet, de ne legyen lágy a tészta.

Ceruza vastagságúra nyújtjuk és 8-10 cm rudakra vágjuk.

Lekenjük a felvert egész tojással és megszórhatjuk szezámmaggal, köménymaggal stb.

A tepsiben egymástól 2-3 cm távolságra rakjuk őket és középmeleg sütőben aranybarnára sütjük.

2008. március 3., hétfő

Kekszes rúd


Amikor azon gondolkoztam, hogy milyen kommentárt is írhatnék ez elé a sütemény elé, először vendégvárónak akartam titulálni, mert akár 2-3 nappal előbb is meg lehet csinálni, mert az állás csak jót tesz neki, tojás nincs benne, tehát nyugodtan várakozhat a sorára. Aztán rájöttem nemcsak vendégségekre bedobható mentőöv ez, hanem hétköznapi túlélőkészletnek is kitünően megfelel. Ha hétvégén összedobjuk, hétközben van mire rájárni, ha nassolni támad gusztusunk.

Nekem nem nagyon sikerült szép szeleteket vágni, de ezért csakis magunkat hibáztathatom, mert persze nem tudtuk kivárni az előírt két nap felét sem, még aznap megvágtuk.Hát, nem lennék jó gyümölcskenyérkészítő, az tuti. Nemrégiben olvastam egy könyvet (valami ponyva volt, de az emészthető fajtából), ahol leírtak egy csomó gyümölcskenyérreceptet. Azokat már karácsony előtt több hónappal elkészítik és mindenféle alkohollal stb. átitatott rongyban érlelik az adventi időszakig. Nálunk addigra már valószínűleg bottal üthetnénk a nyomát.

Na, jól eltértem a kekszes rúdtól. Nemrégiben láttam több blogon is felbukkani egy retro süti nevű édességet, szerintem ez a recept lényegében nagyon hajaz arra. Én azonban a Házi sütemények című könyvből lestem el.

Jól csomagolható, finom kiegészítője lehet uzsonnáknak, kirándulásoknak.

Kekszes rúd

Hozzávalók:

- 30 dkg háztartási keksz

- 1 dl rum

- 25 dkg porcukor

- 10 dkg vaj

- 10 dkg darált dió

- 1 evőkanál baracklekvár

- 5 dkg kakaó

Elkészítés:

1. A kekszet kukoricaszem nagyságú darabokra össze-vissza tördeljük, majd leöntjük az 1 dl rummal és kb. fél óráig állni hagyjuk.

2. A porcukrot, a vajat, a diót, a kakót és a lekvárt jól összekeverjük. (én a dióból alig tettem bele, szerintem csak 3-4 dkg-ot, úgy mutatóba, mert a célközönségem nem szereti és nem akartam, hogy kiérezze belőle)

3. A vajas-lekváros-kakaós stb. krémhez hozzádolgozzuk a darabos, rumos kekszdarabokat és tulajdonképpen készen is vagyunk, már csak a formázás van hátra.

4. Az eredeti recept azt írja, hogy zsírpapíron rudat formálunk belőle. Én az egész masszát belenyomkodtam egy szilikonos püspökkenyérformába. De lehet ez őzgerinc is vagy bármi más, amit szeretnénk.

5. Ha a formázással kész vagyunk hideg helyre tesszük és két nap múlva éles késsel szeljük. Nem lesz teljesen puha a tészta, a keksz ropogós marad.

Ha esetleg túl lágy lenne a tésztánk formázás előtt, tegyünk bele 1-2 evőkanál darált kekszet, ha túl kemény egy kis plusz baracklekvárt.

A kekszet törhetjük egyenként- csak úgy haladatlan- ha nincs hadra fogható emberünk, zacskóba téve klopfolóval gyorsíthatjuk a dolgokat.

Csikós tokány


Szeretem olvasni Cecile konyháját. Nagyon jókat főz-süt. És amit a legjobban szeretek benne, hogy nem bonyolítja túl a dolgokat. Semmi felesleges flinc-flanc, egyszerűen, hagyományosan, elérhető-nem luxus hozzávalókból dolgozik. A tortái pedig gyönyörűek. Egy ideig itt blogolt az nlc-n, azután átköltözött a blogspotra, de én még mindig hűséges, visszajáró olvasója vagyok és maradok. Nála találtam rá a csikós tokányra, amiről rögtön eszembe jutott, hogy régen a menzán sokat ettünk ilyet és milyen finom is volt. Főzni azonban még sohasem főztem. De miután így felébredtek az ízélményeim, muszáj volt belefogni.

Bár az öndicséret nem szép dolog, bátran állíthatom: isteni lett. Annyit változtattam csak a recepten, hogy raktam bele még 4 gerezd fokhagymát, delikátot viszont nem. (nem azért mert gasztrosznob lennék, csupán, mert nem volt itthon)

Mivel az Uram, köszönte, de nem kért, nekem több evésre is elég volt. Egyszer krumplipürével ettem, máskor tésztával. Mindenhogy jó volt.

Íme Cecile receptje,de itt is megtalálod.

Csikós tokány (Cecile receptje alapján)


A sertéscombot hosszúkás csíkokra daraboljuk. A füstölt szalonnát megpirítjuk, majd kivesszük a zsírból. A feldarabolt hagymát beleöntjük, üvegesre pároljuk, majd belerakjuk a húst, és felöntjük kevés vízzel. Fűszerezzük (paprika-só-bors, és aki nem ellenzi, delikát). Amikor a hús megpuhult, megszórjuk kevés lisztttel, ráöntjük a tejfölt, és újra felfőzzük. A szalonnát visszapakoljuk, főtt tésztával tálaljuk.

2008. március 2., vasárnap

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 3. rész



A képet az nlc képeslapküldő oldaláról vettem kölcsön.

A tegnap este kicsit máshogy alakult, de íme az ígért folytatás. Itt találod az első és második fejezetet.

1. Rita kincses konyhájában találtam rá ismét a gulyáskrémes makarónira. A Stahl könyv nekem is megvan, de mindig elfelejtem, hogy milyen régen ki akarom belőle ezt próbálni. No majd most.

2. A desszert eu receptversenyén találtam ezt az almás-erdei gyümölcsös morzsasüti ( Crumble ) receptet. Sörös Szilvia receptje. Nálam tuti befutó.

3.A múltkori reszelt túrós kudarcomat igyekszem orvosolni Szabados Alida- szintén desszert eu-s receptjével.

4. Habos-diós rolni Éva receptje szintén a fent említett oldalról

5. Kurucz Renáta kardinális receptje

6.Házi francia krémes from desszert eu F.-né Weisz Zsófia

7. Nigella ihlette citromos tejberizshab Juc blogjáról

8. Phzs Vkf III. fordulós pályamunkája a Sajtos papucs valószínűleg a húsvéti asztalra kerül nálunk.

9.Fűszerkert ajándék csokis sütije

10. Mamihami ropogós műzlijét ajándékba akarom elkészíteni

11. Bodza sajtos-petrezselymes és májas vajkrémje nálam tuti befutó

Innentől Snöcy receptjei következnek-nemrég találtam a blogjára és szuper dolgokat fedeztem fel nála-muszáj ide kijegyeznem őket, különben tuti elfelejtkezem róluk. Szóvak indul a Snöcy maraton.

- virágos keksztekercs

- hóemberek raffaeloból

- sajtkrémes pogácsa

- újévi tésztamalackák

- eperfagyi fagyigép nélkül

- cipóban sült csülök

- epres gyümölcsrizskoszorú

- tiramisutorta

- epres-tejszínes túróhasáb

- virágos keksz

Hát egyenlőre ennyi, a könyvjelzőm kiürült (persze csak átmenetileg). Még valami, érdekes megfigyelés volt, hogy jónéhány olyan receptet is bejelöltem még anno, amit most újra olvasva már nem is értettem, miért gondoltam, hogy ezt majd én egyszer megsütöm-főzőm. Azok mentek rögtön a virtuális kukába. Azért furcsa, mert nem egy-kettő ilyen volt, hanem legalább 10. Szép vasárnapot mindenkinek!

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 2. rész


Folytatom az itt megkezdett sorozatot. Íme a további "várakozók" a listámon.

1. Dulmina ígéretes csíkos krumplija

2.Cserke áfonyás joghurthabreceptje- az ötlet nagyon tetszik, málnával képzeltem el, hogy megcsinálom

3. Burgonyás Focaccia Paradicsommal-Cookingstar receptje .

4.Max pudingos babái

5.Mirelle Tabaki csirkemellreceptje

6.Az igazi foszlós fonott kalács receptje Max blogjáról

7.Grissini brindzás mártogatóssal buliba- Ildinkótól

8.Doctorpepper blogjáról származó pizzagolyók

9.Sajtos gombóckák Mamihamitól

10. Ecet és olaj túrótortáját biztos kipróbálom, ha egyszer hozzájutok lidlis túrókrémhez

Még egy körrel jövök, valamikor estefele. Szóval FOLYT. KÖV.

Nagyon finom hűtős lángos



Van nálunk néhány olyan étel, aminek az elkészítése az Uram "specialitása", feladata. No nem kell itt nagy dolgokra gondolni: melegszendvics, bundáskenyér stb. Nos ilyen a lángos is. Már írtam róla, hogy vannak a főzésben korszakai. Ilyen vissza-visszatérő mánia nála a lángostészta készítése és sütése. Ez a hűtős lángos ősrégi recept. Arra kiváló, hogy ha munkából hazaérve semmi máshoz nincs kedvünk, csak felrakott lábbal átolvasni a napi sajtót vagy elmerengeni azon, hogy vajon miért Botondot választotta Kinga és nem Gézát a Barátok köztben, akkor csak előveszünk egy adag tésztát és alig pár perc alatt már kész is vagyunk a vacsorával.

Az Uram fokhagymás olajjal eszi, én tejföllel és sajttal.

A recept szerint 2 hétig is eláll, de erről nem tudok biztos információt adni, mert nálunk 4 nap volt a maximum amit a tészta a hűtőben eltölteni kényszerült.

Ne ijedjünk meg, ha a normálisnak látszó tésztánk bezacskózás után pár perccel önálló életet kezd és puffulni kezd a zacskóban. ( lásd a lenti képen) Ez teljesen normális jelenség.

Nagyon finom hűtős lángos

Hozzávalók:

1 kg liszt, 2 db tojás, 2 dl tejföl, 4 dl tej, 5 dkg élesztő és fél evőkanál só

Ezekből a hozzávalókból kézzel vagy géppel sima tésztát dagasztunk, szép simára kidolgozzuk. Majd zacskóba rakjuk és hűtőben tároljuk. (rendes hűtőben nem mélyhűtőben)

A recept állítása szerint 2 hétig is eláll, úgy,hogy mindig csak annyit szedünk ki belőle, amennyit fel akarunk használni.

Olajos kézzel formázzuk kör alakúvá a tésztát, úgy, hogy a közepe vékonyabb legyen. Bő és meleg zsíradékban kell sütni, arra azért ügyeljünk, hogy ne legyen túl forró és ne süssük túl nagy hőfokon, mert akárcsak a fánknál, akkor hamar megég a külseje, belül pedig nyers marad. Ha pedig túl kicsi a láng vagy nem elég meleg a zsíradék akkor magába szívja a lángos és nehéz, sulykos lesz meg persze rossz ízű is.