Kekszes rúd

Amikor azon gondolkoztam, hogy milyen kommentárt is írhatnék ez elé a sütemény elé, először vendégvárónak akartam titulálni, mert akár 2-3 nappal előbb is meg lehet csinálni, mert az állás csak jót tesz neki, tojás nincs benne, tehát nyugodtan várakozhat a sorára. Aztán rájöttem nemcsak vendégségekre bedobható mentőöv ez, hanem hétköznapi túlélőkészletnek is kitünően megfelel. Ha hétvégén összedobjuk, hétközben van mire rájárni, ha nassolni támad gusztusunk.

Nekem nem nagyon sikerült szép szeleteket vágni, de ezért csakis magunkat hibáztathatom, mert persze nem tudtuk kivárni az előírt két nap felét sem, még aznap megvágtuk.Hát, nem lennék jó gyümölcskenyérkészítő, az tuti. Nemrégiben olvastam egy könyvet (valami ponyva volt, de az emészthető fajtából), ahol leírtak egy csomó gyümölcskenyérreceptet. Azokat már karácsony előtt több hónappal elkészítik és mindenféle alkohollal stb. átitatott rongyban érlelik az adventi időszakig. Nálunk addigra már valószínűleg bottal üthetnénk a nyomát.

Na, jól eltértem a kekszes rúdtól. Nemrégiben láttam több blogon is felbukkani egy retro süti nevű édességet, szerintem ez a recept lényegében nagyon hajaz arra. Én azonban a Házi sütemények című könyvből lestem el.

Jól csomagolható, finom kiegészítője lehet uzsonnáknak, kirándulásoknak.

Kekszes rúd

Hozzávalók:

- 30 dkg háztartási keksz

- 1 dl rum

- 25 dkg porcukor

- 10 dkg vaj

- 10 dkg darált dió

- 1 evőkanál baracklekvár

- 5 dkg kakaó

Elkészítés:

1. A kekszet kukoricaszem nagyságú darabokra össze-vissza tördeljük, majd leöntjük az 1 dl rummal és kb. fél óráig állni hagyjuk.

2. A porcukrot, a vajat, a diót, a kakót és a lekvárt jól összekeverjük. (én a dióból alig tettem bele, szerintem csak 3-4 dkg-ot, úgy mutatóba, mert a célközönségem nem szereti és nem akartam, hogy kiérezze belőle)

3. A vajas-lekváros-kakaós stb. krémhez hozzádolgozzuk a darabos, rumos kekszdarabokat és tulajdonképpen készen is vagyunk, már csak a formázás van hátra.

4. Az eredeti recept azt írja, hogy zsírpapíron rudat formálunk belőle. Én az egész masszát belenyomkodtam egy szilikonos püspökkenyérformába. De lehet ez őzgerinc is vagy bármi más, amit szeretnénk.

5. Ha a formázással kész vagyunk hideg helyre tesszük és két nap múlva éles késsel szeljük. Nem lesz teljesen puha a tészta, a keksz ropogós marad.

Ha esetleg túl lágy lenne a tésztánk formázás előtt, tegyünk bele 1-2 evőkanál darált kekszet, ha túl kemény egy kis plusz baracklekvárt.

A kekszet törhetjük egyenként- csak úgy haladatlan- ha nincs hadra fogható emberünk, zacskóba téve klopfolóval gyorsíthatjuk a dolgokat.