Csikós tokány

Szeretem olvasni Cecile konyháját. Nagyon jókat főz-süt. És amit a legjobban szeretek benne, hogy nem bonyolítja túl a dolgokat. Semmi felesleges flinc-flanc, egyszerűen, hagyományosan, elérhető-nem luxus hozzávalókból dolgozik. A tortái pedig gyönyörűek. Egy ideig itt blogolt az nlc-n, azután átköltözött a blogspotra, de én még mindig hűséges, visszajáró olvasója vagyok és maradok. Nála találtam rá a csikós tokányra, amiről rögtön eszembe jutott, hogy régen a menzán sokat ettünk ilyet és milyen finom is volt. Főzni azonban még sohasem főztem. De miután így felébredtek az ízélményeim, muszáj volt belefogni.

Bár az öndicséret nem szép dolog, bátran állíthatom: isteni lett. Annyit változtattam csak a recepten, hogy raktam bele még 4 gerezd fokhagymát, delikátot viszont nem. (nem azért mert gasztrosznob lennék, csupán, mert nem volt itthon)

Mivel az Uram, köszönte, de nem kért, nekem több evésre is elég volt. Egyszer krumplipürével ettem, máskor tésztával. Mindenhogy jó volt.

Íme Cecile receptje,de itt is megtalálod.

Csikós tokány (Cecile receptje alapján)


A sertéscombot hosszúkás csíkokra daraboljuk. A füstölt szalonnát megpirítjuk, majd kivesszük a zsírból. A feldarabolt hagymát beleöntjük, üvegesre pároljuk, majd belerakjuk a húst, és felöntjük kevés vízzel. Fűszerezzük (paprika-só-bors, és aki nem ellenzi, delikát). Amikor a hús megpuhult, megszórjuk kevés lisztttel, ráöntjük a tejfölt, és újra felfőzzük. A szalonnát visszapakoljuk, főtt tésztával tálaljuk.