2008. március 9., vasárnap

Hólabda alias kozáksapka


A múlt vasárnap nagyon kínlódtam. Nagyon ettem volna valamilyen krémes-édes sütit, de korlátozottak voltak a konyhai készleteim, ráadásul lusta is voltam. Azután végül, hosszas nyavajgás után kiválasztottam, hogy hólabdát fogok sütni, de csak azután, hogy istenbizonyra megeskettem az Uram, hogy segít az összeragasztgatásban.

A süti amúgy nagyon finom lett- bár a puha, csokis piskótakorongok, összeragasztva finom vaníliás-habos krémmel és mindez kókuszba forgatva+ megfejelve némi csokival- szerintem ezt alapból teljesen egyértelművé teszik.

Több néven is ismert, nálunk otthon hólabdaként szerepel a kézzel írott receptes füzetünkben, de kozáksapkának is szokták nevezni. Most először tettem néhány darabnak csokimázat a tetejére, a próba kedvéért, amúgy nem szoktunk. Nekem a hagyományos jobban ízlett, az Uram viszont a csokisakat részesítette előnyben.

A ragasztgatás, kenegetés, hempergetés- persze egy kicsit pepecselőssé teszik, de megéri. Mi, miközben csináltuk- barkobáztunk, így gyorsabban telt el az idő.

Még egy kis mellékzönge: az este fénypontja az volt, hogy miután mindent összeragasztottunk, becsokiztunk, elmosogattunk- az Uram meg akarta tanítani nekem, hogy hogyan lehet konyharuhával jó nagyot csapni, mintha íjjal lőnél. Azonban akárhogy is próbálkoztam, csak nem sikerült, csupán néhány erőtlen csapáskát összehoznom. A drágám persze egy idő után konstatálta, hogy ez nem az én sportom lesz, úgyhogy feladta az okításomat és nekiállt vacsorázni. Kukoricasalátát, fasírttal.

Én azonban nagyon rosszul tűröm a kudarcokat, úgyhogy tovább próbálkoztam. Végül- egyetlenegyszer- sikerrel jártam. Méghozzá nem is kicsivel. Sikeresen beletaláltam ugyanis a szerelmem vacsorájának közepébe. Ennek következményeként még 2 nap múlva is kukoricaszemeket szedegettem a virágcserepekből és a radiátor alól. Az Uramnak pedig be kellett látnia, hogy a tanítvány túlnőtte- pontosabban, jelen esetben túllőtte a mesterét.

Hólabda alias kozáksapka

Tészta: Süssünk egy csokis piskótát 7-8 tojásból. Két lehetőségünk van, vagy sütünk egy piskótát normál tepsiben és kihűlés után kettévágjuk és abból szaggattunk korongokat. Vagy pedig- mint én is- egy nagyobb kb. 40*40-es tepsit választunk, így egy lapos piskótalapot kapunk, amiből rögtön szaggathatunk, vagdosás nélkül.

Ne készítsünk túl nagy köröket, ha nincs olyan kis szaggatónk, megteszi egy pohár is.

A szaggatás során figyeljünk, arra, hogy minél kevesebb legyen a leeső rész. (bár a maradék krémbe keverve, nagyon finom lesz, de azért igyekezzünk a legtöbb korongot kihozni a piskótánkból.)

Krém:

1. 20 dkg puha margarint habosra keverünk 18 dkg porcukorral.

2. 10 dkg lisztet, 4 dkg cukrot, 2 csomag vaníliáscukrot és 2 tojást összekeverünk, majd apránként (nehogy görcsös legyen), hozzáadunk 6 dl tejet és folyamatos keverés mellett sima és sűrű krémmé főzzük.

3. Ha kihűlt a két krémünket összekeverjük. (én a főzött krémet szoktam egy tálba tenni, kicsit felhabosítom habverővel és apránként- folyamatos robotgépezés mellett- adom hozzá a margarinos-cukrot krémet)

4. Az így kapott krémmel a kiszaggatott piskótakarikákat összeragasztgatjuk (ne sajnáljuk belőle!), azután kívül is körbekenjük és kókuszreszelékbe forgatjuk.

5. Ha szeretjük, a tetejüket olvasztott csokival vonjuk be. Valamint akár a krémbe is csempészhetünk kókuszreszeléket, úgy is finom lesz.


Még valami, ha nagyon-nagyon lusták vagyunk, azt is megtehetjük, hogy a piskótát kettévágjuk, beletöltjük a krémet, a tetejére is kenünk + megszórjuk kókuszreszelékkel és szeletekre, vágva tálaljuk. Persze ez nem lesz olyan szép, meg így már se hólabda se kozáksapka nem lesz belőle, de halkan megsúgom, csak így négyszemközt, velem bizony előfordult már ez a csúfság.

1 megjegyzés:

Massagem írta...

Hello. This post is likeable, and your blog is very interesting, congratulations :-). I will add in my blogroll =). If possible gives a last there on my blog, it is about the Massagem, I hope you enjoy. The address is http://massagem-brasil.blogspot.com. A hug.