2008. szeptember 27., szombat

Egy rendhagyó romantikus vacsora- V.K.F. XIX.


Amikor elolvastam Doctor Pepper témáját az aktuális V.K.F!-re, rögtön arra gondoltam,hogy na ezt tuti kihagyom. Mert, bár szerény személyem igencsak fogékony a romantikára, filmek, könyvek terén, de úgy gondolom, hogy ezeknek a való élethez bizony vajmi kevés közük van. Épp az imént olvastam el phzs fejtegetését ezzel kapcsolatosan és maximálisan osztom a véleményét. A romantikát-akárcsak a szerelmet, szeretetet, barátságot- nem lehet kicsikarni, erőltetni. Ülhet egy pár gyönyörűen megterített asztalnál, szórhatják a fényüket a míves gyertyatartókban szikrázó gyertyák, adhatunk 3 fogásos, méregdrága herkentyűkből álló vacsorát, ha az a valami, nem születik meg közöttünk. Az a bizonyos valami. Életem párjával a legromantikusabb pillanataink, közös életünk fontos pillanatai sosem előre megrendezett eseményekhez kapcsolódtak és mégis ezek a pillanatok azok, amelyek, ha eszembe jutnak a mai napig is beleborzongok. Ráadásul ezek sokszor apró dolgok, kis mozaikkockák a boldogság falából. Tökéletes pillanatok. Olyan ritka az az érzés, amikor úgy érezheti az ember, hogy egy tökéletes pillanat részese. Itt és most. Meg kell becsülni. Ilyen volt a múlt héten a vasárnap esténk. Kint korán sötétedő, borús és hideg. Bent azonban meleg volt, világos és nyugalom. A lakást betöltötte a frissen sült kifli illata. Az Uram Cobra 11-et nézett, én a fotelban ülve olvastam. Néha felnéztünk, találkozott a tekintettünk, összeért a lábunk, egymásra mosolyogtunk. Azután gyorsan összedobtam a Stahl féle camembertes minifondüt. Frissen sült, ropogós kiflivel ettük. Nem volt damasztabrosz, ezüst étkészlet, gyertyák és többfogásos menü. Mégis, romantikus volt. Úgy istenigazából. Tökéletes pillanatok.

Provence-i sült camembert(Stahl Judit receptje a Gyorsan, valami finomat c. könyvéből)

Hv.: 1 korong sajthoz: 1 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál provence-i fűszerkeverék, egy kevés olaj (oliva, de ha nincs én simával is csináltam már), frissen őrölt bors, 1 evőkanál fehérbor ( én kihagytam)

Alufóliát tépünk, az alját megolajozzuk, nem kell sok, csak, hogy fényes legyen.

A sajtkorongot 12 helyen megszurkáljuk. A fokhagymát 6 tüskére vágjuk. Ha nincs provence-i fűszerkeverékünk, akkor rozmaringból, kakkukfűből, bazsalikomból, tárkonyból és borsikafűből mi is összerakhatjuk.

A megszurkált sajtkorong 6 mélyedésébe fokhagymatüskét, 6 mélyedésébe provence-i fűszerkeveréket tömködünk.

Ezután "pofával" lefele borítjuk az előkészített alufóliára, a fóliát körébugyolálom, hogy a védőfal magasabban legyen a sajtnál. A tetejére lötykölünk egy kevés olajat és megszórjuk frissen őrölt borssal. (ha bort használunk az is ide jön)

Ezután egy másik fóliadarabbal, lazán, nem tapadósan leborítjuk a sajtkorongunkat és az előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Ezután levesszük róla a fóliatetőt és még 2-3 percig sütjük.

Pirítóssal, ropogós friss zsemlével, kiflivel mártogathatjuk ki az ízes, fűszeres, olvadt sajtkrémet miután a tetejét picit megvágtuk, hogy hozzá tudjunk férni.Isteni finom!

2008. szeptember 20., szombat

A túrós tészta titka


Bevallom, a cím bizony nem kicsit hatásvadász. Arról van ugyanis csupán szó, hogy hosszas túrós tészta-kudarcélmény után, sikerült rátalálnom arra a "titokra", amitől nekem túrós tészta, a túrós tészta. Persze nincs mögötte semmi titkos hozzávaló vagy tudomány. Ráadásul eddig is gyakran készítettem túrós tésztát, mert az Uram nagyon szereti. Mint oly sok más családban nálunk is vannak nézetkülönbségek a téren, hogy édesen-e vagy sósan-e? Ő sósan, én édesen. Mindkettőnk számára elképzelhetetlen a másik variációja. Én- a menzán szocializálódva, bizony el sem tudom képzelni- csak tejföllel és cukorral. Mégis mindig hiányzott az a plusz íz, ami a menzai túrós tésztát jellemezte. Evvel nem vagyok egyedül, számtalan eszmefuttatást olvastam már erről a témáról, hogy mennyire bele tudja magát égetni az emberek agyába a menzai ízvilág. Én például a menzai borsófőzelékkel jártam így, meg a tejbegrízzel, teával, tokánnyal és még sorolhatnám. Gyerekkoromban az őrületbe kergettem anyukámat azzal, hogy hiába csinált otthon borsófőzeléket, egyszerűen nem ettem meg, mert nem OLYAN volt. Egyszer aztán elrontotta, túl sűrű, túl lisztes lett, no akkor kiáltottam fel örömmel, hogy ez olyan, mint a menzán! A tejbegríznek állítólag a tej vizezése a titka, a többiről sajnos nincsenek információim. Egyetlen egy dolog van, amit sokan emlegetnek, mint menzás ételt és nálunk ilyen sose volt, a piskótakocka-csokiöntettel. Ez kimaradt, pedig ismerve a menza-vonzalmamat, biztosan bejönne nekem.

Túrós tészta- menzaízzel

Kifőzzük a tésztát. Én fodros nagykockát szoktam, de ki milyennel szereti.

Füstölt szalonnát apró kockákra vágunk és egy nagyobb serpenyőben megsütjük szép pirosra, jó ropogósra. Ha kész, megnézzük, hogy mennyi zsír sült ki, ha túl sok, kicsit leönthetünk belőle.

A megfőtt tésztát, átforgatjuk ezen az ízletes, finom zsíradékon.

A túrónkat (25 dkg) kb. 2 evőkanál tejföllel kikeverjük. Nem kell túl simára, csak hogy elvegyüljenek, az a jó, ha a túródarabok nagyobb göbökben is megmaradnak.

Ezután a tésztánkra ráborítjuk a túrós masszát és jó alaposan, hogy mindenhol befedje, beleforgatjuk.

Ezután mindenki ízlése szerint fogyaszthatja, sóval és szalonnakockákkal, vagy tejföllel és cukorral.

2008. szeptember 14., vasárnap

Raffaello másképpen


Már nem is magyarázkodom a szünet miatt, rámszakadt az élet az elmúlt hetekben, de már kezdenek elvonási tüneteim lenni, úgyhogy az akut bloghiányt enyhítendő, egy kis pótlás következzen.

Ezt a (számomra) újfajta Raffaello receptet már régebben kinéztem magamnak Mindennapi Manna blogjában, még az archívumomba is lementettem, hogy el ne felejtkezzek róla. A múlt héten azután kaptam tejport és némi levegőhöz is jutottam, a ház ura pedig süteményt kívánt. Jó ötletnek tűnt egy gyorsan összedobható édesség. És valóban, az is volt. A kis golyóbisok nagyon finomak és a megszólalásig hasonlít az ízük az eredetire, szerintem sokkal de sokkal jobban, mint az általam ismert másik (szirupos-sok margarinos-sok tejporos) változatnak. Hogy most ezt a nápolyi teszi vagy nem, nem tudom. Lényegtelen is, az a fontos, hogy finom és kész.
Én most nem tettem a közepébe semmit, mert nem volt otthon mandulám, de legközelebb nem hagyom ki, így valóban, teljesen autentikus lesz a végeredmény.

Raffaello (Mindennapi Manna receptje)

8 evőkanál tejpor ( ez 1 csomagnak felel meg, azt hiszem 9 dkg)
7 evőkanál porcukor
20 dkg vaníliás ostya (nápolyi)
20 dkg vaj
10 dkg kókuszreszelék

Összekevertem a tejport, a vajat, a cukrot és a lereszelt ostyát. Golyókat formáztam és megforgattam a kókuszban. (Ha időközben nagyon megpuhulna a vaj, mielőtt formáznánk, tegyük be a hűtőbe egy kis időre.)