Csokis tallérok-kicsit másképp

Nem számít újdonságnak a blogom ez a Stahl féle csokis tallér. Előfordult már normál, eredeti változatban és gasztroajándékként-üvegben is. Mint azt már többször is említettem, nem szeretem az étcsokoládét, sőt a túlcsokis, túlkakaós dolgokat sem. Ezért azután nagy csoda, hogy ez a tallér mondjuk úgy bejön nekem. Persze némi változtatást azért eszközöltem rajta. Étcsoki helyett egy tábla Boci tejcsokit raktam bele és a tetejét pedig kiraktam szeletelt mandulával, ami a sütőben isteni finomra pirult. Úgy kellett visszafogni magam, hogy ne egyem le idő előtt az összes tallér tetejéről. No, túl sok időm nem is lett volna, mert rekordgyorsasággal tűntek el a tányérról. Azt hiszem ennél a változatnál maradok.

Csokis tallérok (Stahl Judit receptje alapján)

Hozzávalók
15 dkg liszt
1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
fél teáskanál szódabikarbóna
negyed teáskanál őrölt fahéj
10 dkg tejcsoki
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 tojás

A tetejére szeletelt mandula (bőkezűen bánjunk vele, mert megnőnek sütés közben és ami nyersen soknak tűnik, az készen már kevésnek)

Az első 5 hozzávalót ( konkrétan a száraz hozzávalókat) összevegyítem. Persze a csokit apró falatkákra kell vágni.
Egy másik tálban a puha vajat a cukorral meg a tojással habosra keverem.
Ha kész ehhez hozzászórom a száraz anyagokat és összekeverem. Nem egy kemény tészta nekem ment fakanállal is, de ha mégse egy picit rá lehet segíteni kézzel.
Rögtön lehet formázni, diónyi golyókat formálni és azt 4 cm átmérőjű és fél cm vastagságú korongokká lapigatni. (Szerintem kézzel a legegyszerűbb, de lehet egy lisztbe mártogatott pohárral is) Ezután a manduladarabokat rátesszük. ( Ha precízek vagyunk egyenként szépen mintába helyezve, ha nem (mint én), akkor csak úgy rászórjuk és belenyomkodjuk a nyers tésztába.
Utána egymástól kicsit távolabb egy sütőlapra tenni, mert a szódabikarbónától bizony terülnek majd szét jócskán.
Előmelegített forró sütőbe tesszük és kb. 10-12 percig sütjük. Hamar sül, figyelni kell rá. (Én onnan láttam, hogy kész, hogy a széle már szilárdabb volt, egy késsel meg lehetett óvatosan emelni és akkor látszott, hogy az alja már megsült.) Figyelni kell, mert hamar sül. Amíg meleg puha, törik, de ha kihűl visszadermed, de nem lesz teljesen kemény, hanem olyan pont jó omlós. Tényleg nagyon finom.