Díjátadás némi morfondírozással

Mostanában nagy divatja van a blogszférában a különböző díjaknak. Volt már Yum-yum és Kreatív blogger láz is. Most egy újabb díjat indítottak útjára és érkezett meg hozzám Anyamama a Mamihami c. blog szerzőjének jóvoltából. Ezúton is- mégegyszer- nagyon, nagyon köszönöm neki, hogy rám gondolt. Jólesett.
Bevallom, elgondolkodtam rajta, hogy vajon nem-e fog már elértéktelenedni mindez a blogolók szemében? Nem-e legyintenek rá, hogy: Ó, már megint egy díj! Vajon tudja-e értékelni és a maga helyén kezelni mindenki ezeket a figyelmességeket? Érdeklődve figyelem már egy ideje a különböző díjak sorsát, útját. Nem untat, hogy 45-jére kell végigolvasnom a szabályokat és köszöneteket. Azt hiszem ennek az lehet az oka, hogy erőteljesen felülkerekedett bennem a szociálpedagógusi és a pedagógusi vér és elkezdtem analizáló szemmel figyelni a fejleményeket. Érdekes követni, hogy ki-kit választ, ki-kit tart érdemesnek egy-egy díjra és mindezt hogyan indokolja. Mert indoklás azért kell, bevallom kiráz a hideg attól, ha valaki csak belinkel pár nevet és ennyi. Akkor inkább ne csinált volna semmit.Mint ahogy azt is furinak (enyhén szólva) tartom, hogy valaki valakit megjelöl, jelez neki a blogján és még csak egy köszönömöt sem jelez vissza az illető, hogy igen, vettem, hogy értékeled, amit csinálok, köszi. Az már már dolog, hogy esetleg nincs kedve továbbvinni a láncot, de ha már játszunk, tegyük azt rendesen, korrektül. És ha mindez így történik, igenis jó dolog lehet ez a díjazósdi. Egyetértek Anyamamával és Tinával is abban, hogy jópofa, aranyos találmány, ami kiválóan alkalmas arra, hogy kifejezzük vele a másik iránti elismerésünket, szimpátinkat. Idézném Tinát, remélem nem haragszik meg érte, de minden szavával tökéletesen egyetértek:
" Mostanában divatja van ennek, de én egyáltalán nem bánom. Egyszerűen jó egymást méltatni, elismerni, meglepetést okozni és persze nagyon jó érzés, ha más értékel bennünket. "Pozitív energiacsere", jó érzések adása és elfogadása, ami mindig mindenkire ráfér és igazán nem kerül semmibe...;-) Soha rosszabb "divatot"!:-)))"
Ennek szellemében tehét most jöjjön a díjátadás. Anyamama " renitens" viselkedését átvéve, most én is csak egyetlen embernek fogom átnyújtani ezt a díjat, meghagyva így az adás örömét, minél többeknek.
Akinek pedig virtuálisan átnyújtom az Mesi. Több okból is. Az egyik, hogy Anyamama az indoklásában említi a scrapbookot, így úgy gondoltam, hogy olyan valakinek adományozom, aki ezen a területen jártas.
Nem ismerek túl sok scrapbookos blogot, a kedvenceim pedig, ahogy már írtam Tina és Mesi. Tináról a múltkori díjátadásnál már megemlékeztem, de Mesi akkor csak a +1-es versenyző volt, mert akkor, azt a díjat már megkapta. (remélem ezt még nem)
Szóval, hogy miért is Mesi? Természetesen az alap, hogy azért, mert nagyon tetszenek a munkái. Hagyományos technikával dolgozik ami nekem a szívem csücske, valahogy a digitális technika sokkal kevésbé fogott meg. Szeretem, hogy minden kis " vacakban" meglátja a későbbi alapanyagot, szeretem azt a képi világot, amit felépít a munkáiban, szeretem, hogy olyan klasszul, részletesen, érthetően! írja le az elkészítés folyamatás, hogy kedvem támad rögtön nekem is készíteni valamit. És, ami még nagyon fontos, hogy SZÍVVEL írja a blogot, benne van Ő maga teljes egészében. (meg persze Gáborja és MIZO) Mikor olvasom az írásait, szinte folyamatosan mosolyognom kell és ez nagyon jó. Ráadásul nemrégiben meghirdetett egy képeslapkészítő pályázatot is. Szóval kreatív, lelkes, csupaszív lány. Ezért úgy gondolom, hogy méltán megérdemli ezt a díjat, amit sok szeretettel nyújtok át Neki, azzal kis megjegyzéssel, hogy érzékelhető az elmúlt pár bejegyzéséből, hogy egy kicsit most felborult körülötte a világ ezért tiszta szívből kívánom, hogy minél hamarabb álljon vissza minden a rendes kerékvágásba és úgy alakuljanak a dolgai, ahogy Ő-ŐK azt szeretnék.