Advent 2008.- Marcipános tejcsokitallérok

Egy újabb bonbon, most karácsonyi kiadásban. Azért karácsonyi, mert én kineveztem a marcipánt ünnepi hozzávalónak. (márcsak az ára miatt is)

Arra, hogy szeretem a marcipánt, néhány hete jöttem rá, amikor az Intersparból hazajött velem egy marcipános tallér. Nem tudom milyen megfontolásból választottam, mert előtte meggyőződésem volt, hogy a marcipán és én nem egy oldalon állunk. Pedig- mint kiderült- dehogyisnem. Innen már csak egy kicsiny lépés volt eljutni a házi marcipános tallérig. Ami persze- mindent összevetve- jóval olcsóbban kihozható, mint a bolti és legalább olyan finom.

A recept tulajdonképpen nem is recept. A tejcsokit (nálam Milka), egy kevés vajjal felolvasztjuk és kikenjük vele a szilikonos formánkat. Én kétféle formát készítettem, a lapos tallérokat minimuffin-formában, a másikat szilikonos jégkockakészítőben dermesztettem ki. Szóval a kikenésnél ügyeljünk rá, hogy mindenhol legyen csoki. Ehhez a folyamathoz jól jön egy szilikonos ecset. Ha kész, hűtőben kidermesztjük.

Közben a marcipánt átgyúrjuk, kinyújtjuk és akkora formát szaggatunk, vágunk ki belőle, amekkora a formánk. Ha a csoki megdermedt, a marcipánt belerakjuk és újabb olvasztott csokiréteggel zárjuk le a bonbonjainkat. Újabb hűtőtúra, majd a teljes megdermedés után, kifordítjuk őket és igyekszünk távol tartani tőle a mohó kezeket, hogy maradjon belőle karácsonyig.

Egyenként becsomagolva, gondosan egy szép dobozva rakosgatva akár gasztroajándék is lehet belőle. (sőt még szaloncukorként is el tudom képzelni