2008. október 22., szerda

Tarte Tatin- francia almatorta


És következzen végül egy öszvér recept, az előző kettő keveréke: egy almás Stahl Judit féle recept. Múlt hét vasárnap raktam össze. Tényleg hamar megvan (feltéve, ha az első adaghoz való almát nem karamellizáljuk szénné), és finom. Olyan nagymamás, klasszikus almatorta.

Tarte Tatin- francia almatorta (Stahl Judit)

a tésztához:

200 gr finomliszt
50 gr porcukor
100 gr vaj
1 tojássárgája
3-4 ek. víz

az almás töltelékhez:

1 kg savanykás alma
100 gr vaj
200 gr krisztálycukor

A lisztet elkeverjük a porcukorral, hozzáreszeljük a hideg vajat, ezt az ujjaink között morzsalékos, egynemű keverékké alakítjuk, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a vizet és néhány gyors mozdulattal összegyúrjuk, majd becsomagolva (folpack, zacskó) a hűtőbe rakjuk (min. fél órára, de egy éjszaka sem árt meg neki)

Az almákat meghámozom, felnegyedelem, kimagházazom, felszeletelem 1-2 cm-es szeletekre. Aztán a 100 gr vajat megolvasztom egy olyan serpenyőben vagy edényben amit a sütőbe is be lehet tenni, megvárom, míg szépen buborékozik, majd belekeverem a cukrot. Alacsony (!) lángon megolvasztom a cukrot, ez eltart egy darabig. Ha magas lángon csináljuk, megég és keserű lesz. A karamellizálódás pedig abszolút váratlan pillanatban történik és elég gyorsan zajlik. Ha nem figyelünk, már késő lesz:)

Ezután az almákat beleteszem, kicsit összekavarom a sűrű karamellel és kis lángon, lefedve párolni kezdem. Majd amikor elég levet eresztett, le lehet venni a fedőt és néha meg-megkavarni.Elfőzöm az összes levét, miközben az alma szép aranysárgára karamellizálódik. Ne maradjon rajta lé, az almás massza álljon szépen össze. Leveszem a tűzről és megvárom, míg kihűl.

Ha ez megvan, akkor a tésztát kinyújtom, kicsit nagyobbra, mint annak az edénynek az átmérője, amiben sülni fog a süti. A tésztát az almára borítom, a széleit pedig betuszkolom a karamelles alma alá. Villával megszurkálom a tetejét (ami ugye az alja lesz). 180 fokon kábé 25 percig sütöm. Az eredeti recept 200 fokot ír, én kevesebbel szoktam.

Lehet tejszínhabbal vagy vaníliafagyival extrázni, de önmagában is nagyon jó.

A recept leírását Starfokkertől és Stahl Judittól kölcsönöztem, mert lusta voltam újra begépelni. A fénykép ismét nem nívódíjas, de legalább s.k. készítésű.

Nincsenek megjegyzések: