Csöröge

Kapcsolatunk gasztrorészében a csörögekészítés, vagy nem készítés kardinális helyet foglal el. Történt ugyanis, hogy anno domine, még jó pár évvel ezelőtt, összebútorozásunk után nem sokkal nekiálltam csörögét készíteni. Otthon gyakran készítettünk és olyan egyszerűnek tűnt. Nos, nem részletezem, több ponton is kudarcot vallottam. A végeredmény nagy részét, - miután az éppen ott vendégeskedő unokaöccsök és húgok a jobban sikerülteket megették- nemes egyszerűséggel kidobtam. Mikor a ház ura hazatért és elmeséltem neki a megpróbáltatásaimat- ( most ha mesét mondanék, az következne, hogy szörnyű haragra gerjedt, de szerencsémre ő nem ilyen típus)- egyszerűen csak megdöbbenve vette tudomásul, hogy ÉN az Ő egyik kedvenc ételéből még csak mutatóba sem hagytam neki. Hivatkozhattam én arra, hogy milyen elkeserítő lett a végeredmény, és hogy tuti, hogy NEM EZ a kedvenc étele, azóta is vissza-visszatérő motívum az életünkben a kihajíntott csöröge.

Múlt hétvégén azután gondoltam egy merészet, és elhatároztam, hogy a a kolbászos krumplileves után (ami inkább krumplipaprikás lett, az állagát tekintve, de ez egy másik történet), bizony csöröge lesz a második fogás.

Mint klasszikusoknál általában elővettem a Horváth Ilonát és a kelt csörögereceptje alapján (mert van ám nem kelt is), olyan tésztát rittyentettem, hogy anyu és Jani mind a tíz ujjukat megnyalták és nem győzték dicsérni, az ízét, a könnyűségét. Szóval abszolút siker volt.Nekem pedig egy gasztromumussal kevesebbem van.

Kelt csöröge (Horváth Ilona receptje alapján)

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 4 tojássárgája, 5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 dkg élesztő, 1 dl tejföl, 1 kanál rum (hogy ne szívja magába a zsíradékot), csipet só

sütéséhez zsír vagy olaj (bő zsíradékban kell sütni)

tálaláshoz: vaníliás cukor vagy sima porcukor és baracklekvár (különben meg ízlés szerint)

Elkészítés: a felsorolt alapanyagokból kelt tésztát készítünk, én kenyérsütőben dagasztottam, ennek hiányában először az élesztőt egy pici langyos tejben kevés cukorral felfuttatjuk. Egy tálba tesszük a lisztet és a többi hozzávalót ( az élesztős tejet is) és rétestészta keménységű tésztát dagasztunk belőle.

Ezt kb. fél, háromnegyed óráig kelesztjük, majd 3 mm vékonyságúra nyújtjuk és kb. 10 cm-es nagyságú lapokat vágunk belőle ( én téglalapokat szoktam kb. 10*6-7 cm) derelyevágóval, a közepükbe egy vágást ejtünk és a végeket ezen a vágásokon keresztül áthúzzuk.

Bő, forró zsíradékban úgy sütjük, mint a fánkot, azaz az első oldal sütésekor lefedjük. Hamar sül, figyeljük, nehogy megégjen. A nyújtáskor rákerülő lisztet amennyire tudjuk seperjük le róla, mert a zsíradék fel fog habosodni, ha túl sok kerül bele.

Papírtörölközőre szedjük, hogy leitassuk róla a felesleges zsírt, azután porcukorral vagy van. cukorral vagy a kettő keverékével megszórjuk/belehempergetjük. Lekvárral tálaljuk.