Barátságszalag

Cecile ésLucyka is megtisztelt a barátságszalaggal. Köszönet érte mégegyszer- ezúton is- nekik.
"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!''

Kicsit formabontó leszek, nézzétek el kérlek nekem. Úgy gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy blogolni jó. Többek között azért is, mert nagyon sok virtuális barátra, ismerősre tehetsz szert. Persze egy gasztroblog teljesen más kategória, mint egy énblog. Habár sokan-sokszor beleszőjjük az életünket is a receptek közé, azért mégsem tárulkozunk ki soha annyira, mint aki minden örömét és bánatát kiírja magából. Én szeretek blogot írni és szeretek blogokat olvasni. És nemcsak gasztroblogokat. Persze vannak kedvenceim. A főzősök közül azok, akiknek az oldaiban egy kicsit-vagy nagyon ők maguk is benne vannak. Nem feltétlenül fényképre gondolok, hanem a sorok mögött megbújó történetekre, emberekre. Bevallom eszerint gyakran szelektálok is. Ha nincs a blogon csak a recept és kép, meg sem nyitom az oldalt, az esetek 99%-ban. Hiszen, ha csak ez vonzana, előkapnék egy sima szakácskönyvet. Véleményem szerint Stahl Judit népszerűsége sem csupán a receptjein múlott, hanem a hozzá írt szövegeken. Én sokszor csak úgy olvasgatom őket a mai napig is. Éppen ezért nem tetszik, hogy az új könyveiben már alig-alig van néhány soros bevezető az ételek előtt. Remélem visszatér a régi, hagyományos felépítésű könyveihez. No, de nagyon elkanyarodtam az eredeti témától.

Szóval íme a gasztroblogírók közül azok, akiknek én ezt a díjat így virtuálisan átküldeném, tudom, hogy van aki már megkapta, de ezt nem tiltja a szabályzat

Cecile- tudom, tudom- tőle kaptam, de ha egyszer úgy érzem, hogy ő egy nagyon kedves és intelligens virtuális ismerősöm. Szeretem a receptjeit, a stílusát, a fényképeit. A tortáit pedig szájtátva bámulom és irigykedem rájuk. Olyan nekem ő, mint egy rokonlélek.

Ildinkó- többször megírtam már, hogy az ő blogját olvastam először és az ő hatására kezdtem el én magam is blogolni. Sajnos mostanában kevesebbet ír, pedig nagyon tetszik ahogy és amit csinál.

Citromfű- Nos ő is egy rokonlélek, tanító néni- méghozzá igencsak lelkes és kreatív. Úgy járok hozzá olvasgatni, mintha hazamennék.

Anyamama- ő számomra egy példakép, megtestesití azt, amilyennek én képzelem magam, 3 gyerekes anyukaként. Most pihenőt tart, remélem az első tavaszias napsugarak majd visszahozzák közénk.

Akik nem gasztro-vonalon írnak:

Tina- ajánlottam már a scrapblogját, de nem lehet elégszer. Nézzetek be hozzá és kisimul a lelketek. Új önismereti-kreatív játékot is indított, havi feladványokkal. Nem is tudom, honnan van ennyi energiája.

Daniella- Véletlenül találtam rá a Bakka és Pepe című blogjára és egyszuszra olvastam végig, néhol mosolyogva, néhol hangosan kacagva. Fantasztikus stílusban megírt hétköznapi történetek egy háromgyerekes család életéből. Ne hagyjátok ki.

Lili és Szonja- szintén állandó olvasójuk vagyok, hol sírok, hol nevetek.

Eliana története, arról, hogy hogyan birkózik meg egy érzékeny és törékeny, kedves lány a vad világgal. Én drukkolok neki. Nagyon!

Meg is van a 8! Kicsit rendhagyó leszek ( inkább lusta) és most kihagyom a kommentelést. Remélem eljut mindenkihez, akinek küldtem, még akkor is ha már felíratkozott arra a bizonyos szalagra. A fentieken kívül még nagyon sokakat olvasok és kedvelek, de most sajna csak ennyien fértek bele a keretbe.