Rakott karfiol

Vannak olyan ételek, amiket szeretek és bármikor szívesen megeszek és vannak olyanok, amiket szeretek, de ha évente egyszer-kétszer eszem belőlük az bőven elég. Ilyen például a rakott karfiol. Önmagában nem igazán vagyok oda hűdenagyon a karfiolért, de azért hébe-hóba szívesen megeszem. Lám, mi mindenre jó is ez a blog, mivel, hogy ilyen ritkán főzőm ezt az ételt, rendre elfelejtem, hogyan is kell pontosan csinálni. Így legalább dokumentálva lesz.

Rakott karfiol

Három rétegből állt nálam, ezeket külön-külön elő kellett készíteni.

1. karfiol: rózsákra szedtem, megmostam és sós vízben majdnem készre főztem.

2. rizs: gyors, zacskós rizst használtam. Ezt is sós vízben főztem a dobozon írt ideig.

3. darált hús: sóval, borssal fehéredésig kevés olajon sütöttem át.

Ezután egy sütőtálat kivajaztam és megszórtam zsemlemorzsával. Rétegezve raktam bele az előkészített alapanyagokat. Alulra a karfiol fele jött, majd a darált hús fele, a rizs, a maradék darált hús, rá pedig a másik adag karfiol. Közben a rétegeket megsóztam és tejföllel meglocsoltam. A tetejét szintén befedtem egy adag tejföllel és szórtam rá egy kevés zsemlemorzsát.

Sütőben bő fél óra alatt jól átsütjük, majd kockákra vágva tálaljuk.

Ez a kép sem túl művészi. Egészben akartam lefotózni,de elfelejtettem és vágtam belőle. Tányéron is próbáltam lefényképezni, de elég romosan nézett ki, úgyhogy maradt ez a kép.

Megjegyzés: Egy szakácskönyvemben a hús előkészítésénél azt írta, hogy lehet pörköltesen is elkészíteni, hagymán pírítani a húst, tenni hozzá pirospaprikát, esetleg paradicsomot és paprikát is. Legközelebb (jövőre) valószínűleg kipróbálom ezt a verziót, mert úgy legalább nem lesz olyan sápadt az összkép.