2008. február 3., vasárnap

Banános-nutellás rétes


Választani tudni kell!- csupán ennyit tudtam válaszolni, bevallom kissé álszerényen, amikor egy anyuka ódát zengett a suli előtt éppen rám várakozó Uramról. Mindenféle szép dolgokat mondott róla és mindezt abból szűrte le, hogy amíg az én drágám rám várakozott, az anyuka 2 éves kisfiát türelmesen tologatta ide-oda a biciklijén. Persze ezt ,a lássuk be, kissé elhamarkodott kijelentését eszem ágában sincs megcáfolni. Valóban- néhány pici hibától eltekintve- szinte tökéletes pár számomra. ( sőt azt a néhány hibát is valószínűleg az én kukacoskodó természetem generálja lásd koszos zokni ágy mellett hagyása, dolgok százszori elmondása)

Namármost éppen az ő áldott jó természetének köszönhetően nagyon jól tolerálja az én gasztronómiai témájú mániáimat. Lelkesen nézi velem a főzőműsorokat ( persze közben kommentálja is- kedvencei a gondolatnyi és érzéssel jelzők) és ha este az ágyban felolvasást tartok neki az éppen aktuális újságomból vagy szakácskönyvemből, azt is igyekszik türelmesen végighallgatni. Így volt ez a legutóbbi Stahl könyveknél is, ahol olyannyira figyelt, hogy az édességes részből rögtön kedvenceket is választott magának. Az első volt ez a nutellás-banános rétes, ami amúgy a könyvben az utolsó recept. (bár ez lényegtelen momentum)

Ez a recept amúgy már szerepelt a Stahl műsorában, úgy emlékszem a gyerekekkel csinálta meg.

Ui: Persze ezt a türelmét én is próbálom viszonozni. Kifejezetten lelkesen, csillogó szemekkel tudom hallgatni az áradozását a különféle traktortípusokról, munkagépekről, hengerfejekről és dugattyúkról.

Banános-nutellás rétes (Stahl J.: Gyors édességek)

- Először is a réteslapokat kell előkészítenünk ( előhűtöttet vettem). 3 lapot egymásra rakunk, úgy hogy a rétegek között vajjal megkenjük őket.

- A banánokat 4 felé vágjuk ( először ketté, majd a feleket félbevágjuk de hosszában- remélem érthető így)

- A réteslapokból kisebb darabokat gyártunk. ( én 4 felé vágtam el- 4 téglalapba)

- A téglalapokat egyenként megtöltjük- a lap aljára mogyorókrémet teszünk- kb. egy csapott evőkanálnyit, majd ráültetjük a banánt. Ezután elkezdjük a tekerést.

- A banánra kétoldalról ráhajtjuk a széleket-lekenjük tojásfehérjével végig, majd elkezdjük a tekercselést, úgy hogy közben a kilógó kis széleket mindig begyűrjük. Fontos a precíz tekercselés, mert különben kifolyik a mogyorókrém.

- Ha kész a tekercsünk, az illesztéssel lefelé tepsire ültetjük.

- Így folytatjuk, míg van alapanyagunk.

- Ha kész aranybarnára sütjük és porcukrozva tálaljuk. Frissen- enyhén langyosan a legfinomabb, de még másnap is finom én leteszteltem azt az egyet ami nálunk megmaradt.

- Tényleg finom édesség, nem is gondoltam volna, hogy nekem is ízleni fog, mert nem nagyon vagyok oda a nutelláért, de mégis.

- Egyetlen hátránya: nem lehet szépen enni, mint a rétesek többségét, mert iszonyúan morzsálódik. Vagy vállaljuk a morzsát vagy csak szigorúan tányér fölé hajolva együk.

Ui2: Jó tanács! Amennyiben nem akarunk a tepsiben kifolyt mogyorókrémben tapicskolni a világért se engedjünk a körülöttünk sertepertélő és istenbizonyra precíz tekercselést ígérő férfiembernek.

Nincsenek megjegyzések: