2008. február 24., vasárnap

Küküllői kolbászleves


Némi szilencium után újra a fedélzeten. Mondhatnám, hogy a csend oka az volt, hogy túlságosan kiégtem az ünnepi sertepertélésben, de nem ez a valódi ok. A múlt hétvégén teljes áramszünet volt, totál kidőltem. A szombatot végig ágyban töltöttem, vasárnap már felkeltem ugyan, de az energiatartalékaimat éppen felemésztette, hogy a lakást összekapjam, mert az Uram a gondos és odaadó ápolás következtében, kisebb csatatérré alakította. De- kivételesen- egy rossz szót sem szóltam, mert tényleg nagyon féltőn ápolt. Aki riadt már fel betegségtől kóválygó fejjel, hajnalban arra, hogy a párja mellette a földön egy vékony plédbe takarózva gubbaszt, az pontosan tudja, hogy miről beszélek.

Szóval ezekután az elsős kolleganőm betegszabadságra ment, úgyhogy az enyém lett a megtisztelő feladat, hogy egésznapozhattam. Mindezek következtében és más kis "kellemes" járulékos dolgok miatt étkezésinknél a létfenntartásra korlátozódtunk: szendvics, sült krumpli, tea, májkrém stb.

Péntek délután négyre az aksijaim már igencsak pirosan villogva jelezték, hogy itt a vége az energiatartalékaimnak. Azóta már összekaptam magam kissé, ami nem is árt, mert még egy ugyanilyen hét vár rám. (bár én titkon reménykedem, hogy azért bizonyos tekintetben jobb lesz)

Sőt olyannyira pihent lettem, hogy még számomra új recepteket is kipróbáltam ma. Az egyik ez a küküllői kolbászleves, ami a príma konyha ehavi számában jelent meg. (amúgy ez lesz a 110. postom és ez lesz az első levesrecept)

Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy levesfőző bajnok. Ilyen téren maradok a jól bevált borsó, hús és krumplileves hármasnál. Azért próbálok újítgatni, ezért is jött ez a mai leves.

Finom, tartalmas kaja, utána már nem nagyon csúszik le semmi, max valamilyen könnyű tésztaféle. Az én ízlésemhez képest viszont túl híg volt, ami nem jelent feltétlenül rosszat, mert én a "megáll benne a kanál" típusú leves híve vagyok, ezért aztán azon gondolkodtam, hogy legközelebb dúsítom egy kicsit még répával, krumplival vagy tésztával. Így lesz a küküllői kolbászlevesből valami egészen más. De így is finom. Tényleg. Ajánlom.

A kép nagyon csalóka, van benne kolbász, meg minden más is, de nem látszik. Pont a Vidék ízében olvastam, hogy a profi fotósoknak van erre valami trükkjük, hogy kiküszöböljék. Állítólag a jövő havi rejtvényük megfejtése lesz, hogy mi is ez a trükk. Addig maradnak az ilyen képek (lehet, hogy utána is), meg a becsületszavam, hogy benne volt minden aminek benne kellett lenni.

Küküllői kolbászleves

Hozzávalók: 1 közepes vöröshagyma, 3 evőkanál olaj, 30 dkg parasztkolbász (lehet füstölt is), 1 csapott evőkanál pirospaprika, 25 dkg fagyasztott zöldborsó, 25 dkg fagyasztott zöldbab, 2 gerezd zúzott fokhagyma, fél mokkáskanál őrölt köménymag, 1 kiskanál cseresznyepaprika-krém, 1 babérlevél, 1 kiskanál só, 1 dl tejföl, 1 dl főzőtejszín, 1 kiskanál finomliszt, fél citrom leve, 1 kiskanál mustár, 1 kiskanál fölaprított friss vagy feleannyi szárított tárkonylevél

1. A hagymát apróra vágjuk és az olajon, kis lángon 5 perc alatt megfonnyasztjuk. A kolbászt karikára szeljük. (bőrét húzzuk le) A hagymára dobjuk és 1-2 percig pirítjuk.

2. A kolbászt meghintjük a pirospaprikával, elkeverjük, majd hozzáadjuk a zöldborsót és a zöldbabot. Nagy lángra állítjuk és bő 1 liter vizet öntünk rá. Befűszerezzük a fokhagymával, köménnyel, paprikakrémmel, babérlevéllel és megsózzuk.

Addig főzzük amíg a borsó és a bab meg nem puhul. Közben a lisztet, a tejszínt és a tejfölt simára keverjük a mustárral és a citromlével.

3. A levesből fél merőkanálnyit a tejfölös keverékbe teszünk, elkeverjük, majd a fövő leveshez öntjük. 2-3 percig kis lángon főzzük, ezalatt a leve kissé besűrűsödik. Ha kell utánaízesítjük, végül a tárkonnyal fűszerezzük.



Saját megjegyzéseim: - a babot kihagytam, nem volt itthon és nem is igazán szeretjük.

- jófajta, enyhén csípős, füstölt házikolbászt használtam

- a paprikakrém is elmaradt és a tárkony is, az utóbbit bánom, de elfelejtettem venni

Nincsenek megjegyzések: