Rizses lecsó

A nyári uborkaszezon kellős közepén vagyunk, és ez bizony a blogomon is érezteti a hatását. Az elmúlt hetekben volt szülinapi összefoglaló, könyvajánló, 2 díjátadó, üveggolyó, receptek viszont csak elvétve. Úgyhogy épp itt az ideje, hogy belecsapjunk a lecsóba. Igaziból és átvitt értelemben is.
Az itt következő rizses lecsó recept nyilván nem új sokaknak. Nekem az volt, amikor egy újságban rátaláltam (azt hiszem Kiskegyed volt) és akkor miért ne lehetne az másoknak is?
Hagyományos formájában nem kedvelem a lecsót, így azonban nagyon is. Kiadós, laktatós főétel, minimális energiabefektetéssel. A nyár közepén kell ennél több?

Megjegyzés: próbáltam már télen bolti lecsóból reprodukálni. Hát mit mondjak, úgy épp csak megüti az ehető mércét. Szezonban azonban friss paprikából, paradicsomból, puha kenyérrel...hmmm

Rizses lecsó

Hv: 15 dkg szárazkolbász, 2 nagy vöröshagyma, 8 zöldpaprika, 4 paradicsom, 4 ek olaj, 1 kk fűszerpaprika, 10 dkg rizs, só, bors

(ezek az újságban lévő arányok, én ettől el szoktam térni, kevesebb paprika, több paradicsom, 1 fej hagyma- mindenki igazítsa a saját lecsóízlésükhöz)

Elkészítés:

• 
  Előkészítünk minden alapanyagot: a kolbásznak lehúzzuk a héját és felkarikázzuk, a megmosott paprikát kicsumázzuk, felkarikázzuk, a hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk, a paradicsomot megmossuk, kicsumázzuk, feldaraboljuk(aki nem szereti a héját, az rakja forró vízbe és utána húzza le)


• 
  A felforrosított olajban a hagymát üvegesre fonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a kolbászt és 1-2 percig együtt pirítjuk.


• 
  Beletesszük a zöldpaprikát, paradicsomot, sót, borsot.(sóval csínyján bánjunk, mert a kolbászban is van bőven!)


• 
  Ezután hozzáadjuk a fűszerpaprikát és a rizst.
  Az egészet összekeverjük és annyi vízzel felöntjük, hogy éppen ellepje.


• 
  Lefedve kb. 20 percig főzzük, amíg a rizs megpuhul, de a lecsó még kicsit leveses marad.


• 
  Puha, friss kenyérrel tálaljuk.

Kreatív blogger díj

Egy elég vontatott, borús, kellemetlenkedő hét van eddig mögöttem. Semmi extra, "csak" sok kisebb-nagyobb bosszúság és néhány energiavámpír típusú emberke. Ráadásul ma délután az Uram úgy jött haza munkából, hogy már rosszul volt. Névnapot tartottak a cégnél és többek között házi kolbász is volt, ami- állítólag- nem volt finom és nem is esett neki jól. (ennek ellenére evett belőle- csak logikát ne keressünk a férfiak cselekedeteiben!) Szóval behanyatlott az ágyba, én pedig azóta lázat mérek és csillapítok, citromot karikázok, teát főzök, háztartási kekszért rohangálok. De már gépszerelési történeteket mesél, úgyhogy határozottan állíthatom, hogy jobban van.

Szóval ilyen körülmények között ért Snöcy üzenete, hogy a rendelkezésére álló Kreatív blogger díjak közül az egyiket Nekem szánta. Nagyon örültem neki, pláne, hogy az indoklásában a számomra oly kedves, anyák napi, üveges sütiporjaimra hivatkozott. Szóval köszönöm Neki mégegyszer, hogy méltónak talált erre a díjra.

Természetesen, ahogy ez már az ilyen díjaknál lenni szokott, kötelességei is vannak a díjazottnak. Íme:

A szabályok szerint:
- kiteszem a logót a blogomba
- belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

Az én díjazottjaim:
Tina- akik ismerősek az nlc-s blogok között, azok emlékezhetnek rá. Ő írta ( és írja még most is, csak más blogfelületen) az Andris kuckója című blogot. Már akkor is élvezettel olvastam a bejegyzéseit, mert nagyon olvasmányosan, érdekfeszítően ír a mindennapjaikról. Azután rátaláltam a scrapper blogjára és nagyon megtetszettek a munkái. Igényesek, fantáziadúsak, gyönyörű idézetekkel, versekkel körítettek és ami a legislegfontosabb TELIS-TELI vannak szívvel, érzelemmel, szeretettel. Minden oldaláról süt a kisfia, anyukája, férje, barátai iránt érzett szeretete és szerelme és az életöröm. Ezért azután neki mindenképpen jár a Kreatív blogger díj. (habár nemrég kapott egy nagyon hasonlót, azért remélem ezt is örömmel fogja fogadni)

Az egyik kedvenc oldalam tőle ez, de ha van egy kis ráérő időtök böngészétek végig a oldalait. Higgyétek el, érdemes.

A második, akinek szánom ezt a díjat és aki rögtön eszembe ötlött az szintén egy scrap blog írója: Mesi, a Széplélek nevű napló írója. A munkái kreatívak, egyediek, könnyen felismerhetőek rajta a Mesis stílusjegyek. Hagyományos változatát űzi a scrapnek és véleményem szerint nagyon-nagyon jól. Emellett- számomra- irigylésre méltó írói vénával van megáldva. Nála is csak azt tudom javasolni, hogy kezdjétek el olvasni a blogját az elejétől, nem fogjátok tudni abbahagyni. Sem az olvasást, sem a mosolygást. (most látom, hogy ő már megkapta ezt a díjat, de mindegy akkor ő lesz a + 1, már nem vonom vissza, legalább még többen megismeritek az oldalát, a munkáit.)
Következzen egy gasztroblog-író: Cecile. Mióta elkezdett blogolni, még az nlc-n azóta figyelem a bejegyzéseit. Nagyon örülök neki, hogy mostmár egyre gyakrabban jelentkezik, irtó jó receptjei vannak, kár lenne, ha mi lemaradnánk róla. És, hogy miért a Kreatív blogger díj: nézzétek meg a gyönyörű tortáit. Nekem bizony leesett az állam amikor megláttam őket, mintha egy profi keze munkája lenne. Úgyhogy Cecile, hajrá, így tovább! Kérünk még minél több ilyen klassz receptet.

Nem maradhat ki a díjazottjaim közül az egyik nagy kedvencem Fűszeres Eszter. Nos, ha valaki, akkor ő Kreatív blogger a javából. Imádom az írásait, a videóit pedig még annál is jobban. Úgyhogy újra csak azt tudom mondani, hogy még-még-még!

Bíborlili szintén méltó a Kreatív blog díjra, mégpedig a kivételesen egyedi, hangulatos, szórakoztató olykor könnyfakasztó írásaival. Fantasztikus egy csaj, (remélem megbocsátja nekem, hogy lecsajoztam). Aki nem ismeri, annak szintén azt tanácsolom álljon neki és olvassa el elejétől a végéig. (ő- hála az nlc áldásos tevékenységének- valószínűleg oldalra nem fogja tudni kitenni a logót)

Az utolsó személy akinek virtuálisan küldöm ezt a díjat, az Ildinkó. Nagyon szeretem a blogját, az írásait, a stílusát. Az első olyan blog az övé volt, amit rendszeresen olvastam. Ő egy igazán Kreatív blogger, méltán lesz övé ez a díj. Amellett, hogy csak úgy horgol egy babatakarót, szaloncukrot készít, lekvárt főz,és ha valaki, akkor ő aztán igazán kreatívan süt-főz. Nem kottából, hanem sokszor improvizálva, áthangolva készíti el az ételeket. Emellett pedig a fotói is nagyon szépek. Remélem már kicsit jobb kedve van és hamarosan folytatja a blogírát, mert biztos vagyok benne, hogy sokan várjuk őt vissza.

Szóval ők 5-en + Mesi, aki a bónusz, mert ő már megkapta az én jelöltjeim. Elnézést, ha túl hosszúra sikeredett, de szerettem volna megindokolni, hogy kit miért tartok méltónak a Kreatív blogger díjra.

Könyvajánló: Farsang Erika: Chili és csokoládé

Nem igazán júliushoz illő az időjárás. Esik, fúj a szél és bizony elkel a zokni..... Én mégsem bánom ezt olyan nagyon. Jólesik a kánikula után egy kis erőgyűjtés, begubózás. Pont ezért szeretem az őszt is. Még nincs túl hideg, már nincs túl meleg. Ez való nekem. Ilyenkor lehet csak igazán jól bevackolódva nézni a Szex és New York, Szívek szállodája és Jóbarátok összest. És olvasni egy kényelmes fotelba kuporodva és néha ki-kipillantva az ablakon megállapítani, milyen jó dolgunk is van.

Írtam már ezeken az oldalakon Farsang Erika könyveiről és végre, a Szuperanyu, valamint a Szuperanyu újra száguld után itt a harmadik kötet is: a Chili és csokoládé.

A tematika, a téma mit sem változott: a rövid írások a vele és családjával történő dolgokról szólnak, de olyan élvezetes, olvasmányos stílusban, amitől ez a beszédregénynek titulált mű, egyszerűen letehetetlenné válik.

Másfél nap alatt olvastam ki, de csak azért mert tartalékoltam, hogy tovább tartson, mert különben képes lettem volna együltő helyemben átrágni magam mind a 223 oldalon.

A történetek, lendületesek, magukkal ragadóak. Márpedig aki valaha is próbált megfogalmazni egy történetet, az tudja, hogy bizony ez a legnehezebb, úgy megírni egy sztorit, hogy az ne legyen erőltetett, hanem pont ellenkezőleg könnyed, olvasmányos, lebilincselő. Farsang Erikának ez eddig háromból háromszor sikerült.

Ui1: ha végetérnek a borús napok, ennek a könyvnek bátran szorítsatok helyet a nyaralós csomagban is. Garantált kikapcsolódást jelent.

Ui2: a könyv címe és borítója szerintem gyönyörű és találó, a legjobb az eddigi 3 közül

Ui3: a következő bejegyzésemben megosztom veletek Szuperanyu szuper sós süti receptjét.

Citromtorta

Az angol életstílusból a hozzám legközelebb álló momentum az ötórai teázás. Még csak átfutó gondolatként sem fogalmazodott meg bennem a blogírás gondolata, amikor olvastam Rosamunde Pilcher: Otthon című, kétkötetes, világháborúban játszódó regényét.Élvezettel és érdeklődéssel olvastam az újra és újra visszatérő motívumként megjelenő délutáni uzsonnák leírását. Olyan érzékletesen jelenítette meg az apró szendvicsek, teasütemények, torták világát, hogy mindig határozott vágyat éreztem arra olvasás közben, hogy a konyha felé vegyem az irányt.

Ez a citromtorta pedig-érzésem szerint- pontosan illene abba a világba. Könnyed, egyszerű, nincs túlbonyolítva. Az a fajta édesség, amiről nem is tudod igazándiból,hogy mitől működik. Csupa alap élelmiszer: liszt, cukor, tojás egy kis citrom. A végeredmény mégis annyira üdítő és friss, hogy szinte lehetetlenség abbahagyni.

Citromtorta
6 tojásból piskótát sütünk a megszokott módon, annyi eltéréssel, hogy miután a fehérjét felvertük és hozzáadtunk a cukrot és a tojássárgáját valamint fakanállal hozzákevertük a lisztet, belereszeljük a tésztába fél citrom héját. (ha kicsi a citrom mehet bele egy egész citrom héja is)
Ezt a piskótatésztát a kisebb méretű kerek tortaformánkban süssük meg, majd kihűlés után vágjuk ketté.
Közben elkészítjük a krémet: 2 tojásfehérjét ( fagyasztós fehérjéket elő!) kemény habbá verjük és hozzáadjuk a 18 dkg cukrot. Hogy a cukor elolvadjon, gőz felett kevergessük a habot a robotgép egyes fokozatán.
Még mindig a gőz felett kevergetve hozzáadjuk a fél citrom levét, de csak lassan, csepegtetve.
Az így kapott krémet levesszük a tűzről és még melegen belekeverünk 5 dkg vajat vagy margarint.
Megvárjuk amíg a krém kihűl, és megkenjük vele a citromos piskótánkat, úgy, hogy a tetejére és az oldalára is maradjon.
Legvégül megszórjuk csokireszelékkel vagy darált dióval, mogyoróval.

Lekvár kenyérsütőben

A most következő bejegyzés igazándiból nem is recept. Amiért mégis úgy gondoltam, hogy megírom a tapasztalataimat, mert én is nagyon sok helyen keresgéltem ebben a témában, de nem igazán találtam hasznos anyagot. Szóval a lényeg, LEHET kenyérsütőben lekvárt készíteni. (persze ha van ilyen funkciója)

Volt már ezügyben 2 emlékezetes próbálkozásom, eper és narancslekvárt szerettem volna készíteni. Nem árulok zsákbamacskát, nem sikerült. Az eperből készült öntetszerű, híg valamit még megettük palacsintához, de a narancslekvárnak induló valami a kukában kötött ki. Ami már csak azért is volt fájó, mert előtte 1 hétig, naponta kétszer cseréltem a vizet a beáztatott narancskarikákon. Szóval volt vele macera bőven.

A két kudarc elvette a kedvemet egy időre a további próbálkozástól, azután az idén mégis úgy döntöttem, hogy újra megpróbálom. És most sikerült. A "titok" a boltokban kapható lekvárzselésítő szer használata. Én a Quittin márkájút vettem, de szerintem bármelyik megfelel.Attól függően, hogy 2:1 vagy 3:1-ben típusút választunk, 1,5 kg gyümölcshöz 25 vagy 50 dkg cukor kell. Ilyen aránnyal a lekvárok egyáltalán nem lesznek édesek, megmarad a gyümölcs íze.

Az elkészítés nagyon egyszerű: a gyümölcsöket megmossuk, kimagozzuk, ledaráljuk. Hozzákeverjük a zselésítőt, azután a tartályt a gépbe helyezzük és elindítjuk a lekvárfőző programot. (az enyémen ez 1 óra 20 perc) Nem kell megijedni, nem fog rögtön kavarni, először felmelegíti a lekváralapunkat, utána kezdi a kagyvalást. Én 1:00 fennmaradó időnél szoktam belezúdítani a már forró alapba a cukrot. Ezután már csak az üvegmosás van hátra, amikor lejár a program, a tartályt kiemeljük és a lekvárt még forrón az üvegekbe töltjük. Végül szárazdunsztva rakva hűtjük ki.( becsomagolva, ruhák közé téve, hogy minél lassabban hűljön ki)

Még egy megjegyzés így a végére: a használati útmutatóban azt írták, hogy meggy és cseresznye esetén dupla adag zselésítővel számoljunk. Nos én így tettem, de jövőre nem fogok, mert a meggylekvárom finom lett ugyan, de az én ízlésemhez képest kicsit túl masszív.

YUM-YUM Blog Award

miniMálna jutalmazott meg ezzel a yum-yum nevű blog-díjjal. Nagyon örültem neki, egyrész, mert aranyos tőle és jólesett, hogy méltónak talált rá. Másodsorban pedig, hát csak ez az első díjam, úgyhogy bizony bearanyozta a napomat, amikor elolvastam nála a nevem.

Nem bírtam ki és utánanéztem,hogy mi is ez és honnan ered. Nos túl sokat nem tudtam meg, az biztos, hogy a külföldi gasztrobloggerek között dúl a yum-yum láz. Aki megkapja, rögtön ki is teszi a blogjára és sok helyen még az is ott áll alatta, hogy ki tartotta őket méltónak erre a díjra. Én sajnos- a nlc ügyességének köszönhetően- nem bírtam odabiggyeszteni a mineMálna nevét. (sőt jelen pillanatban még az is kérdéses, hogy a képet ki bírom-e rakni, tényleg sokszor nem értem magam, hogy miért ragaszkodom még mindig a nlc-hez, amikor ennél csak jobb blogszolgáltatókat ismerek? no mindegy)

Szóval a díjjal nem csupán az erkölcsi elismerés jár, hanem felelősség is. Tovább kell adnod olyanoknak, akiket méltónak találsz rá. Nos, a kutakodásom közben annyit kiderítettem, hogy a yum-yum szócska valószínűleg a yummy-ból ered, azaz annyit tesz, hogy nyami-nyami. Tehát olyan gasztroblogoknak kell továbbadnom, amelyeket nézegetve ez a kifejezés jut eszembe.

Lássuk csak: mondhatnám, hogy nehéz helyzetben voltam, de ez most nem igaz, szinte azonnal tudtam, hogy én kiknek szeretném virtuálisan átnyújtani a YUM-YUM BLOG AWARD díjat.

Ladies and Gentlemen!

A díjazottjaim a következők:

1. Snöcy

2. Mamihami-Anyamama

valamint végül, de nem utolsósorban

3. Ottis

Mindhárman szerintem fantasztikusan kreatívan sütnek-főznek-blogolnak. Valamint: életszagúak. Hogy mit is értek ezalatt? Nos, az esetek többségében földhözragadt, elérhető alapanyagokból dolgoznak. Nem érzi azt az ember az olvasásuk közben, hogy ok-ok, szép-szép, de soha nem fogom tudni, akarni megcsinálni, hanem azt, hogy hoppá, már megyek is a konyhába és én is megcsinálom. Hát, én ezért jutalmazom őket.

Utószületésnap és majdnem meggyes pite

1 éve és 3 napja született meg az első bejegyzés a Maszatkonyha oldalain - az elhatározás hamarabb megvolt, csak hosszú hetekig nem jöttem rá, hogy miért nem lehet bejegyzést írni, azután némi fáziskéséssel kiderült, hogy csak az Opera tagadja meg ezt a funkciót és akkor elindult.....

1 éve és 3 napja evés előtt fotózás van

1 éve és 3 napja az első dolog, az internetre lépéskor, hogy a gasztrogyűjtő oldalakra kattintva tájékozódom, ki mit sütött-főzőtt-írt

1 éves és 3 napja folyamatosan részese vagyok számomra érdekes, kedves emberek életének. Csodálom Mirelle-nél a Nőket (megunhatatlanul), tátott szájjal olvasom és nézem Fűszeres Eszter zsidó szokásokról szóló történeteit és videóit (még!még!még!), gondolok Ildinkóra, aki éppen Frici cicát siratja, bámulom és irigylem Anyamamát, akit szerintem titokban duracell elem mozgat és még sorolhatnám. Ezekről az emberekről nagy valószínűséggel soha nem hallottam volna, ha nem kezdek blogot írni. Nagy kár lett volna.....

1 év és 3 nap alatt közel 100.000-ren kattintottak rám- KÖSZÖNÖM ( a mérőt csak 7 hónapja raktam fel, úgyhogy átlaggal számoltam),186 bejegyzés született és 270 kommentet kaptam.

1 év és 3 nap: sok idő vagy kevés? minden relatív- nekem- akiből a hobbikhoz való kitartásért felelős gént gyárilag kifelejtették- SOK, nagyon sok.

Nézzük csak: ott volt például a gyöngyfűzés- minden kelléket beszereztem- damil, drót, egységcsomagok, kis gyöngy, nagy gyöngy, könyvek stb. - egy-két darab után abbamaradt a lelkesedés. Valamelyik fiók mélyén még mindig hánykolódik egy szerencsétlen, ház nélküli csiga- mementóként.....

Azután jött a hímzés- anyukám hiába magyarázta, hogy az nem olyan egyszerű dolog, hogy az ember nekifog és tud. Persze nem hittem neki, a kellékek beszerzése után nekiálltam, hogy egy kb. 6 cm-es virágot hímezzek egy piros pólóra. Anyu élénk fejcsóválására ügyet sem vetve gübörcsöltem órákig. Az eredmény? Egy 1 cm-es felismerhetetlen cérnagubanc és a hímzőfonalak fiókba száműzése. Tavaly az unokahúgom elkérte őket és klassz karkötőket font belőle.

Következett az üvegfestés (tudjátok a lehúzhatós fajta)- a koreográfia ugyanaz, kellékek beszerzése, néhány hét tömény festés- azóta pedig csak a beszáradt flakonok árválkodnak egy dobozban.

Ezenkívül volt puffadós festékes, flittervarrós, gyöngyvasalós, origamis és ki tudja milyen korszakom is még?

Szóval már értitek, hogy miért is nagy idő nekem ez az 1 év és 3 nap? Ezekután pedig komoly reményeket fűzzök a további folytatáshoz, hiszen az átlagidőmet már régen túlhaladtam. Lehet, hogy a korral kifejlődik a kitartáshoz szükséges gén?

Azért, hogy recept is legyen: a statisztikám szerint, kitartóan tartja magát a keresett receptek között, első helyen, a meggyes pite, hát íme. Nem teljesen az, mert én a ház, meggyet nem kedvelő szekciója miatt a felét túróval készítettem, de ez opcionális, nyugodtan lehet az egész meggyes.(vagy túrós) A recept Tinától származik-sőt az ötlet a felezésre is.

Meggyes-vagy túrós-vagy almás lepény

Hozzávalók:
40dkg liszt
8dkg zsir
10dkg kristálycukor
1cs sütőpor
1 pohár tejföl
2 egész tojás

A lisztben elmorzsoljuk a zsírt, hozzáadjuk a cukrot és a sütőport, csipetnyi sót,1 egész tojást és a tejföllel alaposan összegyúrjuk. Hideg helyen 20 percig pihentetjük.
Ezután két részre osztjuk. Az egyik felét elnyújtjuk és kizsírozott tepsibe terítjük. Gyengén megszórjuk zsemlemorzsával vagy búzadarával és rárakjuk a tölteléket. A tészta másik felét kinyújtjuk ráterítjük a töltelékre. Megkenjük felvert tojással, villával megszúrjuk, és előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.

Töltelék (almás, meggyes és túrós változathoz):
- Az almát lereszeljük (kb.1kg.) és hozzáadunk 10dkg cukrot, kevés fahéjat és addig pároljuk míg a levét elfővi.
- A meggyet kimagozva a tészta aljára rakjuk, majd megszórjuk fahéjas cukorral.
- 25dkg túrot összekeverünk 10dkg cukorral, 1 egész tojással, egy fél citrom reszelt héjával, mazsolával.

Egy csöpp üveggolyó.....

Citromfű gurította át hozzám az üveggolyókat, amit köszönök neki. Hát, lássuk!

A- anyaság - egyre gyakrabban merül fel és foglalkoztat

B-boldogság - a "kék madarát" kergetjük mindannyian

C- citromfű - szeretem fűszerként és blogként is

CS- csapat- vágyom rá, hogy legyen- magánéletben és munkahelyen is, de még sajnos csak alakulóban van

D-dobókocka - talán, mert a kocka mindig el van vetve?

Dz-bodza - mióta valaki azt mondta, hogy a bodzabokron sok a kullancs, inkább elkerülöm őket

Dzs-Dzseniffer - van a suliban ilyen nevű kislány, de nekünk már fel sem tűnik a Kaszandrák, Debik, Félixek, Rafik, Fernandák, Armandók és Aldók között. És ez NEM vicc!

E- eső- szeretem, de csak akkor, ha nem kell sehova menni, itthon be lehet vackolódni

É- élni és élni hagyni - szeretem a közhelyeket, mindig igazak

F- fénykép- minden családi eseményen fotózok, sokszor már a rokonok idegire menően, de visszanézve mindig hálásak a megörökített pillanatokért

G- gombóc- jöhet bármilyen: szilvás, túrós, fagyi - most éppen a barackosat akarom kipróbálni

Gy- gyerek- velük dolgozom, saját még nincs, minimum háromra "gyúrunk", aztán majd az első után meglátjuk, mit bírunk igaziból

H-hóesés- amikor mindent beborít, még mindig jobbnak, szebbnek látom a világot

I- ima - bárhol, akár kint a szabad ég alatt, saját szavakkal- olyan Anne Shirley módra

Í- írástanulás- foglalkozási ártalom, ismét lesz benne részem, mert újra elsős-másodikos napközis leszek

J- "jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig"- újabb közhely, amit gyakran mormolok magam elé, ha pökhendi emberekkel találkozom. (sajnos túl gyakran)

Ly- lyukas zokni- az Uram sose akarja kidobni, amíg a lábfeje ki nem fér rajta, mondván itthon jó az még

K- Kele- Fekete Istvántól bármikor, bármi- minden művét kötelező olvasmánnyá tenném

L- labdarózsa- gyerekkoromba volt egy ilyen bokrunk, azóta sem láttam, pedig gyönyörű volt és persze Bálint Ágnes klasszikusa

M- madarak- akárhol laktunk eddig sehol nem voltak madarak az udvarunkban, pedig télen bőszen próbáltam etetni őket, mégsem jöttek. Két napja azonban az újonnan ültetett mogyoróbokrunkon rendszeres madárvendégeink vannak. Nagyon örülök! Végre!

N- nevetés- kár, hogy nem lehet receptre felírni, mert sokmindenre gyógyír

Ny- nyaralás- az idén- talán- először lesz kettesben mióta együtt vagyunk, ha minden igaz Balatonlellén- már nagyon várom-várjuk

O- olvasás- nagy szerelem, ha elragad, akár hajnalig is

Ó- óra- van vagy négy elromlott karórám, elemcserére várnak, fogadalmam, hogy szeptemberre megcsináltatom és hordani fogom, a telefont macerás mindig elővenni, hogy hány óra is van

Ö- öregedés- lehet szépen is

Ő-őrizetes- mint a Vukban, klasszikus, kihagyhatatlan

P-palack- gyűjtöm a műanyag palackok kupakját, amióta tudom, hogy betegeken segíthet az értük kapott pénz, nem sok van még, egy reklámszatyornyi, nincs konkrét személy sem, mégis mániákusan rakom el őket, akár még vendégségben is.

Q- Quarellin- most jól jönne egy, mert ettől a frontos időtől fáj a fejem

R- rokonok- akiket nem választhat meg az ember, mégis a vér szava sok esetben működik, magunknak is meglepő módon

S- scrapbook- még csak ismerkedem vele, ajándékba készítettem már kettőt, mindkettővel óriási sikert aratva

Sz- szerelem- még mindig tart 5 év után is, de nagy igazság, hogy a rózsaszín felhők elmúltával a megtartása komoly munka és felelősség

T- türelem- próbálkozom, mégis néha elvesztem

Ty-tyúk- no mi is volt előbb? a tyúk vagy a tojás?

U- Uganda- vonzanak a kalandos, ismeretlen tájak és tisztelem azokat, akik bátran fejest is ugranak az ismeretlenbe, talán majd egyszer, valamikor én is.....

Ú- út- a pokolba vezető is jószándékkal van kikövezve-haj, de sokszor tapasztaltam már

Ü- üvegek- idén először lekvárfőzési mánia tört rám, azóta nagy becsben tartom az előtte kihajígált befőttes üvegeket

Ű- űzött vad- éreztem már magam így, hát mit mondjak, nem jó

V- vizsla- van kettő lökött, kajla belőlük

W- Weöres Sándor-a gyerekversei felülmúlhatatlanok

X- xilofon- sosem tudtam rajta megtanulni játszani, a boci boci tarkát leszámítva

Y- yesterday- nem szeretem a Beatlest, de ami jó, az jó

Z- zene- az kell, dallamos, fülbemászó és lehetőleg magyar

Zs- Zsuzsi- hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze

Hát ennyi, azt hiszem pontosan tükröznek engem ezek a szavak. Továbbgurítanám a labdát Ildinkónak, Csonginak, Anyamamának és Cecile-nek

Kókuszos minimuffinok

Mióta megvettem a szilikonos minimuffin formám, azóta lelkesen használom is. Amit csak lehet "minimuffinosítok". Hiába, az újdonság varázsa..... Úgy látszik azonban, hogy ez a varázs nemcsak rám hatott. Felfedeztem ugyanis, hogy Stahl tavaly őszi adásaiban szinte minden második alkalommal olyan édességet, sütit készített, amihez ilyen formát használt. Biztos ő is akkor tett rá szert.....
Ezek között keresgélve találtam rá erre a receptre. A történet hozzá annyi, hogy állítólag tavalyelőtt karácsonykor a szülei sokat késtek a szentestei családi összejövetelről. Amikor végre befutottak, akkor kiderült, hogy a késés oka az volt, hogy a Judit anyukája meglepetésből nekiállt elkészíteni a lánya kedvenc süteményét, a hólabdát. De mivel ez igencsak macerás (lehet, hogy hamarabb hozzá kellett volna kezdenie????), ezért volt a csúszás. Állítólag ő ekkor határozta el, hogy ki fogja kísérletezni ennek a sütinek a turbó változatát.
Hát mit mondjak, szerintem nem sikerült... Habár a sütemény isteni finom, nem ANNAK a süteménynek az ízei köszönnek vissza benne, hanem inkább a kókuszkockáé. Ettől függetlenül, nálunk alapdarab lesz, mert-mint már említettem- finom, gyorsan megvan, dekoratív és nyugodtan eláll 2-3 napig, akkor is ugyanolyan puha lesz (ha nem puhább), mint amikor elkészült.

Kókuszos minimuffin( Stahl Judit receptje)

A tésztához:
18 dkg finomliszt
1 púpos kávéskanál sütőpor
1 csipet só
5 dkg puha vaj
15 dkg cukor
2 evőkanál méz
1 tojás
1 dl tej
1 kupaknyi vaníliakivonat

A csokimázhoz:
10 dkg vaj
15 dkg porcukor
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
0,5 dl tej
esetleg 2 evőkanál kókuszlikőr vagy rum

a tepsi előkészítéséhez 2 dkg puha vaj és 2 dkg finomliszt
a hempergetéshez 15 dkg kókuszreszelék

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat) és kifejezetten gondosan kivajazzuk, majd kilisztezzük a minimuffin-tepsi 24 horpadását.

A tésztához a lisztet összekeverjük a sóval és a sütőporral egy közepes méretű tálban, aztán egy másik tálban robotgéppel összedolgozzuk a puha vajat, a cukrot, a mézet, a vaníliakivonatot és a tojást. Ezután a vajas-cukros-mézes-vaníliás-tojásos keverékhez felváltva hozzáadjuk 3-4 részletben a sütőporos lisztet és a tejet, és közben a robotgépet lassú fokozaton dolgoztatjuk, hogy a
hozzávalók kényelmesen, alaposan összevegyüljenek.

Amikor megvan a sűrű, sima tészta, arányosan elosztjuk az előkészített tepsiben, és a mini muffinokat 20 perc alatt halvány aranybarnára sütjük.

Sütés után rácsra tesszük őket, és hagyjuk, hogy 4-5 perc alatt kézmelegre kihűljenek.

Ezalatt elkészítjük a gyors csokimázat. A vajat, a porcukrot, a kakaóport, a tejet és ha használjuk, akkor a kókuszlikőrt is, beletesszük egy kisebb edénybe, aztán mérsékelt lángon 3-4 perc alatt kevergetve összefőzzük.

Az a legjobb, ha a keveréshez rugós fejű kézi habverőt használunk, mert akkor biztos, hogy csomómentes végeredményt kapunk. A kész mázat aztán levesszük a tűzről, és kicsit még tovább kevergetjük, hogy mielőbb langyosra hűljön.

Összeállítjuk az édességet. Magunk mellé készítjük muffinokat és a mázat, majd egy mélyebb tányérba beleszórjuk a kókuszreszeléket, valamint sütőpapírt fektetetünk egy nagy tálcára.

Ezután a mini muffinokat sorra villára tűzzük, belemártjuk a langyos csokimázba, majd belehempergetjük a kókuszreszelékbe, és kitesszük őket a sütőpapíros tálcára.

Megvárjuk, hogy a csokis-kókuszos bevonat 1-2 perc alatt rájuk szikkadjon, aztán átpakoljuk őket egy-egy apró papírkapszliba vagy mignonpapírba.

Még pár nap múlva is nagyon finomak, feltéve, hogy marad belőlük akár egy falatnyi is.

Krumplis pogácsa

Valamelyik este héjában sült krumpli volt a vacsora krémsajtos mártogatóssal. Kicsit azonban elszámoltam magam a krumplikkal és jópár darab megmaradt. Kidobni nem akartam, úgyhogy takarékos háziasszony módba kapcsoltam és Tóthné Házi sütis könyvéből összedobtam ezt a krumplis pogácsát. Finom és puha lett, egyedül a sóra kell odafigyelni, meg kell kóstolni a tésztát, mert a krumpli nekem egy kicsit több sót vett fel, mint ami a receptben írva volt.

Krumplis pogácsa

Hv.: 50 dkg héjában főtt krumpli, 70 dkg liszt, 1,5 dl tej, 5 dkg élesztő, 1 teáskanál kristálycukor, 2 teáskanál só, 25+5 dkg margarin, 2 tojás

Lekenéshez: 1 tojás

Tetejére: 20 dkg reszelt trappista sajt

Elkészítés:

- a főtt krumplit áttörjük és a tészta többi hozzávalójával együtt kelt tésztát készítünk. (én kenyérsütővel dagasztottam és kelesztettem), normál úton kb. 40 percig kelesszük.

- a megkelt tésztát 2 cm vastagra kinyújtjuk és a +5 dkg olvasztott margarinnal lekenjük és összehajtogatjuk. Alulról fel, lentről rá és kétoldalról is behajtjuk, így kapunk egy többrétegű téglalapot. Letakarjuk egy tiszta konyharuhával és 15 percig pihenni hagyjuk.

- 15 perc után újra megismételjük a hajtogatást és a kenést. Újra 15 perc pihenő.

- a második 15 perc pihenő után kinyújtjuk 2 cm vastagságúra, tetejét átlósan egy késsel bevagdossuk majd 5-6 cm-es átmérőjű szaggatóval kiszaggatjuk, oldalukat megsodorjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket.

- tetejüket lekenjük a felvert tojással és reszelt sajtot szórunk rá.

- előmelegített sütőben 13-15 percig sütjük. 5 perc sütés után a hőfokot levesszük 200-ról 180 fokra.

A megmaradt, már elkészített krumplipürét is felhasználhatjuk, csak akkor egy kicsit kevesebb margarint tegyünk a tésztához.

Rétegelt krumpli-kicsit másképpen

Szerepelt már ez az étel a blogom oldalain, itt. A változás csupán annyi, hogy most nem egyenként rétegeltem a krumplikat, hanem egy jénai alját kibéleltem a szalonnával, rá sorban jött a krumpli, felvágott, sajt- 2-szer egymásután, szépen váltakozva. A tetejére pedig megint szalonna.

Az oka pedig a változásnak annyi, hogy az újkrumplit sikerült szinte rommá szétfőznöm, nem lehetett szépen felvágni, ezért maradt ez a megoldás. Finom volt így is.

A ribizli új ruhája

A tejberizs-gyümölccsel kombinációt nem először próbálom, mindig átütő sikert aratva. Akár málnával, akár szőlővel készült, szinte pillanatok alatt tűnt el a hűtőszekrényből. Nem volt ez máshogy most sem. Az előbbiekhez képest a változás csupán annyi, hogy most natúron hagytam az egész tejberizst, a kakaós rész kimaradt. Különösebb oka nem volt, csak a lustaság, annál nagyobb úr pedig, mint tudjuk nincsen.

Aki még nem próbálta, annak hajrá!

A tejberizst most így készítettem:

1 liter tejhez rakok egy csipet sót, vaníliás cukrot, felforralom. Közben megmosom a rizst, kb. egy 2 dl-es bögrényit. Ha a tej felforrt, beleöntöm a rizst és kislángon, gyakran kavargatva( főleg amikor már sűrűl), puhára főzőm a rizst. Ha esetleg nem elég puha még de már jól besűrűlt, akkor én egy 10-15 percre le szoktam fedni és úgy állni hagyom. Még melegen hozzárakom a cukrot, ízléstől és gyümölcstől függően 3-4 evőkanállal.

Ha kihűlt jöhet a rétegzés.

Egyéb tejberizs-turbózási trükkök: lehet bele keverni, mielőtt levesszük a gázról egy fél csomag főzős vaníliás pudingport.

Lazíthatjuk, krémesebbé tehetjük ha miután kihűlt hozzáadunk felvert tejszínhabot. (ez a Stahl féle variáció)

Diós sütemény ostyalapon

Hétfőn végre hivatalosan is bezártuk a tanévet. Mivel hétvégen már valamennyire kipihentem magam, gondoltam sütök valamit erre a becses alkalomra. Már csak azért is, mert a nap maratoni hosszúságúnak ígérkezett, úgyhogy tudtam, kelleni fog az energy. Azt, hogy ezt a sütit sütöm, már korábban elhatároztam, mert az egyik kedves kollaganőm épp nemrégiben mesélte, hogy 17 éve keresi ezt a sütit, akkor evett egy esküvőn és azóta sehol sem találta. Úgyhogy,gondoltam meglepem. Vasárnap délután, időmilliomosként, csupán annyit variáltam rajta, hogy nem hagyományos módon tepsiben sütöttem, hanem a minimuffin szilikonformámban. A legkisebb pogácsaszaggatómmal vágtam bele az ostyakarikákat, a többi pedig ugyanúgy működött. De aki nem akar ezzel pepecselni, az csak simán süssön egy 20*30-as tepsiben egy lapot (alul ostyalappal bélelve, rá a tészta, végül a krém)

Diós sütemény ostyalapon
Egy tepsi alját kibéleljük ostyalappal, nem baj, ha itt-ott össze kell toldani, a tészta sülés közben úgyis összeragasztja.
Elkészítjük a tésztát: 6 tojásfehérjét felverünk habnak, beletesszünk 25 dkg kristálycukrot, 15 dkg darált diót (ha nincs,dejót), 15 dkg prézlit, fél csomag sütőport és 4 tojássárgáját. Simára keverjük. Apránként adjuk hozzá a dolgokat, ne egyszerre.
A tésztát az ostyalappal bélelt tepsibe öntjük és előmelegített sütőben megsütjük.
Közben elkészítjük a krémet, ami két részből áll: a 2 megmaradt tojássárgáját simára keverjük 4 evőkanál liszttel, 2 dl tejjel és fél dl kávéval. Ebből folyamatos kavarás mellett sűrű és görcsmentes krémet főzünk.
A krém másik részéhez 20 dkg vajat habosra keverünk 20 dkg cukorral.
Amikor a kávés alap kihűlt, a két krémet egyesítjük és simára kavarjuk.
A kihűlt tésztánk tetejére kenjük a kávés krémet, a tetejét tetszés és ízlés szerint dekorálhatjuk csokiforgáccsal, diódarabokkal, szórócukorral, olvasztott csokival stb. stb.
Ez a hagyományos elkészítési módja a sütinek én ettől csak a formában tértem el, amúgy mindent ugyanúgy csináltam.

Túrós-ribizlis pohárkrém

Dúl a ribizliszezon. Imádom. Csak úgy magában, savanykásan. Az Uram persze nem osztozik velem az imádatomban. Neki így túl savanyú. Ezért azután különböző krémekbe rejtem. És így már ő is örömmel kanalazza.

Túrós-ribizlis pohárkrém
A ribizlit lebögyörgetjük. ( villával a legegyszerűbb, tényleg)Már többször, több helyen is olvastam, hogy a ribizlit a száráról legegyszerűbb egy villa segítségével leszedni. Fentről lefelé végighúzzuk és már potyognak is a tálba a piros szemek. Kipróbáltam. Működik.
A gyümölcsöt megmossuk és papírtörölközőn szétterítve egy kicsit száradni hagyjuk.
3 dl tejszínt habbá verünk 4 evőkanál porcukorral.
25 dkg túrót habverővel kicsit összedolgozzunk, azután hozzáadjuk a tejszínt és avval is elkavarjuk.
Poharakba rétegezzük felváltva a túrókrémünket és a ribizlit.
Díszíthetjük citromfűvel és pár kimaradt ribizlifürttel.

Kávés szelet

A múlt hétvégén készült ez a nagyon egyszerű, de annál finomabb sütemény, nemsokkal azután, hogy Sütis néne oldalán megláttam az ötletadó kávés tortáját. Születésnaposunk nem lévén, nem tortaformában készítettem, hanem sima tepsiben. Megfogadtam a tanácsát és a piskótát is kávésítottam, de nem feloldva, hanem csak úgy natúr öntöttem bele 2 csomag nescafe 3in1 port. (nyilván a rendes nescafet fel kell oldani, mert az keserűbb és nagyobb szemű)
A krém nagyon finom, lágy ízű, egyáltalán nem csömör.

Kávés szelet (Sütis néne kávés tortareceptje nyomán)
Készítsünk hagyományos módon 5 tojásból piskótát. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből kemény habot verünk, hozzárakunk 5 evőkanál cukrot és a tojássárgájákat. Végül- már csak fakanállal- óvatosan hozzáadagolunk 5 evőkanál lisztet is. Én szoktam hozzá szórni fél csomag sütőport is. A legvégén hozzáraktam 2 csomag 3in1 nescafet. (ez lehet sima nescafe, akkor kevés meleg vízben oldjuk fel, vagy akár sima, lefőzött kávé is)
Amíg a piskóta sül, elkészítjük a krémet. 3 tojás sárgáját simára keverünk 15 dkg porcukorral, fél csomag vaníliás pudingporral és 2 dl tejjel és folyamatos keverés mellett sűrű krémet főzzünk belőle. Tényleg folyamatosan keverni kell, mert könnyen odaég, ha nagyon főne vegyük egy kicsit le a tűzről és csak a láng felett kavarjuk. Én kézi habverővel csináltam, az első adagnál nem voltam elég óvatos, oda is égett, ki kellett dobjam. Szóval kisláng és folyamatos figyelem!)
Mikor kész, levesszük a tűzről és még melegen belekeverünk 5 dkg lereszelt csokit. (sütis néne étcsokit ír, én tejet használtam, mert nem akartam, hogy túl csokis, keserű legyen)
A csoki után, még mindig melegen, hozzákeverünk vízben feloldott nescafet. Én két csomag 3in1-et oldottam fel pár kanál melegvízben és azt adtam a krémhez. Ezután hagyjuk teljesen kihűlni.
20 dkg puha margarint habosra keverünk és a kihűlt kávés krémünket 2-3 adagban hozzáadjuk és közben robotgéppel simára keverjük a végleges krémünket.
Ha elkészültünk, a piskótánkat kettévágjuk és a krém nagy részét közé töltjük, a maradékkal a tetejét vonjuk be. Csokireszelékkel díszítjük.
Hűtőben kicsit dermesztjük, majd szeletekre vágva tálaljuk.

Virslis hentestokány

Akik már régebben olvasnak, azoknak nem mondok újdonságot azzal, hogy életem párja hmmm...hát enyhén szólva is válogatós. Húst csak minimálisat hajlandó megenni, de azt is csak akkor, ha darált és ezen kívül még számtalan dolog szerepel a tiltólistán. Így azután sokszor nem kis fejtörést okoz számomra a mit főzzek ma? kérdés. Gyakran azon kapom magam, hogy receptolvasás közben már gondolatban próbálom áthangszerelni, átvariálni az olvasottakat úgy, hogy az neki is jó legyen. Így történt ez akkor is, amikor Epertortánál a hentestokányról olvastam. Nem volt kedvem kétfajtát főzni, így maradt a virsli, mint húspótló.
Az alaprecept szerint mentem, a hús mellett csak egy dolgot hagytam ki, a csemegeuborkát. (lehet tippelni, hogy kinek a kérésére) Pedig a savanyú íz nekem kifejezetten hiányzott a kész ételből, jól aláhúzta volna a füstölt szalonna ízét, de így is nagy sikert aratott.

Virslis hentestokány

1 kisebb fej vöröshagymát lereszelünk vagy apróra vágunk és olajon megfonnyasztjuk, majd rádobjuk az előzőleg karikára vágott virslit. (én gyulait használtam 5 db-ot)
Sózzuk, borsozzuk és felöntjük 1-2 dl vízzel, majd hagyjuk egy kicsit párolódni, átfőni.
Közben 2 dl tejföl elkeverünk egy evőkanálnyi liszttel és kb. 10 perc múlva hozzáöntjük a virslihez és besűrítjük vele, folyamatos kavarás közben az ételünket.
Itt jött volna hozzá a gyufaszál vastagságúra vágott savanyú ubi. Azzal is összeforraljuk, ha rakunk hozzá.
Végül füstölt szalonnakockákkal megszórjuk a tetejét.
Mi tésztával ettük, de a nokedli is illik hozzá.

Megjegyzés: Én nem olajjal dolgoztam, hanem a szalonnakockákból kisült zsírral. (nem az összessel, leöntöttem belőle, hogy nehogy túl zsíros legyen a végeredmény)

Nektarinos clafoutis

Mostanában gyakorta jelenik meg a gasztroblogok kínálatában egy-egy clafoutis recept. Engem- mindezidáig- elkerült, sőt hidegen hagyott ez a hullám. Egészen a múlt hét közepéig.

Szerdán, késő délután, nyakig süllyedve a szöveges értékelések gépelésébe és a éves beszámolóm fogalmazásába, kopogó szemmel ért a kérdés az iskolatitkárok és unokanővérek gyöngyétől. Kell-e valami a boltból? Valami gyümölcsöt kértem. És mint tudjuk: kérj és megadatik. Ebben az esetben egy doboznyi nektarint mondhattam magaménak- mindösszesen 285 Ft-ért. Örömöm a jutányos ár felett, mindössze az első falatig tartott. Szinte ehetetlenül savanyú volt. Hazavittem és némi önmagammal való tanakodás után úgy döntöttem, elsütöm.

Mivel éppen előző nap készült az olasz citromtorta, a szilikonos kosárkaforma ötlött a szárítón először a szemembe. (eredetileg egy nagyobb sütőtálban akartam elkészíteni, ahogy mindenhol látni, csak az Uram megtapasztalós típus, úgyhogy hiába figyelmeztettem, 3 darabot azért magába nyomott, mire valóban belátta ő is, hogy nincs mit tenni, ez savanya és kész)

Szóval maradt 6 azaz hat darab nektarinom. És a kosárkaforma pont 6 részes, mintha eleve így találtam volna ki.

Bősz receptkeresésbe fogtam, emlékezve, hogy Stahl készített ilyet, de persze most nem találtam. Az interneten böngésztem végül, ahol bőséges választékra leltem. A sok közül végül az nlc egyik könyvajánlójában szereplő receptet választottam és nem bántam meg. A cikkben Joanne Harris: A francia konyha című művét ajánlják, és mellékelten közlik a könyvben szereplő clafoutis receptet. Igaz, hogy cseresznyére szól, de mellette ott áll a biztatás, hogy bátran próbáljuk ki másfajta gyümölccsel is.

A végeredmény: gusztusos, könnyű kis tortácskák, langyosan és hidegen is finom édesség és ahogy Lorien megállapította valóban erősen hajaz egy gyümölcsös tejespitére. Az elkészítése pedig pofonegyszerű, maradék gyümölcsök hasznosítására kiváló. És így, a tésztával körülölelve már nem is volt savanyú az a nektarin.

Cseresznyés clafoutis (Joanne Harris: A francia konyha c. könyvéből)

Ezt az egyszerű desszertet más gyümölcsből is készíthetjük, például sárgabarackból, szilvából, őszibarackból, áfonyából és szederből.

Előkészítés: 40 perc
Főzési idő: 1 óra 10 perc
6 személyre


Hozzávalók:

• 15 g vaj a tepsi kikenéséhez
• 750 g cseresznye kimagozva
• 125 g liszt
• 50 g kristálycukor
• 3 tojás
• 1 kk. vaníliaeszencia
• 300 ml tej
• porcukor a sütemény megszórásához


Elkészítése:

A sütőt melegítsük elő 180 fokra (gázsütő 4-es fokozat). Vajazzunk ki egy lapos, kerek fajansztálat. Tegyük a cseresznyét a tálba.

A lisztet és a cukrot egy nagy tálban keverjük össze, és fúrjunk egy kis krátert a közepébe. Verjük fel a tojást. A vaníliaeszenciát és a tejet adjuk a tojáshoz, és keverjük vele össze.

Lassan öntsük a tejes keveréket a lisztben lévő kráterbe, és állandóan kevergessük, amíg puha tésztát nem kapunk. Öntsük a cseresznyére.

Süssük 40 percig vagy tűpróbáig. Szórjuk meg porcukorral, és langyosan tálaljuk.

Olasz citromtorta

Ezt a receptetDolce vita oldalán találtam néhány hete, olasz citromtorta néven. Ahogy Krisztina az eheti Tinában is elmondta, az olaszok egyszerűen, viszonylag kevés-de minőségi hozzávalóból főznek. Nem zsúfolják tele az ételeket százféle fűszerrel, ízesítőanyaggal. És mégis, egyszerű, alap hozzávalókból is zseniális dolgok születnek. Nos, ilyen ez a citromtorta is. Néhány hétköznapi hozzávaló és a végeredmény egy omlós tésztájú, üdítő krémmel töltött csoda.

Egyetlenegy ponton gyűlt meg a bajom a recepttel. Nekem ugyanis a 10 dkg liszt sehogysem akarta összefogni a tésztát. Olyannyira híg masszát kaptam, hogy még egyszer átolvastam a receptet betűről-betűre, hogy biztos nyújtható tésztát kell-e kapnom. Miután megbizonyosodtam róla, hogy bizony igen, mást tenni nem tudván, zúdítottam még hozzá lisztet, amíg tészta állaga nem lett. Igaz, hogy nem hideg vajat használtam, hanem puhát, de nem hiszem, hogy ez ekkora galibát okozhatott volna. Mivel citromlé és egy tojás is megy a tésztába, szerintem kevés, hozzá a 10 dkg liszt. Úgyhogy aki hasonlóan jár, mint én annak azt javaslom adjon még hozzá lisztet, amíg nyújtható állagú tésztát nem kap. Pontos számot nem tudok, mert kétségbeesésemben eszembe sem jutott, hogy lemérjem a hozzárakott plusz mennyiséget.

Ezt leszámítva a süti maga a tökély. Citromos tészta, citromos krém- isteni párosítás.

Egyetlenegy dolog tehette volna még finomabbá, ha ez lehetséges egyáltalán- pár szem málna vagy eper a tetején. Nekem akkor nem volt itthon egyik sem, mégis rekordsebességgel tűnt el a 6 minitorta. (Kettő- rejtélyes módon- már azelőtt , hogy lett volna ideje állni a hűtőben pár órát)

A kosárkákat a fényképen, a sütik alatt lévő, szilikonos tupper formában készítettem el, de ennek hiányában simán működi a dolog a mindenfelé kapható kisebb-nagyobb fém formákkal is, csak azokat persze előtte ki kell vajazni. Sőt, mivel a krém nagyon szépen megdermed, szerintem készíthetünk egy nagy alapot, piteformában vagy sima tortaformában-úgy, hogy peremet formázzunk neki és abba töltjük bele a krémet. Ha ezután hűtőben egy éjszakát pihentetjük, simán fogunk tudni belőle szép szeleteket gyártani.

Olasz citromtorta (Dolce vita receptje)

Hozzávalók: 6 kis tortához: 10 dkg liszt, 5 dkg vaj, 1 tojás, csipet só, 4 dkg cukor, 1 kiskanál sütőpor, 1 citrom lereszelt héja, fél citrom leve
Krémhez: 2,5 dl tej, 3 tojássárgája, 2,5 dkg liszt, 5 dkg cukor, 1 citrom lereszelt héja, egy citrom leve

1. A torta alapanyagaiból gyúrjunk tésztát, majd tegyük minimum 1 órára a hűtőbe pihenni

2. Nyújtsuk ki a tésztát 3-4 mm-re, és 8-9 cm átmérőjű tortaformával szúrjunk karikákat belőle. 8 formát vajazzuk ki és lapogassuk beléjük a tésztát
3. „Vakon” süssük ki a tortákat: tegyünk sütőpapírt a torták belsejébe, és szórjunk rá babot, így süssük 15 percig, 180 fokra előmelegített sütőben.
4. Vegyük le a babot és a papírt, még 5 percig süssük a tortákat
5. Készítsük el a krémet: keverjük a cukrot a tojás sárgákkal és a citrom levével habosra, adjuk hozzá a lisztet és a citromhéjat
6. Forraljuk fel a tejet, majd szép lassan csurgassuk bele a kifehéredett tojáskrémet, kb. 5 percig folyamatos keveréssel főzzük, hogy jó sűrű legyen.
7. A krémet töltsük a kisült formákba, majd 5-6 órára (de jobb egy éjszakára) tegyük a hűtőbe

Sajtos tallér gofrisütőben

Gyerekkoromban gyakran sütöttünk sajtos tallért egy kölcsönkapott szerkezettel. Két öntöttvas lap, megtoldva két hosszú nyéllel és már indulhatott is a sütögetés. A gázon kellett ide-oda fordítgatni, amíg el nem készült. Nem volt egy gyors meló, pedig 3-4 tallért simán meg lehetett egy adagban sütni. Piacon járva még ma is lehet olykor látni ezt a szerkezetet, de valahogy sose tűnt fontosnak vagy kihagyhatatlannak. Pedig.....

Amikor nemrégiben Sütis nénénél megláttam a tallérokat, azonnal feléledt bennem a nosztalgia és amikor odáig jutottam az olvasásban, hogy- jobbhíján- gofrisütőben sütötte meg őket, tudtam, hogy ezt nekem ki kell próbálnom.

Nos a recept jó, a tallérok finomak, a megvalósítás viszont még mindig pepecs. Pedig én- merő lustaságból- nem nyújtottam ki a golyóbisokat, hanem csak úgy, simán tettem a gofrisütőbe. Nem is lettek a tallérjaim szép vékonykák, hanem olyan kis húsosak, de én nem bántam különösebben. Mégis azt ajánlom, hogy aki ragaszkodik a laposabb formához, az ne sajnálja az időt a nyújtogatásra.

Íme az eredeti Sütis nénétől kopizott recept:

Sajtos tallér


Hozzávalók:

- 12.5 dkg reszelt sajt

- 35 dkg liszt (én fehér, teljes kiőrlésűt és rozsot használtam)

- 12.5 dkg margarin

- 1 db tojás

- 1/2 kávéskanál szódabikarbóna

- 1 dl tejföl

- só ízlés szerint- kb. 1 kávéskanállal

- 1 evőkanál étolaj

A hozzávalókat jól összegyúrtam és kis gombócokat formáltam belőle.
Tallérsütő híján, bekapcsoltam a gofrisütőm, a gombócokat vékonyra nyújtottam, betettem a gofrisütőbe és pár perc alatt megsütöttem.
Ha kész , hagyni kell hűlni, úgy az igazi!

Gyors puncsos minyon

Ha azt mondom-puncsos minyon- egészen biztosan mindenkinek ugyanaz a kép ugrik be, aki csak valaha is betette a lábát egy hazai cukrászdába. Igen-igen, ez bizony az a minimum 1500 kalóriát tartalmazó, egyáltalán nem update, belül tömény, maccsos, csokis, rumos, puncsos, kívül pedig émelyítően édes és émelyítően rózsaszín cukormázzal borított tömör gyönyör. Bevallom én szeretem ezt a retroédességet, habár mostanában már gyakran előfordul, hogy csak két-háromszori nekifutásra sikerül eltűntetni. Mert bizony ez a süti a gejl, tömény édességek versenyén tuti dobogós lenne. Ennek ellenére szeretem, szeretjük, hiszen, ha nem lenne rá kereslet, már réges-régen eltűnt volna a cukrászdák kínálatából.

Az viszont soha eszembe sem jutott, hogy otthon valami hasonlót próbáljak gyártani. Hogy-hogy készült aztán mégis? Nos, teljesen véletlenül. Egy hétköznap reggeli Stahl műsorban láttam meg újfent a receptjét.
Az igazság az, hogy én bagoly típus vagyok. Este élek, éledek, akármeddig fent tudok maradni, tanulni, dolgozni, sütni-főzni, de a reggeleim nehezen indulnak. Felkelés után teszek, veszek, molyolok, teázom, reggelizek, ilyenkor legjobb, ha hozzám sem szólnak. Ha ez a fázis kimarad, hát.... akkor nem vagyok túl jó társaság.
Nos ezeken a reggeleken pakolászás, észheztérés közben szoktam nézni a Jóban-rosszban ismétlését. Örültem mikor felfedeztem, hogy ebbe a kismama és napközis tanító néni idősávba berakta a Tv2 (tartsák meg jó szokásukat), mert este sose látom. (tudjátok, a bagoly életmód!)Szóval ilyenkor tanulmányozom a Pongrácz család életét. Közvetlenül utána pedig kezdődik a Stahl konyhája. Annak ellenére, hogy hétvégen mindig megnézem, előfordul, hogy ottragadok előtte.
Így bukkant fel ez a recept újra. Azért újra, mert tavaly ősszel már lement adásba egyszer. Ugyanis jó pár évad óta az a koncepció a Stahl műsorokban, hogy hétközben nincs új recept, hanem a hétvégi műsort bontják részekre és adják le újra. Namármost van egy főzős, egy sütős, egy gyerekkonyhás rész + a salátarovat, ehhez jött még Buday, de mióta átigazolt az m1-hez önálló műsorral, a fennmaradó 1 napot ki kell tölteni. Ide szoktak jönni az ismétlések.
Bevallom még második nézésre sem fogott meg a recept maximálisan. Azután délután a boltban felfedeztem, hogy van ugyanolyan puncs aromájuk, amilyet Judit használt. No gondoltam, egye fene akkor belevágok.
Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy az íze valóban, ennyire vissza fogja adni a puncsminyonét.Pedig igen! Sőt, annyival még jobb is, hogy nem annyira émelyítően édes, habár én a cukor mennyiségéből levettem.

Az eredeti receptet írom be, habár én néhány ponton változtattam rajta.
A mazsolát, úgy ahogy van kihagytam a receptből, mert mindketten utáljuk, helyette a tésztához, csak úgy simán, öntöttem egy kis rumot.
A cukor mennyiségét csökkentettem, 20 dkg helyett, talán ha 12-15 dkg raktam bele.
Nem volt otthon narancslevem, és mivel nem is szeretjük, feleslegesnek gondoltam venni egy dobozzal, azért az 1-2 deciért, ami az áztatófolyadékhoz kell. Volt otthon szénsavas barackos üdítő (narancsos még jobb lehet), abba öntöttem rumot és abba mártogattam bele a sütiket. Tök jó lett így is.
Akkor még nem volt minimuffin formám, azóta beszereztem, úgyhogy sima, hagyományos muffinsütőben készítettem. Ha lesz képem a kicsikről, majd felrakom.
Szerintem tök felesleges volt rátenni a kandírozott narancshéjat, még díszítés gyanánt is, mert nagyon nem illett az ízéhez. Mi az utolsó pár darabról már simán leszedtük, úgyhogy legközelebb azt lehagyom róla.

Ennyi duma után, itt az eredeti recept:

Gyors puncsos minyon (Stahl Judit receptje)

A tésztához:

2-3 evőkanál tej
2 evőkanál kakaópor
20 dkg finomliszt
1 kávéskanál sütőpor
20 dkg puha vaj
20 dkg cukor
1 kávéskanál puncs aroma
4 tojás

A rumos mazsolához:
10 dkg mazsola
½ dl rum

A sziruphoz:
0,5 dl 100%-os narancslé
kb. 1-2 evőkanál rum

A mázhoz:
1 tojásfehérje
20-25 dkg porcukor
½ kávéskanál puncsaroma
néhány csepp piros ételfesték

A tepsi előkészítéshez:
kevés puha vaj és finomliszt

A díszítéshez:
cukrozott narancshéj


Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat) és a minimuffin-tepsi 24 horpadását alaposan kivajazzuk, kilisztezzük. A rumos mazsolához a mazsolát beleszórjuk egy kis edényben, ráöntjük a rumot, és ha nem lepné el, kevés vízzel kipótoljuk. Ezután nagy lángon felforraljuk, majd ahogy rottyant néhányat, levesszük a tűzről, és félretesszük hűlni.

A lisztet összevegyítjük a sütőporral és a kakaóporral egy közepes méretű tálban, magunk mellé készítjük, majd a puha vajat, a cukrot és a puncs aromát robotgéppel 1-2 perc alatt összehabosítjuk egy nagy méretű keverőtálban. Ebbe egyenként beledolgozzuk a tojásokat, aztán a gépet lassú fokozatra kapcsoljuk, és a cukros-vajas-tojásos masszába belekeverjük a sütőporos-kakaós lisztet, majd a tejet is beleforgatjuk egy fakanállal.

A kész tészta arányosan szétosztjuk a muffintepsi horpadásaiban, aztán a rumos mazsolát leszűrjük -a rumot félretesszük-, és igazságos elosztásban rászórjuk a muffinokra. A mazsolaszemeket érdemes ilyenkor kicsit belenyomkodni a tésztába, hogy rendesen elvegyüljenek.

A mini muffinokat kb. 20 perc alatt megsütjük, és még langyosan több helyen megszurkáljuk őket egy tűvel. Jöhet a gyors szirup: összekeverjük a leszűrt rumot és a narancslevet, majd megkóstoljuk, és ízlés szerint kiegészíthetjük még egy kevés rummal, hogy a végeredmény még mámorítóbb legyen. A sziruppal meglocsoljuk a megszurkált mini muffinokat, és félretesszük őket, amíg ki nem hűlnek. Ez hamar megy, mert apró termetű sütikről van szó.

A mázhoz a tojásfehérjéből habot verünk, aztán hozzákeverjük a puncsaromát és annyi porcukrot, hogy jó sűrű legyen. Ezután belecsepegtetünk kevés piros ételfestéket, alaposan eldolgozzuk, és a kihűlt muffinokra teáskanál segítségével szép rózsaszín sipkákat varázsolunk. Végül mindegyiket feldíszítjük egy-egy kocka, cukrozott narancshéjjal.

VKF. XVI.- Töltött pizza alias calzone

Ez, gasztroblogíró-életem első VKF.-je, amin résztveszek. Egyszer ugyan már kacérkodtam a gondolattal, de azután mégis elmaradt. Azóta pedig, csak külső szemlélője voltam, lelkesen mentegettem a recepteket, most azonban úgy döntöttem én is beszállok a játékba. Azután amikor tegnap megjelentek az első receptek és köztük több hasonló is, mint az általam prezentált, bevallom, meginogtam, hogy mégiscsak a háttérben maradjak, de aztán úgy gondoltam botorság lenne. Egyrészt, mert ez egy játék, másrészt pedig azért sok eltérés található a receptjeink között.

Ezt a töltött pizza receptet a Nők Lapjából vágtam ki és ragasztottam bele a füzetembe, kb. 4-5 évvel ezelőtt. Annak ellenére tettem ezt, hogy nem rajongok a Lajos Mari által ajánlott receptekért, mert már többször befürödtem velük. Ez azonban bevált. Egy időben sokat is készítettem, szerettük is, azután mégis valahogy feledésbe merült.
Most azonban, amikor Gourmandula kiírását elolvastam és elkezdtem agyalni és recepteket olvasgatni, szinte rögtön e mellett döntöttem.
Egy pikniken alapvető cél, hogy könnyen szállítható, viszonylag tisztán ehető és hűtőtáskában pár óráig eltartható legyen ez az étel pedig tökéletes megfelel ezeknek a szempontoknak.

Lajos Mari töltött pizzaként publikálta, de mellette egy sávban megtalálható a magyarázat, hogy ezt a fajta ételt az olaszok calzone (ejtsd kálcóne) néven ismerik, amelynek a jelentése eredetileg lábravalót és nadrágszárat ill. harisnyanadrágot jelent és azokból az időkből származik amikor az értékeket-kincseket effélékben őrizték.

Töltött pizza

Tészta: 2 dl tej, 1 kávéskanál cukor, 2 dkg élesztő, 40 dkg finomliszt, 1 kávéskanál só, 4 evőkanál olaj
Ezekből kézi vagy gépi módon pizzatésztát készítünk és megkelesztjük.

Töltelék: No, itt a variációk száma szinte végtelen. Lajos Mari karfiolt, brokkolit, főtt tarját, kapribogyót, parmezán sajtot ajánl, de ezt mindenki úgy variálja, ahogy a hűtője és az ízlése diktálja. Nekem, természetesen figyelembe kellett vegyem a csatolt részem kéréseit, ízlésvilágát is, így a fentiekből kb. semmi nem került bele.

Ami fontos, hogy a besemelt lehetőleg ne hagyjuk el, mert ez egyfajta kötőanyagként szolgál, anélkül könnyen szétesik a töltelék és nehéz lesz szépen enni.

Íme az én variációm:
Elkészítjük a besamelt: 2 dkg vajat felolvasztunk, megpirítunk benne 2 dkg lisztet, majd az egészet felengedjük 2 dl tejjel. Simára keverjük ( jó szolgálatot tesz a rugós habverő) és sűrűre főzzük. Hagyjuk kihűlni.
Ha kihűlt, ízesítjük: sózzuk, borsozzuk, hozzákeverünk 2 tojássárgáját, némi szerecsendiót ( a frissen reszelt sokkal jobb, de óvatosan bánjunk vele, mert nagyon intenzív ízű), 5 dkg sajtot (nálam sima, mezei trappista vagy füstölt Karaván).
Ha ezt elkevertük, jöhet bele minden olyan apróra kockázott dolog, amit bele szántunk. Én feldarabolt párizsit raktam bele, valamint 1-1 doboz lecsöpögtetett konzerv borsót és kukoricát.
Belekeverjük az alap besameles töltelékünkbe, majd jöhet a formázás.
Ehhez a tésztát átgyúrjuk és annyi darabra szedjük szét, ahány darab pizzát kapni akarunk. Ha nagyobbakat szeretnénk, akkor 4 darabba szedjük, ha kisebbeket, akkor akár 8-12 felé is oszthatjuk a tésztát. Én inkább a kisebbeket ajánlom, mert nagyon kiadós étel, a tartalmas tölteléke miatt.
A tésztadarabjainkat kör alakúra nyújtjuk és az alsó felükre (kis peremet hagyva) ráhalmozzuk a tölteléket, majd a felső tésztarészt ráhajtjuk, a széleket gondosan lenyomkodjuk, visszahajtjuk.
Sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelt tepsibe rakjuk őket, tetejüket villával több helyen megszurkáljuk ( hogy legyen, hol elillanjon a gőz), megkenjük őket olajjal, majd 200 fokra előmelegített sütőben 20-30 perc alatt aranybarnára sütjük. ( a sütőpapírral vigyázzunk, hogy jó minőségű legyen, mert én már jártam meg vele úgy, hogy ráragadt az egész az aljára és vizes konyharuhával kellett lehámoznom róla)
Vigyázzunk, mert nehezen hűl ki a belseje. Langyosan vagy hidegen is nagyon finom, laktató étel. Jó étvágyat!

Könyvajánló-Partiételek

A suliba rendszeresen szoktak hozni, különböző kiadók, cégek könyveket és én rendszeresen szoktam is találni olyat, amit " nem lehet otthagyni". Mindezt az Uram "nagy örömére", aki az újabb és újabb szerzeményeim láttán, gyakran sóhajt fel, hogy milyen nagy haszonra tehetne szert, ha kiülne a könyveimmel a piacra. (Ugyanezt "adja elő", akkor is, ha újabb táskával bővítem a már meglévő készleteimet)

A legutóbbi szerzeményem Juhász Zsuzsanna: Partiételek című könyve. A Szalay könyvház adta ki és rengeteg jól és kevésbé jól ismert recept található benne. Nagyon szimpatikus benne, hogy a leírások tömörek, lényegre törőek.

6 fejezetbe csoportosítja az ételeket:
hidegkonyha és büfé
váratlan vendégek
tömegételek
fondük
koktélok
hasznos tippek, ötletek

Bár nem számoltam meg pontosan, de minimum 500 recept biztosan megtalálható a könyvben, amit 196 oldalon át sorolnak fel+tartalomjegyzék.

Tényleg rengeteg fajta krém, pogácsa, saláta, hidegtálra való falatok találhatóak benne, zömében sósak, alig néhány édes sütés nélküli sütemény receptjét találhatjuk meg benne, ami ebben az esetben nem okoz semmiféle hiányérzetet.

Az ára, írd és mondd 400 azaz négyszáz forint volt.

A kisújszállási Pannon-Literatúra Kft adta ki. Van egy weboldaluk, ahol meg is rendelhető-ugyanennyi pénzért+ gondolom postaköltség.

Lekváros bukta

Kezdek lassan észhez térni. Már csak a ballagás van hátra, azután még a ledekorálás és egy évzáró értekezlet és aztán, végre vakáció. Úgyhogy szép lassanként, majd itt is próbálok erőre kapni.
Ezt a lekváros buktát kb. két hete sütöttem, egy vasárnap este, amikor az Uram másnap Hódmezővásárhelyre készült, és bár kaptak ebédet, azért a lelkem úgy volt nyugodt, hogy vitt magával egy kis pótuzsonnát. A kelt tészta recept, mint mindig a jól bevált Lianna féle receptúra. Nem sima lekvárt raktam bele, mert az kifolyt volna, hanem azt a bolti, kocka alakú sütőlekvárt.

Lekváros bukta

Tészta:
1 kefír
fél kg liszt
fél dl olaj
fél dl tej+pici cukor+fél kocka friss élesztő
só(ha édeset csinálsz akkor csak egy csipet és 3 kanál cukor)
Ha túl kemény akkor tej ha lágy akkor liszt.(függ a liszt minőségétől, a kefír sűrűségétől)
Az egészből tésztát dagasztani és egy órát meleg helyen keleszteni.

Ha kész, a tésztát kinyújtjuk és téglalapokat vágunk belőle. Ezekbe beleburkoljuk a megfelelő méretre vágott sütőlekvárdarabokat és a buktákat, azzal a felükkel lefelé, ahol a hajtás van, sütőlemezre ültetjük. Hagyjuk még 10-15 percig kelni, majd lekenjük őket olvasztott vajjal és megsütjük őket. Amikor már elkezdenek sülni, még egyszer megkenhetjük őket olvasztott vajjal. Amikor kisült, kenjük-locsoljuk meg őket vaníliás tejjel, ettől finom puhák lesznek még másnap is.

Szolgálati közlemény

Az előző felhívásból kimaradt egy fontos mondat, miszerint NEM CSAK GASZTROBLOGGAL rendelkezők vehetnek részt ebben a játékban, hanem bárki, akinek bármilyen virtuális naplója van és továbbviszi a játékot.

Pay it forward!

Igen-igen, tudom, mostanában hanyagolom kissé a blogírást, de az iskolai évzárás bizony ezerféle megoldandó feladatot gördít elém. Műsorszervezés, osztálykirándulás, ajándékkönyvvásárlás, még egy utolsó falrajz-verseny, ballagás, évzáró, beszámoló leadása, napló átnézése, rendezése és ehhez még hozzájön az, hogy a gyerekek a fáradságtól az átlagosnál is zizzentebbek. Úgyhogy sokszor az agyam helyén csak légüres tér, a lábaim helyén pedig mázsás kőtömbök vannak, mire hazaérek. Ígérem, amint kicsit megpihennek, szorgalmasabb leszek, a sütés-főzés, és a posztolás terén is.

Addig pedig itt ez a klassz és izgalmas játék. Szerintem már az érdekes, hogy ki-kihez jelentkezik.

A szabályokat már biztos mindenki fújja, de a szabály az szabály, úgyhogy íme:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Szóval szabad a vásár, szeretettel és kíváncsisággal várom a jelentkezőket!

Réteskosárka, vaníliapudinggal és eperrel

A maradékfelhasználás jegyében készült ez a gyors édesség, receptje nincs is, csupán összeraktam amim volt. A barackos-túrós rétesből kimaradt pár darab réteslap, a hűtőben pedig volt egy maréknyi eper, amit a múlt heti sok eső után mentettünk meg a kertünkből a teljes enyészettől. Mivel nagyon sárosak voltak, alaposan meg is mostam őket, ezért nem akartam őket sokáig tartogatni, mert félő volt, hogy megadják magukat. Láttam már réteskosárkás édességeket néhány helyen, volt, ahol együtt sütötték a töltelékkel, volt, ahol utólag töltötték. Én az utóbbit választottam.
A réteslapokat olvasztott vajjal megkentem, majd felvágtam 12 részre és muffinsütőben megsütöttem. Közben - 4 dl tejben, 3 evőkanál cukorral (ízlés szerint változtatható)- megfőztem a pudingot, mikor elkészült raktam hozzá kb. 7-8 dkg margarint is, hogy krémesebb legyen és kihűtöttem. Az epreket felvágtam.
Végül, mikor minden elkészült összeraktam őket.

Néhány tanulság:
- a réteslap teljesen íztelen, hasonlóan neutrális, mint a fagyitölcsér, ízben nem sokat tesz az édességhez, ezért a tölteléket lehet dominánsabban ízesíteni
- tálalásnál nagyon szép, ropogós, friss- de másnapra, pár óra múlva megereszkedik, átveszi a puding folyadéktartalmát, ezért, ha vendégeknek készítjük, csak kevéssel előtte töltsük meg a kosárkákat. (az ízéből nem von le, mi másnap ettük meg a maradékot)

Barackos-túrós rétes

Kezdhetném ezt a postot úgy is, hogy "anyám az álmok nem hazudnak", ahogy a megérzéseim és Ízbolygó sem. Pár nappal ezelőtt a linkgyűjteményemben elraktároztam ezt a rétesreceptet, mert minden benne volt, ami számunkra finom, vonzó lehet egy süteményben: roppanós réteslap, barack, túró. Nos, a megvalósítás nem sokáig váratott magára, tegnap este nekiálltam elkészíteni. Nagyon hamar össze lehet rakni és tényleg irtó finom. Az egy rúd, pedig sajnos igencsak kevés, ahogy ezt már a kollegina is említette. Ma délután, amikor az Uram hazaért a munkából írd és mondd, 6 azaz hat szeletet evett meg belőle villámsebességgel, úgyhogy már csak múltidőben beszélhetünk róla.

A kép saját, a recept Ízbolygó blogjáról való. Itt találod. Lustábbak kedvéért ide is bemásolom.

Én csupán annyit változtattam rajta, hogy a méz helyett kb. ugyanannyi cukrot használtam (ízlés szerint) és a lime helyett pedig sima, mezei citromot.

Barackos-túrós rétes (Ízbolygó receptje)

Hozzávalók:
4 lapnyi réteslap
25 dkg túró
2 ek méz
3 ek tejföl
15 dkg konzerv barack
2 tk vanília sűrítmény vagy 1 vaníliarúd magjai
1 lime leve
2 ek búzadara
nagyjából 2 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez a barackokat apró kockákra vágom, a túróhoz adom a mézet, tejfölt, vaníliát és a lime levét és jól összekeverem. A réteslapokat egy kivételével egy nedves konyharuhára terítem és megkenem olvasztott vajjal. Ráöntöm a túrós masszát és elsimítom, majd rászórom a barackokat. Megszórom a búzadarával. A hosszabbik felénél kezdve a konyharuha segítségével feltekerem, majd sütőlappal bélelt sütőlemezre emelem. A rúd tetejét megkenem olvasztott vajjal és 200 fokon 25-27 perc alatt pirosra sütöm.

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 5. rész

Újabb gyöngyszemek:

Sajtos húscipó- a húst csak darált formában evő Uramnak valószínűleg ízleni fog a Borzsi által készített finomság

Még mindig Borzsi és még mindig fasírtrecept- a fent említett ok miatt ebből nálunk sosem elég

Egy nagyon egyszerű, de valószínűleg pont ezért isteni finom csirkemellrecept tv 3-tól

Barackos-túrós rétes Ízbolygótól- No comment

Obatzter- hogy Maci camambert sajtos különlegeségét mikor fogom megcsinálni még nem tudom, de hamarosan sort kell, hogy kerítsek rá

Ahogy Jucy készíti a borsos tokányt

Hogyan készítsünk házilag krémsajtot?- Max megmondja

Tzatziki- szintén Max tollából-fakanalából

Mascarponés-fehércsokis-málnás krém a Macikonyha lapjairól- azt hiszem ehhez sem kell magyarázat, hogy miért került a könyvjelzőmbe

Bár nem szeretem a kávét- Maci Cafe Amsterdamjának hatására feladom az elveim és kipróbálom ezt a csodát

Peti féle mascarponés-gyümölcsös torta- Csongi oldaláról

A druszám- Zsuzsi- poharas eperkrémje

Citromos fehércsoki mousse- egyenesen a Macikonyhából

Egy újonnan felfedezett blog+ a régóta ismert sajtos csiga újraértelmezése- szalonnás változatban az Élet a konyhában című blog szerzőjétől

Snöcy- epres legyezőtortája

Tejcsokoládé-fagylalt fagyigép nélkül- Sütis néne sütödéjéből

Olasz citromtorta Dolce vita módra

Vaníliás sablé diamant- a gyönyörűen csengő Pranté nevű blogról

Provanszi ropogós krumpli- Sajtkukac blogjáról

A kreatívos VKF. forduló- szerintem- legzseniálisabb pályaműve volt Kricso zserbógolyója

Olaszos csirkemelltornyocskák- szintén a kreatívos VKF. fordulóból Kisvirágtól

Fészkes fasírt BeckZsu-tól (még mindig kreatív VKF. - jó kis forduló volt ez)

Sajtos stangli-Gabojszától

Forró almástáska- Snöcytől

Macikonyha G-portálos oldalán egy csomó nagyon jó karácsonyi bonbon receptre leltem, meg persze sok minden mást is

Zsúrkenyér blogján találtam rá a sós sajtra fűszeres olajban (gasztroajándéknak is szuper)

Citromos pite- Pákosztos Macskától

Vaníliapudinggal töltött leveles táska-Évától

Maximális golyómánia-mascarponés golyóbisok-Maxtól

Tejszínes-túrós epertorta- szintén Max konyhájából

Majdnem Albert kekszes sütemény

Tényleg nem tudom, hogy vajon, hogy maradhatott ki eddig a beírt receptek közül ez az egyszerűen összedobható és mutatós "sütnisemkell" típusú sütemény. Pláne, hogy az Uram nagy kedvence. A címben található majdnem szócska arra utal, hogy most nem Albert kekszből készült, de a metódus ugyanaz maradt.( Nem kaptam a közeli boltban és lusta voltam máshova menni, ráadásul így még kb. feleannyiból megúsztam, mintha a hagyományos változatot használom.) A boltban ajánlották ezt a fajtát, próba szerencse alapon megvettem és bevált. Íme ez az:


Albert kekszes sütemény

Hozzávalók: 2 nagy csomag Albert keksz ( vagy alternatív esetben egy a fent látható csomagból)

Krém elkészítése:

1. Összekeverünk 2 csomag főzős csokipudingot, 5 evőkanál cukrot, 1 evőkanál kakaót 1 és fél dl kávéval és 4,5 dl tejjel. (én általában 3in1 kávét használok, mert mi nem kávézunk, ezért meg nem veszek egy csomaggal most csak cappucinóporom volt, abból készült, nem ártott neki)

2. Ezt a keveréket sűrűre főzzük, folyamatos keverés mellett, mert könnyen leég és akkor keserű lesz az egész.

3. Amikor kész, levesszük a tűzről és még melegen belerakunk egy egész (25 dkg-os ) Rámát. Hagyjuk, hogy olvadjon bele, DE közben kevergessük gyakran, mert különben nem kapunk sima krémet. (ha mégis megtörténne a baj és "galuskás" masszát kapnánk, vessük be robotgépet)

4. Ha kihűlt a krémünk, nekiállunk és összeragasztgatjuk a kekszeket ( a két rudat, külön-külön) Alufóliára rakjuk ( az első 2-3 db összeillesztése után, már magától megáll), ha kész kívülről is bekenjük és megszórjuk kókuszreszelékkel.

5. Végül az alufóliába becsomagoljuk és hűtőbe rakjuk. Néhány óra múlva már puha és ha átlósan, szépen szeleteljük kb. 2 cm szélesen, akkor megkapjuk a zebracsíkos sütiket.

Anyák napi gasztroajándék 5.- Diós hókifli (süti alappor)

> Erre a receptre tök véletlenül bukkantam rá. Abban a Rámás sütiskönyvben, amiben a kókuszos tallér van, pont a szembenlévő oldalon volt ez a recept. Egyszerűnek tűnt és mivel éppen volt a hűtőben 10 dkg maradék dejóm, belevágtam és ez lett az ötödik üvegcsében. Megfeleztem az adagokat, mert csak fél adagra való fért bele a hét decis üvegbe. ( a recept fölé az van írva, hogy normál adag esetén 1,4 kg hókifli lesz belőle)

Diós hókifli

Ami az üvegbe került:

25 dkg liszt

10 dkg porcukor

10 dkg darált dió (nálam most dejó)

1 csomag vaníliás cukor

fél citrom reszelt héja (én ezt a tetejére reszeltem)

( Az útmutó lényeg az legyen, hogy 15 dkg puha margarint keverjünk habosra 1 egész tojással és 1 tojássárgájával, majd adjuk hozzá a sütiporunkat, az összegyúrt tésztánkat 30 percig hideg helyen pihentessük, majd kinyújtjuk és korongokat szaggatunk belőle, amelyeket kifli formában feltekerünk, megolajozott sütőlapra tesszük és előmelegített sütőben 10 percig sütjük. Még melegen por-vagy kristálycukorba forgatjuk őket.)

Anyák napi gasztroajándék 4. - Csokoládés tallérok

Van máááásik- szólt az örökzöld bohóctréfa. Én is így vagyok vele, még mindig van máááásik.... No, nem egy újabb hangszer, csak egy újabb süti alappor. Az alapreceptet már többször sütöttem és még engem- notórius csokissütinemevőt- is levett a lábamról. Az eredeti receptúra Stahl Judittól származik, azt hiszem a narancssárga 35 perces receptes könyvében található.

Csokoládés tallérok

Ami az üvegbe került:

15 dkg liszt

fél teáskanál szódabikarbóna

15 dkg kristálycukor

negyed teáskanál őrölt fahéj

1 evőkanál cukrozatlan kakaópor

10-15 dkg apróra vágott tej-ét-fehér csoki. Ez tetszőlegesen változtatható, ízlés szerint. Én most tej-és fehércsokit tettem bele vegyesen.

( a hozzá csatolt útmutatóban szerepeljen, hogy 10 dkg puha margarint keverjünk habosra 1 tojással, majd adjuk hozzá a keverékünket. Utána diónyi gombócokat formáljunk a tésztából és egymástól kb. 4 cm távolságra tegyük le őket a tepsibe. 12-13 perc alatt megsül)

Anyák napi gasztroajándék 3. - Kókuszos tallér (süti alappor)

A lényeg ennél is- akárcsak az előzőeknél- az volt, hogy amikor gyorsan kell valami édességet összedobni, mert vendégek jönnek vagy csak egyszerűen enne anyu valami édeset, akkor minimális időráfordítással, csupán egy-két hozzávaló hozzáadásával, ezekből az alapporokból tudjon desszertet varázsolni. Az sem volt utolsó szempont, hogy így nem kell aggódnia, hogy van-e otthon hozzávaló, mert margarinon és tojáson kívül nem nagyon kell hozzáadni semmi mást ezekhez a gasztroajándékokhoz. (Tojása mindig van otthon, margarint pedig mellékeltem hozzá)

Íme az eredeti recept, ami tavaly júliusban szintén neki készült, csak akkor más formában.

Kókuszos tallér (süti alappor)

Ami az üvegbe került:

15 dkg liszt

10 dkg porcukor

10 dkg kókuszreszelék

1 kávéskanál sütőpor

( a többi teendő és hozzávaló a képen olvasható)

Ui: nekem majdnem nem fért bele az üvegbe, de rájöttem, hogy a kókuszreszelék jól összetömöríthető, így aztán csak sikerült beleszuszakolni valahogy.

Anyák napi gasztroajándék 2. - Fahéjas csillagok (süti alappor)

Ezt a Stahl féle fahéjas csillag receptet már nem először vettem elő a tarsolyomból. Íme, ilyen amikor elkészül. Apró, omlós falatkák lesznek belőle.

Fahéjas csillagok

Az üvegbe kerülő rétegek:

15 dkg finomliszt

1 evőkanál étkezési keményítő

4 evőkanál porcukor

1 csomag vaníliás cukor

3 kávéskanál őrölt fahéj

(ahogy az üvegre kötött kis papíroson is olvasható, 15 dkg puha margarinhoz kell keverni ezt a mixet és már lehet is formázni a falatnyi aprósütiket)

Anyák napi gasztroajándék 1. - Kandírozott citromhéjas kekszkeverék

Az ötlet, a saját készítésű süteménykeverék gyártására nem új keletű. Nagyon nem. Még karácsony előtt a rtl reggeli, csak csajos részében láttam Kaldeneker György ötletét, hogy adjunk muffinkeverékport ajándékba. Természetesen sk. készítésűt. Nagyon tetszett az ötlet, azután nem sokkal rábukkantam Cukroskata blogjában a Brownie-mix üvegben receptjére és akkor már tudtam, hogy elvesztem. Bevallom, nem anyáknapi ajándéknak készült, hanem egy januári születés- és egy februári névnapra, de akkor sajnos nem volt hozzá kedvem, időm, kapacitásom stb. Van ez így. Most azonban eljött a megfelelő pillanat. Az én mindig édességet kívánó anyukámnak készítettem anyák napjára 5 féle süteményport. Egyelőre főként aprósüteményekben gondolkozom, valahogy ezek tűntek egyszerűnek.

Amik elkészültek: fahéjas csók, kókuszos tallér, csokoládés tallér, kandírozott citromhéjas keksz, diós hókifli.

Amik még szóba jöttek, de most nem kerültek sorra( hogy el ne felejtsem a legközelebbi alkalomig): természetesen a brownie mix (most az egész dió hiánya miatt hagytam ki), vaníliás gyémánt keksz, muffin, tutti frutti tallér

Nagyon tetszett anyunak, szép sorban ki is állítgatta őket egymás mellé. Aki gyorsan akar, dekoratív és sajátkezű gasztroajándékot készíteni annak jó szívvel ajánlom, mert hamar megvan és nagy örömet lehet vele szerezni. A süti hozzávalóin kívül csupán üres befőttesüvegek, maradék csomagolópapír, némi szalag és színes papír szükséges. Jó móka annak is aki készíti.

Jöjjenek szép sorban az általam készített sütiporok. Azt, hogy mit írtam a rákötött papírra, nem írom le külön, csak azt, hogy mit rétegeztem bele. (illetve azt azért leírom, hogy mit kell hozzáadni, hátha nem jól olvasható a papíros)

Kandírozott citromhéjas keksz (alapötlet Stahl Judittól)

Rétegek, amik az üvegbe kerülnek:

15 dkg liszt

1 vaníliás cukor

7,5 dkg kristálycukor

kandírozott citromhéj (nálam tesco gazdaságos 10 dkg-os kiszerelésű)

(Ami a hozzá mellékelt papírra kerüljön: 12,5 dkg puha margarint keverj habosra 1 tojássárgájával és fél citrom levével+reszelt héjával, zúdítsd bele a sütikeveréket, keverd simára, formázz belőle hurkát, kicsit hagyd hűlni, majd 1-2 cm karikákra vágva előmelegített sütőben süsdd aranybarnára- persze mindezt szépen, pontokba szedve írd le, ne így, mint én)

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 4. rész

Hála az égnek a magyar gasztroblogger-társadalom igencsak aktív. Ennek eredményeként március 2-a óta a könyvjelzőm ismét megtelt linkekkel. Úgyhogy az első, a második és a harmadik rész után következzen az újabb megjegyzendő receptgyűjteményem a kollegák-kolleganők segedelmével.

1. Az Uram nagy barátja a sült hagymának és a frissen sült kenyérnek is, így azután BeckZsu hagymás kenyerét mindenképpen fel kellett vennem a tervezett ételek listájára.

2. A fűszervajas csirke szalonnában munkacímet viselő receptjével viszont nem az Uramat, hanem engem vett le a lábamról az álabeck nevű blog írója, aki a fent említett BeckZsu

3. Doctor Pepper blogjáról a fehércsokis-citromos gombócnak még a neve is üdítő.

4. Noha nem rajongok a csokis édességekért, phzs Sacher tortája valamiért mégis annyira ingerlően hatott rám, hogy muszáj volt megjegyeznem. Ha valaha ilyet sütök, biztos, hogy ezt a receptet fogom használni.

5. Gyerekkoromban gyakran készítettünk ilyen sajtos tallérokat egy kölcsönkapott szerkezettel. Nosztalgiából- meg mert finom is volt- készülök újragyártani, megfelelő célszerszám hiányában a sütis néne által ajánlott gofrisütővel.

6. Hogyan süssünk töltött muffint? Hát például így!

7. Perec Snöcytől- a formám már megvan hozzá.

8. Húsvéti linzerek- szintén Snöcy alkotásai- mert szépek.

9. Újabb töltött muffin- most lekvárral.

10. Judit csupacsokis tallérja

11. Sajtkukac fagyinak látszó kukorica, borsó és májkrémreceptje. Irtó guszták.

12. Újra BeckZsu receptje: csirkés nyárs bundázva

13. Cookingstar portugál tortácskái

14. És újra BeckZsu: most a csokihabos tortácskáival

15. Snöcy: almás kosárka diós habsapkával- hogy el ne felejtkezzem róla, mire újra beköszönt az almaszezon

Egyelőre ennyi, de hamarosan folyt. köv.