Nektarinos clafoutis

Mostanában gyakorta jelenik meg a gasztroblogok kínálatában egy-egy clafoutis recept. Engem- mindezidáig- elkerült, sőt hidegen hagyott ez a hullám. Egészen a múlt hét közepéig.

Szerdán, késő délután, nyakig süllyedve a szöveges értékelések gépelésébe és a éves beszámolóm fogalmazásába, kopogó szemmel ért a kérdés az iskolatitkárok és unokanővérek gyöngyétől. Kell-e valami a boltból? Valami gyümölcsöt kértem. És mint tudjuk: kérj és megadatik. Ebben az esetben egy doboznyi nektarint mondhattam magaménak- mindösszesen 285 Ft-ért. Örömöm a jutányos ár felett, mindössze az első falatig tartott. Szinte ehetetlenül savanyú volt. Hazavittem és némi önmagammal való tanakodás után úgy döntöttem, elsütöm.

Mivel éppen előző nap készült az olasz citromtorta, a szilikonos kosárkaforma ötlött a szárítón először a szemembe. (eredetileg egy nagyobb sütőtálban akartam elkészíteni, ahogy mindenhol látni, csak az Uram megtapasztalós típus, úgyhogy hiába figyelmeztettem, 3 darabot azért magába nyomott, mire valóban belátta ő is, hogy nincs mit tenni, ez savanya és kész)

Szóval maradt 6 azaz hat darab nektarinom. És a kosárkaforma pont 6 részes, mintha eleve így találtam volna ki.

Bősz receptkeresésbe fogtam, emlékezve, hogy Stahl készített ilyet, de persze most nem találtam. Az interneten böngésztem végül, ahol bőséges választékra leltem. A sok közül végül az nlc egyik könyvajánlójában szereplő receptet választottam és nem bántam meg. A cikkben Joanne Harris: A francia konyha című művét ajánlják, és mellékelten közlik a könyvben szereplő clafoutis receptet. Igaz, hogy cseresznyére szól, de mellette ott áll a biztatás, hogy bátran próbáljuk ki másfajta gyümölccsel is.

A végeredmény: gusztusos, könnyű kis tortácskák, langyosan és hidegen is finom édesség és ahogy Lorien megállapította valóban erősen hajaz egy gyümölcsös tejespitére. Az elkészítése pedig pofonegyszerű, maradék gyümölcsök hasznosítására kiváló. És így, a tésztával körülölelve már nem is volt savanyú az a nektarin.

Cseresznyés clafoutis (Joanne Harris: A francia konyha c. könyvéből)

Ezt az egyszerű desszertet más gyümölcsből is készíthetjük, például sárgabarackból, szilvából, őszibarackból, áfonyából és szederből.

Előkészítés: 40 perc
Főzési idő: 1 óra 10 perc
6 személyre


Hozzávalók:

• 15 g vaj a tepsi kikenéséhez
• 750 g cseresznye kimagozva
• 125 g liszt
• 50 g kristálycukor
• 3 tojás
• 1 kk. vaníliaeszencia
• 300 ml tej
• porcukor a sütemény megszórásához


Elkészítése:

A sütőt melegítsük elő 180 fokra (gázsütő 4-es fokozat). Vajazzunk ki egy lapos, kerek fajansztálat. Tegyük a cseresznyét a tálba.

A lisztet és a cukrot egy nagy tálban keverjük össze, és fúrjunk egy kis krátert a közepébe. Verjük fel a tojást. A vaníliaeszenciát és a tejet adjuk a tojáshoz, és keverjük vele össze.

Lassan öntsük a tejes keveréket a lisztben lévő kráterbe, és állandóan kevergessük, amíg puha tésztát nem kapunk. Öntsük a cseresznyére.

Süssük 40 percig vagy tűpróbáig. Szórjuk meg porcukorral, és langyosan tálaljuk.