VKF. XVI.- Töltött pizza alias calzone

Ez, gasztroblogíró-életem első VKF.-je, amin résztveszek. Egyszer ugyan már kacérkodtam a gondolattal, de azután mégis elmaradt. Azóta pedig, csak külső szemlélője voltam, lelkesen mentegettem a recepteket, most azonban úgy döntöttem én is beszállok a játékba. Azután amikor tegnap megjelentek az első receptek és köztük több hasonló is, mint az általam prezentált, bevallom, meginogtam, hogy mégiscsak a háttérben maradjak, de aztán úgy gondoltam botorság lenne. Egyrészt, mert ez egy játék, másrészt pedig azért sok eltérés található a receptjeink között.

Ezt a töltött pizza receptet a Nők Lapjából vágtam ki és ragasztottam bele a füzetembe, kb. 4-5 évvel ezelőtt. Annak ellenére tettem ezt, hogy nem rajongok a Lajos Mari által ajánlott receptekért, mert már többször befürödtem velük. Ez azonban bevált. Egy időben sokat is készítettem, szerettük is, azután mégis valahogy feledésbe merült.
Most azonban, amikor Gourmandula kiírását elolvastam és elkezdtem agyalni és recepteket olvasgatni, szinte rögtön e mellett döntöttem.
Egy pikniken alapvető cél, hogy könnyen szállítható, viszonylag tisztán ehető és hűtőtáskában pár óráig eltartható legyen ez az étel pedig tökéletes megfelel ezeknek a szempontoknak.

Lajos Mari töltött pizzaként publikálta, de mellette egy sávban megtalálható a magyarázat, hogy ezt a fajta ételt az olaszok calzone (ejtsd kálcóne) néven ismerik, amelynek a jelentése eredetileg lábravalót és nadrágszárat ill. harisnyanadrágot jelent és azokból az időkből származik amikor az értékeket-kincseket effélékben őrizték.

Töltött pizza

Tészta: 2 dl tej, 1 kávéskanál cukor, 2 dkg élesztő, 40 dkg finomliszt, 1 kávéskanál só, 4 evőkanál olaj
Ezekből kézi vagy gépi módon pizzatésztát készítünk és megkelesztjük.

Töltelék: No, itt a variációk száma szinte végtelen. Lajos Mari karfiolt, brokkolit, főtt tarját, kapribogyót, parmezán sajtot ajánl, de ezt mindenki úgy variálja, ahogy a hűtője és az ízlése diktálja. Nekem, természetesen figyelembe kellett vegyem a csatolt részem kéréseit, ízlésvilágát is, így a fentiekből kb. semmi nem került bele.

Ami fontos, hogy a besemelt lehetőleg ne hagyjuk el, mert ez egyfajta kötőanyagként szolgál, anélkül könnyen szétesik a töltelék és nehéz lesz szépen enni.

Íme az én variációm:
Elkészítjük a besamelt: 2 dkg vajat felolvasztunk, megpirítunk benne 2 dkg lisztet, majd az egészet felengedjük 2 dl tejjel. Simára keverjük ( jó szolgálatot tesz a rugós habverő) és sűrűre főzzük. Hagyjuk kihűlni.
Ha kihűlt, ízesítjük: sózzuk, borsozzuk, hozzákeverünk 2 tojássárgáját, némi szerecsendiót ( a frissen reszelt sokkal jobb, de óvatosan bánjunk vele, mert nagyon intenzív ízű), 5 dkg sajtot (nálam sima, mezei trappista vagy füstölt Karaván).
Ha ezt elkevertük, jöhet bele minden olyan apróra kockázott dolog, amit bele szántunk. Én feldarabolt párizsit raktam bele, valamint 1-1 doboz lecsöpögtetett konzerv borsót és kukoricát.
Belekeverjük az alap besameles töltelékünkbe, majd jöhet a formázás.
Ehhez a tésztát átgyúrjuk és annyi darabra szedjük szét, ahány darab pizzát kapni akarunk. Ha nagyobbakat szeretnénk, akkor 4 darabba szedjük, ha kisebbeket, akkor akár 8-12 felé is oszthatjuk a tésztát. Én inkább a kisebbeket ajánlom, mert nagyon kiadós étel, a tartalmas tölteléke miatt.
A tésztadarabjainkat kör alakúra nyújtjuk és az alsó felükre (kis peremet hagyva) ráhalmozzuk a tölteléket, majd a felső tésztarészt ráhajtjuk, a széleket gondosan lenyomkodjuk, visszahajtjuk.
Sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelt tepsibe rakjuk őket, tetejüket villával több helyen megszurkáljuk ( hogy legyen, hol elillanjon a gőz), megkenjük őket olajjal, majd 200 fokra előmelegített sütőben 20-30 perc alatt aranybarnára sütjük. ( a sütőpapírral vigyázzunk, hogy jó minőségű legyen, mert én már jártam meg vele úgy, hogy ráragadt az egész az aljára és vizes konyharuhával kellett lehámoznom róla)
Vigyázzunk, mert nehezen hűl ki a belseje. Langyosan vagy hidegen is nagyon finom, laktató étel. Jó étvágyat!