2008. július 24., csütörtök

Diós sütemény ostyalapon


Hétfőn végre hivatalosan is bezártuk a tanévet. Mivel hétvégen már valamennyire kipihentem magam, gondoltam sütök valamit erre a becses alkalomra. Már csak azért is, mert a nap maratoni hosszúságúnak ígérkezett, úgyhogy tudtam, kelleni fog az energy. Azt, hogy ezt a sütit sütöm, már korábban elhatároztam, mert az egyik kedves kollaganőm épp nemrégiben mesélte, hogy 17 éve keresi ezt a sütit, akkor evett egy esküvőn és azóta sehol sem találta. Úgyhogy,gondoltam meglepem. Vasárnap délután, időmilliomosként, csupán annyit variáltam rajta, hogy nem hagyományos módon tepsiben sütöttem, hanem a minimuffin szilikonformámban. A legkisebb pogácsaszaggatómmal vágtam bele az ostyakarikákat, a többi pedig ugyanúgy működött. De aki nem akar ezzel pepecselni, az csak simán süssön egy 20*30-as tepsiben egy lapot (alul ostyalappal bélelve, rá a tészta, végül a krém)

Diós sütemény ostyalapon
Egy tepsi alját kibéleljük ostyalappal, nem baj, ha itt-ott össze kell toldani, a tészta sülés közben úgyis összeragasztja.
Elkészítjük a tésztát: 6 tojásfehérjét felverünk habnak, beletesszünk 25 dkg kristálycukrot, 15 dkg darált diót (ha nincs,dejót), 15 dkg prézlit, fél csomag sütőport és 4 tojássárgáját. Simára keverjük. Apránként adjuk hozzá a dolgokat, ne egyszerre.
A tésztát az ostyalappal bélelt tepsibe öntjük és előmelegített sütőben megsütjük.
Közben elkészítjük a krémet, ami két részből áll: a 2 megmaradt tojássárgáját simára keverjük 4 evőkanál liszttel, 2 dl tejjel és fél dl kávéval. Ebből folyamatos kavarás mellett sűrű és görcsmentes krémet főzünk.
A krém másik részéhez 20 dkg vajat habosra keverünk 20 dkg cukorral.
Amikor a kávés alap kihűlt, a két krémet egyesítjük és simára kavarjuk.
A kihűlt tésztánk tetejére kenjük a kávés krémet, a tetejét tetszés és ízlés szerint dekorálhatjuk csokiforgáccsal, diódarabokkal, szórócukorral, olvasztott csokival stb. stb.
Ez a hagyományos elkészítési módja a sütinek én ettől csak a formában tértem el, amúgy mindent ugyanúgy csináltam.

Nincsenek megjegyzések: