Van az úgy...- hétvégi puzzle sütemény

Van az úgy, hogy az ember lányára és az ő Urára egy szürke hétvégi délután rátelepszik egy kis sütemény utáni vágy.
Van az úgy, hogy az ember lányának se kedve, se ideje, se türelme, se hozzávalója nincs egyetlen egy flancos süteménykölteményhez sem.
Van az úgy, hogy az ember lányának és pláne az ő Urának szemernyi kedve sincs elmenni a boltig.
Nos ilyenkor jön jól a régi, szakadt, foltos több generáción át öröklödő kézzel írt szakácskönyv és a benne lévő százszorosan kipróbált, olcsó és gyors sütemények.

Kakaós tortaszeletkék

8 dkg vajat vagy 6 dkg zsírt (én szinte mindig margarint használok), egy egész tojással, 25 dkg cukorral és fél citrom reszelt héjával ( én a levéből nyomtam bele kb. 1 evőkanállal) simára keverünk azután hozzáadunk 25 dkg lisztet,1 csomag sütőport, 4 dkg kakaót és 1/4 liter tejet. Simára keverjük és kizsírozott, kilisztezett tepsibe öntjük. Előmelegített sütőben, közepes tűznél sütjük. Sütés után ketté vágjuk és lekvárral megkenjük. A tetejét porcukorral szórjuk meg.
Isteni finom tészta, az egyik ismerősöm például ha csokis alapú tortát süt ( pl. Fekete-erdő) piskóta helyett mindig ezt csinálja.

És, hogy miért puzzle sütemény? Ugyanis egyetlen egy szépséghibája van ennek a sütinek. A tésztája bizony könnyen törik. Pláne, ha az ember lánya még langyosan pakolgatja. Nos ilyenkor jön az, hogy a kettévágott lap teteje darabokra hullik és ezután pedig kezdetét veszi a kirakó. Hát innen a név. De ennek ellenére tényleg bátran ajánlom, mert egy jó kis savanykás lekvárral ( én meggyel csináltam) annyira finom lesz, hogy senkit nem fog érdekelni, hogy kiskanállal kell enni.