S.O.S. édességek

Most olyan leszek, mint Rémusz bácsi, ott folytatom, ahol az előző bejegyzésemben abbahagytam. Szóval az arab kávétorta nagy siker volt, szinte pár óra alatt elfogyott. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a váratlanul, ebéd közben beállító anyósék is, sógornőstől, gyerekestől. Hirtelen azt sem tudtam mihez kapjak. Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, amikor azt sem tudja, hogy mit csináljon hirtelen? Pakolja le az asztalról a félig evett ételmaradékot, dugja a mosatlant a mosogatószekrénybe vagy a szanaszét heverő cipőket, papucsokat próbálja meg egy diszkrét mozdulattal a konyhapult mögé rúgni. Nos ilyen előzmények után, jött a következő dilemma. Mivel is kínáljam meg őket. Ásványvíz, üdítő még csak-csak akadt, de sehol egy árva csomag mogyoró, ropi vagy keksz. Így azután kénytelen voltam - az Uram rosszalló pillantásai közepette- elővenni a megmaradt fél kávétortát. Ami- és ez nem kis büszkességgel töltött el- pillanatok alatt elfogyott, mindenkinek nagyon ízlett. A sógornőm még a receptet is elkérte.

Itt vége is lehetne a történetnek. Minden jó, ha a vége jó. Persze, csak akkor, ha a vendégek kikísérése után, nem találjuk szembe magunkat, egy, a hűtőt aggodalmasan nyitogató férfiemberrel, aki döbbent arccal szegezi nekünk a kérdést: " Ugye nem mondod, komolyan, hogy annyi volt az összes torta?" A tömör, de válaszra szenvedő arckifejezés a válasz, úgyhogy persze megsajnáltam és megnyugtattam, hogy mindjárt összeütök valamit. Elhamarkodottan ígértem, döbbentem rá pár perc múlva, hiszen a készleteim a 3 napos, hosszú hétvége végére, igencsak megcsappantak és lévén augusztus 20-a, délután 5 óra volt, minden üzlet zárva. Az ígéret azonban, mint tudjuk, úgy jó, ha megtartják, így azután összekaptam az összes kreativításomat és egy óra múlva három turbódesszertet prezentáltam a látványosan édességhiányban szenvedő drágám elé.

A reakció? Jóleső mormogás és egy májhízlaló dicséret: " Hát cica! Te fantasztikus vagy, hogy a semmiből is tudsz ilyen dolgokat csinálni!"

Nos íme a három S.O.S. , maradékfelhasználó, turbóédesség, amelyek nagy előnye, hogy felhasználtam több olyan dolgot is, amire amúgy a kidobás várt volna.

Találtam a szekrény hátsó zugában egy dr. Oetker pudingport. Vanília ízű manduladarabokkal felturbózva. Utolsó pillanatban leltem rá, mert néhány nap volt már csak hátra a szavatossági idejéből. Valamikor régen vehettem, amikor újdonságként feltűnt, azután meg szépen elfelejtkeztem róla. Most azonban pont jól jött.

Megfőztem, azután pedig a pár hónapja a Pennyben vett mini szilikonos formáimba rétegeztem a pudingot, némi maradék háztartási keksszel és sok-sok szőlővel dúsítva. A maci nem lett túl sikeres, legközelebb nem a forma aljára rakom a szőlőt, mert így úgy néz ki, mint egy arcnélküli rémmedve.Amikor kihűltek, hűtőben raktam 20 percre a formákat, azután pedig óvatosan tányérra fordítottam őket.

A legnagyobb sikert a három desszert közül ez a tejberizses-poharas desszert aratta, úgyhogy ez valószínűleg nemcsak kényszerhelyzetek esetén lesz szívesen látott vendég a konyhámban.

Főztem egy adag tejberizst. ( Nekem- tudom, eléggé el nem ítélhető módon- volt itthon egy szintén Oetker doktor által készített tejberizs alapom- amit a gyorsaság miatt bevetettem, de amúgy simán működik a hagyományos módon készített tejberizzsel is. Ha valaki még nem készített- nem szégyen az, én is 25 évesen tanultam meg-lapozzon visszább és a 3. vagy 4. bejegyzésemnél megtalálja én, hogyan szoktam készíteni alapesetben.)

Szóval mikor kész volt, ketté osztottam és az egyik feléhez kevertem 1 púpos evőkanál mogyorókrémet. Utána poharakat vettem magam elé és rétegezni kezdtem: sima tejberizs-szőlő( jó bőven)-mogyorókrémes tejberizs-szőlő és így tovább, amíg tartottak a hozzávalók.

Nagyon-nagyon finom.

A harmadik kreálmányom: nudista kókuszgolyók. Gondolkoztam is, hogy megmutassam-e őket, mert elég csúnyácskák. Az ízük jó volt, bizonyítja ezt az is, hogy alig bírtam lefényképezni pár darabot és utána azok is hamar eltűntek.Azért nudisták, mert nem volt otthon kókuszom és semmi olyan más dolgom, amibe jószívvel beleforgattam volna őket.
Én a kókuszgolyót mindig csak úgy saccra csinálom, nem mérek ki hozzá semmit.
Most volt otthon kb. fél csomag darált háztartási keksz, tettem hozzá 2 evőkanál mogyorókrémet, egy kis porcukrot, 1-2 evőkanálnyi kakaót, egy pici rumaromát és annyi tejet amennyi kell ahhoz, hogy jól formázható, de nem száraz és nem is szottyos masszát kapjunk. Tudom, hogy ez így elég homályos, de máshogy nem tudom elmondani, de érezni lehet amikor készíted. Végül kigömbölygetem őket és kókuszreszelékbe hempergetem. Én ezt most kihagytam. Így is finom volt.