2008. január 26., szombat

Csokoládés tallérok



Megmondom őszintén mikor hozzákezdtem a csokis tallérokhoz, nem gondoltam volna, hogy ez bizony finom lesz és még nekem is ízleni fog. Akik olvasták már a korábbi beírásaimat, azok tudhatják, hogy a kakaós, csokis dolgokkal szemben van némi fenntartásom. Nos, be kell valljam ez az egyik kivétel ami erősíti a szabályt. A recept eredendően Stahl narancssárga Gyorsan, valami finomat! c. könyvéből van. Csak egy egészen picit változtattam rajta, mert nem volt otthon 10 dkg étcsokim ( konkrétan egy deka sem), úgyhogy ezt úgy váltottam ki, hogy egy kis maradék tej tortabevonót és egy kis maradék Boci csokit vágtam falatkákra, de mivel még így sem volt 10 dkg, egy kicsit több kakaóport raktam bele. Stahl képén kicsit vaskosabbnak tűnnek a tallérok és be is vannak repedezve, az enyémek teteje sima lett és kicsit lapingerebbek is, de az ízüknek ez nem ártott. Az igazság az, hogy tervezem, hogy hamarosan újra megsütöm, mert nagyon hamar megvolt, de akkor egy 10 dkg-os TEJ csokit fogok belevágni.Szerintem isteni lesz. Ja, anyunál is ez a fajta fogyott el leghamarabb a hat közül.

Hozzávalók (az eredeti recept szerint)
15 dkg liszt
1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
fél teáskanál szódabikarbóna
negyed teáskanál őrölt fahéj
10 dkg étcsoki
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 tojás

Az első 5 hozzávalót ( konkrétan a száraz hozzávalókat) összevegyítem. Persze a csokit apró falatkákra kell vágni.
Egy másik tálban a puha vajat a cukorral meg a tojással habosra keverem.
Ha kész ehhez hozzászórom a száraz anyagokat és összekeverem. Nem egy kemény tészta nekem ment fakanállal is, de ha mégse egy picit rá lehet segíteni kézzel.
Rögtön lehet formázni, diónyi golyókat formálni és azt 4 cm átmérőjű és fél cm vastagságú korongokká lapigatni. (Szerintem kézzel a legegyszerűbb, de lehet egy lisztbe mártogatott pohárral is)
Utána egymástól kicsit távolabb egy sütőlapra tenni, mert a szódabikarbónától bizony terülnek majd szét jócskán.
Előmelegített forró sütőbe tesszük és kb. 10-12 percig sütjük. (Én onnan láttam, hogy kész, hogy a széle már szilárdabb volt, egy késsel meg lehetett óvatosan emelni és akkor látszott, hogy az alja már megsült.) Figyelni kell, mert hamar sül. Amíg meleg puha, törik, de ha kihűl visszadermed, de nem lesz teljesen kemény, hanem olyan pont jó omlós. Tényleg nagyon finom.

Nincsenek megjegyzések: