Főzés közben olvassunk vagy olvasás közben főzzünk?

Szeretek olvasni. Meg sütni. Meg főzni is. Sőt ezeket képes vagyok egymással párhuzamosan is művelni. Még otthonlakásom idején hallgattam is anyutól eleget azt, hogy " aki szeret olvasni, az sosem lesz jó szakácsnő". Ezt még anno neki mondta az ő anyukája, szóval az alma nem esett messze a fájától. Persze nyilván arra értette ezt, hogy aki elmerül a betűk világában az könnyedén megfeledkezik a készülő ételről. Szerintem azért egy kis odafigyeléssel megoldható, hogy ne legyen gubanc. Na persze azt nem állítom, hogy nem történhetnek kisebb mallőrök. Bizony én is találtam már főtt krumpli helyett, elszenesedett rögöket a fazék alján és jó pár palacsinta is áldozatul esett egy-egy izgalmas olvasmánynak.
Hogy hogyan is jön ez most ide? Olvastatva más gasztroblogokat, többször is találkoztam a bejegyzések között a receptek mellett éttermi leírásokkal és könyvajánlókkal is. Innen jött az ötlet, hogy én is írok pár sort a kedvenc "konyhás" könyveimről. Úgy gondolom, hogy annak aki szeret olvasni és főzni-sütni is, igazán élvezetes olvasmány lehet egy-egy olyan könyv, ami kombinálja a kettőt. Számomra a lényeg, hogy olvasmányos, érdekes legyen és a főzős részek pedig legyenek egyszerűek, nem tudálékosak, hogy az embernek kedvet csináljon ahhoz, hogy olvasás közben, vagy utána kirobogjon a konyhába és nekiálljon sütkérezni. Van olyan is a kedvenceim között amiben benne vannak az említett receptek leírásai is, de ez nem feltétlenül fontos, anélkül is csinálhat kedvet a konyhai sertepertéléshez.
Természetesen ez az én magánvéleményem, mindenkinek más ebben is az ízlése és egy így jó. Íme néhány kedvcsináló mondat a képen látható könyvekről.


Farsang Erika két Szuperanyus könyve tulajdonképpen nagyon messze áll a gasztroregény fogalmától. Rövid novellákban ír a saját családjáról, az életükről. Az életükhöz azonban szorosan hozzátartoznak a családi főzések, sütések, ebédek és vacsorák. Olyan olvasmányosan tudja leírni, hogy hogyan készít késő este a lánya osztálytársainak muffint, hogy az ember lánya azon kapja magát, hogy már kavarja is a tésztát. A második kötetben már konkrét családi recepteket is megoszt az olvasókkal. Úgy, mint a túrós pogácsa, a csodalekvár, a linzer nyúl és morzsás túrócsoda Farsang módra.Szinte egyhuzamban olvastam végig mindkét kötetet és azóta is gyakran forgatom őket.


Nora Roberts: Mézes puszedli

Ez az írónő kifejezetten a romantikus regényekre specializálódott, véleményem szerint tőle is messze áll a gasztrónomia. Erre a regényére teljesen véletlenül bukkantam rá, viszont meglepő módon azóta többször is olvastam. A story egy szimpla szerelmi történet: férfi és nő találkozik, először utálják egymást, azután egymásba szeretnek és egy kis kitérő után, boldogan élnek míg meg nem halnak. Ami engem megfogott benne, hogy a főszereplő lány profi cukrász és miközben vívja a szerelmi csatákat különlegesebbnél-különlegesebb édességeket készít és ezek a leíró részek igencsak élvezetesek voltak a számomra.


Joanne Fluke: Hannah Swensen titokzatos eseteinek 3 Magyarországon megjelent kötete már tipikus gasztroregény, azaz gaszrokrimi. A főszereplő Hannah-val mindig történik valami, állandóan hullákba botlik és persze bőszen nyomoz. Közben pedig ugyanilyen lelkesedéssel süt is. A történet szerint van egy pici kávázója, ahol házi sütemények várnak a betérőkre. Ezekben a krimikben már megtalálhatóak a szóban forgó sütik receptjei is.Átlagosan kötetenként 6-7 db, főleg aprósütemények. Élvezetes olvasmányok, amolyan könnyen emészthető, esős vasárnap délutánokra valók.

A végére maradtak a Stahl könyvtárának darabjai, belátom igencsak hálátlan módon, hiszen szerintem a köztudatba ő ültette el a gasztroregény kifejezést. A ház a Tatin utcán és az Életünk a Tatin utcában egymással összefüggő írások. Mindkettő főszereplője egy valós amerikai hölgy Susan Loomis és a családja. Arról szól mindkét regény, hogy hogyan építik fel az életüket Franciaországban. Közben rengeteg szó esik ételekről, piacokról, konyhaberendezésről, receptekről. Nekem nagyon tetszett mindkettő. Ebben is bőven vannak receptek. Többet ki is próbáltam belőle pl: Audrey joghurttortáját vagy a krumplilepényt. Mindegyik működött, finomak voltak.
Van még egy könyvem a Stahl sorozatból, azt hiszem 1000 nap Velencében a címe. Hát az nekem nagy csalódás volt. Végigolvastam ugyan, de semmi nem maradt meg bennem a történetből.
Amúgy nem tudom kinek mi a véleménye, de nekem pl. Stahl Judit szakácskönyvei is felérnek egy -egy gasztroregénnyel.

Hát ennyi az én listám. Belátom nem túl gazdag, bár itt is, mint máshol nem a mennyiség számít. Azért, ha valakinek, aki olvassa ezeket a sorokat, vannak a tarsolyába hasonlóan élvezetes könyvek, kérem ossza meg velem őket, hogy bővíthessem a gyűjteményem.