Szeretem a kekszes sütiket. Gyorsan kész vannak, nem kell őket sütni, általában előre elkészíthetők, mert puhulniuk kell, úgyhogy ideálisak vendégváráshoz. Emellett persze nem elhanyagolható előnyük az, hogy nagyon finomak. Így azután jó barátunk: az albert kekszes, a túrós-tejszínes, az almás krémes és a többi finomság. Ezért nem is meglepő, hogy amikor a sütik-képpel 1. gyűjteményében rábukkantam a kekszes krémesre, nem is volt kérdéses, hogy kipróbálom-e? Most hétvégén került rá sor és még egy bónusz süti is "járt" hozzá.
Kekszes krémes
1 liter tejet, 4 tojássárgáját, 3 van. cukrot, 3 vaníliás pudingport 4 evőkanál cukorral és 1 csomag zselatinnal ( ezt keverjük el 2 evőkanál hideg vízben) sűrűre főzünk.
Ha kihűlt felhabosítunk robotgéppel egy 25 dkg-os Ramat és apránként hozzákeverjük a kihűlt vaníliás krémet. Végül óvatosan hozzákeverjük a 4 tojásfehérje 5 evőkanál cukorral felvert habját.
Tepsi alját kirakjuk kocka alakú háztartási keksszel, ráöntjük a krémet, majd a tetejét is befedjük egy sor keksszel. Csokoládémázzal vonjuk be.
Hűtőbe rakjuk és min. 1 napig állni hagyjuk, addigra klasszul megpuhul.
megjegyzés tőlem:
- én egy közepes méretű, kb. 20cm*30cm-es sütőtálba raktam le, viszont így kimaradt a krémnek kb. a fele. Úgyhogy ha mindet fel akarnánk használni, akkor vagy nagyobb tepsibe rakjuk le, vagy felezzük a krém mennyiségét.
- mielőtt fogyasztjuk, kb. fél órával tanácsos kivenni a hűtőből, mert szobahőmérsékletre melegedve a legfinomabb.
Mint ahogy fent már említettem, kimaradt a kekszes krémes krémjének a fele. Gondoltam, mindenképpen fel kellene használni és mivel épp aznap kapóra jött egy adag frissen szedett szeder, kézenfekvőnek tűnt egy szedres gyümölcstorta.
Az alap egy sima 4 tojásos piskóta volt, amit gyümölcstortaformában sütöttem meg. Lehetett volna egy sima kerek tortalap is, mert ez a krém annyira megdermed, hogy nem folyt volna le arról sem.
A tortalapra jött a kimaradt krém, rá pedig jó bőven a friss szeder. Nagyon finom lett, de erre is igaz, hogy jobb egy kicsit hamarabb kivenni, mint ahogy enni szeretnénk, hogy legyen ideje az ízeknek "észhez térni".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése