Paradicsomsaláta lilahagymával

Átnézve a blogomat ismételten arra a következtetésre jutottam, hogy túltengek kissé süteményügyileg. Úgyhogy, az arányt javítandó következzen most egy saláta, amit hét elején készítettem egy sült kolbász-krumplipüré párosítás mellé. Anyósék ugyanis disznót vágtak, így a nyár közepén, mert kifogytak a húskészleteik. Ha pedig már belevágtak, akkor készítettek egy kis kolbászt és hurkát is. Az utóbbi nálunk kispadra kényszerült, mert egyikőnk se szereti, de a sült kolbászt általában jó szívvel fogadjuk. ( És fogyasztjuk)

Szóval miközben sült a kolbász, rájöttem, hogy valamilyen kísérő még kívánkozik emellé a duó mellé. Gondoltam a savanyúságra, de az olyan téli étel nekem és most még javában augusztus van, úgyhogy jöjjön inkább valamilyen saláta. De milyen? Némi gondolkodás után beugrott, hogy pár napja a nagynénémnél tett villámlátogatáskor, a vacsoraasztalon láttam egy paradicsomos salátát. Na gondoltam ez pont jó lenne nekem. Gyors telefon, utána még pár szakácskönyv és hamarosan össze is állt a saját sk. paradicsomsalátaverzióm. A szakácskönyvek és a telefonos segítség is alapvetően két típusát különbözteti meg ennek a salátatípusnak. A natúrt és az ecetes-olajosat. A natúrnál a zöldségeken kívül csak só és bors van benne, a másikban több hozzávaló is szerepet kap.

Paradicsomsaláta lilahagymával

A paradicsomot szeletekre vágtam, a lilahagymát pedig a reszelő tökgyalurészén lereszeltem. ( Nem gond, ha kissé szétcsúsznak a szeletek)

Egy tálba halmozom őket, jön rá egy kis só, őrölt bors ( én tettem hozzá simát és egy pici fehéret is), egy-két evőkanálnyi olaj, egy kevés ecet (ízlés szerint) és egy teáskanálnyi cukor. (hogy ellensúlyozza a savanyúságot)

Ennyi és nem több, hagytam egy kicsit összeérni, levet engedni. Nagyon finom lett. Egy kis zöldségzöldjét még elbírt volna, de azt nálunk nem mindenki szereti ( lehet tippelni, hogy ki lehet az?), úgyhogy most mellőztem.