Finom kefíres lángos

Éveken át ezt a lángostésztát használtam. Igazából elégedettek voltunk vele, nem is kerestem tudatosan másikat. Aztán mégis szembejött velem Móni blogján. Szeretek hozzá járni, kedvelem az írásaiból áradó őszinteséget, humort. A receptjei pedig ötletesek, de nem túl bonyolultak mégis finomak. Nálunk a lángosreceptje is nagy sikert aratott és kérésre mostantól erre cseréltük le a régit. ( Móni blogja amúgy indult a Goldenblog versenyén, én már szavaztam rá- tegyétek ti is- a blog neve: Praktikák sok gyerekhez)

Kefíres lángos

1,5 dl meleg víz

2, 5 dl kefír

kb. 70 dkg liszt

3 dkg élesztő

1 evőkanál olaj

2 kávéskanál só

1 kávéskanál cukor

A hozzávalókat kenyérsütőben megkelesztjük. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen túl kemény a tészta, inkább enyhén ragacsos, de ne túl folyós, lágy.

Ha kész, átgyúrjuk és 10-12 bucira szedjük szét. ( Attól függ mekkora lángosokat akarunk)

Kicsit hagyjuk őket még kelni, majd jól széthúzogatjuk és forró olajban aranybarnára sütjük.

Ízlés szerint- fokhagymásan, tejföllel, sajttal stb. stb. - tálaljuk.

Ja és a szokatlan forma? Az is Móni ötlete - itt találjátok.

Műköröm és kovászos uborka szőlőlevéllel

Belátom a cím némi magyarázatra szorul:

Nos mióta csak az eszemet tudom rágom a körmömet, nem emlékszem olyan időszakra, amikor ez ne így lett volna. Ráadásul nem is kispályásan: folyamatosan és tövig. Próbálkoztam az évek során mindenfélével, még egy irtó keserű ecsetelővel is. Semmi nem használt. Pár évvel ezelőtt felmerült bennem, hogy műkörmöt rakatok, de egyik körmös sem vállalta el, azt mondták növesszem egy pár hétig, mert így nem lehet rárakni. A dolog itt esett kútba, mert tudtam erre képtelen vagyok.

Egyetlenegyszer azért mégis volt hosszú körmöm: az eljegyzésünkön. Tudjátok az a jó kis gagyi 100 Ft-os boltokban kapható. Egy nappal előtte neki is álltunk Ágival- az unokanővéremmel és gondosan elkészítettük a nagy művet. Hát mit mondjak.... borzalmas volt, az hagyján, hogy a csomagban található "szupererős" ragasztónak köszönhetően folyamatosan hagytam el a körmeimet és ragaszthattam újra, de gyakorlatilag cselekvőképtelen lettem. Nem bírtam egyedül cipzárokat felhúzni, gombolni, mosogatni, hűtőt kinyitni.... De az ember csak nem állhat ott tövig lerágott körmökkel az eljegyzése napján, amikor a kéznek főszerep jut ugyebár. Szóval hősiesen kibírtam. Azonban ahogy távozott az utolsó vendég újdonsült menyasszonyként csupán egy dolog járt a fejemben: minél hamarabb megszabadulni a körmöktől és visszanyerni a kezemet. Azóta is az egyik legmarkánsabb eljegyzési kép a fejemben, hogy ülök a kádban és Jani ( a friss vőlegény) mindenféle eszközt ( körömlakklemosót, csipeszt, reszelőt, kefét ) bevetve próbálja leimádkozni a műkörmöket rólam. Amik persze akkor már nem akartak olyan könnyen lejönni, mint egy nappal ezelőtt.

Ilyen előzmények után évekig eszembe sem jutott műkörmöt rakatni, elvoltam a tövig rágott körmeimmel. Az idén tavasszal azonban már nagyon untam és egyetlenegy módot láttam arra, hogy leszokjak róla- a műkörmöt. Most sem volt egyszerű olyan embert találni, aki vállalta a semmire felrakni a tippeket, de végül kis segítséggel sikerült. Azóta is megvannak és láss csodát megszerettem őket. Élvezzem azt, hogy végre hosszú a körmöm, és alatta már alaposan megnőtt a sajátom is. Viszont még mindig függő vagyok, mert azt határozottan érzem, ha lekerülne rólam a műköröm, azonnal nekiesnék a rágásnak. Állítólag hosszabb időnek kell eltelni a leszokáshoz. Hát majd meglátjuk.

És, hogy hogy jön ide a kovászos uborka. Úgy, hogy a legutóbbi alkalommal a műkörmösöm mesélte, hogy ő nem kenyérrel savanyítja az uborkát, hanem szőlőlevéllel. Én még soha nem hallottam erről, de ő állította, hogy isteni. Annyira abszurdnak tűnt, hogy ki kellett próbáljam.

Azt kell mondjam a dolog tökéletesen működött, pedig a múlt hét zimankós időjárása nem kedvezett a savanyításnak. Ennek ellenére isteni finom és nem megpuhult, hanem ropogós kovászos uborkák készültek.

Íme a recept:

Kovászos uborka szőlőlevéllel

1. Az uborkák végeit levágjuk ( megnyaljuk nehogy keserű legyen) azután bevágjuk őket.

2. A szőlőleveleket megmossuk. Az enyémek nem voltak túl nagyok úgyhogy azt hiszem 7-8 darabot raktam egy 5 literes üvegbe, úgy hogy három felé osztottam. Legalulra tettem pár darabot, azután félig raktam az üveget uborkával, megint jött pár szőlőlevél, újra uborka, hozzáraktam 2 gerezd megpucolt fokhagymát, a tetejére pedig raktam egy nagy csokor megmosott kaprot.

3. Utána elkészítettem a felöntőlevét:

2 liter vízhez hozzáadunk 4 evőkanál sót (óvatosan vele, ha vákumos, mert akkor jobban sóz, inkább kóstolgassuk) és 4 evőkanál 10 %-os ecetet ( ha erősebb az ecetünk akkor elég 3 kanál)

Ezt a keveréket felforraljuk és kevés hűtés után az előkészített uborkára merjük.

4. Fedjük le az üveget egy tállal és tegyük napos helyre. Kb. 3 nap alatt elkészül az uborkánk.

5. Ha kész szedjük ki és hűtőben tároljuk.

Kakaós gombóc

Tanév közben bizony , szégyen nem szégyen nem a virtuóz és változatos főzési szeánszaimról vagyok híres. Hétközben szinte egyáltalán nem főzök, vagy legalábbis nagyon alap ételeket. Általában ez úgy működik, hogy hétvégén főzök többfélét és aztán ezeket esszük amíg tart. Ez általában kedd-de maximum szerda. Utána hideg vacsorákkal és egyszerűbb melegekkel operálunk. Bizony ilyenkor már főtt ételnek számít a krinolin vagy a melegszendvics is :) Ezt ellensúlyozandó nyári szünetben kárpótlásként gyakran készítek időigényesebb dolgokat, amelyekre évközben nincs időm, kedvem, energiám stb. Ilyenkor általában jön a kívánságlista is, amin előkelő helyen szerepel a fánk, a csöröge és a lángos is. Most azonban egy új dolgot kért Jani, amiről eddig még nem hallottam: kakaós gombócot. Mivel nem ismertem, először nem tudtam, hogyan kezdjek neki, végül úgy gondoltam elindulok a szilvás gombóc vonalon- a Horváth Ilona féle szakácskönyvben kétféle receptet találtam hozzá: a főtt krumplisat és egy másikat ami egyszerű szilvás gombóc néven futott. Naná, hogy ez utóbbit választottam és nem bántam meg

A gombóc pedig sikert aratott minden fronton, még a spriccelési teszten is átment. Ugyanis Jani mesélte, hogy amikor régen ilyen evett a nővérénél, ahogy beleharapott a gombócba a megolvadt kakaó kifröccsent és összecsapta a frissen festett falat. Már kezdtem egészen elkeseredni, hogy akkor az enyém nem is igazi, ha nem csinál ilyet, amikor teljesen váratlanul csak működésbe lépett a kakaó-gejzír. Szerencsére a fal megúszta, csak az asztal és rajta minden lett csupa ragadós kulimász.

No de nyár van és holiday, úgyhogy ez is belefér.

Kakaós gombóc

1. Elkészítjük a tésztát: egy fazékba egy pohárnyi kb. 2 dl vizet öntünk és felforraljuk. Amikor már forr, belerakunk 5 dkg margarint és felolvasztjuk benne, majd hozzáöntünk 15 dkg lisztet és a tésztánkat simára keverjük.

2. Ha összeállt és szép sima, levesszük a tűzről és kihűtjük.

3. Amikor már alig langyos egyenként beleütünk 2 tojást és összegyúrjuk vele.

4. A kész tésztát hurkává formázzuk és darabokra vágjuk- én nagyobb gombócokat akartam, úgyhogy 10-12 db-ra vágtam, de lehet többre is, nyilván akkor kisebb darabokat kapunk.

5. A tésztadarabjainkat összegömbölyítjük, aztán téglalap alakúra nyújtjuk, a közepébe kb. egy teáskanál cukrozott kakaót- Nesquik-et rakunk, utána pedig a sarkait felhajtva és fent összecsípve ÓVATOSAN gombócot formálunk belőle, vigyázva, hogy ne lyukadjon ki és ne szóródjon ki belőle a töltelék.

6. Kevés olajon prézlit pirítunk.

7. A gombócokat bő, enyhén sós, forrásban lévő vízbe rakjuk és addig főzzük őket, amíg fel nem jönnek a víz fenekére. (ha túl sokáig nem jön fel, óvatosan mozgassuk meg egy kanállal, hátha odaragadt)

8. Ha kész, kiszedjük őket és a prézliben meghempergetjük. Porcukorral tálaljuk.

Fontos!!!!! A tésztával csak akkor lehet jól dolgozni, ha már teljesen kihűlt, különben szakad, ragad. Akár hűtőbe is rakhatjuk egy kicsit. A nyújtásnál használjunk hozzá bátran és bőven lisztet, hogy ne ragadjon le a tészta, mert akkor ki fog szakadni a gombócunk, a kakaó beteríti a konyhát és mi még a percet is elátkozzuk, amikor kakaós gombóc gyártásba fogtunk. :)

Mézestekercs

Ebben az őszies nyárban nem is tűnik ki igazándiból egy hozzávalóiban és ízvilágában is teljesen karácsonyi, téli sütemény. Az előző kuglófhoz hasonlóan ez is a maradékfelhasználás jegyében készült. Volt egy fél üveg szilvalekvárom, egy kis zacskó dió a fagyasztóban és némi méz. A házban isteni illat volt miközben sült a sütemény, az íze pedig még ebben az antinyárban is garantáltan, ugyanolyan nagyon finom.

Mézestekercs

Hozzávalók:

Tészta:

50 dkg liszt

7 dkg zsír ( én margarint használtam, mert a zsírom megavasodott :()

20 dkg porcukor

16 dkg méz

2 tojás

1 csapott teáskanálnyi mézeskalács-fűszerkeverék (ha nincs akkor kevés fahéj, szegfűszeg)

1 kávéskanál szódabikarbóna

1 csipet só

Töltelék:

Fél üveg szilvalekvár

20 dkg dió

Tetejére:

1 egész tojás felverve

Elkészítés:

- A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztunk ( nyugodtan mehet a kenyérsütőbe - én is ott csináltam)

- A kész tésztát 3 részre osztjuk

- Mindegyiket egyenként kb. 30-35 cm hosszúra és 15-20 cm szélesre nyújtjuk

- A közepüket hagyjuk vastagabbra, mint a széleit.

- A középső részre tesszük a lekvárt és körberakjuk dióval.

- Ráhajtjuk a széleket a közepére, jól lenyomkodjuk és lekenjük a felvert tojással.

- Sütőpapíros vagy enyhén zsírozott tepsire tesszük és előmelegített sütőben kb. 10 percig magas hőfokon ( 200 ) majd utána alacsonyabban ( 150) szép aranybarnára sütjük.

- Sokáig eláll, ha kihűltek nejlonzacskóba vagy zárható dobozba rakjuk.

A recept Tóthné Pánya Mariann: Házi sütemények c. könyvéből származik, módosításokkal.

Ananászos-kókuszos kuglóf

Ez a sütemény a gombhoz varrjuk a kabátot tipikus esete. Mostanában a befőzések miatt gyakran pakolászok a kamrapolcokon, hol megfelelő üres üvegek után kutatva, hol pedig az elkészült savanyúságok, befőttek, lekvárok rendezgetése miatt. Így bukkantam rá egy régóta kallódó ananászkonzervre és ehhez kerestem célirányosan megfelelő receptet. Végül egy kuglóf lett belőle. A receptet a Nagy kuglófkönyvből vettem. Annyit változtatnék rajta, hogy legközelebb talán lehetne az ananász levéből is a tésztához önteni, hogy jobban érződjön az ananász íz.

Ananászos- kókuszos kuglóf

Hozzávalók:

- 1 ananászkonzerv ( nekem a kockára vágott volt, de azt még tovább aprítottam apróbb darabokra, de persze a karikából is lehet ugyanilyet gyártani)

- 25 dkg margarin

- 25 dkg porcukor

- 1 vaníliás cukor

- 4 tojás

- 50 dkg liszt

- 1 csomag sütőpor

- 1 csipet só

- 1 evőkanál kakaó

- 1, 2 dl tej

- 2 evőkanál rum

- 10 dkg kókuszreszelék

Elkészítés:

- A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

- Az ananászt felaprítjuk a megfelelő méretű darabkákra.

- A puha margarint a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük.

- Egyenként beleütjük a tojásokat és azokkal is habosra keverjük.

- A lisztet összekeverjük a többi szárazanyaggal: sütőpor, só, kakaó és a margarinos masszához keverjük.

- Hozzáadjuk a tejet, a rumot, a kókuszreszeléket és végül az ananászt.

- Kuglófformába töltjük - én szilikonosba raktam, úgyhogy nem volt vele semmi gondom, de más esetben persze elő kell a formát készíteni ( vajazni, lisztezni)

- Kb. 50 percig sütjük - nem túl nagy lángon mert nem fog átsülni. Tűpróbával ellenőrizzük.

- A formában hagyjuk kihűlni, utána borítsuk ki.

Magozott meggy eltevése nyersen- tapasztalatokkal kibővítve

Update: Az eredeti bejegyzés 2009. nyarán született, immáron 2 éve. Most, hogy újra gyakrabban járok errefelé, nézegettem a statisztikákat is, és a legtöbben (toronymagasan) ezt a bejegyzésemet keresik, olvassák. Mikor ezt a posztot írtam, ígértem, hogy írok a tapasztalatokról is. Nos, a befőttek kiállták az idő próbáját, egyet sem kellett kidobni. A legutolsót kb. 2 hete vitte el anyukám. Készült belőlük: leves, sütemény, szósz és ettük üresen is. Szóval a tapasztalataim jók, vágjatok bele nyugodtan.

A képen látható üveg magozott meggybefőtt nem mostanában készült, hanem kb. 1 hónapja. Az oka, hogy eddig ide nem került fel, nagyon prózai. Vártam, hogy egyáltalán megmarad-e. Ugyanis mivel nem dunsztolva készült, dunsztom se volt (hogy stílusos legyek), hogy nem forr-e fel pár nap alatt és hajíthatom ki a kukába. Anyukám szerint ugyanis, ha baj van, ez pár nap alatt bekövetkezik. Nos mivel még mindig bírják, jó reményekkel indulok és leírom, hogy hogyan is készült, nehogy elfelejtsem jövő évig.
Hogy miért magozott? Nos azért mert inkább süteményekbe, pitékbe, feketeerdő tortákba szánom, mint csak úgy simán megenni. Ehhez viszont kényelmesebb, ha már nem kell vele a felbontás után dikicselni. Ráadásul (és lehet, hogy ez csak az én heppem) szerintem sokkal nehezebb és koszosabb dolog a kész befőttet kimagozni mint előtte. Persze így sem egy leányálom, de a meggymagozó sokat lendített az ügyön. Hála a feltalálójának érte.

A receptet a neten találtam, méghozzá Jutka néni szakácskönyvének befőzésről szóló részében. Sok egyéb jó ötlet mellett, itt találtam meg a nyersen eltett meggybefőtt receptjét. Szóról-szóra úgy készítettem, ahogyan ott áll.

A kimagozott meggyet egy nagy kotliban a cukorral és a nátrium benzoáttal összekevertem (tiszta kézzel-így volt a legegyszerűbb), majd a kimosott üvegekbe töltöttem őket és szépen felsorakoztattam őket a polcon.
Napokig figyeltem őket, de azonkívül, hogy valóban tekintélyes mennyiségű levet engedtek, semmilyen más furcsaságot nem tapasztaltam.
Amikor felhasználom az első üveget, ígérem beszámolok a további tapasztalatokról.

Citromos piskótatekercs (Stahl Judit féle)

Mostanában nem nagyon sütök. Legutóbb húsvétkor. De a múlt vasárnapi esős délután kifejezetten alkalmas volt rá és amúgy is tervbe volt véve ennek a Stahl receptnek a kipróbálása. Nem csalódtam. Egy igazi nyári sütemény: üde, friss, finom és könnyű. Próbáljátok ki!

Szinte teljesen a recept szerint mentem: kivéve, hogy a vajat Rámával helyettesítettem és a tetejét nem díszítettem kandírozott citromhéjjal.

Az eredeti receptet itt találjátok.

Itt pedig videón is megnézhetitek, hogy hogyan készül.

Ui1: Én általában kifejezetten ódzkodok a tejfölös süteményektől, de ezt bátran ajánlom.

Ui2: A piskótatekercsem még soha nem sikerült olyan jól, mint most.

Citromos piskótatekercs

Hozzávalók:

• A piskótához:
• 4,5 dkg vaj
• 3 db tojás
• 9 dkg cukor
• 9 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• A tejfölös krémhez:
• 30 dkg puha vaj
• 1 evőkanál finomliszt
• 1 dl tej
• 7,5 dkg cukor
• 1 dl tejföl
• 2 db citrom
• 1 db vaníliarúd

Elkészítés

Tejfölös krém
1. Megolvasztunk 5 dkg vajat egy nagyobb lábosban. Hozzászórjuk a lisztet, kézi habverővel elkeverjük. Ezután továbbra is kevergetjük, miközben apránként hozzáöntjük a tejet. Az egészből mérsékelt lángon, folyamatosan keverve, sűrű alapkrémet főzünk kb. 6-7 perc alatt.

2. A még meleg alapkrémbe robotgéppel beledolgozzuk a maradék vajat és a cukrot, hogy mindkettő teljesen felolvadjon. Ezután a géppel belevegyítjük a tejfölt, a citromok megreszelt héját, 2 evőkanál friss citromlevet és a vanília kikapart belsejét is.

3. A tejfölös krémet kihűtjük, aztán a mélyhűtőben kenhetően sűrűre dermesztjük, de vigyázzunk, ne fagyasszuk meg! (1 nappal korábban is elkészíthető, ekkor elég a hűtőbe tenni.)

Piskótatekercs
1. A sütőt előmelegítjük 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat). Sütőpapírt terítünk egy 40x30 cm-es, keskeny peremű tepsibe.

2. A vajat megolvasztjuk, kihűtjük. A tojásokat és a cukrot robotgéppel 5 perc alatt alaposan felhabosítjuk egy nagy tálban. A lisztet összevegyítjük a sóval, és 2-3 részletben fakanállal óvatosan beleforgatjuk a cukros tojáshabba. Végül a masszára finoman rálocsoljuk a kihűlt vajat, és fakanállal azt is beleforgatjuk.

3. A piskótamasszát széles pengéjű késsel egyenletes rétegben elsimítjuk a sütőpapíros tepsin és 14 perc alatt megsütjük. Ezután rácsra tesszük 2-3 percre, és közben kiterítünk egy konyharuhát az asztalra, amelyet kevés vízzel megspriccelünk.

4. Az enyhén nedves konyharuhára átfordítjuk a még meleg, de már nem forró piskótát a sütőpapíros oldalával felfelé nézve. Lehúzzuk róla a sütőpapírt, és a konyharuha segítségével feltekerjük. Így hagyjuk kihűlni.

Összeállítás
1. A kihűlt piskótát kitekerjük a konyharuhából és szétkenjük rajta a tejfölös krém 2/3-ad részét. Ezután újra feltekerjük, immár konyharuha nélkül.

2. A piskótatekercset áthelyezzük egy sütőpapíros tálcára és a külsejét bekenjük a maradék tejfölös krémmel.

3. Pár órára hűtőben dermesztjük, hogy összeérjenek az ízek.

Jó beleharapni sült krumpli

Lassan egy év telt el úgy utoljára írtam ide valamit. Nem volt ennek különösebb oka, egyszerűen elfogyott a szufla, a lelkesedés. Használóként azonban rendszeresen visszajártam, hiszen ide gyűjtöttem össze a receptjeimet. Egy ideje már megfordult a fejemben, hogy újra elkezdek írni, mert én szerettem ezt csinálni, örültem, ha jöttek a visszajelzések, hogy ez vagy az jól sikerült. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy nem is nagyon volt mit posztolni, nem igazán születtek új dolgok, csak amik már szerepeltek a blogon.

A visszatérést egy roppant egyszerű recepttet- ha ez egyáltalán annak nevezhető- kezdem.

Jó beleharapni sült krumpli

Azt hiszem ezt a fajta ételt nevezik steak burgonyának is. Valamikor régen egyszer vettünk valahol egy csomag fagyasztottat és nagyon ízlett, aztán valamiért eltűnt a hűtőpultokból.

Ez annak az utángyártása home made módra.

Ahogy már írtam nincs igazi recept.

1. Válogassunk kb. egyforma nagyságú krumplikat ( én most újból csináltam, de a dolog működik régivel is)

2. Ha régi krumplink van pucoljuk meg, ha új súroljuk jól le.

3. Főzzük meg őket- akár már itt is fel lehetne 4 hasábba vágni őket, de én egyben szoktam megfőzni őket és mikor kihűltek akkor darabolom fel őket. Vigyázat! Melegen nem lehet darabolni, mert szétesik!!!!!!!!

4. Hevítsünk bő olajat egy serpenyőben és rakjuk bele a hasábjainkat! Forgassuk őket, hogy minden oldaluk jó pirosra süljön.

5. Ha már szép aranybarna, szedjük ki és sózzuk meg.

Sütés előtt is be lehet dörzsölni egy kevés sóval, vagy pl. grill fűszerkeverékkel, úgy is nagyon finom.

Még üresen, egy salátával is nagyon finom, de bármilyen húshoz köretként is megállja a helyét.

Jó étvágyat!