Műköröm és kovászos uborka szőlőlevéllel

Belátom a cím némi magyarázatra szorul:

Nos mióta csak az eszemet tudom rágom a körmömet, nem emlékszem olyan időszakra, amikor ez ne így lett volna. Ráadásul nem is kispályásan: folyamatosan és tövig. Próbálkoztam az évek során mindenfélével, még egy irtó keserű ecsetelővel is. Semmi nem használt. Pár évvel ezelőtt felmerült bennem, hogy műkörmöt rakatok, de egyik körmös sem vállalta el, azt mondták növesszem egy pár hétig, mert így nem lehet rárakni. A dolog itt esett kútba, mert tudtam erre képtelen vagyok.

Egyetlenegyszer azért mégis volt hosszú körmöm: az eljegyzésünkön. Tudjátok az a jó kis gagyi 100 Ft-os boltokban kapható. Egy nappal előtte neki is álltunk Ágival- az unokanővéremmel és gondosan elkészítettük a nagy művet. Hát mit mondjak.... borzalmas volt, az hagyján, hogy a csomagban található "szupererős" ragasztónak köszönhetően folyamatosan hagytam el a körmeimet és ragaszthattam újra, de gyakorlatilag cselekvőképtelen lettem. Nem bírtam egyedül cipzárokat felhúzni, gombolni, mosogatni, hűtőt kinyitni.... De az ember csak nem állhat ott tövig lerágott körmökkel az eljegyzése napján, amikor a kéznek főszerep jut ugyebár. Szóval hősiesen kibírtam. Azonban ahogy távozott az utolsó vendég újdonsült menyasszonyként csupán egy dolog járt a fejemben: minél hamarabb megszabadulni a körmöktől és visszanyerni a kezemet. Azóta is az egyik legmarkánsabb eljegyzési kép a fejemben, hogy ülök a kádban és Jani ( a friss vőlegény) mindenféle eszközt ( körömlakklemosót, csipeszt, reszelőt, kefét ) bevetve próbálja leimádkozni a műkörmöket rólam. Amik persze akkor már nem akartak olyan könnyen lejönni, mint egy nappal ezelőtt.

Ilyen előzmények után évekig eszembe sem jutott műkörmöt rakatni, elvoltam a tövig rágott körmeimmel. Az idén tavasszal azonban már nagyon untam és egyetlenegy módot láttam arra, hogy leszokjak róla- a műkörmöt. Most sem volt egyszerű olyan embert találni, aki vállalta a semmire felrakni a tippeket, de végül kis segítséggel sikerült. Azóta is megvannak és láss csodát megszerettem őket. Élvezzem azt, hogy végre hosszú a körmöm, és alatta már alaposan megnőtt a sajátom is. Viszont még mindig függő vagyok, mert azt határozottan érzem, ha lekerülne rólam a műköröm, azonnal nekiesnék a rágásnak. Állítólag hosszabb időnek kell eltelni a leszokáshoz. Hát majd meglátjuk.

És, hogy hogy jön ide a kovászos uborka. Úgy, hogy a legutóbbi alkalommal a műkörmösöm mesélte, hogy ő nem kenyérrel savanyítja az uborkát, hanem szőlőlevéllel. Én még soha nem hallottam erről, de ő állította, hogy isteni. Annyira abszurdnak tűnt, hogy ki kellett próbáljam.

Azt kell mondjam a dolog tökéletesen működött, pedig a múlt hét zimankós időjárása nem kedvezett a savanyításnak. Ennek ellenére isteni finom és nem megpuhult, hanem ropogós kovászos uborkák készültek.

Íme a recept:

Kovászos uborka szőlőlevéllel

1. Az uborkák végeit levágjuk ( megnyaljuk nehogy keserű legyen) azután bevágjuk őket.

2. A szőlőleveleket megmossuk. Az enyémek nem voltak túl nagyok úgyhogy azt hiszem 7-8 darabot raktam egy 5 literes üvegbe, úgy hogy három felé osztottam. Legalulra tettem pár darabot, azután félig raktam az üveget uborkával, megint jött pár szőlőlevél, újra uborka, hozzáraktam 2 gerezd megpucolt fokhagymát, a tetejére pedig raktam egy nagy csokor megmosott kaprot.

3. Utána elkészítettem a felöntőlevét:

2 liter vízhez hozzáadunk 4 evőkanál sót (óvatosan vele, ha vákumos, mert akkor jobban sóz, inkább kóstolgassuk) és 4 evőkanál 10 %-os ecetet ( ha erősebb az ecetünk akkor elég 3 kanál)

Ezt a keveréket felforraljuk és kevés hűtés után az előkészített uborkára merjük.

4. Fedjük le az üveget egy tállal és tegyük napos helyre. Kb. 3 nap alatt elkészül az uborkánk.

5. Ha kész szedjük ki és hűtőben tároljuk.