.jpg)
Hogy miért magozott? Nos azért mert inkább süteményekbe, pitékbe, feketeerdő tortákba szánom, mint csak úgy simán megenni. Ehhez viszont kényelmesebb, ha már nem kell vele a felbontás után dikicselni. Ráadásul (és lehet, hogy ez csak az én heppem) szerintem sokkal nehezebb és koszosabb dolog a kész befőttet kimagozni mint előtte. Persze így sem egy leányálom, de a meggymagozó sokat lendített az ügyön. Hála a feltalálójának érte.
A receptet a neten találtam, méghozzá Jutka néni szakácskönyvének befőzésről szóló részében. Sok egyéb jó ötlet mellett, itt találtam meg a nyersen eltett meggybefőtt receptjét. Szóról-szóra úgy készítettem, ahogyan ott áll.
A kimagozott meggyet egy nagy kotliban a cukorral és a nátrium benzoáttal összekevertem (tiszta kézzel-így volt a legegyszerűbb), majd a kimosott üvegekbe töltöttem őket és szépen felsorakoztattam őket a polcon.
Napokig figyeltem őket, de azonkívül, hogy valóban tekintélyes mennyiségű levet engedtek, semmilyen más furcsaságot nem tapasztaltam.
Amikor felhasználom az első üveget, ígérem beszámolok a további tapasztalatokról.