2010. március 7., vasárnap

Borsóleves vajasgaluskával


Nem írok mostanában túl gyakran, sőt, mondhatni ritkán. Azért olvasgatni, olvasgatok bár erősen szelektálva. Ami feltűnt, az hogy a gasztroblogok mostanában két nagy táborra oszthatóak: az egyik a trendi,ritka, drága stb. hozzávalókból főző blogger, akinél már az étel címe is minimum 3 sor, a másik az a hétköznapi, egyszerű, de kreatív háziasszonyok blogja. Valahogy nem látok átmenetet.Az is szembetűnő, hogy több régen aktív blog is bezárt vagy szünetel. Persze nincs ezzel gond, nem is akarok ebből különösebb konzekvenciát levonni, csupán annyit, hogy mennyire érdekes, hogy a világot milyen hűen leképezik ezek a blogok. Van akinek teljesen hétköznapi vacsora mondjuk a nyelvhal fehérboros mártásban kiegészítve egy kis parmezános puliszkával és megöntözve szarvasgombaolajjal (tudom ez hülyeség, nyugi nincs ilyen recept csak szemléltetésnek írtam), másnak pedig ugyanilyen természetes a bundás kenyér, citromos teával. Van akinek a hűtőjében hónap végén "csupán" egy kis maradék mascarpone, parmezán és fürjtojás van, másnak meg fél doboz tejföl és egy tojás. Szóval ez maga az élet.

Jómagam mindenféle rossz szájíz nélkül az utóbbi csoportba tartozom, amolyan válságkonyhás üzemmódba kapcsolva. Lásd két bejegyzéssel előbb.


Ennek megfelelően az én blogomba simán belefér egy snassz, egyszerű borsóleves, vajas galuskával.

És a hangsúly itt a vajasgaluskán van.

Néhány hete fedeztem fel, mint levesbetétet. Nálunk otthon valahogy soha nem készült ez a fajta galuska, csak a sima és a grízes.

Nos, mióta kipróbáltam azóta állandóan levest főzők, mert nem bírok betelni az ízével. Felváltva tettem eddig borsó és karalábélevesbe, mindkettőhöz kitűnő választás volt. Az a pillanat, amikor beleharapsz és érzed a vaj ízét. Hmmmmm....


A borsólevest(vagy karalábét) teljesen hagyományosan, saját szájízünk szerint elkészítjük, amikor megfőttek benne a zöldségek, beleszaggatjuk a galuskákat.


Galuska készítése: egy fél vajat felolvasztunk mikróban, hozzárakunk egy tojást, sót, borsot és egyneműre keverjük. Ezután annyi lisztet rakunk hozzá, hogy egy lágy, de nem folyós, simára kevert tésztát kapjunk.

Egy kanállal a forrásban lévő levesbe szaggatjuk és néhány percig főzzük.

(a mérete szintén egyedi elbírálást igényel- én szeretem ha nagyobbak a galuskák, de van aki apró kis falatnyiakat szeret gyártani.)

1 megjegyzés:

egy anya írta...

Mi se főztünk otthon soha vajgaluskát, egy vendégségben ettem először. Hasonló rohamot okozott annak idején nálam is. :)))
Ja, és mifelénk is böjti konyha üzemel. Pl. ma is nagyon finom vacsora lesz, igyekszem a blogban is megírni. :)))