Tzatziki

Habár a tegnapi rontom-bontomságomnak a tzatzikis képem is áldozata lett, azért én mégiscsak beírom. Ha másért nem, magamnak, emlékeztetőnek. Bizony nagyon jól jöhet, épp nemrég tapasztaltam, amikor akárhogy törtem a fejem nem akar eszembe jutni, hogy tavaly a kenyérsütőm melyik programján készítettem a lekvárt. De hipp-hopp, blogban visszakeres és már meg is volt. No, de vissza a tzatzikihez. Nagyon sajnálom amúgy a képet, mert nagyon jól sikerült. (már persze önmagamhoz képest) Így csak kölcsönvettem egyet, de a lényeg ugyebár a recept.

Ezidáig, akármilyen ciki is, bizony előfordult, hogy ha nagyritkán készítettem, a boltban kapható, azt hiszen Kotányis porkeveréket használtam. Hozzá kellett keverni a joghurthoz, rá az uborkára és kész. Nem mondom, hogy rossz volt és hogy törjön le a kezem, ha mégegyszer hozzányúlok ilyesmihez, az viszont tény, hogy a hagyományos módon elkészített változat nekem sokkal jobban ízlett.

Hogyan készült?

1. Némi előkészületet igényelt, merthogy felénk még csak nem is hallottak a görög joghurt elnevezésű, krémsűrűségű valamiről. Szóval, vettem 2 doboz sima joghurtot és a grillparti előtti este, egy szűrőt kibéleltem egy tiszta konyharuhával, alá tettem egy tálat, majd beleborítottam a joghurtokat. Ráhajtottam a konyharuhát és tettem a tetejére nehezéknek egy jó súlyos bögrét, majd zsuppsz, ment a hűtőbe egy éjszakára.

2. Másnap délelőtt nekiálltam összeállítani a salátát (habár a parti csak este volt, de kell némi idő, hogy jól összeérjenek az ízek) 2 uborkát julienre vágtam (biztos nem így kell írni)- ez az amikor kis mini gyufaszálformákra szabdalják a zöldséget. Nem kell megijedni, nem álltam neki én ezeket legyártani, a nemrég beszerzett tupper szeletőmhöz van ilyen funkció. Ha valaki ezt nem tudja megoldani, ajánlják még a sajtreszelő nagylyukú oldalán való lereszelést is. És bár lehet hogy szentségtörés, de bizony nálam az is előfordult, hogy simán leszeleteltem, mint az uborkasalátához. De az igazsághoz tartozik, hogy az azért úgy nem volt az igazi, hacsak tehetjük, válasszuk az első két variáció egyikét.

3. Ha kész az uborkánk, sózzuk meg és hagyjuk állni.

4. Közben vegyük elő a lecsöpögtetett joghurtunkat. Engem itt ért a döbbenet, hatalmas mennyiségű folyadék állt a tálban. Kíváncsiságból le is mértem. Közel 2 dl volt. A nem egészen 4 dl joghurtból. A ruhában pedig ott volt a valóban sűrű és krémes végeredmény. Nem lett nagy mennyiség, a ruháról kanállal, fakanállal is lekapartam az utolsó kis darabokat is, mert féltem, hogy nem lesz elég, olyan kevésnek tűnt. Már majdnem hozzáraktam egy kis tejfölt, de milyen jó, hogy végül nem tettem.

5. Az uborkát, ami időközben levet engedett, alaposan kicsavarjuk. Kóstoljuk meg, hogy mennyire maradt sós, mert ennek függvényében sózzuk majd a joghurtunkat.

6. A sűrű joghurthoz hozzáreszelünk fokhagymát (ízlés szerint, én 3 nagyobb gerezdet raktam bele), sót és frissen őrölt borsot. Összekeverjük és az uborkára öntjük, majd azzal is összeforgatjuk. Úgy jó, ha minél sűrűbb, nem kell, hogy lé álljon rajta, szóval pont elég volt a kevesebb joghurt is.

7. Behűtjük pár órára. Nagyon finom húsokhoz, szendvicsekbe, de én üresen is meg bírom enni.