7 titok

Cecile, Ottis és Snöcy is megtisztelt azzal, hogy gondoltak rám és kíváncsiak az én 7 titkomra. Egyelőre semmi konkrét tervem nincs, de azért vágjunk bele.

Szóval:

1. Szeretem a szirupos, romantikus, nőcis filmeket, könyveket. Igen, Danielle Steelt is. Egy a fontos, hogy legyen happy and benne. Nekem nem romantikus az, ha a két főszereplő a végén nem lesz egymásé. Az ilyen filmeket maximum egyszer nézem meg, mert depis leszek tőlük. Még az olyan klasszikusok sem képeznek kivételt mint a Love Story vagy a Ghost.

2. Szeretek olvasni. Nemcsak könyvet, újságokat is. Igen, Storyt is olvasok, meg Nők Lapját és Maximát, meg Blikket. Minden klasszikus helyre viszek magammal olvasnivalót. Igen, a WC-re és a fürdőkádba is. Utóbbinak köszönhetően a családban továbbadott újságok hullámosak és ázottak. Ilyenkor már csak sokat sejtetően összenéznek és megjegyzik maguk között: "megint a kádban olvasott"

3. Enyém a világ legtürelmesebb párja. Legtöbbször egy Buddha türelmével viseli a hirtelen természetem, a hisztijeim és az adj uram teremtőm, de rögtön típusú kéréseimet. És mindig kibogozza a paplanom, ha kérem. Akár hajnal háromkor is. És még be is takar. Mondom. Arany ember.

4. Szeretem ha dicsérik az általam készített ételeket, süteményeket. Egy szimpla finom kijelentés azonban rosszabb napjaimon annyit jelent számomra: éppenséggel ehető. Mondom: nehéz velem.

5. Mindig 3 vagy több gyerekes családanyaként képzeltem el magam. Így idestova 30 évesen, lassanként hozzá kéne lássak a gyakorlati megvalósításhoz. De biztos vagyok benne, hogy nem csúsztam még le semmiről.

6. Szőr és hajfóbiám van, ha csak meglátok egyet valahol, öklendeznem kell. Ha véletlenül ételen, ételben találok, képes vagyok többet egy falatot sem enni belőle.

7. Nem szeretem: a sütőtököt, a tengeri herkentyűket, a túlcsokis sütiket, a cukkinit, a padlizsánt, a kelbimbót, a kelkáposztát, a paradicsomos káposztát, a krumplis tésztát, az abált szalonnát, a disznósajtot, a grapruitot és még sorolhatnám.

Hű, hát ez nem is olyan könnyű, mint gondoltam. Én is kíváncsi lennék Mamihami és Ildinkó 7 titkára. Tudom, hogy már többen is kérték őket, de sebaj.

Apró-cseprők

Íme a kért közeli felvétel a kérdéses kiszúróformáról. A tippek közül nekem leginkább a madáretető volt a leghihetőbb, bár azért még mindig vannak kétségeim. Úgyhogy, ha valakinek ez a fotó gyújt fényt, hogy mi is lehet ez, kérem ne tartsa magában.

Még valami. Már többször méltattam ezeken az oldalakon a Lianna nevű fórumozót és a receptjeit. Pár napja már egyenesen arra biztattam,hogy kezdjen ő is blog írásába. Ezután emailben megírta nekem, hogy azért nem blogol, mert már nem fér bele az idejébe a család, gyerek, munka és a Harmonet oldal Nagyi konyhájának szerkesztése, írása mellett. Megnéztem a rovatát és le a kalappal. Igencsak bő és változatos receptajánlatokban lehet válogatni. Engem kiváltképp felelkesítettek a receptversenyre beküldött étkek és sütemények. A bemutatkozó oldalán pedig kicsit közelebbről is megismerhetjük a szerkesztő-író Liannát (Nikit). Megjegyzem pont ilyen bájosnak és szimpatikusnak képzeltem. Úgyhogy hajrá! Neki további jó munkát, nekünk pedig jó keresgélést, böngészést kívánok.

Új szerzemény és egy találós kérdés

A múlt héten buszra várakozva keveredtem be egy dm-be vagy rossmannba (ezt a kettőt mindig keverem), de ez talán (de csak talán) az utóbbi volt. Szeretek nézelődni, mert a "vegyes" részlegükön már többször bukkantam jó dolgokra. Most sem jöttem ki üres kézzel. Egy tepsi+ 22 kiszúróforma= 999 Ft. Szerintem nagyon jó áron volt, pláne, hogy vannak a formák között olyanok, amiket már régen kerestem , de hiába. Pl.: tojásforma, pillangó, mézeskalács-emberke stb. Egyetlen egy figura volt, amit akárhogy forgattam nem sikerült megfejtenem. Mivel mostanában láttam pár blogon, hogy divat találós kérdéseket feladni, adódik a feladat. Meg tudja-e nekem valaki mondani, hogy mit ábrázol az alsó sorban, középen lévő kék forma: (a kutya és az elefánt között, a pillangó alatt) Ha valaki tudja a választ, kérem ossza meg velem kommentben. Minden elismerésem az övé lesz.

Tarte Tatin- francia almatorta

És következzen végül egy öszvér recept, az előző kettő keveréke: egy almás Stahl Judit féle recept. Múlt hét vasárnap raktam össze. Tényleg hamar megvan (feltéve, ha az első adaghoz való almát nem karamellizáljuk szénné), és finom. Olyan nagymamás, klasszikus almatorta.

Tarte Tatin- francia almatorta (Stahl Judit)

a tésztához:

200 gr finomliszt
50 gr porcukor
100 gr vaj
1 tojássárgája
3-4 ek. víz

az almás töltelékhez:

1 kg savanykás alma
100 gr vaj
200 gr krisztálycukor

A lisztet elkeverjük a porcukorral, hozzáreszeljük a hideg vajat, ezt az ujjaink között morzsalékos, egynemű keverékké alakítjuk, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a vizet és néhány gyors mozdulattal összegyúrjuk, majd becsomagolva (folpack, zacskó) a hűtőbe rakjuk (min. fél órára, de egy éjszaka sem árt meg neki)

Az almákat meghámozom, felnegyedelem, kimagházazom, felszeletelem 1-2 cm-es szeletekre. Aztán a 100 gr vajat megolvasztom egy olyan serpenyőben vagy edényben amit a sütőbe is be lehet tenni, megvárom, míg szépen buborékozik, majd belekeverem a cukrot. Alacsony (!) lángon megolvasztom a cukrot, ez eltart egy darabig. Ha magas lángon csináljuk, megég és keserű lesz. A karamellizálódás pedig abszolút váratlan pillanatban történik és elég gyorsan zajlik. Ha nem figyelünk, már késő lesz:)

Ezután az almákat beleteszem, kicsit összekavarom a sűrű karamellel és kis lángon, lefedve párolni kezdem. Majd amikor elég levet eresztett, le lehet venni a fedőt és néha meg-megkavarni.Elfőzöm az összes levét, miközben az alma szép aranysárgára karamellizálódik. Ne maradjon rajta lé, az almás massza álljon szépen össze. Leveszem a tűzről és megvárom, míg kihűl.

Ha ez megvan, akkor a tésztát kinyújtom, kicsit nagyobbra, mint annak az edénynek az átmérője, amiben sülni fog a süti. A tésztát az almára borítom, a széleit pedig betuszkolom a karamelles alma alá. Villával megszurkálom a tetejét (ami ugye az alja lesz). 180 fokon kábé 25 percig sütöm. Az eredeti recept 200 fokot ír, én kevesebbel szoktam.

Lehet tejszínhabbal vagy vaníliafagyival extrázni, de önmagában is nagyon jó.

A recept leírását Starfokkertől és Stahl Judittól kölcsönöztem, mert lusta voltam újra begépelni. A fénykép ismét nem nívódíjas, de legalább s.k. készítésű.

Almás táska

Van az nlc-n egy Lianna nevű fórumozó. Rengetek receptjét lementettem és kipróbáltam már és mindig azt a végeredményt kaptam, amit vártam. Az általa beírt receptek az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartoznak. Sajnos nincs blogja (legalábbis én nem tudok róla), úgyhogy, ha olvassa ezeket a sorokat, vegye ezt úgy, mint felhívást keringőre. Ha pedig van blogja, feltétlenül írja meg nekem a címét. Van viszont valaki, akinek már van blogja, de ezenkívül minden más fent leírt állítás rá is igaz. Ő pedig Snöcy. Valahogy eddig minden általa ajánlott recept telitalálat volt.

Az elmúlt- gasztro szempontból nem túl eseménydús- hetek abszolút favoritja, újdonsága, non plus ultrája volt ez az almás táska, ami szintén az ő receptje alapján készült. Hát, ha még ettetek finomat!!!!!!!! Mindenkit, aki csak szereti az almát, bőszen buzdítok a kipróbálására. Vigyázat!!Függősséget okoz!!!

Almás táska

1/2 kg leveles tészta
1 kg alma
1 csg vaniliás pudingpor
8 dkg cukor
1 csg vaniliáscukor
fahéj

Az almát megpucoljuk,lereszeljük és megszórjuk a cukorral.Állni hagyjuk.Közben kinyújtjuk a leveles tésztát,8 részre osztjuk,az egyik felüket néhány helyen bevagdossuk.

Az almát kicsavarjuk,és lassan párolni kezdjük.A levét elkeverjük a vaniliás pudinggal.Amikor az alma megpárolódott,megszórjuk kevés őrölt fahéjjal és a vaniliás cukorral,és ráöntjük az almalével elkevert pudinport.Sűrűre főzzük.kicsit kihűtjük,a tésztára kupacokat teszünk,a tészta széleit megkenjük tojással s összehajtjuk.A széleket jól lenyomkodjuk.

Kívülről is megkenjük tojással,előmelegített sütőben pirosra sütjük.

Petrezselymes meleg babsaláta

Mint azt bizonyára észrevettétek mostanában szinte alig vagyok. Senkit nem untatnék a részletekkel, meg bonyolult is lenne leírni, a lényeg az, hogy az életem fenekestül felfordult munka terén. Nem feltétlenül negatív fordulat ez, bár kétségtelenül van egy-két olyan vonzata is, de összeségében egy nagy kihívással járó feladatot sodort elém a sors, ami azzal jár, hogy kb. 3-szor, 4-szer több munkám van, sokkal nagyobb felelősséggel. ( a pénz ami érte jár, sajnos nem nőtt ilyen arányban). Ebből következően a főzést, sütést minimálisra szorítottam vissza, be kell valljam, hogy legtöbbször gasztrobloggerhez nem illő módon napokig májkrémes zsemlén éltünk. Néha-néha azért főztem, meg persze sütöttem is, de nem minden esetben volt időm, energiám, kedvem dokumentálni a végeredményt. Érdekes, hogy az Uramat a főtt étel hiánya cseppet sem viselte meg, az elmaradt süteményeket viszont mindig szóvá tette. De most itt az őszi szünet, igyekszem utolérni magam és kárpótolni őt is és a blogom olvasóit is. Először jönnek az elmaradások, amiket dokumentáltam, utána pedig remélem újak is kerülnek a repertoárba.

Ezt a babsalátát már többször csináltam. Nagyon finom, igazi őszies, télies étel. Én csupán az önteten variáltam: sima mustárral, ecettel (tudom, hogy szentségtörés,de nekünk így is ízlett) és olajjal készítettem.

Friss, puha kenyérrel isteni.
Petrezselymes babsaláta (Stahl Judit receptje)


Hozzávalók:
1 fej lilahagyma
10 deka főtt, füstölt sonka vagy tarja
1 gerezd fokhagyma
1 sárga kaliforniai paprika
2 evőkanál olívaolaj
1 doboz 40 dekás vörösbab konzerv
1 nagy csokor petrezselyem
só és frissen őrölt bors
1 evőkanál vörösbor ecet
Az öntethez
1 teáskanál dijoni mustár
1 evőkanál vörösbor ecet
4 evőkanál olívaolaj

Mivel akkor lehet a legtempósabban haladni, ha a hozzávalók már feldarabolt állapotukban strázsálnak mellettem a kezem ügyében, amit csak lehet előkészítek. A lilahagymát vékonyan felkarikázom, a sonkát falatnyi katonákra kockázom, a fokhagymát pedig pépesre zúzom. Aztán kicsumázom a paprikát, és miután a félbevágott paprikafelekből kisöpörtem a magokat, rátenyerelek a paprikahajók fényes oldalára, hogy kilapuljanak: így ugyanis sokkal könnyebb őket félcenti vékony csíkokra szeletelni, mintha eredeti domború alakjuk miatt ide-odabillegnének.
Ha mindezekkel megvagyok, jöhet a főzés. Egy serpenyőben közepesen erős tűzön megmelegítem olívaolajat, aztán kevergetve puhára párolom benne a lilahagymakarikákat, és ha már lágyak, hozzájuk teszem az illatosító fokhagymapépet. Amikor ˝ perc után megérzem a fokhagyma-parfümöt, belekeverem a serpenyőbe a paprikacsíkokat, és megpárolom őket. (Ezt nem szabad erős lángon, mert akkor a paprikacsíkok nem megpuhulnak, hanem nagy eséllyel leégnek. De az egész nem tart tovább 10 percnél, és ezt még egy olyan türelmetlen ember is képes kivárni, amilyen én vagyok. Persze néhány keverés-kavarás azért nem árt nekik.)
Miközben a paprikacsíkok vajpuhára fonnyadnak, az öntethez egy kis tálkában összekeverem a mustárt a vörösborecettel meg az olívaolajjal.
Aztán a puha, hagymás paprikához hozzákeverem a sonkafalatokat, a lecsöpögtetett és hideg vízzel átöblített babszemeket meg a mustáros-ecetes olajat. 5 percen át kevergetve összemelegítem a télies eledelt, majd amikor az ízek egymásba vegyültek, lehúzom az edényt a tűzről, és apróra vágom a petrezselymet.
Tálalás előtt a babsalátát megsózom, alaposan megborsozom, hozzákeverek még egy kis vörösbor ecetet, aztán rászórom a tetemes mennyiségű petrezselyemmiszlit.
2 adag lesz belőle.

Csöröge

Kapcsolatunk gasztrorészében a csörögekészítés, vagy nem készítés kardinális helyet foglal el. Történt ugyanis, hogy anno domine, még jó pár évvel ezelőtt, összebútorozásunk után nem sokkal nekiálltam csörögét készíteni. Otthon gyakran készítettünk és olyan egyszerűnek tűnt. Nos, nem részletezem, több ponton is kudarcot vallottam. A végeredmény nagy részét, - miután az éppen ott vendégeskedő unokaöccsök és húgok a jobban sikerülteket megették- nemes egyszerűséggel kidobtam. Mikor a ház ura hazatért és elmeséltem neki a megpróbáltatásaimat- ( most ha mesét mondanék, az következne, hogy szörnyű haragra gerjedt, de szerencsémre ő nem ilyen típus)- egyszerűen csak megdöbbenve vette tudomásul, hogy ÉN az Ő egyik kedvenc ételéből még csak mutatóba sem hagytam neki. Hivatkozhattam én arra, hogy milyen elkeserítő lett a végeredmény, és hogy tuti, hogy NEM EZ a kedvenc étele, azóta is vissza-visszatérő motívum az életünkben a kihajíntott csöröge.

Múlt hétvégén azután gondoltam egy merészet, és elhatároztam, hogy a a kolbászos krumplileves után (ami inkább krumplipaprikás lett, az állagát tekintve, de ez egy másik történet), bizony csöröge lesz a második fogás.

Mint klasszikusoknál általában elővettem a Horváth Ilonát és a kelt csörögereceptje alapján (mert van ám nem kelt is), olyan tésztát rittyentettem, hogy anyu és Jani mind a tíz ujjukat megnyalták és nem győzték dicsérni, az ízét, a könnyűségét. Szóval abszolút siker volt.Nekem pedig egy gasztromumussal kevesebbem van.

Kelt csöröge (Horváth Ilona receptje alapján)

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 4 tojássárgája, 5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 dkg élesztő, 1 dl tejföl, 1 kanál rum (hogy ne szívja magába a zsíradékot), csipet só

sütéséhez zsír vagy olaj (bő zsíradékban kell sütni)

tálaláshoz: vaníliás cukor vagy sima porcukor és baracklekvár (különben meg ízlés szerint)

Elkészítés: a felsorolt alapanyagokból kelt tésztát készítünk, én kenyérsütőben dagasztottam, ennek hiányában először az élesztőt egy pici langyos tejben kevés cukorral felfuttatjuk. Egy tálba tesszük a lisztet és a többi hozzávalót ( az élesztős tejet is) és rétestészta keménységű tésztát dagasztunk belőle.

Ezt kb. fél, háromnegyed óráig kelesztjük, majd 3 mm vékonyságúra nyújtjuk és kb. 10 cm-es nagyságú lapokat vágunk belőle ( én téglalapokat szoktam kb. 10*6-7 cm) derelyevágóval, a közepükbe egy vágást ejtünk és a végeket ezen a vágásokon keresztül áthúzzuk.

Bő, forró zsíradékban úgy sütjük, mint a fánkot, azaz az első oldal sütésekor lefedjük. Hamar sül, figyeljük, nehogy megégjen. A nyújtáskor rákerülő lisztet amennyire tudjuk seperjük le róla, mert a zsíradék fel fog habosodni, ha túl sok kerül bele.

Papírtörölközőre szedjük, hogy leitassuk róla a felesleges zsírt, azután porcukorral vagy van. cukorral vagy a kettő keverékével megszórjuk/belehempergetjük. Lekvárral tálaljuk.

Egy rendhagyó romantikus vacsora- V.K.F. XIX.

Amikor elolvastam Doctor Pepper témáját az aktuális V.K.F!-re, rögtön arra gondoltam,hogy na ezt tuti kihagyom. Mert, bár szerény személyem igencsak fogékony a romantikára, filmek, könyvek terén, de úgy gondolom, hogy ezeknek a való élethez bizony vajmi kevés közük van. Épp az imént olvastam el phzs fejtegetését ezzel kapcsolatosan és maximálisan osztom a véleményét. A romantikát-akárcsak a szerelmet, szeretetet, barátságot- nem lehet kicsikarni, erőltetni. Ülhet egy pár gyönyörűen megterített asztalnál, szórhatják a fényüket a míves gyertyatartókban szikrázó gyertyák, adhatunk 3 fogásos, méregdrága herkentyűkből álló vacsorát, ha az a valami, nem születik meg közöttünk. Az a bizonyos valami. Életem párjával a legromantikusabb pillanataink, közös életünk fontos pillanatai sosem előre megrendezett eseményekhez kapcsolódtak és mégis ezek a pillanatok azok, amelyek, ha eszembe jutnak a mai napig is beleborzongok. Ráadásul ezek sokszor apró dolgok, kis mozaikkockák a boldogság falából. Tökéletes pillanatok. Olyan ritka az az érzés, amikor úgy érezheti az ember, hogy egy tökéletes pillanat részese. Itt és most. Meg kell becsülni. Ilyen volt a múlt héten a vasárnap esténk. Kint korán sötétedő, borús és hideg. Bent azonban meleg volt, világos és nyugalom. A lakást betöltötte a frissen sült kifli illata. Az Uram Cobra 11-et nézett, én a fotelban ülve olvastam. Néha felnéztünk, találkozott a tekintettünk, összeért a lábunk, egymásra mosolyogtunk. Azután gyorsan összedobtam a Stahl féle camembertes minifondüt. Frissen sült, ropogós kiflivel ettük. Nem volt damasztabrosz, ezüst étkészlet, gyertyák és többfogásos menü. Mégis, romantikus volt. Úgy istenigazából. Tökéletes pillanatok.

Provence-i sült camembert(Stahl Judit receptje a Gyorsan, valami finomat c. könyvéből)

Hv.: 1 korong sajthoz: 1 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál provence-i fűszerkeverék, egy kevés olaj (oliva, de ha nincs én simával is csináltam már), frissen őrölt bors, 1 evőkanál fehérbor ( én kihagytam)

Alufóliát tépünk, az alját megolajozzuk, nem kell sok, csak, hogy fényes legyen.

A sajtkorongot 12 helyen megszurkáljuk. A fokhagymát 6 tüskére vágjuk. Ha nincs provence-i fűszerkeverékünk, akkor rozmaringból, kakkukfűből, bazsalikomból, tárkonyból és borsikafűből mi is összerakhatjuk.

A megszurkált sajtkorong 6 mélyedésébe fokhagymatüskét, 6 mélyedésébe provence-i fűszerkeveréket tömködünk.

Ezután "pofával" lefele borítjuk az előkészített alufóliára, a fóliát körébugyolálom, hogy a védőfal magasabban legyen a sajtnál. A tetejére lötykölünk egy kevés olajat és megszórjuk frissen őrölt borssal. (ha bort használunk az is ide jön)

Ezután egy másik fóliadarabbal, lazán, nem tapadósan leborítjuk a sajtkorongunkat és az előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Ezután levesszük róla a fóliatetőt és még 2-3 percig sütjük.

Pirítóssal, ropogós friss zsemlével, kiflivel mártogathatjuk ki az ízes, fűszeres, olvadt sajtkrémet miután a tetejét picit megvágtuk, hogy hozzá tudjunk férni.Isteni finom!

A túrós tészta titka

Bevallom, a cím bizony nem kicsit hatásvadász. Arról van ugyanis csupán szó, hogy hosszas túrós tészta-kudarcélmény után, sikerült rátalálnom arra a "titokra", amitől nekem túrós tészta, a túrós tészta. Persze nincs mögötte semmi titkos hozzávaló vagy tudomány. Ráadásul eddig is gyakran készítettem túrós tésztát, mert az Uram nagyon szereti. Mint oly sok más családban nálunk is vannak nézetkülönbségek a téren, hogy édesen-e vagy sósan-e? Ő sósan, én édesen. Mindkettőnk számára elképzelhetetlen a másik variációja. Én- a menzán szocializálódva, bizony el sem tudom képzelni- csak tejföllel és cukorral. Mégis mindig hiányzott az a plusz íz, ami a menzai túrós tésztát jellemezte. Evvel nem vagyok egyedül, számtalan eszmefuttatást olvastam már erről a témáról, hogy mennyire bele tudja magát égetni az emberek agyába a menzai ízvilág. Én például a menzai borsófőzelékkel jártam így, meg a tejbegrízzel, teával, tokánnyal és még sorolhatnám. Gyerekkoromban az őrületbe kergettem anyukámat azzal, hogy hiába csinált otthon borsófőzeléket, egyszerűen nem ettem meg, mert nem OLYAN volt. Egyszer aztán elrontotta, túl sűrű, túl lisztes lett, no akkor kiáltottam fel örömmel, hogy ez olyan, mint a menzán! A tejbegríznek állítólag a tej vizezése a titka, a többiről sajnos nincsenek információim. Egyetlen egy dolog van, amit sokan emlegetnek, mint menzás ételt és nálunk ilyen sose volt, a piskótakocka-csokiöntettel. Ez kimaradt, pedig ismerve a menza-vonzalmamat, biztosan bejönne nekem.

Túrós tészta- menzaízzel

Kifőzzük a tésztát. Én fodros nagykockát szoktam, de ki milyennel szereti.

Füstölt szalonnát apró kockákra vágunk és egy nagyobb serpenyőben megsütjük szép pirosra, jó ropogósra. Ha kész, megnézzük, hogy mennyi zsír sült ki, ha túl sok, kicsit leönthetünk belőle.

A megfőtt tésztát, átforgatjuk ezen az ízletes, finom zsíradékon.

A túrónkat (25 dkg) kb. 2 evőkanál tejföllel kikeverjük. Nem kell túl simára, csak hogy elvegyüljenek, az a jó, ha a túródarabok nagyobb göbökben is megmaradnak.

Ezután a tésztánkra ráborítjuk a túrós masszát és jó alaposan, hogy mindenhol befedje, beleforgatjuk.

Ezután mindenki ízlése szerint fogyaszthatja, sóval és szalonnakockákkal, vagy tejföllel és cukorral.

Raffaello másképpen

Már nem is magyarázkodom a szünet miatt, rámszakadt az élet az elmúlt hetekben, de már kezdenek elvonási tüneteim lenni, úgyhogy az akut bloghiányt enyhítendő, egy kis pótlás következzen.

Ezt a (számomra) újfajta Raffaello receptet már régebben kinéztem magamnak Mindennapi Manna blogjában, még az archívumomba is lementettem, hogy el ne felejtkezzek róla. A múlt héten azután kaptam tejport és némi levegőhöz is jutottam, a ház ura pedig süteményt kívánt. Jó ötletnek tűnt egy gyorsan összedobható édesség. És valóban, az is volt. A kis golyóbisok nagyon finomak és a megszólalásig hasonlít az ízük az eredetire, szerintem sokkal de sokkal jobban, mint az általam ismert másik (szirupos-sok margarinos-sok tejporos) változatnak. Hogy most ezt a nápolyi teszi vagy nem, nem tudom. Lényegtelen is, az a fontos, hogy finom és kész.
Én most nem tettem a közepébe semmit, mert nem volt otthon mandulám, de legközelebb nem hagyom ki, így valóban, teljesen autentikus lesz a végeredmény.

Raffaello (Mindennapi Manna receptje)

8 evőkanál tejpor ( ez 1 csomagnak felel meg, azt hiszem 9 dkg)
7 evőkanál porcukor
20 dkg vaníliás ostya (nápolyi)
20 dkg vaj
10 dkg kókuszreszelék

Összekevertem a tejport, a vajat, a cukrot és a lereszelt ostyát. Golyókat formáztam és megforgattam a kókuszban. (Ha időközben nagyon megpuhulna a vaj, mielőtt formáznánk, tegyük be a hűtőbe egy kis időre.)

Lekváros papucs leveles tésztából

Nem is recept az, ami most következik, inkább csak egy ötlet arra, hogy, hogyan tudunk jóformán a semmiből, gyorsan, ízletes süteményt készíteni. Akár váratlanul bejelentkező vendégeknek, akár magunknak, ha ránktör az édességehetnék.

Egy adag leveles tészta szükséges csupán hozzá és jó sűrű, savanykás lekvár. Nálunk ehhez is a meggy jött be, de ez ízlés kérdése.

Szóval kinyújtjuk a tésztánkat, ha Tante Fannysat vesszünk, még ezzel sem kell bajlódnunk, azután felszabdaljuk őket négyzetekre ( lehet több méret, de egy adagnál egyfajta méretűeket rakjunk be sülni, hogy egyszerre készüljenek el), a közepére lekvárt halmozunk és a két szembenlévő csücskét összefogjuk.

Előmelegített sütőben addig sütjük őket, amíg a talpuk szép aranybarna lesz. Leporcukrozzuk őket és készen is vagyunk.

Alig kihűlve, langyosan a legfinomabbak, de még másnapra is bűnre csábítóan ízletesek maradnak.

Ui: a képért ismételten elnézést kérek, sosem voltam egy nagy ételfotós, de mostanában még magamat is sikerül rendre alulmúlnom.

Lekváros aprósütik

Néha milyen véletleneken múlik egy új recept felfedezése... Még múlt hétvégén, egyik este, nem voltam álmos, olvasni nem volt kedvem, a tévében csak válogatott kínzásokkal teli filmek mentek, a tvpaprikán egy ezerszer látott Bede Robi ismétlést adtak, az Uram pedig a Bibliáját olvasta mellettem (Mezőgazdasági Technika). Addig-addig vergődtem, hogy eszembe jutott, hogy van egy csomó felvett, de meg nem nézett főzős műsorom: zömében Stahl és Nigella. Nosza, be is kapcsoltam. Stahl sok egyéb más mellett készített egy tök egyszerűen látszó lekváros aprósütit, ahogy ő mondta: "semmi különös, mégis mindig az utolsó darabig elfogy". Megtetszett, másnap neki is duráltam magam, hogy elkészítsem. Emlékeztem, hogy a gyors sütis könyvében is benne van ez a recept. Így is van, arra azonban,hogy nem ugyanaz a kettő már csak a végén jöttem rá. ( a videón együtt sütötte a lekvárral, a könyvben pedig egy utólag töltött változat van) Én összegyúrtam a két receptet és a végeredmény isteni lett. Omlós, könnyű, eteti magát. Ráadásul alig kell hozzá valami, igazi minimálédesség és minden hozzávalója olyan, hogy nagy eséllyel megtalálható a konyhánkban még a fizetés előtti utolsó napon is.
Íme az összegyúrt, kissé módosított recept. Én egy kicsit savanykás meggylekvárral készítettem, frenetikus sikert aratva.

Lekváros aprósütik (Stahl Judit receptjei alapján)

Tészta:

12,5 dkg puha vaj
5 dkg porcukor
1 vaníliarúd (helyette én vaníliaaromát használtam)
15 dkg finomliszt
1 csipet só
A töltéséhez lekvár-legjobb egy kicsit savanykásabb és sűrűbb fajta.

Elkészítés:
A puha vajat robotgéppel összehabosítjuk a porcukorral és hozzáadjuk a vaníliaaromát (vagy a kis fekete pöttyöket)
Ezután a lisztet összekeverjük a sóval és a robotgépet lassú fokozatra állítva fokozatosan belevegyítjük a lisztet a cukrot- vaníliás vajba. Nem fog teljesen összeállni, de kézzel egy-két mozdulattal egy puha tésztát kapunk.
A tésztából 2-3 cm átmérőjű golyókat formálunk és tepsire helyezzük őket, egymástól kb. 4-4 cm távolságra.
Fakanállal vagy az ujjunkkal mindegyiknek a közepébe fúrunk egy lyukat, amibe tesszünk egy adag lekvárt. (nem spóroljunk nagyon vele, de ne is legyen túl sok, mert akkor szétfolyik és megég)
Az előmelegített sütőben 10-15 perc alatt, közepes fokozaton megsütjük őket. Ne süssük őket nagyon meg, mert akkor elvesztik az omlósságukat és inkább ropogósak lesznek. Bár..... ki, hogyan szereti.

Ekkora adagból kb. 20 db süti lesz, ami pillanatok alatt fogy el. Az a típusú édesség, ami hamarabb eltűnik a tányérról, mint ahogy kiveszed a következő adagot.
A tésztát lehet variálni dióval, mogyoróval, mandulával, kakaóval stb.-ilyenkor a hozzáadott mennyiséget, a lisztből le kell vonni.

Túrós kosárkák- V.K.F.!-XVIII. forduló-különleges túrósok

Ez a második alkalom, hogy beszállok a V.K.F.! körforgásába. A piknikes fordulóban debütáltam, a salátásat kihagytam (nem vagyok jó benne, a standard majonézeseken és az alapokon kívül másfelé nem igazán tekintgetek és igazság szerint hidegen hagyott a téma), azután jött Ízbolygó és a túró. Egyből felcsillant a szemem és a képzeletemben számtalan különböző recept merült fel. Azután ahogy az lenni szokott, elsodortak az események és csak néha-néha halványan sejlett fel, valahonnan a tudatom mélyéről, hogy ketyeg az óra, nemsokára lejár a határidő. Szigorúan véve, ez az első igazi V.K.F.-es pályamű, a piknikes résznél ugyanis először készült el az étel és utána döntöttem úgy, hogy elküldöm a felhívásra. Itt azonban pont fordítva volt, direkt erre az alkalomra álltam neki a sütésnek. Mirelle-lel ellentétben engem pont az édes túrósok hoznak igazán, sőt kizárólagosan lázba, így az nem is volt kérdés, hogy valamilyen édesség fog készülni. Az összegzés után pedig azt is láttam, hogy bizony jó néhány dolgot ki is zárhatok, mert már elkészítettem és publikáltam őket. Némi receptböngészés után, viszonylag hamar döntöttem emellett a sütemény mellett. Régen ki akartam már próbálni és az is sokat nyomott a latban, hogy ismét bevethettem a minimuffin sütőmet.

Ennyi bevezető után, íme a recept. ( az ihletés a recept kiötlőjénél nyilvánvalóan az a széles körben ismert diós kosárka volt, ami omlós tésztából, lekvárból és egy diós tojáshabból áll)

A ízéről csak annyit, hogy 4 db árválkodik a tányéron, mert szinte eteti magát, finom, könnyű, omlós.

Túrós kosárkák

Tészta:

25 dkg liszt
12,5 dkg margarink
10 dkg porcukor
csip. szódabikarbóna
1 tk. sütőpor
1 tojás
Ez a tészta, ezt is hagytam hűtőben pihenni kb. egy órán át. Jó vékonyra nyújtuttam (kb 1-1,5 mm, mert megdagad a tészta), kiszúrtam és kibéleltem vele a mini-muffin sütőformám mélyedéseit. Kevés baracklekvárt tettem az aljukba, és rá a túrótölteléket.

Update: én nem nyújtogattam, mert egy viszonylag puha tésztát kaptam, persze lehetett volna liszttel javítani rajta, dehát nem a nyújtás szeretetéről vagyok híres, úgyhogy kis golyókat gyártottam, a kezemet kicsit beliszteztem és úgy nyomkodtam, béleltem ki a minimuffin formát. Tökéletes lett. Ezután jött a lekvár és a túrótöltelék.


Túrótöltelék:

25 dkg túró
2-3 ek. tejföl
2 tojássárgája
cukor ízlés szerint
reszelt citromhéj
2 tojásfehérjéből némi cukorral vert kemény hab

Update: a cukor mennyisége ízlés kérdése és, hogy milyen lekvárt használunk, mennyire savanyú? Amit én használtam az egy jó kis házi savanykás baracklekvár volt, így én összesen (a túróhoz és a tojásfehérjéhez összesen kb. 8 dkg-ot használtam)


Végül előmelegített sütőben, 175 fokon 20 perc alatt megsütöttem.

Ha nincs minimuffin formánk, használjuk bátran a fém kosárkaformánkat vagy a hagyományos muffinsütőt. Természetesen akkor nagyobb sütiket kapunk, de ugyanolyan finomakat.

Adagolástól függően kb. 40 db sütit kapunk ebből az adagból.

Életjel

Sziasztok!Elnézést a hosszas hallgatásért. Múlt héten nyaralni voltunk Balatonlellén. Fürödtünk, pihentünk, járkáltunk, hattyút etettünk, horgásztunk, ültünk a parton naplementekor. Szóval, jó volt. Ma pedig már mindketten megkezdtük a visszatérést a munka világába. Az Uram már Kisújszálláson szemlézett, én pedig megkezdtem az elsős tanítónénivel a családlátogatások mindig emlékezetes sorát. Lassanként majd visszatérek a gasztroblog-vérkeringésbe is. Készülök- egyelőre csak fejben- a túrós V.K.F.-re . Remélem a gyakorlati megvalósításra is lesz elég időm.

Uborkaszezon, túró, szeder és V.K.F.

Nálam még mindig dúl az uborkaszezon, szinte alig megyek a konyha közelébe. No, a hétvégén azonban az Uram nyomatékos kérésére nekiálltam sütni. De valahogy nem jött az ötlet, hogy mit is kéne készíteni. Valahogy úgy van ez nálam mostanság, hogy ha van kedvem, ötletem, akkor nincs időm vagy hozzávalóm. Ha meg van időm és hozzávalóm, akkor nincs se kedvem, se ötletem. Miközben az isteni szikrát várva barangoltam a blogok között, Ízbolygó oldalán újfent elolvastam a XVIII. V.K.F. túrós kiírását és innen már csak egy lépés volt, hogy kitaláljam: bizony én sült túrótortát fogok csinálni. Egy időben rengeteget gyártottam belőle, szinte nem volt hétvége, hogy ne készítettem volna el. Azután jöttek újabb kedvencek és valahogy feledésbe merült. Nosza, rögtön szalajtottam is az udvari beszerzőmet túróért és ribizliért. No, az utóbbi az nem volt, csak feketeszeder, úgyhogy most kivételesen azzal készült. Nem ártott neki, finom volt így is.
Az eredeti receptet megtalálod itt.
És ha már így benne vagyok a túrózásban, gondoltam kigyűjtöm az elmúlt 1 év túrós receptjeit. Egy kis V.K.F. előtti összefoglaló magamnak, hogy mivel NE nevezzek és hátha valaki-valahol éppen most keresgél, hogy mit is süssön és ezzel ötletet adok neki.
Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem Ízbolygónak ezt a tuti témát, nekem nagyon bejön. Remélhetőleg a kiírt időpontig az uborkaszezonom is lemúlik rólam. (Vagy minimum átalakul túrószezonná)
Szóval íme az elmúlt egy év túrós receptjei tőlem:
- túrós Charlotte torta
- túrós pogácsa
- túrós-tejszínes-kekszes sütemény
- őzgerinces túrós
- túrós-szőlős rétes
- túrós palacsinta sütve
- túró dönci azaz túró kocka
- üdítős sütemény
- túrós-gyümölcsös bögrés süti
- túrós fornetti házilag
- túrós kocka
- túrós kiflik
- túrós kókuszgolyók
- barackos-túrós rétes
- túrós-ribizlis pohárkrém
- túrós pite
Hát, azt hiszem a lista önmagáért beszél, semmi szükség ezekután arra, hogy azt bizonygassam, mennyire is szeretjük mi a túrós édességeket. Úgyhogy, mostantól ötletelés indul: 3,2,1- túrós V.K.F.

Díjátadás némi morfondírozással

Mostanában nagy divatja van a blogszférában a különböző díjaknak. Volt már Yum-yum és Kreatív blogger láz is. Most egy újabb díjat indítottak útjára és érkezett meg hozzám Anyamama a Mamihami c. blog szerzőjének jóvoltából. Ezúton is- mégegyszer- nagyon, nagyon köszönöm neki, hogy rám gondolt. Jólesett.
Bevallom, elgondolkodtam rajta, hogy vajon nem-e fog már elértéktelenedni mindez a blogolók szemében? Nem-e legyintenek rá, hogy: Ó, már megint egy díj! Vajon tudja-e értékelni és a maga helyén kezelni mindenki ezeket a figyelmességeket? Érdeklődve figyelem már egy ideje a különböző díjak sorsát, útját. Nem untat, hogy 45-jére kell végigolvasnom a szabályokat és köszöneteket. Azt hiszem ennek az lehet az oka, hogy erőteljesen felülkerekedett bennem a szociálpedagógusi és a pedagógusi vér és elkezdtem analizáló szemmel figyelni a fejleményeket. Érdekes követni, hogy ki-kit választ, ki-kit tart érdemesnek egy-egy díjra és mindezt hogyan indokolja. Mert indoklás azért kell, bevallom kiráz a hideg attól, ha valaki csak belinkel pár nevet és ennyi. Akkor inkább ne csinált volna semmit.Mint ahogy azt is furinak (enyhén szólva) tartom, hogy valaki valakit megjelöl, jelez neki a blogján és még csak egy köszönömöt sem jelez vissza az illető, hogy igen, vettem, hogy értékeled, amit csinálok, köszi. Az már már dolog, hogy esetleg nincs kedve továbbvinni a láncot, de ha már játszunk, tegyük azt rendesen, korrektül. És ha mindez így történik, igenis jó dolog lehet ez a díjazósdi. Egyetértek Anyamamával és Tinával is abban, hogy jópofa, aranyos találmány, ami kiválóan alkalmas arra, hogy kifejezzük vele a másik iránti elismerésünket, szimpátinkat. Idézném Tinát, remélem nem haragszik meg érte, de minden szavával tökéletesen egyetértek:
" Mostanában divatja van ennek, de én egyáltalán nem bánom. Egyszerűen jó egymást méltatni, elismerni, meglepetést okozni és persze nagyon jó érzés, ha más értékel bennünket. "Pozitív energiacsere", jó érzések adása és elfogadása, ami mindig mindenkire ráfér és igazán nem kerül semmibe...;-) Soha rosszabb "divatot"!:-)))"
Ennek szellemében tehét most jöjjön a díjátadás. Anyamama " renitens" viselkedését átvéve, most én is csak egyetlen embernek fogom átnyújtani ezt a díjat, meghagyva így az adás örömét, minél többeknek.
Akinek pedig virtuálisan átnyújtom az Mesi. Több okból is. Az egyik, hogy Anyamama az indoklásában említi a scrapbookot, így úgy gondoltam, hogy olyan valakinek adományozom, aki ezen a területen jártas.
Nem ismerek túl sok scrapbookos blogot, a kedvenceim pedig, ahogy már írtam Tina és Mesi. Tináról a múltkori díjátadásnál már megemlékeztem, de Mesi akkor csak a +1-es versenyző volt, mert akkor, azt a díjat már megkapta. (remélem ezt még nem)
Szóval, hogy miért is Mesi? Természetesen az alap, hogy azért, mert nagyon tetszenek a munkái. Hagyományos technikával dolgozik ami nekem a szívem csücske, valahogy a digitális technika sokkal kevésbé fogott meg. Szeretem, hogy minden kis " vacakban" meglátja a későbbi alapanyagot, szeretem azt a képi világot, amit felépít a munkáiban, szeretem, hogy olyan klasszul, részletesen, érthetően! írja le az elkészítés folyamatás, hogy kedvem támad rögtön nekem is készíteni valamit. És, ami még nagyon fontos, hogy SZÍVVEL írja a blogot, benne van Ő maga teljes egészében. (meg persze Gáborja és MIZO) Mikor olvasom az írásait, szinte folyamatosan mosolyognom kell és ez nagyon jó. Ráadásul nemrégiben meghirdetett egy képeslapkészítő pályázatot is. Szóval kreatív, lelkes, csupaszív lány. Ezért úgy gondolom, hogy méltán megérdemli ezt a díjat, amit sok szeretettel nyújtok át Neki, azzal kis megjegyzéssel, hogy érzékelhető az elmúlt pár bejegyzéséből, hogy egy kicsit most felborult körülötte a világ ezért tiszta szívből kívánom, hogy minél hamarabb álljon vissza minden a rendes kerékvágásba és úgy alakuljanak a dolgai, ahogy Ő-ŐK azt szeretnék.

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 6. rész

A képet innen vettem kölcsön.

Újra tele a könyvjelzőm, jöjjenek ismét a virtuális gyűjteményem újabb darabjai.

1. Ez a focciaca és grissini dolog egyre jobban izgatja a fantáziámat- több recept egy helyen Bombadil Tománál

2.Hogyan készítsünk csokidobozkát?- tv3 útmutatása mellett

3. Grízes-réteslapos süti Ízbolygótól

4. Gyümölcstorta- nem piskóta alappal- szintén Ízbolygótól

5. Gyors desszertpohár Latsiától

6. Zebratorta málnával- szintén Latsia munkája

7. phzs epertortája

8. Különleges paprikás krumpli borsóval és petrezselyemmel Cukroskata blogjáról

9. Max húsos-borsós rakott tésztája már így látatlanban is nyerő

10. Ezt a receptet a Macikonyhából a lufival készíthető csokikehely miatt mentettem le

11. Ínycsiklandó málnatorta vnjudit boszorkánykonyhájából

12. Gránátalma csirkesalátája- Hú, ezt most is nagyon megenném!

13. Sütiszörny szilvalekváros morzsasütije nagyon elöl van a kipróbálandók listáján

14. Házi csokis-vaníliás karika- ez nem blogból való, hanem a Ráma sütis oldaláról

15. Mamma marskaramellás sült banánja sütős és grill változatban is finom lehet

16. Mindennapi Manna paradicsomos sült fetája ingerlően gusztusos

17. Gyros fűszeres csirkecomb és fetával töltött paprika- Horasz konyhájából

18. A Mindennapi Manna által beírt újfajta Raffaello receptet mindenképpen ki kell próbálnom, mihelyst kapok valahol tejport.

19. Citromfűszörp Gigi konyhájából

20. Krumplisünik a tepsiben- Ottistól

21. Felhasználóbarát citromfagyi Zsuzsitól

22. Citromkrémtorta Nosalty-tól

23. Gabriella sárgabarackos pitéje

24.Pákosztos macska alias Millie Snickers szelete

25.Mirelle sárgabarackos gombóca

26. Barackos-túrós batyu Konyhatündértől

27. Mamihami oldalán találtam rá a Nigella által ihletett instant palacsintapor elkészítésére- még gasztroajándéknak sem utolsó

28. Amerikanizált rakott krumpli Endivia blogjáról

29. Crostini variációk Mammától

30. Csoki és gesztenyemousse torta Mennyei Manna oldaláról

31. Orosz hússaláta kicsit másképp Gabriella konyhájából

Szuperanyu sós sütije

Ígértem, hogy beírom, az ígéret pedig mint tudjuk, szép szó... Íme:

Szuperanyu sós sütije

Hv.:

1 kg liszt, fél kg margarin, 15 evőkanál sűrű tejföl, 1 tojás, 5 teáskanál só (aki sósabban szereti, igény szerint elbírt többet is, kóstolgatni kell, mert van olyan só ami jobban sóz, inkább apránként rakjuk bele), 40-45 dkg sajt

Ez egy teljes nagy adag-én feleztem, abból is lett bőven, a tojást a fél adagba is beleraktam, annyival kevesebb tejföl kellett hozzá.

Elkészítés:

Egy keverőtálba belerakjuk a lisztet ( alapból finomliszt, de lehet másfajta is, de állítólag akkor nem lesz olyan szép pufi, ezért ilyen esetben rakjunk hozzá egy-két teáskanál szódabikarbónát.
Tegyük bele a sót és keverjük össze.
Fogjuk a hideg(!) margarint és beladaraboljuk a sós lisztbe, majd összemorzsoljuk vele, gyors mozdulatokkal. Nem szabad vele sokáig vacakolni, mert "elég" a kezünk alatt és később majd nem lesz omlós.
Ezután jön a 15 evőkanál tejföl. Ha kevésbé sűrű, lehet hogy kevesebb kell belőle és hamarabb összeáll. Lényeg, hogy rugalmas tésztát kapjunk.
Most berakjuk a hűtőbe 1-2 órára pihenni.
Amikor letelt az idő, elővesszük a tésztát, közben a sütőnket előmelegítjük 200 fokra.
A tésztát lisztezett deszkára rakjuk és kinyújtjuk, majd háromba hajtjuk és hagyjuk 5 percig így pihenni.
Azután újra kinyújtjuk és újra háromba hajtjuk és újabb 5 perc pihenés. Ettől lesz állítólag finom, könnyű, ha kisült. Ha sok sajtunk van, rakhatunk a hajtogatáshoz a rétegek közé is, nagyon finom lesz tőle. Most még megkóstolhatjuk a tésztát és ha úgy gondoljuk elkelne egy kis só még, akkor a tetejére nyugodtan szórhatunk.
Ezután (utoljára) újra kinyújtjuk kb. 1 cm-es vastagságúra. Tojással lekenjük és megszórjuk jó vastagon sajttal. (lehet még ízlés szerint különböző magokat is szórni a tetejére tökmag(ezt kicsit szúrjuk bele a tésztába), napraforgómag, szezámmag, köménymag, lenmag..... ki mit szeret.
Végül feldaraboljuk: derelyevágóval vagy késsel, csíkokra, négyzetekre vagy azt kettévágva átlósag, háromszögekre.
Tepsire rakjuk őket(nem kell túl nagy helyet hagyni közöttük, mert fölfele puffulnak inkább)
Szép pirosra sütjük őket.
Állítólag (nálunk még nem volt rá mód, hogy kipróbáljam) 2-3 hétig is eláll. Zárható fémdobozban, amit alufóliával kibélelünk.
Nagyon finom, eteti magát. Nálunk rekordsebességgel tűnt el a tányérról, alig bírtam pár darabot megmenteni a fényképezéshez.

Rizses lecsó

A nyári uborkaszezon kellős közepén vagyunk, és ez bizony a blogomon is érezteti a hatását. Az elmúlt hetekben volt szülinapi összefoglaló, könyvajánló, 2 díjátadó, üveggolyó, receptek viszont csak elvétve. Úgyhogy épp itt az ideje, hogy belecsapjunk a lecsóba. Igaziból és átvitt értelemben is.
Az itt következő rizses lecsó recept nyilván nem új sokaknak. Nekem az volt, amikor egy újságban rátaláltam (azt hiszem Kiskegyed volt) és akkor miért ne lehetne az másoknak is?
Hagyományos formájában nem kedvelem a lecsót, így azonban nagyon is. Kiadós, laktatós főétel, minimális energiabefektetéssel. A nyár közepén kell ennél több?

Megjegyzés: próbáltam már télen bolti lecsóból reprodukálni. Hát mit mondjak, úgy épp csak megüti az ehető mércét. Szezonban azonban friss paprikából, paradicsomból, puha kenyérrel...hmmm

Rizses lecsó

Hv: 15 dkg szárazkolbász, 2 nagy vöröshagyma, 8 zöldpaprika, 4 paradicsom, 4 ek olaj, 1 kk fűszerpaprika, 10 dkg rizs, só, bors

(ezek az újságban lévő arányok, én ettől el szoktam térni, kevesebb paprika, több paradicsom, 1 fej hagyma- mindenki igazítsa a saját lecsóízlésükhöz)

Elkészítés:

• 
  Előkészítünk minden alapanyagot: a kolbásznak lehúzzuk a héját és felkarikázzuk, a megmosott paprikát kicsumázzuk, felkarikázzuk, a hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk, a paradicsomot megmossuk, kicsumázzuk, feldaraboljuk(aki nem szereti a héját, az rakja forró vízbe és utána húzza le)


• 
  A felforrosított olajban a hagymát üvegesre fonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a kolbászt és 1-2 percig együtt pirítjuk.


• 
  Beletesszük a zöldpaprikát, paradicsomot, sót, borsot.(sóval csínyján bánjunk, mert a kolbászban is van bőven!)


• 
  Ezután hozzáadjuk a fűszerpaprikát és a rizst.
  Az egészet összekeverjük és annyi vízzel felöntjük, hogy éppen ellepje.


• 
  Lefedve kb. 20 percig főzzük, amíg a rizs megpuhul, de a lecsó még kicsit leveses marad.


• 
  Puha, friss kenyérrel tálaljuk.

Kreatív blogger díj

Egy elég vontatott, borús, kellemetlenkedő hét van eddig mögöttem. Semmi extra, "csak" sok kisebb-nagyobb bosszúság és néhány energiavámpír típusú emberke. Ráadásul ma délután az Uram úgy jött haza munkából, hogy már rosszul volt. Névnapot tartottak a cégnél és többek között házi kolbász is volt, ami- állítólag- nem volt finom és nem is esett neki jól. (ennek ellenére evett belőle- csak logikát ne keressünk a férfiak cselekedeteiben!) Szóval behanyatlott az ágyba, én pedig azóta lázat mérek és csillapítok, citromot karikázok, teát főzök, háztartási kekszért rohangálok. De már gépszerelési történeteket mesél, úgyhogy határozottan állíthatom, hogy jobban van.

Szóval ilyen körülmények között ért Snöcy üzenete, hogy a rendelkezésére álló Kreatív blogger díjak közül az egyiket Nekem szánta. Nagyon örültem neki, pláne, hogy az indoklásában a számomra oly kedves, anyák napi, üveges sütiporjaimra hivatkozott. Szóval köszönöm Neki mégegyszer, hogy méltónak talált erre a díjra.

Természetesen, ahogy ez már az ilyen díjaknál lenni szokott, kötelességei is vannak a díjazottnak. Íme:

A szabályok szerint:
- kiteszem a logót a blogomba
- belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

Az én díjazottjaim:
Tina- akik ismerősek az nlc-s blogok között, azok emlékezhetnek rá. Ő írta ( és írja még most is, csak más blogfelületen) az Andris kuckója című blogot. Már akkor is élvezettel olvastam a bejegyzéseit, mert nagyon olvasmányosan, érdekfeszítően ír a mindennapjaikról. Azután rátaláltam a scrapper blogjára és nagyon megtetszettek a munkái. Igényesek, fantáziadúsak, gyönyörű idézetekkel, versekkel körítettek és ami a legislegfontosabb TELIS-TELI vannak szívvel, érzelemmel, szeretettel. Minden oldaláról süt a kisfia, anyukája, férje, barátai iránt érzett szeretete és szerelme és az életöröm. Ezért azután neki mindenképpen jár a Kreatív blogger díj. (habár nemrég kapott egy nagyon hasonlót, azért remélem ezt is örömmel fogja fogadni)

Az egyik kedvenc oldalam tőle ez, de ha van egy kis ráérő időtök böngészétek végig a oldalait. Higgyétek el, érdemes.

A második, akinek szánom ezt a díjat és aki rögtön eszembe ötlött az szintén egy scrap blog írója: Mesi, a Széplélek nevű napló írója. A munkái kreatívak, egyediek, könnyen felismerhetőek rajta a Mesis stílusjegyek. Hagyományos változatát űzi a scrapnek és véleményem szerint nagyon-nagyon jól. Emellett- számomra- irigylésre méltó írói vénával van megáldva. Nála is csak azt tudom javasolni, hogy kezdjétek el olvasni a blogját az elejétől, nem fogjátok tudni abbahagyni. Sem az olvasást, sem a mosolygást. (most látom, hogy ő már megkapta ezt a díjat, de mindegy akkor ő lesz a + 1, már nem vonom vissza, legalább még többen megismeritek az oldalát, a munkáit.)
Következzen egy gasztroblog-író: Cecile. Mióta elkezdett blogolni, még az nlc-n azóta figyelem a bejegyzéseit. Nagyon örülök neki, hogy mostmár egyre gyakrabban jelentkezik, irtó jó receptjei vannak, kár lenne, ha mi lemaradnánk róla. És, hogy miért a Kreatív blogger díj: nézzétek meg a gyönyörű tortáit. Nekem bizony leesett az állam amikor megláttam őket, mintha egy profi keze munkája lenne. Úgyhogy Cecile, hajrá, így tovább! Kérünk még minél több ilyen klassz receptet.

Nem maradhat ki a díjazottjaim közül az egyik nagy kedvencem Fűszeres Eszter. Nos, ha valaki, akkor ő Kreatív blogger a javából. Imádom az írásait, a videóit pedig még annál is jobban. Úgyhogy újra csak azt tudom mondani, hogy még-még-még!

Bíborlili szintén méltó a Kreatív blog díjra, mégpedig a kivételesen egyedi, hangulatos, szórakoztató olykor könnyfakasztó írásaival. Fantasztikus egy csaj, (remélem megbocsátja nekem, hogy lecsajoztam). Aki nem ismeri, annak szintén azt tanácsolom álljon neki és olvassa el elejétől a végéig. (ő- hála az nlc áldásos tevékenységének- valószínűleg oldalra nem fogja tudni kitenni a logót)

Az utolsó személy akinek virtuálisan küldöm ezt a díjat, az Ildinkó. Nagyon szeretem a blogját, az írásait, a stílusát. Az első olyan blog az övé volt, amit rendszeresen olvastam. Ő egy igazán Kreatív blogger, méltán lesz övé ez a díj. Amellett, hogy csak úgy horgol egy babatakarót, szaloncukrot készít, lekvárt főz,és ha valaki, akkor ő aztán igazán kreatívan süt-főz. Nem kottából, hanem sokszor improvizálva, áthangolva készíti el az ételeket. Emellett pedig a fotói is nagyon szépek. Remélem már kicsit jobb kedve van és hamarosan folytatja a blogírát, mert biztos vagyok benne, hogy sokan várjuk őt vissza.

Szóval ők 5-en + Mesi, aki a bónusz, mert ő már megkapta az én jelöltjeim. Elnézést, ha túl hosszúra sikeredett, de szerettem volna megindokolni, hogy kit miért tartok méltónak a Kreatív blogger díjra.

Könyvajánló: Farsang Erika: Chili és csokoládé

Nem igazán júliushoz illő az időjárás. Esik, fúj a szél és bizony elkel a zokni..... Én mégsem bánom ezt olyan nagyon. Jólesik a kánikula után egy kis erőgyűjtés, begubózás. Pont ezért szeretem az őszt is. Még nincs túl hideg, már nincs túl meleg. Ez való nekem. Ilyenkor lehet csak igazán jól bevackolódva nézni a Szex és New York, Szívek szállodája és Jóbarátok összest. És olvasni egy kényelmes fotelba kuporodva és néha ki-kipillantva az ablakon megállapítani, milyen jó dolgunk is van.

Írtam már ezeken az oldalakon Farsang Erika könyveiről és végre, a Szuperanyu, valamint a Szuperanyu újra száguld után itt a harmadik kötet is: a Chili és csokoládé.

A tematika, a téma mit sem változott: a rövid írások a vele és családjával történő dolgokról szólnak, de olyan élvezetes, olvasmányos stílusban, amitől ez a beszédregénynek titulált mű, egyszerűen letehetetlenné válik.

Másfél nap alatt olvastam ki, de csak azért mert tartalékoltam, hogy tovább tartson, mert különben képes lettem volna együltő helyemben átrágni magam mind a 223 oldalon.

A történetek, lendületesek, magukkal ragadóak. Márpedig aki valaha is próbált megfogalmazni egy történetet, az tudja, hogy bizony ez a legnehezebb, úgy megírni egy sztorit, hogy az ne legyen erőltetett, hanem pont ellenkezőleg könnyed, olvasmányos, lebilincselő. Farsang Erikának ez eddig háromból háromszor sikerült.

Ui1: ha végetérnek a borús napok, ennek a könyvnek bátran szorítsatok helyet a nyaralós csomagban is. Garantált kikapcsolódást jelent.

Ui2: a könyv címe és borítója szerintem gyönyörű és találó, a legjobb az eddigi 3 közül

Ui3: a következő bejegyzésemben megosztom veletek Szuperanyu szuper sós süti receptjét.

Citromtorta

Az angol életstílusból a hozzám legközelebb álló momentum az ötórai teázás. Még csak átfutó gondolatként sem fogalmazodott meg bennem a blogírás gondolata, amikor olvastam Rosamunde Pilcher: Otthon című, kétkötetes, világháborúban játszódó regényét.Élvezettel és érdeklődéssel olvastam az újra és újra visszatérő motívumként megjelenő délutáni uzsonnák leírását. Olyan érzékletesen jelenítette meg az apró szendvicsek, teasütemények, torták világát, hogy mindig határozott vágyat éreztem arra olvasás közben, hogy a konyha felé vegyem az irányt.

Ez a citromtorta pedig-érzésem szerint- pontosan illene abba a világba. Könnyed, egyszerű, nincs túlbonyolítva. Az a fajta édesség, amiről nem is tudod igazándiból,hogy mitől működik. Csupa alap élelmiszer: liszt, cukor, tojás egy kis citrom. A végeredmény mégis annyira üdítő és friss, hogy szinte lehetetlenség abbahagyni.

Citromtorta
6 tojásból piskótát sütünk a megszokott módon, annyi eltéréssel, hogy miután a fehérjét felvertük és hozzáadtunk a cukrot és a tojássárgáját valamint fakanállal hozzákevertük a lisztet, belereszeljük a tésztába fél citrom héját. (ha kicsi a citrom mehet bele egy egész citrom héja is)
Ezt a piskótatésztát a kisebb méretű kerek tortaformánkban süssük meg, majd kihűlés után vágjuk ketté.
Közben elkészítjük a krémet: 2 tojásfehérjét ( fagyasztós fehérjéket elő!) kemény habbá verjük és hozzáadjuk a 18 dkg cukrot. Hogy a cukor elolvadjon, gőz felett kevergessük a habot a robotgép egyes fokozatán.
Még mindig a gőz felett kevergetve hozzáadjuk a fél citrom levét, de csak lassan, csepegtetve.
Az így kapott krémet levesszük a tűzről és még melegen belekeverünk 5 dkg vajat vagy margarint.
Megvárjuk amíg a krém kihűl, és megkenjük vele a citromos piskótánkat, úgy, hogy a tetejére és az oldalára is maradjon.
Legvégül megszórjuk csokireszelékkel vagy darált dióval, mogyoróval.

Lekvár kenyérsütőben

A most következő bejegyzés igazándiból nem is recept. Amiért mégis úgy gondoltam, hogy megírom a tapasztalataimat, mert én is nagyon sok helyen keresgéltem ebben a témában, de nem igazán találtam hasznos anyagot. Szóval a lényeg, LEHET kenyérsütőben lekvárt készíteni. (persze ha van ilyen funkciója)

Volt már ezügyben 2 emlékezetes próbálkozásom, eper és narancslekvárt szerettem volna készíteni. Nem árulok zsákbamacskát, nem sikerült. Az eperből készült öntetszerű, híg valamit még megettük palacsintához, de a narancslekvárnak induló valami a kukában kötött ki. Ami már csak azért is volt fájó, mert előtte 1 hétig, naponta kétszer cseréltem a vizet a beáztatott narancskarikákon. Szóval volt vele macera bőven.

A két kudarc elvette a kedvemet egy időre a további próbálkozástól, azután az idén mégis úgy döntöttem, hogy újra megpróbálom. És most sikerült. A "titok" a boltokban kapható lekvárzselésítő szer használata. Én a Quittin márkájút vettem, de szerintem bármelyik megfelel.Attól függően, hogy 2:1 vagy 3:1-ben típusút választunk, 1,5 kg gyümölcshöz 25 vagy 50 dkg cukor kell. Ilyen aránnyal a lekvárok egyáltalán nem lesznek édesek, megmarad a gyümölcs íze.

Az elkészítés nagyon egyszerű: a gyümölcsöket megmossuk, kimagozzuk, ledaráljuk. Hozzákeverjük a zselésítőt, azután a tartályt a gépbe helyezzük és elindítjuk a lekvárfőző programot. (az enyémen ez 1 óra 20 perc) Nem kell megijedni, nem fog rögtön kavarni, először felmelegíti a lekváralapunkat, utána kezdi a kagyvalást. Én 1:00 fennmaradó időnél szoktam belezúdítani a már forró alapba a cukrot. Ezután már csak az üvegmosás van hátra, amikor lejár a program, a tartályt kiemeljük és a lekvárt még forrón az üvegekbe töltjük. Végül szárazdunsztva rakva hűtjük ki.( becsomagolva, ruhák közé téve, hogy minél lassabban hűljön ki)

Még egy megjegyzés így a végére: a használati útmutatóban azt írták, hogy meggy és cseresznye esetén dupla adag zselésítővel számoljunk. Nos én így tettem, de jövőre nem fogok, mert a meggylekvárom finom lett ugyan, de az én ízlésemhez képest kicsit túl masszív.

YUM-YUM Blog Award

miniMálna jutalmazott meg ezzel a yum-yum nevű blog-díjjal. Nagyon örültem neki, egyrész, mert aranyos tőle és jólesett, hogy méltónak talált rá. Másodsorban pedig, hát csak ez az első díjam, úgyhogy bizony bearanyozta a napomat, amikor elolvastam nála a nevem.

Nem bírtam ki és utánanéztem,hogy mi is ez és honnan ered. Nos túl sokat nem tudtam meg, az biztos, hogy a külföldi gasztrobloggerek között dúl a yum-yum láz. Aki megkapja, rögtön ki is teszi a blogjára és sok helyen még az is ott áll alatta, hogy ki tartotta őket méltónak erre a díjra. Én sajnos- a nlc ügyességének köszönhetően- nem bírtam odabiggyeszteni a mineMálna nevét. (sőt jelen pillanatban még az is kérdéses, hogy a képet ki bírom-e rakni, tényleg sokszor nem értem magam, hogy miért ragaszkodom még mindig a nlc-hez, amikor ennél csak jobb blogszolgáltatókat ismerek? no mindegy)

Szóval a díjjal nem csupán az erkölcsi elismerés jár, hanem felelősség is. Tovább kell adnod olyanoknak, akiket méltónak találsz rá. Nos, a kutakodásom közben annyit kiderítettem, hogy a yum-yum szócska valószínűleg a yummy-ból ered, azaz annyit tesz, hogy nyami-nyami. Tehát olyan gasztroblogoknak kell továbbadnom, amelyeket nézegetve ez a kifejezés jut eszembe.

Lássuk csak: mondhatnám, hogy nehéz helyzetben voltam, de ez most nem igaz, szinte azonnal tudtam, hogy én kiknek szeretném virtuálisan átnyújtani a YUM-YUM BLOG AWARD díjat.

Ladies and Gentlemen!

A díjazottjaim a következők:

1. Snöcy

2. Mamihami-Anyamama

valamint végül, de nem utolsósorban

3. Ottis

Mindhárman szerintem fantasztikusan kreatívan sütnek-főznek-blogolnak. Valamint: életszagúak. Hogy mit is értek ezalatt? Nos, az esetek többségében földhözragadt, elérhető alapanyagokból dolgoznak. Nem érzi azt az ember az olvasásuk közben, hogy ok-ok, szép-szép, de soha nem fogom tudni, akarni megcsinálni, hanem azt, hogy hoppá, már megyek is a konyhába és én is megcsinálom. Hát, én ezért jutalmazom őket.

Utószületésnap és majdnem meggyes pite

1 éve és 3 napja született meg az első bejegyzés a Maszatkonyha oldalain - az elhatározás hamarabb megvolt, csak hosszú hetekig nem jöttem rá, hogy miért nem lehet bejegyzést írni, azután némi fáziskéséssel kiderült, hogy csak az Opera tagadja meg ezt a funkciót és akkor elindult.....

1 éve és 3 napja evés előtt fotózás van

1 éve és 3 napja az első dolog, az internetre lépéskor, hogy a gasztrogyűjtő oldalakra kattintva tájékozódom, ki mit sütött-főzőtt-írt

1 éves és 3 napja folyamatosan részese vagyok számomra érdekes, kedves emberek életének. Csodálom Mirelle-nél a Nőket (megunhatatlanul), tátott szájjal olvasom és nézem Fűszeres Eszter zsidó szokásokról szóló történeteit és videóit (még!még!még!), gondolok Ildinkóra, aki éppen Frici cicát siratja, bámulom és irigylem Anyamamát, akit szerintem titokban duracell elem mozgat és még sorolhatnám. Ezekről az emberekről nagy valószínűséggel soha nem hallottam volna, ha nem kezdek blogot írni. Nagy kár lett volna.....

1 év és 3 nap alatt közel 100.000-ren kattintottak rám- KÖSZÖNÖM ( a mérőt csak 7 hónapja raktam fel, úgyhogy átlaggal számoltam),186 bejegyzés született és 270 kommentet kaptam.

1 év és 3 nap: sok idő vagy kevés? minden relatív- nekem- akiből a hobbikhoz való kitartásért felelős gént gyárilag kifelejtették- SOK, nagyon sok.

Nézzük csak: ott volt például a gyöngyfűzés- minden kelléket beszereztem- damil, drót, egységcsomagok, kis gyöngy, nagy gyöngy, könyvek stb. - egy-két darab után abbamaradt a lelkesedés. Valamelyik fiók mélyén még mindig hánykolódik egy szerencsétlen, ház nélküli csiga- mementóként.....

Azután jött a hímzés- anyukám hiába magyarázta, hogy az nem olyan egyszerű dolog, hogy az ember nekifog és tud. Persze nem hittem neki, a kellékek beszerzése után nekiálltam, hogy egy kb. 6 cm-es virágot hímezzek egy piros pólóra. Anyu élénk fejcsóválására ügyet sem vetve gübörcsöltem órákig. Az eredmény? Egy 1 cm-es felismerhetetlen cérnagubanc és a hímzőfonalak fiókba száműzése. Tavaly az unokahúgom elkérte őket és klassz karkötőket font belőle.

Következett az üvegfestés (tudjátok a lehúzhatós fajta)- a koreográfia ugyanaz, kellékek beszerzése, néhány hét tömény festés- azóta pedig csak a beszáradt flakonok árválkodnak egy dobozban.

Ezenkívül volt puffadós festékes, flittervarrós, gyöngyvasalós, origamis és ki tudja milyen korszakom is még?

Szóval már értitek, hogy miért is nagy idő nekem ez az 1 év és 3 nap? Ezekután pedig komoly reményeket fűzzök a további folytatáshoz, hiszen az átlagidőmet már régen túlhaladtam. Lehet, hogy a korral kifejlődik a kitartáshoz szükséges gén?

Azért, hogy recept is legyen: a statisztikám szerint, kitartóan tartja magát a keresett receptek között, első helyen, a meggyes pite, hát íme. Nem teljesen az, mert én a ház, meggyet nem kedvelő szekciója miatt a felét túróval készítettem, de ez opcionális, nyugodtan lehet az egész meggyes.(vagy túrós) A recept Tinától származik-sőt az ötlet a felezésre is.

Meggyes-vagy túrós-vagy almás lepény

Hozzávalók:
40dkg liszt
8dkg zsir
10dkg kristálycukor
1cs sütőpor
1 pohár tejföl
2 egész tojás

A lisztben elmorzsoljuk a zsírt, hozzáadjuk a cukrot és a sütőport, csipetnyi sót,1 egész tojást és a tejföllel alaposan összegyúrjuk. Hideg helyen 20 percig pihentetjük.
Ezután két részre osztjuk. Az egyik felét elnyújtjuk és kizsírozott tepsibe terítjük. Gyengén megszórjuk zsemlemorzsával vagy búzadarával és rárakjuk a tölteléket. A tészta másik felét kinyújtjuk ráterítjük a töltelékre. Megkenjük felvert tojással, villával megszúrjuk, és előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.

Töltelék (almás, meggyes és túrós változathoz):
- Az almát lereszeljük (kb.1kg.) és hozzáadunk 10dkg cukrot, kevés fahéjat és addig pároljuk míg a levét elfővi.
- A meggyet kimagozva a tészta aljára rakjuk, majd megszórjuk fahéjas cukorral.
- 25dkg túrot összekeverünk 10dkg cukorral, 1 egész tojással, egy fél citrom reszelt héjával, mazsolával.

Egy csöpp üveggolyó.....

Citromfű gurította át hozzám az üveggolyókat, amit köszönök neki. Hát, lássuk!

A- anyaság - egyre gyakrabban merül fel és foglalkoztat

B-boldogság - a "kék madarát" kergetjük mindannyian

C- citromfű - szeretem fűszerként és blogként is

CS- csapat- vágyom rá, hogy legyen- magánéletben és munkahelyen is, de még sajnos csak alakulóban van

D-dobókocka - talán, mert a kocka mindig el van vetve?

Dz-bodza - mióta valaki azt mondta, hogy a bodzabokron sok a kullancs, inkább elkerülöm őket

Dzs-Dzseniffer - van a suliban ilyen nevű kislány, de nekünk már fel sem tűnik a Kaszandrák, Debik, Félixek, Rafik, Fernandák, Armandók és Aldók között. És ez NEM vicc!

E- eső- szeretem, de csak akkor, ha nem kell sehova menni, itthon be lehet vackolódni

É- élni és élni hagyni - szeretem a közhelyeket, mindig igazak

F- fénykép- minden családi eseményen fotózok, sokszor már a rokonok idegire menően, de visszanézve mindig hálásak a megörökített pillanatokért

G- gombóc- jöhet bármilyen: szilvás, túrós, fagyi - most éppen a barackosat akarom kipróbálni

Gy- gyerek- velük dolgozom, saját még nincs, minimum háromra "gyúrunk", aztán majd az első után meglátjuk, mit bírunk igaziból

H-hóesés- amikor mindent beborít, még mindig jobbnak, szebbnek látom a világot

I- ima - bárhol, akár kint a szabad ég alatt, saját szavakkal- olyan Anne Shirley módra

Í- írástanulás- foglalkozási ártalom, ismét lesz benne részem, mert újra elsős-másodikos napközis leszek

J- "jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig"- újabb közhely, amit gyakran mormolok magam elé, ha pökhendi emberekkel találkozom. (sajnos túl gyakran)

Ly- lyukas zokni- az Uram sose akarja kidobni, amíg a lábfeje ki nem fér rajta, mondván itthon jó az még

K- Kele- Fekete Istvántól bármikor, bármi- minden művét kötelező olvasmánnyá tenném

L- labdarózsa- gyerekkoromba volt egy ilyen bokrunk, azóta sem láttam, pedig gyönyörű volt és persze Bálint Ágnes klasszikusa

M- madarak- akárhol laktunk eddig sehol nem voltak madarak az udvarunkban, pedig télen bőszen próbáltam etetni őket, mégsem jöttek. Két napja azonban az újonnan ültetett mogyoróbokrunkon rendszeres madárvendégeink vannak. Nagyon örülök! Végre!

N- nevetés- kár, hogy nem lehet receptre felírni, mert sokmindenre gyógyír

Ny- nyaralás- az idén- talán- először lesz kettesben mióta együtt vagyunk, ha minden igaz Balatonlellén- már nagyon várom-várjuk

O- olvasás- nagy szerelem, ha elragad, akár hajnalig is

Ó- óra- van vagy négy elromlott karórám, elemcserére várnak, fogadalmam, hogy szeptemberre megcsináltatom és hordani fogom, a telefont macerás mindig elővenni, hogy hány óra is van

Ö- öregedés- lehet szépen is

Ő-őrizetes- mint a Vukban, klasszikus, kihagyhatatlan

P-palack- gyűjtöm a műanyag palackok kupakját, amióta tudom, hogy betegeken segíthet az értük kapott pénz, nem sok van még, egy reklámszatyornyi, nincs konkrét személy sem, mégis mániákusan rakom el őket, akár még vendégségben is.

Q- Quarellin- most jól jönne egy, mert ettől a frontos időtől fáj a fejem

R- rokonok- akiket nem választhat meg az ember, mégis a vér szava sok esetben működik, magunknak is meglepő módon

S- scrapbook- még csak ismerkedem vele, ajándékba készítettem már kettőt, mindkettővel óriási sikert aratva

Sz- szerelem- még mindig tart 5 év után is, de nagy igazság, hogy a rózsaszín felhők elmúltával a megtartása komoly munka és felelősség

T- türelem- próbálkozom, mégis néha elvesztem

Ty-tyúk- no mi is volt előbb? a tyúk vagy a tojás?

U- Uganda- vonzanak a kalandos, ismeretlen tájak és tisztelem azokat, akik bátran fejest is ugranak az ismeretlenbe, talán majd egyszer, valamikor én is.....

Ú- út- a pokolba vezető is jószándékkal van kikövezve-haj, de sokszor tapasztaltam már

Ü- üvegek- idén először lekvárfőzési mánia tört rám, azóta nagy becsben tartom az előtte kihajígált befőttes üvegeket

Ű- űzött vad- éreztem már magam így, hát mit mondjak, nem jó

V- vizsla- van kettő lökött, kajla belőlük

W- Weöres Sándor-a gyerekversei felülmúlhatatlanok

X- xilofon- sosem tudtam rajta megtanulni játszani, a boci boci tarkát leszámítva

Y- yesterday- nem szeretem a Beatlest, de ami jó, az jó

Z- zene- az kell, dallamos, fülbemászó és lehetőleg magyar

Zs- Zsuzsi- hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze

Hát ennyi, azt hiszem pontosan tükröznek engem ezek a szavak. Továbbgurítanám a labdát Ildinkónak, Csonginak, Anyamamának és Cecile-nek

Kókuszos minimuffinok

Mióta megvettem a szilikonos minimuffin formám, azóta lelkesen használom is. Amit csak lehet "minimuffinosítok". Hiába, az újdonság varázsa..... Úgy látszik azonban, hogy ez a varázs nemcsak rám hatott. Felfedeztem ugyanis, hogy Stahl tavaly őszi adásaiban szinte minden második alkalommal olyan édességet, sütit készített, amihez ilyen formát használt. Biztos ő is akkor tett rá szert.....
Ezek között keresgélve találtam rá erre a receptre. A történet hozzá annyi, hogy állítólag tavalyelőtt karácsonykor a szülei sokat késtek a szentestei családi összejövetelről. Amikor végre befutottak, akkor kiderült, hogy a késés oka az volt, hogy a Judit anyukája meglepetésből nekiállt elkészíteni a lánya kedvenc süteményét, a hólabdát. De mivel ez igencsak macerás (lehet, hogy hamarabb hozzá kellett volna kezdenie????), ezért volt a csúszás. Állítólag ő ekkor határozta el, hogy ki fogja kísérletezni ennek a sütinek a turbó változatát.
Hát mit mondjak, szerintem nem sikerült... Habár a sütemény isteni finom, nem ANNAK a süteménynek az ízei köszönnek vissza benne, hanem inkább a kókuszkockáé. Ettől függetlenül, nálunk alapdarab lesz, mert-mint már említettem- finom, gyorsan megvan, dekoratív és nyugodtan eláll 2-3 napig, akkor is ugyanolyan puha lesz (ha nem puhább), mint amikor elkészült.

Kókuszos minimuffin( Stahl Judit receptje)

A tésztához:
18 dkg finomliszt
1 púpos kávéskanál sütőpor
1 csipet só
5 dkg puha vaj
15 dkg cukor
2 evőkanál méz
1 tojás
1 dl tej
1 kupaknyi vaníliakivonat

A csokimázhoz:
10 dkg vaj
15 dkg porcukor
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
0,5 dl tej
esetleg 2 evőkanál kókuszlikőr vagy rum

a tepsi előkészítéséhez 2 dkg puha vaj és 2 dkg finomliszt
a hempergetéshez 15 dkg kókuszreszelék

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat) és kifejezetten gondosan kivajazzuk, majd kilisztezzük a minimuffin-tepsi 24 horpadását.

A tésztához a lisztet összekeverjük a sóval és a sütőporral egy közepes méretű tálban, aztán egy másik tálban robotgéppel összedolgozzuk a puha vajat, a cukrot, a mézet, a vaníliakivonatot és a tojást. Ezután a vajas-cukros-mézes-vaníliás-tojásos keverékhez felváltva hozzáadjuk 3-4 részletben a sütőporos lisztet és a tejet, és közben a robotgépet lassú fokozaton dolgoztatjuk, hogy a
hozzávalók kényelmesen, alaposan összevegyüljenek.

Amikor megvan a sűrű, sima tészta, arányosan elosztjuk az előkészített tepsiben, és a mini muffinokat 20 perc alatt halvány aranybarnára sütjük.

Sütés után rácsra tesszük őket, és hagyjuk, hogy 4-5 perc alatt kézmelegre kihűljenek.

Ezalatt elkészítjük a gyors csokimázat. A vajat, a porcukrot, a kakaóport, a tejet és ha használjuk, akkor a kókuszlikőrt is, beletesszük egy kisebb edénybe, aztán mérsékelt lángon 3-4 perc alatt kevergetve összefőzzük.

Az a legjobb, ha a keveréshez rugós fejű kézi habverőt használunk, mert akkor biztos, hogy csomómentes végeredményt kapunk. A kész mázat aztán levesszük a tűzről, és kicsit még tovább kevergetjük, hogy mielőbb langyosra hűljön.

Összeállítjuk az édességet. Magunk mellé készítjük muffinokat és a mázat, majd egy mélyebb tányérba beleszórjuk a kókuszreszeléket, valamint sütőpapírt fektetetünk egy nagy tálcára.

Ezután a mini muffinokat sorra villára tűzzük, belemártjuk a langyos csokimázba, majd belehempergetjük a kókuszreszelékbe, és kitesszük őket a sütőpapíros tálcára.

Megvárjuk, hogy a csokis-kókuszos bevonat 1-2 perc alatt rájuk szikkadjon, aztán átpakoljuk őket egy-egy apró papírkapszliba vagy mignonpapírba.

Még pár nap múlva is nagyon finomak, feltéve, hogy marad belőlük akár egy falatnyi is.

Krumplis pogácsa

Valamelyik este héjában sült krumpli volt a vacsora krémsajtos mártogatóssal. Kicsit azonban elszámoltam magam a krumplikkal és jópár darab megmaradt. Kidobni nem akartam, úgyhogy takarékos háziasszony módba kapcsoltam és Tóthné Házi sütis könyvéből összedobtam ezt a krumplis pogácsát. Finom és puha lett, egyedül a sóra kell odafigyelni, meg kell kóstolni a tésztát, mert a krumpli nekem egy kicsit több sót vett fel, mint ami a receptben írva volt.

Krumplis pogácsa

Hv.: 50 dkg héjában főtt krumpli, 70 dkg liszt, 1,5 dl tej, 5 dkg élesztő, 1 teáskanál kristálycukor, 2 teáskanál só, 25+5 dkg margarin, 2 tojás

Lekenéshez: 1 tojás

Tetejére: 20 dkg reszelt trappista sajt

Elkészítés:

- a főtt krumplit áttörjük és a tészta többi hozzávalójával együtt kelt tésztát készítünk. (én kenyérsütővel dagasztottam és kelesztettem), normál úton kb. 40 percig kelesszük.

- a megkelt tésztát 2 cm vastagra kinyújtjuk és a +5 dkg olvasztott margarinnal lekenjük és összehajtogatjuk. Alulról fel, lentről rá és kétoldalról is behajtjuk, így kapunk egy többrétegű téglalapot. Letakarjuk egy tiszta konyharuhával és 15 percig pihenni hagyjuk.

- 15 perc után újra megismételjük a hajtogatást és a kenést. Újra 15 perc pihenő.

- a második 15 perc pihenő után kinyújtjuk 2 cm vastagságúra, tetejét átlósan egy késsel bevagdossuk majd 5-6 cm-es átmérőjű szaggatóval kiszaggatjuk, oldalukat megsodorjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket.

- tetejüket lekenjük a felvert tojással és reszelt sajtot szórunk rá.

- előmelegített sütőben 13-15 percig sütjük. 5 perc sütés után a hőfokot levesszük 200-ról 180 fokra.

A megmaradt, már elkészített krumplipürét is felhasználhatjuk, csak akkor egy kicsit kevesebb margarint tegyünk a tésztához.

Rétegelt krumpli-kicsit másképpen

Szerepelt már ez az étel a blogom oldalain, itt. A változás csupán annyi, hogy most nem egyenként rétegeltem a krumplikat, hanem egy jénai alját kibéleltem a szalonnával, rá sorban jött a krumpli, felvágott, sajt- 2-szer egymásután, szépen váltakozva. A tetejére pedig megint szalonna.

Az oka pedig a változásnak annyi, hogy az újkrumplit sikerült szinte rommá szétfőznöm, nem lehetett szépen felvágni, ezért maradt ez a megoldás. Finom volt így is.

A ribizli új ruhája

A tejberizs-gyümölccsel kombinációt nem először próbálom, mindig átütő sikert aratva. Akár málnával, akár szőlővel készült, szinte pillanatok alatt tűnt el a hűtőszekrényből. Nem volt ez máshogy most sem. Az előbbiekhez képest a változás csupán annyi, hogy most natúron hagytam az egész tejberizst, a kakaós rész kimaradt. Különösebb oka nem volt, csak a lustaság, annál nagyobb úr pedig, mint tudjuk nincsen.

Aki még nem próbálta, annak hajrá!

A tejberizst most így készítettem:

1 liter tejhez rakok egy csipet sót, vaníliás cukrot, felforralom. Közben megmosom a rizst, kb. egy 2 dl-es bögrényit. Ha a tej felforrt, beleöntöm a rizst és kislángon, gyakran kavargatva( főleg amikor már sűrűl), puhára főzőm a rizst. Ha esetleg nem elég puha még de már jól besűrűlt, akkor én egy 10-15 percre le szoktam fedni és úgy állni hagyom. Még melegen hozzárakom a cukrot, ízléstől és gyümölcstől függően 3-4 evőkanállal.

Ha kihűlt jöhet a rétegzés.

Egyéb tejberizs-turbózási trükkök: lehet bele keverni, mielőtt levesszük a gázról egy fél csomag főzős vaníliás pudingport.

Lazíthatjuk, krémesebbé tehetjük ha miután kihűlt hozzáadunk felvert tejszínhabot. (ez a Stahl féle variáció)

Diós sütemény ostyalapon

Hétfőn végre hivatalosan is bezártuk a tanévet. Mivel hétvégen már valamennyire kipihentem magam, gondoltam sütök valamit erre a becses alkalomra. Már csak azért is, mert a nap maratoni hosszúságúnak ígérkezett, úgyhogy tudtam, kelleni fog az energy. Azt, hogy ezt a sütit sütöm, már korábban elhatároztam, mert az egyik kedves kollaganőm épp nemrégiben mesélte, hogy 17 éve keresi ezt a sütit, akkor evett egy esküvőn és azóta sehol sem találta. Úgyhogy,gondoltam meglepem. Vasárnap délután, időmilliomosként, csupán annyit variáltam rajta, hogy nem hagyományos módon tepsiben sütöttem, hanem a minimuffin szilikonformámban. A legkisebb pogácsaszaggatómmal vágtam bele az ostyakarikákat, a többi pedig ugyanúgy működött. De aki nem akar ezzel pepecselni, az csak simán süssön egy 20*30-as tepsiben egy lapot (alul ostyalappal bélelve, rá a tészta, végül a krém)

Diós sütemény ostyalapon
Egy tepsi alját kibéleljük ostyalappal, nem baj, ha itt-ott össze kell toldani, a tészta sülés közben úgyis összeragasztja.
Elkészítjük a tésztát: 6 tojásfehérjét felverünk habnak, beletesszünk 25 dkg kristálycukrot, 15 dkg darált diót (ha nincs,dejót), 15 dkg prézlit, fél csomag sütőport és 4 tojássárgáját. Simára keverjük. Apránként adjuk hozzá a dolgokat, ne egyszerre.
A tésztát az ostyalappal bélelt tepsibe öntjük és előmelegített sütőben megsütjük.
Közben elkészítjük a krémet, ami két részből áll: a 2 megmaradt tojássárgáját simára keverjük 4 evőkanál liszttel, 2 dl tejjel és fél dl kávéval. Ebből folyamatos kavarás mellett sűrű és görcsmentes krémet főzünk.
A krém másik részéhez 20 dkg vajat habosra keverünk 20 dkg cukorral.
Amikor a kávés alap kihűlt, a két krémet egyesítjük és simára kavarjuk.
A kihűlt tésztánk tetejére kenjük a kávés krémet, a tetejét tetszés és ízlés szerint dekorálhatjuk csokiforgáccsal, diódarabokkal, szórócukorral, olvasztott csokival stb. stb.
Ez a hagyományos elkészítési módja a sütinek én ettől csak a formában tértem el, amúgy mindent ugyanúgy csináltam.