Pongyolás virsli (1.)

A férjem családjában régen mindig ilyet készítettek szilveszterkor. A recept viszont az idők során eltűnt. Az idei, otthonmaradós szilveszteren kitalálta, hogy keres hozzá receptet és elkészíti. Olyat nem talált, ami egy az egyben az ő receptjükhöz hasonlított volna, de végül Szepi Ági virslis lábtörlő receptje alapján elkészítette a pongyolás virslijeit és nagyon bejött neki, amit mi sem bizonyít jobban, hogy azóta még kétszer megsütötte már. :)

 Itt az eredeti, ötletadó recept linkje: https://szepizek.blog.hu/2016/01/02/tesztaba_bujtatott_virsli 

 Pongyolás virsli

 Hozzávalók: 

 35 dkg liszt 

3 dl tej (az eredeti recept 2 dl ír, nekünk több kellett hozzá valamiért, annyival nagyon kemény volt a tészta) 

2-3 dkg élesztő (az eredeti recept feleannyit írt, nekünk így jobban bejött)

 1 kávéskanál só

 1 csapott kávéskanál cukor 

1 kávéskanál olaj

 kb. 10 db virsli 

 A tetejét lekenni 1 db tojás+ reszelt sajt

 1. Ezekből kelt tésztát dagasztunk. Mi kenyérsütőbe raktunk mindent és abban készítettük el, ennek hiányában miután megdagasztottátok, meleg helyen minimum 1 órát hagyjátok a tésztát kelni. 

 2. A megkelt tésztát kinyújtjuk kb. 1-2 cm vastagságúra. Ezután téglalapokra vágjuk és a félbevágott virsliket belecsomagoljuk. 

3. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket, majd a felvert tojással lekenjük őket és reszelt sajttal megszórjuk a tetejüket. 

4. Ezután még kb. fél órát hagyjuk a tepsiben kelni.

5. A sütőt előmelegítjük és az aljába egy kis fazékba teszünk vizet, hogy gőz keletkezzen.

6. Végül az előmelegített, gőzös sütőben kb. fél óra alatt készre sütjük. Ne legyen túl magas a hőfok, mert akkor nem fog átsülni.  

7. Ketchupba, majonézba vagy mustárba mártogatva ehetjük vagy igazából bármilyen kedvünkre, ízlésünkre való szószba, mártogatósba. 

Finom kefíres lángos

Éveken át ezt a lángostésztát használtam. Igazából elégedettek voltunk vele, nem is kerestem tudatosan másikat. Aztán mégis szembejött velem Móni blogján. Szeretek hozzá járni, kedvelem az írásaiból áradó őszinteséget, humort. A receptjei pedig ötletesek, de nem túl bonyolultak mégis finomak. Nálunk a lángosreceptje is nagy sikert aratott és kérésre mostantól erre cseréltük le a régit. ( Móni blogja amúgy indult a Goldenblog versenyén, én már szavaztam rá- tegyétek ti is- a blog neve: Praktikák sok gyerekhez)

Kefíres lángos

1,5 dl meleg víz

2, 5 dl kefír

kb. 70 dkg liszt

3 dkg élesztő

1 evőkanál olaj

2 kávéskanál só

1 kávéskanál cukor

A hozzávalókat kenyérsütőben megkelesztjük. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen túl kemény a tészta, inkább enyhén ragacsos, de ne túl folyós, lágy.

Ha kész, átgyúrjuk és 10-12 bucira szedjük szét. ( Attól függ mekkora lángosokat akarunk)

Kicsit hagyjuk őket még kelni, majd jól széthúzogatjuk és forró olajban aranybarnára sütjük.

Ízlés szerint- fokhagymásan, tejföllel, sajttal stb. stb. - tálaljuk.

Ja és a szokatlan forma? Az is Móni ötlete - itt találjátok.

Kolbászos,sonkás csónakok

Sok-sok más emberrel egyetemben én is szívesen böngészem Limara oldalát. Itt bukkantam nemrégiben erre a receptre. Szimpatikus volt, úgyhogy még aznap el is készítettem. Kicsit változtattam a recepten, mert nem volt sem graham lisztem, sem burgonyapelyhem. De ez nem ártott az ízének, elfogyott az utolsó darabig. :) Legközelebb még annyit fogok rajta variálni, hogy kisebb csónakokat készítek, hogy több apró darab legyen, mert így olyan nagyok lettek, hogy képtelen voltunk egyszerre megenni egy egészet.

Sonkás, kolbászos csónakok (Limara nyomán)

1 kis pohár joghurt

kb. 2 dl tej

1 tojás

0,5 dl olaj

2 teáskanál só

kb. 60 dkg liszt ( mivel eredetileg graham liszttel készült, ami jobban felveszi a folyadékokat, ha sima liszttel készítjük több liszt kell bele, figyelni kell gyúrás közben, akkor jó, ha rugalmas, könnyen kezelhető, nem ragacsos tésztát kapunk)

1 teáskanál cukor

2,5 dkg élesztő

Ezekből a hozzávalókból tésztát dagasztunk kenyérsütővel, vagy kézzel, majd megkelesztjük. Ha kész annyi részre szedjük, ahány csónakot szeretnénk. (eredetileg 8, de ha kisebbeket akartok akkor több)

Ezután mindegyiket hosszú csikra nyújtjuk és rátesszük a tölteléket: a kolbászt simán feldarabolva, a sonkát apróra vágva és vajjal elkeverve (kb. 15 dkg sonkát 5-6 dkg-nyi vajjal)

Ezután a csíkok két oldalát és két végét behajtjuk, majd feltekerjük őket.

Sütőpapíros vagy szilikonos tepsire rakjuk őket és éles késsel a két szélét egészben hagyva, ejtünk egy-egy mély bemetszést a kis hengereinken. Ettől középen szépen szétnyílnak- mondjuk nekem ez a lépés nem lett tökéletes, ezután letakarjuk őket és újra megkelesztjük.

Végül sütés előtt a csónakok közepébe jó nagy kupac reszelt sajtot teszünk, majd előmelegített sütőben kb. fél óra alatt aranybarnára sütjük őket.

A csónakkészítésről Limaránál kiváló fázisfotókat találhattok. Mégegyszer köszönet neki a receptért.

UI: nemcsak langyosan, frissen volt finom, hanem másnap hidegen, uzsonnakor is jó szolgálatot tett :)

Hamburgerzsemle

Egy ideje már kerestem a házilag is elkészíthető és finom hamburgerzsemle receptjét. Többet is kipróbáltam, de egyik sem volt arra érdemes, hogy lejegyezem. Olyan feledhető kategória. A Limara által jegyzet receptúra, azonban számunkra a legjobb volt, mondhatni tökéletes, úgyhogy megtartom.

Hamburgerzsemle (Limara nyomán)

Az elkészítése nagyon egyszerű:

2 dl langyos tej
2 ek. cukor
1 tk. só
40 g olaj
1 tojás
100 g joghurt
60 dkg liszt
2 dkg élesztő

Ezeket bepakoljuk a kenyérsütő üstjébe és a dagasztó, kelesztő programra állítva egy jól kezelhető, ruganyos tésztát készítettünk belőle. Ennek hiányában is elkészíthető persze, csak kézi dagasztással- a lényegen semmit sem változtat, csak kicsit több vele a macera.

Ha megkelt a tésztánk, akkor kb. 9-10 kb. egyforma bucira osztjuk és helyes kis zsemléket formázunk belőlük. (Erre láthattok Limaránál egy nagyon hasznos videót!)

Sütőlapra ültetjük őket, egymástól pár cm-re, majd hagyjuk mégegyszer "kisimulni"- azaz duplájára kelni, majd lekenjük felvert tojással, megszórjuk szezámmaggal és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük őket.

Hagymás pogácsa- a holnapi buliig még elkészülhet....

Néhány hete sütöttem ezt a pogácsát, most pont aktuális lehet, hiszen szilveszterkor gyakran elkél egy kis harapnivaló a pezsgő mellé. Mónika Torkos Kuckó nevű blogjában találtam a receptet, aminek az eredetije Limara nevéhez fűződik. Az ő adagja nekünk túl nagy volt, úgyhogy Mónika féladagra számolt hozzávalóival készítettem el. Nagyon finom, kiadós. A hagyma nagyon jól érződik benne, de még nem annyira, hogy zavaró legyen.

Hagymás pogácsa

Hozzávalók a tésztához:

1/2 kg liszt

25 dkg margarin

1 ek só

1 tojás

0,5 dl tej

csipet cukor

1 pohár tejföl

2,5 dkg élesztő

Ezekből kenyérsütőben tésztát dagasztottam és kb. 1 órát hideg helyen pihentettem.

Miközben pihen 2-3 fej lilahagymát (attól függően, hogy mennyire akarjuk hagymásra és mekkorák a hagymáink) félkarikákra vágjuk és 3-4 dkg vajon puhára pároljuk, de vigyázzunk, hogy nehogy megégjen, mert akkor keserű lesz.

A tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk és a megpárolt hagyma háromnegyed részét egyenletesen elszórjuk rajta. Ezután következik a hajtogatás.

Szóval a tésztánkat gondolatban 3 egyenlő részre osztjuk, majd a felső harmadot ráhajtjuk a középsőre, az alsó harmadot pedig ennek a tetejére.

Ide jöhet a maradék hagyma.

Ezután kétoldalról behajtjuk középre a tésztát, majd kettéhajtjuk, mint egy könyvet.

(Így leírva lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de Limaránál megnézhetitek lépésről-lépésre fotókkal dokumentálva is, ha zavarosnak tűnik. )

Ezután szintén hagyjuk pihenni egy fél órát, majd kinyújtjuk ujjnyi vastagra a tésztát és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.

Sütőpapíros tepsire rakjuk őket, lekenjük a tetejüket felvert tojással, majd kb. 20 perces pihentetés után forró, 200 fokra előmelegített sütőben kb. negyed óra alatt megsütjük őket.

Sajttal töltött pizza

Az ötlet nem az enyém, a Príma konyha júniusi számában olvastam és annyire megtetszett, hogy ki is hajtottam ott az újságot, hogy el ne felejtkezzek róla. Mert általában sajnos így járok, látok valahol valamit, ami megtetszik, azután pedig nagyon hamar elfelejtkezek arról,hogy hol és mit. Ezért volt most ez a elővigyázatossági lépés. Szóval pár nap múlva szembejött velem takarítás közben a kihajtott újság, a pizza amúgy is rajta volt már az aktuális főzési listán, úgyhogy ez lett belőle.

Nagyon jó az itt leírt tészta, de persze mindenki lecserélheti a saját maga által preferáltra, ha úgy gondolja. Ja, és még valami: ne spóroljunk a sajttal!!!!!

Sajttal töltött pizza

Tészta: 2,5 dkg élesztő, 3 dl langyos víz, 50 dkg liszt, 4-5 evőkanál olaj, 1 púpozott kávéskanál só

nyújtáshoz: liszt

bekenéshez: 5-6 evőkanál olaj

töltéshez: 15-20 dkg trappista sajt

tetejére: ízlés szerint határozhatja meg mindenki

A tészta elkészítése: 1. Ha van kenyérsütőnk, dobáljunk bele mindent, alulra a folyadékokat és a sót!, ez fontos a só nem érintkezhet az élesztővel, rá a liszt és morzsoljuk a tetejére az élesztőt

2. Ha nincs kenyérsütőnk, akkor először az élesztőt futassuk fel egy kis langyos vízben, ezután öntsük hozzá az olajjal, sóval jól elkevert tésztaalaphoz, adjuk hozzá a többi vizet és dagasszuk, addig amíg nem kapunk egy sima, közepes keménységű, a tál falától elváló tésztát, ha kész olajjal megkenjük és kb. 40 perc alatt duplájára dagasztjuk

Ha kész, 2 részre osztjuk és 0,5-0,5 cm vastagságú lappá nyújtjuk, az egyhén belisztezett gyúrólapon. Az egyik lapot sütőpapíros (szilikonos) tepsi aljára fektetjük, beborítjuk a felszeletelt sajttal, majd jön rá a 2. lap. A tetejét ugyanúgy készítjük el ahogy szoktuk, ízlés szerint.

Végül előmelegített sütőben, nagy lángon 15-20 perc alatt készre sütjük. Akkor van kész, ha egy széles lapáttal alányúlva azt tapasztaljuk,hogy kopog az alja.

Tipp: nem szeretem az előregyártott, tubusos pizzakrémeket, mert szerintem nagyon erős ízük van, általában magam szoktam paradicsompüréből, olajból, sóból, borsból, oreganóból készíteni, de most volt otthon egy pizzakrém, úgyhogy azt gondoltam ki,hogy hozzáraktam egy nagyobb konzerves paradicsompürét, hogy szelídítsek az ízén. Bevált az ötlet, így már élvezhetőbbé vált.

Tésztakrokodil először és utoljára

Jó pár hete vagy talán hónapja is már, hogy a magyar gasztroblogokat elözönlötték a tésztakrokodilok. A májusi Príma konyhában szintén megjelent ez a recept egy orosz, internetes oldalra hivatkozva. Most, hogy ilyen sok szabadidővel rendelkezem, felkeltette az érdeklődésemet és nekiálltam a krokigyártásnak. Nos, a recept jó, a tészta nagyon jó állagú, könnyen kezelhető, finom, a végleges ízhatás szintén nyerő. Ráadásul nagyon könnyen szállítható, uzsonnának, ebédnek, mert nem mázgálódik, olvad, egyben marad. Szóval minden tuti, egyet kivéve. Az egészen biztos, hogy én, többet nem dikicselek ( csak azért nem írtam mást, mert ez mégiscsak egy publikus blog) a formázással. Biztos, hogy tök egyszerű és egyértelmű, de nekem feladta a leckét, farkat nem is igazán sikerült kihoznom a tésztából. Azok a pótrészek pedig, ahol nem volt töltelék, nem is igazán fogytak. Szóval- summa summárum- a recept marad, de simán összefonva, megsütve- állatábrázolás nélkül.

Még egy jótanács- mivel ez egy kelt tészta, sütés során jócskán nőni fog, ha sok töltelékkel szeretnénk, akkor dupla annyit pakoljunk bele, mint amennyit első ránézésre elégnek gondolnánk.

Tésztakrokodil

Hozzávalók:

Tészta: 2,5 dl tej, 1 kiskanál kristálycukor, 2,5 dkg élesztő, 50 dkg finomliszt, 1 kiskanál só, 10 dkg majonéz vagy tejföl (én tejföllel csináltam)

A fenti hozzávalókból kenyérsütőben dagasztottam, kelesztettem egy kelt tésztát, amikor kész volt at egynegyedét lecsípjük, a többit pedig kisujjnyi vastagságúra nyújtottam - kb. egy 40 cm*50 cm-es téglalapot formázzunk belőle.

Középen egy kb. 20 cm-es csíkban elhelyezzük a tölteléket: én párizsit kockáztam össze+ lilahagymát (újhagymát ír a recept, de azt nem kaptam), sóztam, borsoztam és megszórtam egy jó nagy adag reszelt sajjtal.

Ezután jött a formálás- a töltelék két oldalán 45 fokos szögben bevágásokat ejtünk, ezután ezeket a csíkokat felváltva a töltelékre hajtjuk- egyet fentről, egyet alulról hajtunk rá, amíg el nem fogynak a csíkjaink.

Ezután - kicsit meghajlítva- tepsire tesszük, elöl a kimaradt tésztát is visszahajtjuk a töltelékre és hosszúkásra formázzuk, ez lesz a krokodil feje, a farkához pedig a tészta másik oldalán a maradék tésztát úgy sodorjuk össze, hogy folyamatosan vékonyodjon.

A félretett tésztából megformázzuk a többi "alkatrészt"- szemet, szemhéjat, lábakat

Amikor elkészültünk 1 felvert tojással precízen lekenjük az állatot, majd előmelegített sütőben a közepesnél nagyobb lángon (200 fok) aranybarnára sütjük.

Az újság ajánlása szerint kínálhatunk hozzá majonézt vagy sós, borsos tejfölt is.

Megjegyzés: a töltelék ízlés szerint bármi lehet, a tészta nagyon finom- tehetünk bele füstölt húst, füstölt sajtot, paprikát, mindenféle más zöldséget.

Csöröge

Kapcsolatunk gasztrorészében a csörögekészítés, vagy nem készítés kardinális helyet foglal el. Történt ugyanis, hogy anno domine, még jó pár évvel ezelőtt, összebútorozásunk után nem sokkal nekiálltam csörögét készíteni. Otthon gyakran készítettünk és olyan egyszerűnek tűnt. Nos, nem részletezem, több ponton is kudarcot vallottam. A végeredmény nagy részét, - miután az éppen ott vendégeskedő unokaöccsök és húgok a jobban sikerülteket megették- nemes egyszerűséggel kidobtam. Mikor a ház ura hazatért és elmeséltem neki a megpróbáltatásaimat- ( most ha mesét mondanék, az következne, hogy szörnyű haragra gerjedt, de szerencsémre ő nem ilyen típus)- egyszerűen csak megdöbbenve vette tudomásul, hogy ÉN az Ő egyik kedvenc ételéből még csak mutatóba sem hagytam neki. Hivatkozhattam én arra, hogy milyen elkeserítő lett a végeredmény, és hogy tuti, hogy NEM EZ a kedvenc étele, azóta is vissza-visszatérő motívum az életünkben a kihajíntott csöröge.

Múlt hétvégén azután gondoltam egy merészet, és elhatároztam, hogy a a kolbászos krumplileves után (ami inkább krumplipaprikás lett, az állagát tekintve, de ez egy másik történet), bizony csöröge lesz a második fogás.

Mint klasszikusoknál általában elővettem a Horváth Ilonát és a kelt csörögereceptje alapján (mert van ám nem kelt is), olyan tésztát rittyentettem, hogy anyu és Jani mind a tíz ujjukat megnyalták és nem győzték dicsérni, az ízét, a könnyűségét. Szóval abszolút siker volt.Nekem pedig egy gasztromumussal kevesebbem van.

Kelt csöröge (Horváth Ilona receptje alapján)

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 4 tojássárgája, 5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 dkg élesztő, 1 dl tejföl, 1 kanál rum (hogy ne szívja magába a zsíradékot), csipet só

sütéséhez zsír vagy olaj (bő zsíradékban kell sütni)

tálaláshoz: vaníliás cukor vagy sima porcukor és baracklekvár (különben meg ízlés szerint)

Elkészítés: a felsorolt alapanyagokból kelt tésztát készítünk, én kenyérsütőben dagasztottam, ennek hiányában először az élesztőt egy pici langyos tejben kevés cukorral felfuttatjuk. Egy tálba tesszük a lisztet és a többi hozzávalót ( az élesztős tejet is) és rétestészta keménységű tésztát dagasztunk belőle.

Ezt kb. fél, háromnegyed óráig kelesztjük, majd 3 mm vékonyságúra nyújtjuk és kb. 10 cm-es nagyságú lapokat vágunk belőle ( én téglalapokat szoktam kb. 10*6-7 cm) derelyevágóval, a közepükbe egy vágást ejtünk és a végeket ezen a vágásokon keresztül áthúzzuk.

Bő, forró zsíradékban úgy sütjük, mint a fánkot, azaz az első oldal sütésekor lefedjük. Hamar sül, figyeljük, nehogy megégjen. A nyújtáskor rákerülő lisztet amennyire tudjuk seperjük le róla, mert a zsíradék fel fog habosodni, ha túl sok kerül bele.

Papírtörölközőre szedjük, hogy leitassuk róla a felesleges zsírt, azután porcukorral vagy van. cukorral vagy a kettő keverékével megszórjuk/belehempergetjük. Lekvárral tálaljuk.

VKF. XVI.- Töltött pizza alias calzone

Ez, gasztroblogíró-életem első VKF.-je, amin résztveszek. Egyszer ugyan már kacérkodtam a gondolattal, de azután mégis elmaradt. Azóta pedig, csak külső szemlélője voltam, lelkesen mentegettem a recepteket, most azonban úgy döntöttem én is beszállok a játékba. Azután amikor tegnap megjelentek az első receptek és köztük több hasonló is, mint az általam prezentált, bevallom, meginogtam, hogy mégiscsak a háttérben maradjak, de aztán úgy gondoltam botorság lenne. Egyrészt, mert ez egy játék, másrészt pedig azért sok eltérés található a receptjeink között.

Ezt a töltött pizza receptet a Nők Lapjából vágtam ki és ragasztottam bele a füzetembe, kb. 4-5 évvel ezelőtt. Annak ellenére tettem ezt, hogy nem rajongok a Lajos Mari által ajánlott receptekért, mert már többször befürödtem velük. Ez azonban bevált. Egy időben sokat is készítettem, szerettük is, azután mégis valahogy feledésbe merült.
Most azonban, amikor Gourmandula kiírását elolvastam és elkezdtem agyalni és recepteket olvasgatni, szinte rögtön e mellett döntöttem.
Egy pikniken alapvető cél, hogy könnyen szállítható, viszonylag tisztán ehető és hűtőtáskában pár óráig eltartható legyen ez az étel pedig tökéletes megfelel ezeknek a szempontoknak.

Lajos Mari töltött pizzaként publikálta, de mellette egy sávban megtalálható a magyarázat, hogy ezt a fajta ételt az olaszok calzone (ejtsd kálcóne) néven ismerik, amelynek a jelentése eredetileg lábravalót és nadrágszárat ill. harisnyanadrágot jelent és azokból az időkből származik amikor az értékeket-kincseket effélékben őrizték.

Töltött pizza

Tészta: 2 dl tej, 1 kávéskanál cukor, 2 dkg élesztő, 40 dkg finomliszt, 1 kávéskanál só, 4 evőkanál olaj
Ezekből kézi vagy gépi módon pizzatésztát készítünk és megkelesztjük.

Töltelék: No, itt a variációk száma szinte végtelen. Lajos Mari karfiolt, brokkolit, főtt tarját, kapribogyót, parmezán sajtot ajánl, de ezt mindenki úgy variálja, ahogy a hűtője és az ízlése diktálja. Nekem, természetesen figyelembe kellett vegyem a csatolt részem kéréseit, ízlésvilágát is, így a fentiekből kb. semmi nem került bele.

Ami fontos, hogy a besemelt lehetőleg ne hagyjuk el, mert ez egyfajta kötőanyagként szolgál, anélkül könnyen szétesik a töltelék és nehéz lesz szépen enni.

Íme az én variációm:
Elkészítjük a besamelt: 2 dkg vajat felolvasztunk, megpirítunk benne 2 dkg lisztet, majd az egészet felengedjük 2 dl tejjel. Simára keverjük ( jó szolgálatot tesz a rugós habverő) és sűrűre főzzük. Hagyjuk kihűlni.
Ha kihűlt, ízesítjük: sózzuk, borsozzuk, hozzákeverünk 2 tojássárgáját, némi szerecsendiót ( a frissen reszelt sokkal jobb, de óvatosan bánjunk vele, mert nagyon intenzív ízű), 5 dkg sajtot (nálam sima, mezei trappista vagy füstölt Karaván).
Ha ezt elkevertük, jöhet bele minden olyan apróra kockázott dolog, amit bele szántunk. Én feldarabolt párizsit raktam bele, valamint 1-1 doboz lecsöpögtetett konzerv borsót és kukoricát.
Belekeverjük az alap besameles töltelékünkbe, majd jöhet a formázás.
Ehhez a tésztát átgyúrjuk és annyi darabra szedjük szét, ahány darab pizzát kapni akarunk. Ha nagyobbakat szeretnénk, akkor 4 darabba szedjük, ha kisebbeket, akkor akár 8-12 felé is oszthatjuk a tésztát. Én inkább a kisebbeket ajánlom, mert nagyon kiadós étel, a tartalmas tölteléke miatt.
A tésztadarabjainkat kör alakúra nyújtjuk és az alsó felükre (kis peremet hagyva) ráhalmozzuk a tölteléket, majd a felső tésztarészt ráhajtjuk, a széleket gondosan lenyomkodjuk, visszahajtjuk.
Sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelt tepsibe rakjuk őket, tetejüket villával több helyen megszurkáljuk ( hogy legyen, hol elillanjon a gőz), megkenjük őket olajjal, majd 200 fokra előmelegített sütőben 20-30 perc alatt aranybarnára sütjük. ( a sütőpapírral vigyázzunk, hogy jó minőségű legyen, mert én már jártam meg vele úgy, hogy ráragadt az egész az aljára és vizes konyharuhával kellett lehámoznom róla)
Vigyázzunk, mert nehezen hűl ki a belseje. Langyosan vagy hidegen is nagyon finom, laktató étel. Jó étvágyat!

Lekváros bukta

Kezdek lassan észhez térni. Már csak a ballagás van hátra, azután még a ledekorálás és egy évzáró értekezlet és aztán, végre vakáció. Úgyhogy szép lassanként, majd itt is próbálok erőre kapni.
Ezt a lekváros buktát kb. két hete sütöttem, egy vasárnap este, amikor az Uram másnap Hódmezővásárhelyre készült, és bár kaptak ebédet, azért a lelkem úgy volt nyugodt, hogy vitt magával egy kis pótuzsonnát. A kelt tészta recept, mint mindig a jól bevált Lianna féle receptúra. Nem sima lekvárt raktam bele, mert az kifolyt volna, hanem azt a bolti, kocka alakú sütőlekvárt.

Lekváros bukta

Tészta:
1 kefír
fél kg liszt
fél dl olaj
fél dl tej+pici cukor+fél kocka friss élesztő
só(ha édeset csinálsz akkor csak egy csipet és 3 kanál cukor)
Ha túl kemény akkor tej ha lágy akkor liszt.(függ a liszt minőségétől, a kefír sűrűségétől)
Az egészből tésztát dagasztani és egy órát meleg helyen keleszteni.

Ha kész, a tésztát kinyújtjuk és téglalapokat vágunk belőle. Ezekbe beleburkoljuk a megfelelő méretre vágott sütőlekvárdarabokat és a buktákat, azzal a felükkel lefelé, ahol a hajtás van, sütőlemezre ültetjük. Hagyjuk még 10-15 percig kelni, majd lekenjük őket olvasztott vajjal és megsütjük őket. Amikor már elkezdenek sülni, még egyszer megkenhetjük őket olvasztott vajjal. Amikor kisült, kenjük-locsoljuk meg őket vaníliás tejjel, ettől finom puhák lesznek még másnap is.

Túrós kiflik

Elnézést kérek a túródömpingért azoktól, akik nem szeretik-nálunk továbbra is favorit, mindig, mindenhol, mindenben, minden mennyiségben. A szabályt erősítő kivétel pedig továbbra is csupán a körözött.

Az itt következő remekbeszabott kiflik receptje Snöcy oldaláról származik. Azon ritka alkalmak egyike volt, hogy a megadott recepten semmit sem változtattam. Eredetiben megtalálod itt.Lustábbak kedvéért- szokás szerint- ide is bemásolom. Nagyon finom, könnyű, illatos, frissen, langyosan nagyon eteti magát, de másnap-pótuzsinak is kiváló.

Túrós kiflik (Snöcy)

lardy receptje az Nlc Sütik-képpel topicról


60 dkg liszt,

20 dkg zsiradék,

4 dkg élesztő,

4 dkg cukor,

1 tojás

1 dl tej,

csipet só, +1 tojás a kenéshez
Felfuttatjuk az élesztőt a cukorral elkevert tejben, elmorzsoljuk a vajat a liszttel, hozzáadjuk a felfutott élesztőt és a többi hozzávalóval összegyúrjuk. Hűtőbe tesszük amíg elkészül a túrótöltelék.

Töltelékhez:
25 dkg túrót

12 dkg cukorral

1 dl tejföllel,

5 dkg mazsolával,

3 dkg búzadarával

1 citrom reszelt héjával összekeverünk.
A tésztát 8 cipóra osztjuk, majd kerek lapokká nyújtjuk, és egyenként 8 cikkre vágjuk. Minden cikkre teszünk a töltelékből, feltekerjük, felvert tojással megkenjük. 180 fokos sütőben sütjük. Még melegen behintjük vaníliás cukorral. Ebből a mennyiségből 64 apró kiflink lesz. Nem érdemes kevesebbet készíteni, finom omlós.

Snöcy:

-én már csináltam úgy is,hogy a kész kifliket sütés előtt betettem a fagyasztóba,és csak késöbb sütöttem meg.Semmi baja nem történz,ugyan olyan finom lett mint volt.

Nagyon finom hűtős lángos

Van nálunk néhány olyan étel, aminek az elkészítése az Uram "specialitása", feladata. No nem kell itt nagy dolgokra gondolni: melegszendvics, bundáskenyér stb. Nos ilyen a lángos is. Már írtam róla, hogy vannak a főzésben korszakai. Ilyen vissza-visszatérő mánia nála a lángostészta készítése és sütése. Ez a hűtős lángos ősrégi recept. Arra kiváló, hogy ha munkából hazaérve semmi máshoz nincs kedvünk, csak felrakott lábbal átolvasni a napi sajtót vagy elmerengeni azon, hogy vajon miért Botondot választotta Kinga és nem Gézát a Barátok köztben, akkor csak előveszünk egy adag tésztát és alig pár perc alatt már kész is vagyunk a vacsorával.

Az Uram fokhagymás olajjal eszi, én tejföllel és sajttal.

A recept szerint 2 hétig is eláll, de erről nem tudok biztos információt adni, mert nálunk 4 nap volt a maximum amit a tészta a hűtőben eltölteni kényszerült.

Ne ijedjünk meg, ha a normálisnak látszó tésztánk bezacskózás után pár perccel önálló életet kezd és puffulni kezd a zacskóban. ( lásd a lenti képen) Ez teljesen normális jelenség.

Nagyon finom hűtős lángos

Hozzávalók:

1 kg liszt, 2 db tojás, 2 dl tejföl, 4 dl tej, 5 dkg élesztő és fél evőkanál só

Ezekből a hozzávalókból kézzel vagy géppel sima tésztát dagasztunk, szép simára kidolgozzuk. Majd zacskóba rakjuk és hűtőben tároljuk. (rendes hűtőben nem mélyhűtőben)

A recept állítása szerint 2 hétig is eláll, úgy,hogy mindig csak annyit szedünk ki belőle, amennyit fel akarunk használni.

Olajos kézzel formázzuk kör alakúvá a tésztát, úgy, hogy a közepe vékonyabb legyen. Bő és meleg zsíradékban kell sütni, arra azért ügyeljünk, hogy ne legyen túl forró és ne süssük túl nagy hőfokon, mert akárcsak a fánknál, akkor hamar megég a külseje, belül pedig nyers marad. Ha pedig túl kicsi a láng vagy nem elég meleg a zsíradék akkor magába szívja a lángos és nehéz, sulykos lesz meg persze rossz ízű is.

Kürtős kalács

Ez egy tipikusan olyan édesség, amiről azt gondoljuk, hogy milyen nagyon bonyolult lehet elkészíteni. Közben pedig igazándiból semmi bonyolult vagy különleges trükk vagy tudomány nem szükséges hozzá.

Egyszer régebben már csináltam, akkor a tésztát a habroló formáimra tekergettem fel, így mini kürtőket kaptam. A múlt héten azonban a desszert eu receptverseny pályaművei között nézelődve ismét kedvem támadt hozzá.

A tészta receptjén nem változtattam, viszont a sütésnél és kenésnél eltértem az ott leírtaktól. Én csak olvasztott vajjal kentem meg mielőtt a sütőbe raktam és megszórtam kristálycukorral. (kipróbáltam porral is, ahogy írják, nekem nem jött be). Mikor már kapott egy kis színt újra lekentem az olvasztott vajjal és szórtam még rá cukrot.

Nagyon finom lett. A cukrot persze lehet dúsítani fahéjjal, apróra vágott dióval, mogyoróval vagy ezek darált változatával is.

Frissen az igazi. Készülj fel arra, hogy el fogják kapkodni, én is alig tudtam megmenteni addig amíg lefényképezem.

Ja! Még valami. Figyelj arra, hogy amikor a tésztát a formára ráhelyezed, kb. egyforma vastagságúak legyenek a csíkok, mert ha itt-ott vékonyabb ott nagyon meg fog sülni. (Bár nálunk volt aki kifejezetten ezekre a ropogósabb részekre utazott)

Persze ahogy a képen látod, nemcsak őzgerincformára lehet tenni, én egy sima tortaformát is befogtam.

Az eredeti receptet bemásolom ide, de megnézheted itt is eredetiben, fázisfotókkal körítve.

Kürtőskalács házilag

Annyiban tér el az eredeti kürtős kalácstól, hogy őzgerincformán készül, így csak egy fél kürtőt formáz. Az íze viszont kárpótol mindenért! Elméletileg le lehet fagyasztani, hogy tovább elálljon, de ezt még nem volt alkalmam kipróbálni, mert rögtön elfogy.

Hozzávalók (2 rúdhoz)

A tésztához:
500 g rétesliszt
50 g porcukor
50 g vaj
2 db tojás
30 g élesztő
50 ml langyos tej (az élesztőhöz)
1 kávéskanál porcukor (az élesztőhöz)
250 ml tej

A tésztára sütés előtt:
60 g durvára tört dió
50 g liszt
75 g porcukor

A tésztára sütés közben:
50 g vaj
50 g porcukor
50 ml víz

Az őzgerincforma megkenéséhez:
vaj vagy olaj

Elkészítés

1. Az élesztőt a kávéskanál porcukorral és a 0.5 dl langyos tejjel egy kis csészében felfuttatjuk. A tészta hozzávalóit egy tálba mérjük, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt.

2. A tésztát bedagasztjuk, hogy szép egyenletes legyen - kb 15 perc. Ha kész, meghintjük a tetejét simaliszttel, konyharuhával letakarjuk és meleg helyen kelesztjük 30 percig.

3. Míg kel, a durvára tört diót összekeverjük a liszttel és a porcukorral.

4. Előkészítünk 2 db őzgerincformát a sütéshez, mindkettőt megkenjük olajjal vagy vajjal.

5. A megkelt tésztát gyúródeszkán átdolgozzuk és 2 egyforma nagyságú cipóra osztjuk. A cipókat egyenként 0.5 cm vastagságúra nyújtjuk és 2 cm széles csíkokra vágjuk. A csíkokat a vajazott formára rakjuk úgy, hogy a szélüknél takarják egymást.

6. A tészta felületét megkenjük a diós masszával. Az így előkészített tésztát még 20 percig kelesztjük.

7. Előmelegített légkeveréses sütőben 3. rácson 170 C-on kezdjük sütni. Közben előkészítjük a vajas mázat, amivel sütés közben fogjuk kenegetni a tésztát. 100 g por- vagy kristálycukorból, 1/2 dl vízből és 50 g vajból készítünk keveréket, ezt felfőzzük. 15 perc sütés után a tészta tetejét meglocsoljuk a cukros mázzal, ekkor a keverék felét használjuk fel. További 10-15 perc sütés után újra megnedvesítjük a tészta tetejét a cukros mázzal. Ezután készre sütjük a kalácsot.

8. Fontos, hogy a kész kalácsot a formán hagyjuk kihűlni, ebben az esetben megtartja szép híd alakját a formáról való levétel után is. Tetejére porcukrot szórunk és nagy szeretettel kínáljuk.

Olajos kifli kolbásszal töltve azaz a pótuzsik története

Van egy kisfiú a csoportomban, aki már elsős kora óta, minden áldott nap- annak ellenére, hogy menzás- egy kis műanyag dobozban hoz magával pluszban valami ennivalót. Egy péksütit, kekszet, ropit, pár szelet süteményt vagy gyümölcsöt. Egyszer valamelyik kíváncsi társa megkérdezte tőle, hogy Robi, te miért hozod mindennap magaddal ezt a dobozt, amikor itt is kapsz ennivalót? A válasz: ebben van a pótuzsim. Szóval a gondos anyai kezek gondoskodtak arról, hogy ha véletlenül nem ízlik neki a három étkezés közül valamelyik vagy nem lakik jól vele, akkor se maradjon éhes. Szerintem nagyon jó ötlet és mégis a 23 gyerekem közül ő az egyetlen, akinél ez rendszeresen előfordul.

A pótuzsi kifejezés viszont nagyon megtetszett és otthon is szoktam alkalmazni az Uramnál. A rendes ennivalója mellé gyakran/szinte minden nap jár valami pótlás, kiegészítés. Egy szelet csoki, keksz, péksütemény, mikor mi van otthon. Így, ha véletlenül túlóráznia kell, akkor sem marad éhen. Habár még sosem hozott haza ételt, mindig elfogy. Gyanítom, idő előtt..

Ha van időm szívesen sütök én neki valamit, ami aztán "pótuzsiként" funkcionálhat.

Ez az olajos kifli-variáció is ilyen ihletésből született, bár nagyon laktató, így aztán főételnek is megteszi.

Habár már szerepelt a recept itt, de beírom, hogy ne kelljen keresgetni. Ez a sima változat, én most annyit variáltam rajta, hogy mindegyik kinyújtott cipót csak négyfelé vágtam (hogy nagyobb kifliket kapjak). A végükbe pedig karikára vágott házikolbászt raktam (3-4 darabot)+ egy kis maradék füstölt sajtot végül pedig feltekertem és kifli formájúra igazgattam őket.

A többin (lekenés - szórás - pihentetés stb. ) nem változtattam, ugyanúgy zajlott, mint a sima verziónál.

Olajos kifli-kolbásszal töltve

Hozzávalók: 7 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor, 2 csapott evőkanál só (óvatosan,mert só és só között is van különbség), 2 dl langyos olaj, 5 dl langyos tej, 1 kg liszt

Összedolgozzuk az alapanyagokat, majd kelesztjük a tésztát. ( Iszonyú könnyen összeáll) Ha gépesítettek vagyunk, akkor megy minden a maga útján.

Ha megkelt 9 kb. azonos cipóra szedjük, kerekre nyújtuk őket és mindegyiket 8 cikkre szeljük. A cikkek szélesebbik végére teszünk valamilyen tölteléket( sajt, virsli, sonka, felvágott, kolbász stb. ízlés szerint) és kifli formájúra feltekerjük.

Tojással megkenjük, a tepsin picit még pihentetjük, újra lekenjük tojással végül még megszórhatjuk sajttal vagy szezámmaggal és megsütjük.

Megjegyzés: én nem szoktam langyosítani a dolgokat, mikor géppel dagasztom, csak ha simán készítem.

Én csak egy picit felhígított tojássárgájával szoktam lekenni, nem egész tojással.

Szalagos farsangi fánk

Még épphogy lekerültek a suliban a falról és az ablakokról a hópelyhek, karácsonyfák, csillagok és gyertyák, de mi - pontosabban leginkább a gyerkőcök- máris farsangi lázban égünk. Noha csak jövő csütörtökön fog állni a bál minálunk, mégis már több mint egy hete, nap mint nap álarcokat, szemüveket gyártunk nagyüzemben nyírunk, sablont készítünk, ragasztunk rendületlenül. Hajtogatjuk a krepp-papír girlandokat, mindenfelől bohócok vigyorognak ránk, szóval tök jól vagyunk. No és persze nekem- és persze a kolleganőknek- a legjobb, merthogy egész nap álruhás hercegnőkkel, békákkal, denevérekkel, pókemberekkel, medvékkel és - kapaszkodjatok meg- hörcsögkirálylányokkal vagyunk körülvéve.

Csodálkozik-e ezek után valaki azon, hogy a hétvégén fánkot sütöttem?

A fánknak és nekem külön történetünk van. Az Uram nagyon szereti, úgyhogy én nemcsak ilyentájt szoktam készíteni, hanem évközben többször is. Mégis ezidáig még nem találtam meg azt a receptet, amire azt mondhattam volna, hogy ez az igazi, pedig volt pár próbálkozásom. Volt tupperes, Horváth Ilonás, szomszédasszonyos tuti receptet, mégis valahogy mindig tovább kerestem, másikkal próbálkoztam, mert a szívem mélyén éreztem, hogy egyik sem az igazi.

Az persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a fánksütés, nem egy egyszerű hóka-móka, több olyan szabály is van, amit, ha nem tart be az ember lánya, akkor bizony sose lesz szalagos fánkja.

Megpróbálom a saját eddigi tapasztalataimat összegyűjtve leírni, együtt azzal a recepttel, amit mostmár nagy valószínűséggel megtartok, mert nagyon bevált.

Ahogy az lenni szokott teljesen véletlenül bukkantam rá, már éppen kiválasztottam,hogy a tavaly februári Magyar Konyha fánkreceptjét sütöm meg, amikor az Uram hazaállított az ezévi februári számmal és hamar eldöntöttem,hogy mégis inkább az abban lévőt választom. Az ok nagyon prózai, fele annyi tojás kell hozzá, mint a másikhoz és ilyen tojásdrágulós időkben ez bizony sokat számít.

Néhány fontos dolog, tanács

- mitől szalagos? ez ugyebár a fánk közepén körbefutó fehér csíkot jelöli, sütés közben a fánk még nő és ameddig felér a zsíradék, odáig sül aranybarnára, a felette lévő vékony csík pedig fehér marad, még a fordítás után is, hiszen a tészta magassága akkor már nem változik, nos ez a szalag

* Az egyik kedves kommentelőm, Juli nálam sokkal pontosabban tudta ez leírni, úgyhogy bemásolom ide a megjegyzését a fánk szalagosításáról: " nem attól kell szalagosnak lennie, hogy az olaj csak a feléig ér, hanem attól, hogy annyira könnyű és levegős a tészta, hogy kiemelkedik az olajból.. A fánknak úsznia kell az olaj tetején. A fánk szalagja ezért a mércéje a jó tésztának, mert ha nehéz, nem eléggé kidolgozott a tészta, nem is melkedik fel annyira, hogy középen kialakuljon a fehér szalag."

- fontos, hogy az első oldalt fedő alatt süssük és közepes lángon, ne túl forró olajban, mert ha kislángra tesszük, akkor teleszívja magát olajjal, ha pedig nagyra, akkor túl hamar megsül a külseje, a belseje pedig nyers marad

- minél kevesebb a fánk tésztájában a cukor és minél több a tojássárgája annál könnyebb, magasabb, levegősebb lesz a tésztánk - volt olyan recept ami 8 tojássárgáját írt, de 4-el már egész jó eredményt tudunk elérni

- a rumnak az ízesítésen kívül olyan szerepe is van, hogy nem szívja meg magát a tészta olyan könnyen olajjal

- ne ijedjünk meg nem fogunk a kelesztés után sem egy könnyen kezelhető, rugalmas tésztát kapni, inkább lágyabb és kissé ragacsos lesz a tészta, ezért kell az olaj, így nem fog ragadni, se a kezünkhöz, se a gyúrólaphoz

- ha nincs fánkszaggatónk, egy lisztbe mártogatott pohár vagy bögre is megteszi

Szalagos fánk

Hozzávalók 20 darabhoz

- 3,5 dkg friss élesztő

- 3,5 dl tej

- 60 dkg finomliszt

- 4 csapott evőkanál cukor

- 4 tojássárgája

- egy kupica kb. 0,5-1 dl rum

- 1 mokkáskanál só

- 1 citrom reszelt héja

- 7 dkg vaj

Ezekből a hozzávalókból tésztát készítünk. Én kenyérsütőben dagasztottam, de ha valakinek nincs akkor így járjon el:

Az élesztőt 1 dl langyos tejben ( tegyünk bele kevés cukrot) felfutatjuk. A lisztet (kicsit mikróban meglangyosíthatjuk, az nagyon jót tesz a tésztának, de ne legyen túl meleg) egy tálba rakjuk, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a sót, a citromhéjat, a rumot, a cukrot és így elkezdjük keverni. Hozzáadjuk a maradék langyos tejet és az olvasztott vajat és 6-8 percig dagasztjuk. (lehet robotgéppel is)

Szép, sima, egyenletes kelt tésztát kell, hogy kapjunk. Ezután egy tiszta konyharuhával letakarjuk és szobahőmérsékleten kb. egy óra alatt duplájára kelesztjük.

- A megkelt tésztát gyúrólapra borítjuk és olajos kézzel- kicsit önthetünk a tésztára is átlapigatjuk, majd 2 cm vastagságúra nyújtjuk. (kézzel simán lehet)

-Ezekután fánkszaggatóval (kb. 6 cm átmérőjű) kiszaggatjuk.

- A kész korongokat egy konyharuhával letakarva még egyszer kelesztjük 20-25 percig, majd egyik oldalán középen benyomjuk- sütéskor ez kerüljön először alulra.

-Magas falú serpenyőben vagy lábosban süssük, bő olajban- legalább 4-5 dl legyen. Mikor belerakjuk közepesen meleg legyen, de ne túl forró. Amikor belerakjuk az első oldal sütésekor fedő alatt kell sütni, közepes lángon kb. 1,5 perc kell neki. Ezután megfordítjuk és a másik oldalán is, ugyanennyi idő alatt készre sütjük.

- Ha kész, papírtörlővel bélelt tányérra szedjük először, hogy leitatódjon róla a felesleges zsíradék.

- Lekvárral (kikeverhetjük egy kevés rummal) és porcukorral tálaljuk.

Kakaós csiga

Szerepelt már ezeken az oldalakon nutellás és pizzás csigarecept is. Érdekes módon azonban az Uram legnagyobb kedvence a kakaós csiga még nem. Pedig a csiganemzetségből ez tűnik fel nálunk a leggyakrabban, de mindegyik fajtája igen nagy népszerűségnek örvend minálunk. Általában az Uram elemózsiás táskájába kerülnek bele, amiből többször is származott már némi bonyodalom. Történt ugyanis, hogy még egy régebbi munkahelyére, egyszer frissen sült pizzás csigákat vitt magával éjszakai műszakba. Volt egy kis ideje és elővette a péksütiket. Persze udvariasan megkínálta a kollegáját is, csakhogy annak nagyon bejött a dolog, és újabb meg újabb darabokat vett ki a zacskóból. Nos az én Uram, ezt 3 darabig bírta, utána sürgős dolgára hivatkozva, beült egy tök üres raktárhelyiségbe és egyedül megette a maradékot. Másnap pedig roppant módon felháborodva mesélte, hogy micsoda pofátlan emberek vannak, akik, ha hagyná, bizony elennék előle a csigáját. Ezekután néhány napja, már egy másik helyen- ahol még nem ismerik az én emberem csigavédő ösztöneit- a fokhagymás csigáit kirakta az étkezőben az asztalra, hogy nekiálljon ebédelni, de valahová elhívták és mikor visszaért, a kollégái hálás szavai fogadták, hogy milyen finom volt az a péksüti, amit nekik hozott kóstolóba. Gondolhatjátok... Bár roppant büszke volt rám és a sütőtudományomra, mert volt olyan srác, aki megkérdezte, hogy hol vette a csigákat, mert ő is szeretne ilyet hozni másnap kajára, de azt azért elhatározta, hogy legközelebb nem távolodik el fél méternél távolabb a "puhatestűitől".

A recept- még mindig- Liannáé, szerintem a legjobb kelt tészta recept. Többet kipróbáltam már, de nekem ez jött be a legjobban.

Kakaós csiga

Alap kelttészta (Lianna receptje)

1 kefír
fél kg liszt
fél dl olaj
fél dl tej+pici cukor+fél kocka friss élesztő
só(ha édeset csinálsz akkor csak egy csipet és 3 kanál cukor)
Ha túl kemény akkor tej ha lágy akkor liszt.(függ a liszt minőségétől, a kefír sűrűségétől)
Az egészből tésztát dagasztani és egy órát meleg helyen keleszteni. Ebből lehet kakaós csigát, buktát, bármilyen sós kiflit, csigát, stb. csinálni. Ebből az adagból 12-15 db péksüti lesz, attól függ, hogyan formázod.

Töltelék: puha margarint kikeverünk ízlés szerinti mennyiségű kristálycukorral és cukrozatlan kakaóporral. Lehet simán csak a cukrot a kakaóval vegyíteni és úgy a tésztára szórni, a margarinos megoldás- amit szintén Liannától tanultam- azért jobb, mert nem szóródik szanaszét miközben a csigákat gyártjuk.

Elkészítés:

A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk kb. 0,5 cm vastagságúra, majd egyenletesen rákenjük a töltelékünket.

A rövidebb oldalánál fogva feltekercseljük és egy éles késsel 2 cm vastagságú tekercseket vágunk belőle. Ha közben kicsit eldeformálódnak kézzel visszaigazgatjuk és tepsibe-sütőlemezre rakjuk őket egymástól 5-6 cm távolságra, mert megnőnek. Letakarva még kb. negyed óráig meleg helyen kelesztjük, végül nem túl forró sütőben, közepes lángon aranybarnára sütjük.

Közben, mikor már elkezd pirulni, óvatosan meglocsolgatjuk vagy ecsettel lekenjük vaníliás tejjel. (1-2 dl tejbe 2 vaníliás cukrot vagy némi vaníliaromát elkeverünk) Ezt mikor kivesszük a sütőből mégegyszer megismételjük. Ettől nemcsak ízletesebb, hanem isteni puhák is lesznek a sütijeink.

Porcukorral meghintve tálaljuk.

Hot-dog kifli

Most más tollával fogok ékeskedni. Tudom, ez nem szép dolog, kivéve ha az a másik toll az ember párjáé. (szép kis képzavar!)

Szóval az én Uramra ritkán tör rá az az érzés, hogy valamit alkotni akar a konyhában. Ha viszont mégis akkor nem aprózza el és képes hosszú hetekig ugyanannak az ételnek a bűvöletében élni. Azután megunja és egy ideig visszavonul, majd kezdődik minden újra előlről. Volt már kuglóf, palacsinta, kenyér és lángos korszaka. És most úgy tűnik eljött a következő felvonás: a főszereplő pedig ezúttal a hot-dog kifli, ami bolti változatának mindketten nagy kedvelői vagyunk.

Azután, hogy-hogy nem történt, de egy szép napon, szilveszter előtt, mikor az én drágámnak semmi dolga nem akadt (akárcsak Micimackónak) jött az isteni sugallat, ő pediglen hot-dog kiflit fog gyártani.

A receptet én szolgáltattam, a kivitelezés az övé ( no meg a kenyérsütőjé)

A végeredmény? Nos az meglepően finom, foszlós belsejű és még másnap is jó puha. Az, hogy én ezt mondom nagy dolog, merthogy ezidáig én a házi sütésű kenyérnél és kiflinél mindig egy kicsit előrébb helyeztem a bolti "kitudjamivanbenne" típusút. Szóval, ha én azt mondom, hogy ez jó, akkor az tuti jó.

A recept a Príma konyha ez év augusztusi számából való. Azért ezt a képet választottam, mert ezen jól lehet látni, hogy milyen gusztusosan foszlós a belseje.

Hot-dog kifli

Hozzávalók: 2,5 dkg friss élesztő, 2 kávéskanál cukor, 2,3 dl tej, 50 dkg kenyérliszt, 1 tojás, 5 dkg vaj, 1 kiskanál só

A lekenéshez 1 tojássárgája

Elkészítés:

* A hozzávalókból kenyérsütőben tésztát dagasztunk és kelesztjük. Ha nincs ilyen szerkezetünk, akkor az élesztőt a tejben futassuk fel, majd tegyük a többi- időközben összekevert hozzávalóhoz- majd gyúrjunk belőle egy könnyen kezelhető, ruganyos tésztát. A kelesztés kb. 1 óra

*A megkelt tésztát 5 részre osztjuk, majd belisztezett gyúrólapon, egyenként négyzet alakúra nyújtjuk a kis gombócokat, majd egyik csücskétől kiindulva feltekerjük, folyamatosan haladva a szembenlévő másik csücsökig.

* Nem hajlítjuk be, hanem tepsire/sütőlemezre helyezzük egymástól kb. 4-5 cm távolságra és meleg helyen még kb. 40 percig kelesztjük.

* Ha letelt ez az idő is akkor a pár korty vízzel elkevert tojássárgájával lekenjük, majd előmelegített sütőben a közepesnél nagyobb lánggal kb. fél óráig sütjük. Egy idő után nézzünk rá és ha már szép guszta, aranybarna a teteje, akkor készen vagyunk.

Ha kihűlt félbevágjuk (10 forró kutyára elég ez a mennyiség) és ízlés szerint ketchuppal vagy majonézzel vagy mustárral és természetesen virslivel tálaljuk.

Saját megjegyzéseim:

* nem volt kenyérlisztünk, úgyhogy sima normál fehérlisztet használt az Uram, csak tett hozzá egy kis sikért. (apósom szerezte egy malomból), de szerintem anélkül is jó lesz. Amúgy E. Margit oldalán lehet olvasni a helyettesítő dolgokról ecet stb, de nem akarok hülyeséget mondani.

*Annyira jó és ruganyos volt a tészta, hogy egyáltalán nem kellett a nyújtáskor lisztet használni, semmi szükség nem volt rá.

* Az eredeti recept az írta, hogy formázás után vágjuk félbe a kifliket, mert így tálaláskor már nem kell ezzel bajlódni, csak a szélesebb végén felszúrni a kiflit. Na ez Jani kihagyta, egészben sütötte meg őket, elvégre a boltban is így árulják.

Olajos kifli

Többször írtam már ezeken az oldalakon a kelt tészták és a kenyérsütőgépem iránt érzett olthatatlan vonzalmamról. Így azután nem is ragozom túl a dolgot. Elöljáróban csak annyit, hogy ez a receptem már akkor is megvolt és használtam ( egy kolleganőm anyukája írta le és terjedt a tantestületben futótűzként), amikor még híre hamva sem volt a kenyérsütőmnek. Nagyon jó a tésztája, könnyen összeáll, gyönyörűen megkel és szuper könnyű vele dolgozni, nyújtani, még lisztezni sem kell, mert egyáltalán nem ragad. Ráadásul nagyon sokféle változatban el lehet készíteni és nagyon finom és kiadós uzsonnára, reggelire egy tea mellé.

Olajos kifli

Hozzávalók: 7 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor, 2 csapott evőkanál só (óvatosan,mert só és só között is van különbség), 2 dl langyos olaj, 5 dl langyos tej, 1 kg liszt

Összedolgozzuk az alapanyagokat, majd kelesztjük a tésztát. ( Iszonyú könnyen összeáll) Ha gépesítettek vagyunk, akkor megy minden a maga útján.

Ha megkelt 9 kb. azonos cipóra szedjük, kerekre nyújtuk őket és mindegyiket 8 cikkre szeljük. A cikkek szélesebbik végére teszünk valamilyen tölteléket( sajt, virsli, sonka, felvágott, kolbász stb. ízlés szerint) és kifli formájúra feltekerjük.

Tojással megkenjük, a tepsin picit még pihentetjük, újra lekenjük tojással végül még megszórhatjuk sajttal vagy szezámmaggal és megsütjük.

Megjegyzés: én nem szoktam langyosítani a dolgokat, mikor géppel dagasztom, csak ha simán készítem.

Én csak egy picit felhígított tojássárgájával szoktam lekenni, nem egész tojással.

A kép csalóka, ebből az adagból 72 db kiflink lesz, de nálunk nagyon gyorsan fogy, úgyhogy mire a fényképezéshez jutottam már csak ennyi maradt.

Sörkifli

Ha könyvet írnék és ajánlást kérnének tőlem, akkor biztos, hogy ezt a bejegyzésemet Áginak ajánlanám. Ági az unokatestvérem, a szívemnek kedvesebbek közül az egyik. Nos, ez persze még nem indokolja, hogy a sörkifli receptje az ő nevéhez fűződjön. Hogy mégis miért jut mindig ő az eszembe valahányszor ezt sütöm?

Ha néhány hónappal ezelőtt megkérdezik tőlem, hogy ki az az ember a környezetemben akit a legkevésbé érdekel a sütés-főzés és más hasonló "háziasszonykodós" dolgok, szinte biztos, hogy Ágnest választottam volna. Ez azonban már múlt idő, merthogy neki a tavalyi ősz nemcsak a hideget és az esőt hozta meg, hanem a nagy szerelmet is. A természet pedig okosan rendezi a dolgokat, mert ahogy az már lenni szokott, hamarosan felébredt benne a szeretett férfiról való gondoskodás ösztöne.

Innen pedig már egyenes út vezetett a sörkiflihez. Merthogy családi örökségünk szerint mi sohasem kispályázuk el a dolgokat. Ha lúd, legyen kövér alapon a választása először erre a kelt tésztás, sós sütire esett. No mármost tudjuk, hogy a kelt tészta nem egy egyszerű dolog, ha nincs kenyérsütő gépünk a dagasztáshoz. Sok-sok hibába belefuthatunk a készítés során. És hát, hogy is mondjam finoman: Ági jó diák módjára az összeset végigvette. Először fél adagot készített, a baj csupán annyi volt, hogy a tej mennyiségét nem felezte. Becsületére legyen mondva a lágy, ragacsos tésztát nem dobta ki, hanem kisütötte. Igaz, mivel nem akart lejönni a kezéről dobálós tészta lett belőle. De elfogyott. Másodjára az élesztő felfuttatása okozott némi gondot. Harmadszorra pedig a dagasztás maradt el, így a tészta nem kelt meg.

Ennyi rossz élmény után azt gondolhatnánk, hogy Ági föladta. Tévedés! Nem, őt nem olyan fából faragták. Negyedjére is nekifutott és láss csodát tökéletesre sikerült. Aranybarnára sült, omlós sörkiflik kerültek ki a keze alól. A kitartás végül meghozta a gyümölcsét.

A mesének jó a vége, merthogy Ági azóta is lelkesen süt-főz, véleményem szerint nagyon kreatívan és lelkesen.

Hát, ezért ajánlom én a sörkiflis bejegyzésemet, Áginak.



Sörkifli

50dkg liszt, 2dl olaj, 5dkg élesztő, 3dl tej, fél ek só, 1 ek cukor. Ha van kenyérsütőnk akkor mindent belepakolunk és kelesztjük. Ha nincs akkor egy kevés langyos-cukrot tejben felfuttatjuk az élesztőt. Közben egy tálba rakjuk a lisztet, hozzárakjuk a sót, olajat, a maradék tejet és végül a felfutott élesztőt. Ebből sima tésztát dagasztunk, majd meleg helyen 1 órát kelesztjük.

Ha kész a tésztánk, akkor 8 ökölnyi gombócra szedjük és egyenként kerekre nyújtjuk őket. Attól függően, hogy kisebb ropogósabb vagy nagyobb puhább kifliket akarunk gyártani 8 vagy 16 felé vágjuk.( Ha ropogósabbat akarunk akkor 16 kis háromszögre vágjuk, ha puhábbra elég 8 felé.)

Én lekentem tojással őket. Utána meg lehet szórni szezámmaggal vagy mákkal.

Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük őket. Nagyon finom uzsonnára, reggelire egy teához vagy vendégváráshoz - a nevéhez illően akár sörhöz is.( bár azt még nem próbáltam)

Pizzás csiga

Az elmúlt hétvégén nem igazán alkottam maradandót a konyhában. Volt egy csomó programunk, meg valahogy úgy kicsúszott az a két nap a kezeim közül. Máskor mindig megtervezem előre a hétvégi menüt, most ez kimaradt. Talán ez volt a baj? No, lényeg a lényeg, mire feleszméltem, már vasárnap délután volt. Emberem aludt, mert éjszakára ment dolgozni, szóval csillapítandó a lelkiismeretfurdalásom, gondoltam meglepem a kedvenc dolgozós kajájával. Ez a pizzás csiga. Azért is szereti ezt vinni, mert tudja meló közben is enni, nem kell feltétlenül leállnia, mintha májkrémet vagy valami dobozolós kaját vinne.

Tényleg jó nagyon a recept, bátran ajánlom. Egyszer az uram egyik kollégája, miután megkínálta egy darabbal (szigorúan csak eggyel és nem többel) kérte, hogy küldjem el a receptjét, mert ez meg kell sütesse a feleségével is, annyira ízlett neki.

A recept Liannáé, a munka oroszlánrésze a kenyérsütőjé, az elismerés és a hálás puszik pedig az enyémek. Egész jó üzlet, igaz?

Pizzás csiga

1 kefír
fél kg liszt
fél dl olaj
fél dl tej+pici cukor+fél kocka friss élesztő
só(ha édeset csinálsz akkor csak egy csipet és 3 kanál cukor)
Ha túl kemény akkor tej ha lágy akkor liszt.(függ a liszt minőségétől, a kefír sűrűségétől)
Az egészből tésztát dagasztani és egy órát meleg helyen keleszteni.

Én szoktam a tésztájába tenni egy evőkanálnyi oraganót is.

( Ha van kenyérsütő, akkor a dagasztó-kelesztő program: nálam ez 1.50 perces)

Ha kész kinyújtom- könnyű vele dolgozni és kézzel szoktam- kb. 1 cm vastagságú és 40*20 cm-es téglalappá.

Rákennem a pizzakrémet. (Én erre boltit használok, de lehet saját főzésű is. Érdekes a rendes pizzára én is magam készítem) Reszelek rá egy kevés sajtot, majd a rövidebbik oldalánál fogva feltekerem.

Végül kb. 2 cm vastagságú csigákat gyártok belőle. Megdizájnolom őket és tepsire ültetve még egy kicsit kelesztem, majd a tetejére is szórok sajtot.

Gőzős sütőben, aranybarnára sütöm őket.

Megjegyzések: azért kell a gőzős sütő, mert attól a kelt tészták sokkal finomabbak lesznek, én egy fém kotlában szoktam betenni vizet a sütő aljába, mikor begyújtom előmelegíteni a gázt.

arra most jöttem rá- és gondoltam megosztom másokkal is, hátha van aki még nem tudja, ezt a rendkívül fontos dolgot-hogy miért a rövidebb oldalánál kell kezdeni a tésztának a tekerést? Hát nézetem szerint azért, mert így sokkal többet tekersz rajta, mint amúgy és így a csiga csigaszerűbb, többrétegű lesz.