Töltött cukkini

Most készítettem először és több embert is megkérdeztem, hogyan készíti, de mindenki mást mondott. Így végül összekombináltam és a saját fejem után menve raktam össze, de nagyon finom lett. Bátran merem ajánlani.

 Töltött cukkini

 1. A cukkinik végeit levágjuk, hosszában kettévágjuk őket és egy kanállal kikaparjuk a középső magos, puha, szivacsos belsejét.

 2. Besózzuk, majd egy sütőtálba rakjuk őket, vizet öntünk alá, lefedjük alufóliával és betesszük sülni, hogy puhuljon.

 3. Közben elkészítjük a tölteléket: a darált húst (nálam az egy cukkinihez kb. 40 dkg), egy kisebb fej vöröshagymával megdinszteljük, teszünk hozzá sót, borsot, majorannát, petrezselymet. Ha kifehéredett még felöntjük pici vízzel és főzzük egy pár percig.( lehet bele akár kevés pirospaprikát is rakni)

 4. Ha elfőtte azt a kevés vizet, hozzáadunk egy csészényi rizst, elkeverjük. Ha szükséges utána sózunk, borsozunk, ízesítünk. Majd felöntjük kb. 1,5-2 bögre meleg vízzel, egy kicsit főzzük, majd lefedjük és állni, puhulni hagyjuk.

 5. Ha a rizs megpuhult szinte készre és a cukkinink is puha, akkor kivesszük a sütőből, kanállal beletöltjük a tölteléket, majd megkenjünk alaposan tejföllel és már alufólia nélkül visszatoljuk kb. 20-25 percre, hogy összesüljön.

 6. A vége előtt 5 perccel kivesszük és megszórjuk gazdagon reszelt sajttal és visszatoljuk, hogy az ráolvadjon.

Rakott káposzta

Számomra a rakott káposzta is tipikusan menzás étel. Hogy miért? Mert ezidáig itthon soha nem készült, csak a nagyüzemi konyhán találkoztam vele. Ott viszont kifejezetten ízlett. Ennek ellenére, amíg nem olvastam Makka írását, eszembe sem jutott, hogy akár én is készíthetnék ilyet itthon. Miután azonban eszembe jutott, sehogyse ment ki a fejemből, és alig vártam a hétvégét, hogy végre legyen időm a tettek mezejére lépni. Nagyon egyszerű volt elkészíteni és nagyon finom volt. 4 napig ettem. Igen, csak én. Mert az Uram kifejtette, hogy annak ellenére, hogy külön-külön nagyon szereti a savanyú káposztát, a darált húst, a rizs és a tejfölt is, együtt köszöni szépen inkább nem kérne belőle. Sajnálhatja. Nálam tuti befutó lett, mostantól rendszeresen fogom főzni.

Rakott káposzta

1. A fél kg káposztát kevés vízben, fedő alatt megpároljuk. (én nem tettem hozzá babérlevelet, mert volt benne, ha túl savanyúnak érezzük, párolás előtt mossuk ki)

2. Közben összeaprítunk egy kis fej vöröshagymát és 1-2 gerezd fokhagymát, kevés olajon kicsit megfonnyasztjuk (vigyázzunk a fokhagyma meg ne égjen, azt csak pár pillanatra rakjuk bele) Ezután hozzárakjuk a fél kg darált húst és fehéredésig pirítjuk.

3. Ha a hús már megpirult, akkor hozzáadunk egy csésze (2 dl) megmosott rizst, fűszerezzük sóval, borssal, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és kb. 10-15 percig főzzük. ( nem baj, ha a rizs ennyi idő után még nem lesz puha, majd a sütőben még tovább puhul)

4. Egy tűzálló tálat (jénait) kikenünk egy kevés olajjal (vagy lehet libazsírral, akinek van) és elkezdjük a rétegezést. Alulra egy réteg képoszta, rá a rizses hús, ezt bőven meglocsoljuk tejföllel, újra káposzta, újra hús, újra tejföl- a tetejére káposzta kerül.

Nekem egy nagy dobozos tejföl kellett ehhez az adaghoz.

5. Ezután sütőbe rakjuk és kb. 40-50 perc alatt, közepes lángon készre sütjük.

Nagyon kiadós, laktató étel.

Csikós tokány

Szeretem olvasni Cecile konyháját. Nagyon jókat főz-süt. És amit a legjobban szeretek benne, hogy nem bonyolítja túl a dolgokat. Semmi felesleges flinc-flanc, egyszerűen, hagyományosan, elérhető-nem luxus hozzávalókból dolgozik. A tortái pedig gyönyörűek. Egy ideig itt blogolt az nlc-n, azután átköltözött a blogspotra, de én még mindig hűséges, visszajáró olvasója vagyok és maradok. Nála találtam rá a csikós tokányra, amiről rögtön eszembe jutott, hogy régen a menzán sokat ettünk ilyet és milyen finom is volt. Főzni azonban még sohasem főztem. De miután így felébredtek az ízélményeim, muszáj volt belefogni.

Bár az öndicséret nem szép dolog, bátran állíthatom: isteni lett. Annyit változtattam csak a recepten, hogy raktam bele még 4 gerezd fokhagymát, delikátot viszont nem. (nem azért mert gasztrosznob lennék, csupán, mert nem volt itthon)

Mivel az Uram, köszönte, de nem kért, nekem több evésre is elég volt. Egyszer krumplipürével ettem, máskor tésztával. Mindenhogy jó volt.

Íme Cecile receptje,de itt is megtalálod.

Csikós tokány (Cecile receptje alapján)


A sertéscombot hosszúkás csíkokra daraboljuk. A füstölt szalonnát megpirítjuk, majd kivesszük a zsírból. A feldarabolt hagymát beleöntjük, üvegesre pároljuk, majd belerakjuk a húst, és felöntjük kevés vízzel. Fűszerezzük (paprika-só-bors, és aki nem ellenzi, delikát). Amikor a hús megpuhult, megszórjuk kevés lisztttel, ráöntjük a tejfölt, és újra felfőzzük. A szalonnát visszapakoljuk, főtt tésztával tálaljuk.

Krumplibundában sütött hús

A mai ebédünk ez volt anyukámmal, a húst nem evő párom sült kolbászt falatozott a krumplipüré mellé. A receptet a már itt is ajánlott Házi ételek könyvben találtam. Nagyon finom lett. Régen anyu csinált már hasonlót, csak annak a bundája egy sűrű palacsintatészta volt, nem pedig ez a tejfölös-fűszeres féle. Nekem így jobban ízlik.

Krumplibundában sütött hús

1. A húst - szűzpecsenye, karaj vagy comb- felszeleteljük, kiklopfoljuk majd sózzuk, borsozzuk.

2. Elkészítjük a bundát, ami a hármas jegyében született: 3 tojást kikeverünk 3 evőkanál tejföllel, 3 evőkanál liszttel és hozzáreszelünk 3 közepes nyers krumplit, majd jöhet a fűszerezés. Só, bors, kevés petrezselyem, fokhagyma, esetleg vöröshagyma - a recept írja, én nem tettem bele és ezentúl pedig ízlés és fantázia kérdése az egész. Csak néhány tipp: bazsalikom, kapor, szerecsendió, rozmaring- lehet válogatni, ki mit szeret.

3. A húsokat először lisztbe forgatjuk, majd az előkészített krumplis mázba és forró olajban aranybarnára sütjük a hússzeleteket.

Én az anyukám tanácsára a következőképpen csináltam: forró olaj, bele a hús, hagytam amíg kicsit megpirul, majd egy kevés langyos vizet öntöttem alá és fedőt tettem rá. Kis lángon sütöttem így, min. 4-5 percig, amíg a vizet elfőtte, azután megfordítottam és ugyanezt eljátszottam vele. Omlósan puha lett.

Bármilyen köret illik hozzá szerintem a krumplipürétől, a sült krumplin át egészen a rizibiziig. A szakácskönyv szerzője például tésztasalátát ajánl mellé.

Karácsony 2007.- Kolbásszal töltött karaj

Nos, hát akkor elkezdem a karácsonyi sütés-főzés eredményeinek leírását. Előre szólok, nem kevés, el fog tartani pár napig, utána pedig itt a szilveszter.....

Nyilván sokan gondolják most magukban, hogy mi olyan nagy dolog egy ilyen egyszerű ételben, mint a kolbásszal töltött karaj. Nos, igazuk van. Semmi. Annak aki már készített ilyet. Én ilyen téren most debütáltam. Félve kezdtem hozzá, mert ettem már nagyon ízetlen példányt is ebből. Kérdezősködtem, nézelődtem és végül visszanyúltam a gyökerekhez: a Horváth Ilonához. Hozzátettem még a magam kis eszét és jelentem a végeredmény tuti finom lett. Ide pedig két okból jegyzem le: az egyik, hogy ha legközelebb készítem meglegyen, a másik pedig, hogy aki hozzám hasonlóan még nem mert belevágni, az hátha egy kis bátorságot merít belőlem.


Kolbásszal töltött karaj

Adott volt a karaj, ebbe az Uram középre egy hegyes késsel gyártott egy lyukat, ami majdnem végigért. Az én példányom kívülről elég zsíros volt, én azt nem szeretem, úgyhogy szabtam le belőle. Amúgy a lyukkészítés (hülye egy szó) nem nagy dolog, de az Uram itthon volt, hadrafogható állapotban, ezért fogtam be.

Ezután jött a fűszerezés, ízesítés. Alaposan besóztam minden oldalát. ( mivel vastag a hús, és át kell hogy járja, egy picit több sót használtam mint amit elégnek gondoltam, de bejött.) A kolbásznak fúrt lyukat is bedörzsöltem. Ezután jött még frissen őrölt bors és piros arany kívül-belül (csemege, mert az volt itthon, de lehet csípős is, ízlés kérdése)Két gerezd fokhagymát vékony tüskékre vágunk és az így kapott 8-10 darabkával megtűzdeljük a húsunk mindkét oldalát. ( hegyes késsel lyukat szúrunk és belenyomjuk a fokhagymát.)

Ezután jött bele a kolbász.

Amikor elkészült tányérra tettem és beraktam a hűtőbe pár órára, hogy jól átjárja a só és a többi íz. (szerintem egy éjszakányi hűsölés sem ártana neki.)

Amikor rákerült a sor, kivettem. Egy tepsibe zsírt tettem kb. 2 evőkanálnyit, ráültettem a húst, majd öntöttem alá bőven vizet. Kb. 2-3 decit és lefedtem alufóliával. Ezután ment a már előmelegített sütőbe, ahol kislángon süldögélt jó sokáig. Kb. 1,5-2 óráig, de ez nyilván függ a hús nagyságától is. Amikor már süldögélt egy ideje, akkor rá-ránéztem és amikor már úgy láttam omlósan puha, akkor levettem a fóliát, a gázt feljebb tekertem és még kb. 10 percig pirítottam.

Melegen is finom, de úgy nem lehet szépen vágni. Kihűlve viszont jó éles késsel gyönyörű vékony szeleteket gyárthatunk belőle, ami mehet szendvicsbe vagy pedig, mint nálunk is, hidegtálra.

Lecsós rakott karaj

Amióta csak blogerina lettem, mindig is szívesen olvastam a különböző körkérdésekre adott válaszokat. Szórakoztatónak találtam/találom, hogy mennyire másképp is látjuk mi emberek a világot. A legújabb "hógolyó" a blogolók különböző gasztronómiai újságokhoz való viszonyáról érdeklődik. Érdeklődve olvastam a válaszokat most is. Volt egy olyan részkérdés is ( vagy valami hasonló), hogy mennyire érdeklik a válaszadót a különböző híres emberek főzési szokásai, receptjei. Nos szinte mindenki egyöntetű tagadással válaszolt, úgyhogy én maradtam egyedül, mint kakukktojás, mert én bizony ciki nem ciki (bár miért lenne az?) kedvelem ezeket a rovatokat. Az itt következő receptre is így bukkantam,miközben a karácsonyi menühöz kerestem ötleteket. A tavaly decemberi Vidék ízében Endrei Judittal volt interjú és ezt a receptet "főzte meg" és egy bagolyszemes túrószelet nevű sütit, ami internetes körökben szerintem búvár túrós néven fut. Szóval félreraktam ezt a számot. Vasárnap a húshagyó Uram sültkolbászt kapott a krumplipüréhez, de én inkább valami húsra vágytam. Akkor jutott eszembe ez a lecsós karaj. Anyutól "zsákmányoltam" egy kis üveg lecsót, hús volt itthon más meg nem is nagyon kellett hozzá. (Csak egy kis sajt)

Lecsós rakott karaj

Hozzávalók: 4 szelet karaj, 1 kis üveg lecsó, 15 dkg sajt, olaj, só, bors

A karajszeleteket sózzuk, borsozzuk kevés olajon megpírítjuk mindkét oldalukat,majd a saját levében szinte készre pároljuk. (na nekem ez nem jött össze, vagy 4-szer öntöttem rá vizet)

Közben, ha van friss alapanyagunk elkészítjük a lecsót, ha nincs (mint jelen esetben), akkor az üvegeset kicsit megízesítjük sóval, borssal, esetleg plusz hagymával átmelegítjük. (vegyük azért figyelembe, hogy a hús is sós, szóval ne essünk túlzásba)

Az eredeti verzióban tojásos lecsó szerepel én ezt kihagytam, mert azt nem bírom megenni.

Ha a hús már 90%-os, akkor tepsibe rakjuk egymás mellé a szeleteket és rápúpozunk mindegyikre egy nagy adag lecsót, majd bőven megszórjuk a szeleteket sajttal.

Előmelegített sütőbe kb. 20-25 percig sütjük.

Szerintem jó habos krumplipürével az igazi.

Fetával és kolbásszal töltött fasírtgolyók

Említettem már többször azt, hogy az Uram igencsak válogatós. Ez többek között abban is megnyilvánul, hogy a húsok közül egyedül csak a darálthúsból készült ételeket hajlandó megenni. Ennek egyenes következménye, hogy mióta együtt vagyunk azóta fasírtkészítésből akár doktorálhatnák is. Valahogy úgy vagyunk vele, mint Gombóc Artúr a csokikkal: van nálunk sajtos, paprikás, baconos, kolbászos, borsós, kukoricás, muffinsütős, hosszúkás, kerek és ki tudja még mennyi fasírtfajta.

Az egyik kedvenc az itt következő:

Fetával és kolbásszal töltött fasírtgolyók

Készítünk egy fasírtmasszát. Nem igazán tudok pontos adagokat írni, mert nem szoktam mérni, csak érzésre. Kb. 40 dkg darálthúshoz teszek kb. 5-6 evőkanál zsemlemorzsát, 1 tojást, fokhagymát (ízlés szerint), borsot. kevés só.Összegyúrom, kóstolom. Sót itt szándékosan csak alig raktam bele, mert a feta és a kolbász épp elég sós.

A masszából kis adagot a kezünkbe veszünk, a közepébe nyomunk egy fetakockát és egy vékony szelet kolbászt, majd golyóvá formáljuk. Én bele szoktam hempergetni még zsemlemorzsa és szezámmag keverékébe.

Forró olajban aranybarnára sütjük. Hidegen is finom.

Sült tarja rozmaringos-újhagymás körtével és egy nagy adag tapasztalattal

A hétvégém-gasztronómiai szempontból- igen érdekesre, mondhatni felemásra sikeredett. No, de kezdem elölről.

Hosszú hónapok óta kinéztem már az egyik Stahl könyvből ( azt hiszem a narancssárgából) a címbeli receptet. Mindig készültem rá, hogy majd nekiállok, mert úgy éreztem, nekem ez nagyon ízlene. Gondoltam ezt, annak ellenére, hogy tarját talán még soha életemben nem ettem, készíteni pedig pláne nem volt szerencsém. Valamint az sem volt számomra intő jel, hogy egyszer már próbálkoztam a gyümölcs+hús kombinációval (lásd a blog elején a csirkemellel töltött almát) és az sem jött be.

Nos a fenti mondatból kiderül, hogy ez sem. Azért leírom, hogy is készült, mert aki szereti ezt a ízkombinációt az bátran készítse el. (Nyersen amúgy nekem is bejött, csak sütés után változott meg a dolog)

Szóval, a körtéket kettévágtam, a magházukat kivájtam. Vajat (olyan 7-8 dkg-ot) kikevertem apróra vágott újhagymával ( nálam póré volt) és 2 szál apróra vágott friss rozmaringgal. Valamint jött még bele egy kis só és bors is. Ezt a kevercset töltöttem a körtékbe. Sütőtálba, tepsibe tesszük és 2 dl fehérbort öntünk alá. Majd sütjük. Végül a tarjával ( vagy bármilyen más hússal) fogyasztjuk. ( Én nem tettem, de ez csupán a saját faramuci ízlésvilágomat tükrözi)

A tarja sütésével is meggyűlt a bajom. Ugyanis nekem még sosem volt hozzá szerencsém. Stahl azt írta, hogy mindkét oldalát süssük elő 1-1 percig olaj+vaj keverékén, majd mindkét oldalát 5-5 percig süssük és kész. Ehhez képest ekkor nekem még tök nyers volt a hús belseje, úgyhogy telefonos segítséget kértem és utána többször vizet öntve alá és lefedve, hosszú ideig párolva omlósra készítettem, majd zsírjára lesütöttem szép pirosra. Az nagyon finom volt, hidegen és melegen is. Szerintem nem utoljára fordult meg tarja a konyhámban.

Azt viszont ünnepélyesen megígérem, hogy a gyümölcs+ hús kombinációjú kaják készítésével felhagyok. Be kell látnom, hogy akármennyire is gusztusosak és hiába szeretem külön-külön minden összetevőjüket, mégsem nekem találták őket ki.

Lecsós hús avagy a bakonyi sertésborda új ruhája

Az úgy kezdődött, hogy az alább leírt prézlis hús sütőtálba pakolgatásakor kiderült, hogy bizony 3 és fél szelet kilapogatott, besózott szelet husi nem fér bele, akárhogy is próbáltam tuszkolni. Végül feladtam és keresgélni kezdtem a szakácskönyvekben, mit is kezdjek, eme nem túl nagy mennyiségű félkészre sütött sertéscombbal?
A választ az egyik kedvencemben találtam meg: Máté Pálné Terenyei Kati néni: Ahogy én készítem c. szakácskönyvében. Méghozzá a Bakonyi sertésborda képében a 100. oldalon. Afölött a nyilvánvaló tény fölött, hogy nekem sertéscomb-szeletek árválkodnak a konyhapultomon és nem kicsontozott bordák könnyedén átsiklottam. Mint később kiderült több más fontos dolog fölött is.

Szóval adott volt a margarin+olaj keverékén ( így nem ég meg a margarin vagy vaj) mindkét oldalán megsütött, előtte sózott, borsozott 3 és fél szelet hús.

2 paradicsomot és 2 paprikát valamint 1 fej vöröshagymát apróra mixeltem. Én egy T. W. tekerős szerkentyűt használtam. ( Sose tudom megjegyezni a fantázianevüket), de simán, késsel is jó apróra vágva, csak így nekem egyszerűbb volt.
Egy lábasban kevés olajat hevítettem (Ekkor lépett be az unokahúgom, akit a nővérem küldött egy tejfölért. Odaadtam. Ennek a kis intermezzónak később még lesz jelentősége)
Szóval az olajra rádobtam a paprika-paradicsom-hagyma vagdalékot és 4-5 percig hagytam ( időnként megkeverve, hogy le ne égjen), hogy összepiruljanak.
Utána lehúztam a tűzről és meghintettem pirospaprikával (ízlés szerint és kb. egy púpos evőkanálnyit dobtam rá)
Hozzáöntöttem vizet ( kb. 2 decit), tettem bele sót, borsot, fokhagymát.
Ezt az egészet jól átmelegítettem és beletettem a húsokat.
Lefedtem ( fedő híján alufóliával) és jó 3/4 órán át pároltam.
Néha rá kell nézni, hogy nehogy leégjen, ha úgy látjuk, veszélyben van öntsünk még alá kevés vizet.

Idáig ment is minden, kivéve, hogy amikor már szépen fődőgélt, újra átolvasva a receptet, kiderült, hogy gomba is kellett volna bele.
Természetesen nem volt otthon, bolt zárva. Lemondtam róla, gondoltam nem nagy gáz, ha hiányzik belőle.
De, ha már ott voltam végigolvastam a receptet és ért még meglepetés. Ugyanis a végén lisztes tejföllel be kellett volna habarni az egészet. A tejfölöm viszont már benne volt a tesóék krumplipüréjében.

Szóval így esett a nagy eset. Így nem lett nekem bakonyi sertésbordám, "csupán" egy adag lecsós húsom, ami rácáfolva a nehézkes elkészülésre, krumplipürével tuti finom kaja volt. ( így, múltidőben, mert már híre-hamva sincs)

Ja! A friss petrezselyem a tetején sokat dob rajta. ( És az eredeti recept is így írja, ezt legalább sikerült betartanom)

Prézlis hús

Többször is említettem már, hogy a háztartásom alapfelszerelése közé tartozik 1 azaz egy darab válogatós " húst inkább nem eszem" típusú férfiember. No, most nem azt mondom, hogy én állandóan húst ennék hússal, de azért néhanapján bizony jól tud esni egy nagy szelet rántott hús, töltött csirkemell vagy akármi más olyan húsos kaja, ami viszonylag száraz húsból készült, mert a zsíros, rágós vagy más furcsa fajtáit én sem szeretem. Persze nem mindig tudom rászánni magam a dupla főzésre, de azért elő-előfordul. Mint például ezen a hétvégén is.
Szerintem minden családnak tuti van egy sajtos-tejfölös húsreceptje, amire esküszik, hogy ez a legfinomabb. Nos én is így vagyok vele. Ezt a recipét még otthon anyu csinálta először, míg otthon laktam és azután hoztam magammal és mostanában egyre gyakrabban készítem megint. Hogy miért megint? Hát csak azért, mert mikor önállóságom első lépéseként anyósomékat vendégül láttam, ezt főztem nekik, mondván, hadd tudják meg mi a finom. Nagy felbuzdulásomban azonban kissé túlsütöttem, úgyhogy szinte ehetetlen volt, úgy kellett kirobbantani a tepsiből. Persze mindenki megette ( elrágta), de én szégyelltem magam, hogy így elrontottam. Talán emiatt hosszú évekig nem is csináltam ilyet, míg pár hónapja ( kiheverve a kudarcot) újra eszembe jutott és azóta gyakran csinálom magamnak, ha kiéhezek egy kis igazi, jó húsos kajára.

Sajtos-tejfölös-prézlis hús

- A hússzeleteket ( én combból csináltam, de szerintem a karaj is jó hozzá) kiklopfolom, azután besózom, beborsozom őket. ( A sózásnál figyeljünk arra, hogy a sajt is sós valamennyire, nehogy a végeredmény túl sós legyen)
- Kicsit állni hagyjuk a szeleteket, közben reszeljük le a sajtot. (5-6 szelet húshoz kb. 20-25 dkg kell)
- Vajat olvasztunk egy serpenyőben ( nekem most nem volt otthon margarin és pici olaj keverékével pótoltam, de vajjal finomabb) és a hússzeleteket egy kissé megsütjük, oldalanként kb. fél percig.
- Minden szelet húst, mikor kiemelünk a vajból rögtön zsemlemorzsába hempergetünk és így pakoljuk szépen egymás mellé egy kivajazott tepsibe vagy sütőtálba.
- Ha mindegyik hús kész, a tetejüket bevonjuk egyenletes rétegben tejföllel és bőven megszórjuk reszelt sajttal.
- Végül alufóliával lefedjük és megsütjük. ( Ha sütőtálban készítjük hideg sütőbe tegyük, ha tepsiben előmelegíthetjük a sütőt.)
- Kb. 1 óráig sül, de közben rá kell nézni, amikor a hús már jó omlós és a sajt is megpirult akkor késznek nyilváníthatjuk.
- Látszik a képen is, hogy én jól megpirítottam a sajtot, mert így szeretem, de aki nem, az kapja ki a sütőből 5-10 perccel hamarabb.
- Én mindig krumplipürével tálalom. Valami isteni finom. Bátran ajánlom kipróbálásra.


Bocs, a képek minősége elég vacak. A képméretező progival túlságosan lekicsinyítettem őket és ezzel arányosan a minőségük is gyatra lett. Próbáltam visszaméretezni, de nem akart sikerülni, sehogy se. Szóval bocs, techinában nem vagyok túl erős.