Duna-hullám muffin

Az úgy történt, hogy egy februári éjszakán leszakadt a szakácskönyveimet tartó polc. A férjem szerint nem véletlenül, állítása szerint túl volt terhelve és nem bírta tovább. Ennek következtében az összes létező receptes újságom, könyvem, újságból kitépett - majd egyszer megcsinálom- fecnim szanaszét, szó szerint a lábaimnál hevert. Így került elő egy anno a Nők Lapjából kitépett lap, amin többek között ez a recept is volt. Nosza, neki is ugrottam. Ezer éve nem sütöttem muffint, így kissé tartottam tőle. De kár volt, mert nagyon jó lett. Bár ez inkább már cupcake, hiszen a tetején van egy adag krém is. Az elnevezés végül is mindegy, a lényeg, hogy finom lett: alul vaníliás-kakaós tészta, rajta egy kellemesen savanykás-vaníliás meggykrém. Tuti párosítás! A nyári melegben is jó választás lehet, de egy nehezebb, zsírosabb ebéd után is tök jó könnyed desszert.

  Duna-hullám muffin

Hozzávalók a tésztához:
 - 5 tojás
 -25 dkg cukor
 - 10 dkg vaj/margarin
 - fél dl víz
- fél csomag sütőpor
- 30 dkg liszt
- 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 10 dkg meggy befőtt (magozva, lecsepegtetve)

 Hozzávalók a krémhez:

 - 3 dl meggylé (befőtt leve) - nekem egy picit kevesebb volt, kipótoltam vízzel
 - 5 dkg cukor
 - 1 csomag vaníliás (főzős) pudingpor ( a recept szerint akár puncsos is lehet)
- 15 dkg vaj/margarin


 Díszítéshez (ízlés szerint) - pár szem meggy esetleg recselt csokoládé

 Elkészítés:
 1. A tojásokat lágy habbá verjük robotgéppel, majd mehet hozzá a cukor és az olvasztott margarin, valamint a víz.
 2. Végül már fakanállal beleforgatjuk a sütőporral elkevert lisztet.
 3. A papírral bélelt muffinformák aljára teszünk egy-egy adag tésztát, mindegyikre jöhet pár szem (én 4-et raktam) magozott meggy.
 4. A maradék tésztához hozzákeverjük a kakaóport és ráhalmozzuk a muffinjaink tetejére.
 5. 170 fokra előmelegített sütőben, kb. 20-25 perc alatt készre sülnek. Tűpróbával ellenőrizzük.
 6. Amíg hűlnek, jöhet a krém: a pudingporból, cukorból és a meggyléből pudingot főzzünk.( nem klasszikus pudingot kapunk, hanem inkább egy zseléhez hasonlító krémet)
 7. Ha kihűlt 15 dkg vajhoz/margarinhoz adjuk és robotgéppel simára keverjük.
 8. Végül a kihűlt muffinjaink tetejére rakjuk ( a legszebb nyilván csillagcsöves habzsákkal-nekem nem volt, csak úgy simán kanállal halmoztam rá)
 9. Végül tetszés szerint díszítjük.

Túrórudival töltött minimuffin

Régen nagyon sok muffint sütöttem, azután valahogy alábbhagyott a Stahl Judittól eredeztethető őrület és nálam is leáldozott a csillaga. Igazándiból soha nem voltam túlságosan oda a hagyományos, sima - amerikai típusú- muffinokért, túl száraznak és fojtónak találtam őket. Próbálkoztam mindenfélével tölteni, de általában lecsúsztak az aljára és szépen odakozmáltak. Egy idő után a papírkapszlikat felváltotta a szilikonos forma, ami annyiban jelentett előrelépést, hogy muffinsütés helyett fasírtot, kakaóscsigát, brióst stb. sütöttem benne. Volt még egy másodvirágzása a dolognak nálam, amikor beújítottam egy szilikonos minimuffinformát. Ez azért lényegesen szimpatikusabb volt, mert a falatnyi kis sütemények, azon túl hogy gusztusosak voltak, egy-két falatnyi adagokként nem csömörlött meg tőle az ember. De ennek ellenére nem túl gyakori az, hogy én muffint sütök.

A múlt héten azonban találtam egy receptet ami felkeltette az érdeklődésemet és nagyon jól sikerült. Annyit azért változtatok majd rajta, hogy mehet bele egy kicsit nagyobb túrórudi darab. Tényleg olyan mintha töltve lenne és lényegesen egyszerűbb így, mint túrókrémet kavarni és ráadásul a túróréteget körbeveszi az olvadt csoki is. Szóval bátran ajánlom kipróbálásra.

A receptet itt találtam egy keveset alakítottam rajta (pl. elhagytam a tetejéről a mázat és a túródarabokat), de az alapokat meghagytam.

Túrórudival töltött minimuffin

Hozzávalók:

- 12 dkg liszt

- 3/4-ed csomag sütőpor

- kevés fahéj

- csipet só

- 1 csomag vaníliás cukor

- 1-2 evőkanál kakaó -attól függően, hogy mennyire szeretnétek keserűre, csokisra a tésztát, én csak egyet raktam bele.

Ezek a száraz hozzávalók, ezeket egy tálban összekeverjük.

- 3 tojás fehérjét habbá verem.

- A 3 tojás sárgáját kikeverem 12 dkg porcukorral és hozzáöntök még 2 evőkanál étolajat.

Az összeállítás a következő:

A cukros-olajos tojássárgájához hozzákeverem a száraz hozzávalókat, majd óvatosan, hogy ne törjön hozzáteszem a tojásfehérjehabot.

Ezután a muffinformába aljába rakok egy kevés kakaós tésztát, jön rá a túrórudi, majd befedjük egy másik adag tésztával. ( ne töltsük túl púposra)

Én kisebb fajta millis túrórudit háromfelé daraboltam, de lehetett volna nagyobb részt is belerakni.

Előmelegített sütőben megsütjük.

Szederrel töltött minimuffinok

Többször zengtem már ódákat ezeken az oldalakon a minimuffinokról. Mióta megvettem, azóta a régi hagyományos formát egyszer sem használtam. Ugyanis az az igazság, hogy nekem az túl nagy. Ki nem állhatom a Mcdonalds-ban is kapható, óriási, gigaméretű, amerikai típusú muffinokat. Szárazak, morzsálódnak, az ember nem tud egy normálisat harapni bele. Ezek a problémák, mind megoldódnak a minimérettel. Aranyosak, guszták, max. 2 harapással eltüntethetőek. A legújabb nagy favoritom közülük, ez a gyümölccsel töltött változat. Tényleg olyan, mintha a szederszemeket pont a közepébe terveztük volna. Szerintem más gyümölccsel is finom én eddig csak szederbefőttel próbáltam, de nyilván nem ront rajta a málna, az eper vagy neadjisten az erdei mix vagy barackbefőtt sem. (Aszalt gyümölccsel nem működik, kipróbáltam, kőkeményre, ehetetlenre sült a barack, ki kellett dobni, valószínűleg az túl nehéz volt a tésztának)

Az alaprecept Nigella házitündéres könyvéből származik, ez a tündértortácskáinak az alapja. (igen ezek azok a sokszor vitatott tündértorták, amivel többek között azt próbálták igazolni, hogy Stahl Judit plagizálta Nigellát, az igazság azóta sem derült ki, a recept viszont jó)

Szederrel töltött minimuffinok

Tészta

- 12,5 dkg vaj

- 12,5 dkg kristálycukor

- 2 nagy tojás

- 12, 5 dkg liszt

- negyed csomag sütőpor

- fél teáskanál vanília-kivonat vagy 1 csomag sütőpor

- 2-3 evőkanál tej

Az összeállítás nagyon egyszerű: a puha vajat (urambocsá margarint), kikeverjük a cukorral, a vaníliával simára, hozzáadjuk egyenként a 2 tojást, majd a sütőporral elkevert lisztet. Ezeket néhány nagy mozdulattal összedolgozzuk, nem kell simára, csak összeálljon, az sem baj, ha itt-ott darabos, a muffintésztát nem szabad túl sokáig keverni. Végül hozzáadjuk a tejet.

Ezután a muffinformák mélyedéseibe töltjük egy kanállal- kb. 3/4 részig (az én formám szilikonos, ennek hiányában használjunk papírkapszlikat, vagy kenjük ki a formák mélyedéseit)

Ha kész, jöhet a lecsöpögtetett szederbefőtt, mindegyik tésztakupac tetejére ráhalmozzunk 2-3 nagyobb darabot, ne sajnáljuk belőle. Sülés közben a gyümölcs a tészta belsejébe kerül és isteni finomra, lekvárszerűre sül.

Előmelegített, forró sütőben süssük, először nagy lángon, később kicsit visszábbvehetjük, ha már felpúposodtak a süteményeink.

Lehetetlen abbahagyni.

A néger kocka muffinosítása

Amióta csak megvan a minimuffin formám, gyakran jut eszembe, hogy hogyan is lehetne minimuffinosítani egy-egy régi klasszikus kedvencet. Azután van amelyik ötlet megvalósul, van amelyik csak terv marad. Íme egy megvalósult agyalás következménye. Ritkán készül nálunk néger kocka, pedig szeretjük. De a tetején lévő csokimázat eddig még mindig sikerült darabokra törni, minden tiszta malaj lett tőle. Ezért jutott eszembe, hogy ilyen apró kivitelben ezt ki lehet védeni. Persze kicsit macerásabb, de megéri.

Néger kocka muffinosítva

Tészta: 4 tojássárgája, 25 dkg cukor, 10 dkg zsír vagy vaj vagy margarin, 3 dkg kakaó, 1 csomag sütőpor. Ezt finoman kikavarjuk.

Hozzáöntünk 2 dl tejet és 20 dkg lisztet. Ezekkel simára keverjük, majd minimuffin formába töltögetjük. (ne legyen tele, úgy kb. 3/4-ig) és előmelegített sütőben, tűpróbáig sütjük.

Hab: 4 tojás fehérjét, 20 dkg cukorral gőz felett felverünk és a kihűlt minimuffinok tetejére púpozzunk belőle egy-egy jó adagnyit.

Tetejére: csokimáz kerül. Tej tortabevonóval csináltam, bár eredetileg étcsokis a máz, de én nem szeretem. Mikróban megolvasztottam. Mostanában mindig így szoktam. Nagyon egyszerű és időtakarékos megoldás. A lényege, hogy az összetört csokihoz teszünk egy darabka vajat (ha nincs olajat) és berakjuk a mikróba. Nem szabad, hogy a csoki teljesen megolvadjon, mert akkor megég, elég ha a vaj felolvad, felforrósodik és akkor a megpuhult csokit folyékonyra tudjuk keverni vele.

Szóval a végén a minisütik tetejére jött a csokimáz, hűtőben megdermedt, azután már lehetett is falatozni.

Banános muffin csokidarabkákkal

Múlt hétvégi termés és egyben a takarékos háziasszony bemutató darabja. Igen-igen, a klasszikus példa. Árválkodik 2 banán a gyümölcsöskosárban, ami már kellőképpen puha és barna ahhoz, hogy senkinek se kelljen, de még nem elég barna és romlott ahhoz, hogy kidobjam. Mi legyen vele? Takarékos háziasszony funkciógomb bekapcsol, keresgélés receptek között, pár perc múlva megvan a nyertes recept. Minimuffin sütőben készült, lett belőle kb. 34-35 db tömény banánízű, puha és finom sütemény.

Banános muffin csokidarabkákkal

Hozzávalók
1 nagy (érett) banán- nálam +1, nem ártott neki
2,5 dl tej
1 tojás
60 g olvasztott margarin
180 g liszt
2 tk sütőpor

10 dkg apróra vágott csoki (ízlés szerint- nálam 1 táblányi Boci tejcsoki ment bele)

Pürésítjük a banánt egy edényben, majd hozzáadjuk a tejet, tojást, valamint az olvasztott margarint, s alaposan összekeverjük.
A lisztet és a sütőport a banános masszához szitáljuk, majd hozzáadjuk a cukrot, valamint a tört csokoládét, s gyengéden összekevetrjük.
A tésztát az alaposan kivajazott majd kilisztezett vagy muffin papírral kibélelt formába 3/4 kanalazzuk, majd 190°C-on aranybarnára sütjük. Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható.

Amikor megsütöttétek ne ijedjetek mag ha a tészta lágy és olyan mint ha nem sült volna meg, az csak a banán masszától van.

Kókuszos minimuffinok

Mióta megvettem a szilikonos minimuffin formám, azóta lelkesen használom is. Amit csak lehet "minimuffinosítok". Hiába, az újdonság varázsa..... Úgy látszik azonban, hogy ez a varázs nemcsak rám hatott. Felfedeztem ugyanis, hogy Stahl tavaly őszi adásaiban szinte minden második alkalommal olyan édességet, sütit készített, amihez ilyen formát használt. Biztos ő is akkor tett rá szert.....
Ezek között keresgélve találtam rá erre a receptre. A történet hozzá annyi, hogy állítólag tavalyelőtt karácsonykor a szülei sokat késtek a szentestei családi összejövetelről. Amikor végre befutottak, akkor kiderült, hogy a késés oka az volt, hogy a Judit anyukája meglepetésből nekiállt elkészíteni a lánya kedvenc süteményét, a hólabdát. De mivel ez igencsak macerás (lehet, hogy hamarabb hozzá kellett volna kezdenie????), ezért volt a csúszás. Állítólag ő ekkor határozta el, hogy ki fogja kísérletezni ennek a sütinek a turbó változatát.
Hát mit mondjak, szerintem nem sikerült... Habár a sütemény isteni finom, nem ANNAK a süteménynek az ízei köszönnek vissza benne, hanem inkább a kókuszkockáé. Ettől függetlenül, nálunk alapdarab lesz, mert-mint már említettem- finom, gyorsan megvan, dekoratív és nyugodtan eláll 2-3 napig, akkor is ugyanolyan puha lesz (ha nem puhább), mint amikor elkészült.

Kókuszos minimuffin( Stahl Judit receptje)

A tésztához:
18 dkg finomliszt
1 púpos kávéskanál sütőpor
1 csipet só
5 dkg puha vaj
15 dkg cukor
2 evőkanál méz
1 tojás
1 dl tej
1 kupaknyi vaníliakivonat

A csokimázhoz:
10 dkg vaj
15 dkg porcukor
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
0,5 dl tej
esetleg 2 evőkanál kókuszlikőr vagy rum

a tepsi előkészítéséhez 2 dkg puha vaj és 2 dkg finomliszt
a hempergetéshez 15 dkg kókuszreszelék

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat) és kifejezetten gondosan kivajazzuk, majd kilisztezzük a minimuffin-tepsi 24 horpadását.

A tésztához a lisztet összekeverjük a sóval és a sütőporral egy közepes méretű tálban, aztán egy másik tálban robotgéppel összedolgozzuk a puha vajat, a cukrot, a mézet, a vaníliakivonatot és a tojást. Ezután a vajas-cukros-mézes-vaníliás-tojásos keverékhez felváltva hozzáadjuk 3-4 részletben a sütőporos lisztet és a tejet, és közben a robotgépet lassú fokozaton dolgoztatjuk, hogy a
hozzávalók kényelmesen, alaposan összevegyüljenek.

Amikor megvan a sűrű, sima tészta, arányosan elosztjuk az előkészített tepsiben, és a mini muffinokat 20 perc alatt halvány aranybarnára sütjük.

Sütés után rácsra tesszük őket, és hagyjuk, hogy 4-5 perc alatt kézmelegre kihűljenek.

Ezalatt elkészítjük a gyors csokimázat. A vajat, a porcukrot, a kakaóport, a tejet és ha használjuk, akkor a kókuszlikőrt is, beletesszük egy kisebb edénybe, aztán mérsékelt lángon 3-4 perc alatt kevergetve összefőzzük.

Az a legjobb, ha a keveréshez rugós fejű kézi habverőt használunk, mert akkor biztos, hogy csomómentes végeredményt kapunk. A kész mázat aztán levesszük a tűzről, és kicsit még tovább kevergetjük, hogy mielőbb langyosra hűljön.

Összeállítjuk az édességet. Magunk mellé készítjük muffinokat és a mázat, majd egy mélyebb tányérba beleszórjuk a kókuszreszeléket, valamint sütőpapírt fektetetünk egy nagy tálcára.

Ezután a mini muffinokat sorra villára tűzzük, belemártjuk a langyos csokimázba, majd belehempergetjük a kókuszreszelékbe, és kitesszük őket a sütőpapíros tálcára.

Megvárjuk, hogy a csokis-kókuszos bevonat 1-2 perc alatt rájuk szikkadjon, aztán átpakoljuk őket egy-egy apró papírkapszliba vagy mignonpapírba.

Még pár nap múlva is nagyon finomak, feltéve, hogy marad belőlük akár egy falatnyi is.

Diós sütemény ostyalapon

Hétfőn végre hivatalosan is bezártuk a tanévet. Mivel hétvégen már valamennyire kipihentem magam, gondoltam sütök valamit erre a becses alkalomra. Már csak azért is, mert a nap maratoni hosszúságúnak ígérkezett, úgyhogy tudtam, kelleni fog az energy. Azt, hogy ezt a sütit sütöm, már korábban elhatároztam, mert az egyik kedves kollaganőm épp nemrégiben mesélte, hogy 17 éve keresi ezt a sütit, akkor evett egy esküvőn és azóta sehol sem találta. Úgyhogy,gondoltam meglepem. Vasárnap délután, időmilliomosként, csupán annyit variáltam rajta, hogy nem hagyományos módon tepsiben sütöttem, hanem a minimuffin szilikonformámban. A legkisebb pogácsaszaggatómmal vágtam bele az ostyakarikákat, a többi pedig ugyanúgy működött. De aki nem akar ezzel pepecselni, az csak simán süssön egy 20*30-as tepsiben egy lapot (alul ostyalappal bélelve, rá a tészta, végül a krém)

Diós sütemény ostyalapon
Egy tepsi alját kibéleljük ostyalappal, nem baj, ha itt-ott össze kell toldani, a tészta sülés közben úgyis összeragasztja.
Elkészítjük a tésztát: 6 tojásfehérjét felverünk habnak, beletesszünk 25 dkg kristálycukrot, 15 dkg darált diót (ha nincs,dejót), 15 dkg prézlit, fél csomag sütőport és 4 tojássárgáját. Simára keverjük. Apránként adjuk hozzá a dolgokat, ne egyszerre.
A tésztát az ostyalappal bélelt tepsibe öntjük és előmelegített sütőben megsütjük.
Közben elkészítjük a krémet, ami két részből áll: a 2 megmaradt tojássárgáját simára keverjük 4 evőkanál liszttel, 2 dl tejjel és fél dl kávéval. Ebből folyamatos kavarás mellett sűrű és görcsmentes krémet főzünk.
A krém másik részéhez 20 dkg vajat habosra keverünk 20 dkg cukorral.
Amikor a kávés alap kihűlt, a két krémet egyesítjük és simára kavarjuk.
A kihűlt tésztánk tetejére kenjük a kávés krémet, a tetejét tetszés és ízlés szerint dekorálhatjuk csokiforgáccsal, diódarabokkal, szórócukorral, olvasztott csokival stb. stb.
Ez a hagyományos elkészítési módja a sütinek én ettől csak a formában tértem el, amúgy mindent ugyanúgy csináltam.

Gyors puncsos minyon

Ha azt mondom-puncsos minyon- egészen biztosan mindenkinek ugyanaz a kép ugrik be, aki csak valaha is betette a lábát egy hazai cukrászdába. Igen-igen, ez bizony az a minimum 1500 kalóriát tartalmazó, egyáltalán nem update, belül tömény, maccsos, csokis, rumos, puncsos, kívül pedig émelyítően édes és émelyítően rózsaszín cukormázzal borított tömör gyönyör. Bevallom én szeretem ezt a retroédességet, habár mostanában már gyakran előfordul, hogy csak két-háromszori nekifutásra sikerül eltűntetni. Mert bizony ez a süti a gejl, tömény édességek versenyén tuti dobogós lenne. Ennek ellenére szeretem, szeretjük, hiszen, ha nem lenne rá kereslet, már réges-régen eltűnt volna a cukrászdák kínálatából.

Az viszont soha eszembe sem jutott, hogy otthon valami hasonlót próbáljak gyártani. Hogy-hogy készült aztán mégis? Nos, teljesen véletlenül. Egy hétköznap reggeli Stahl műsorban láttam meg újfent a receptjét.
Az igazság az, hogy én bagoly típus vagyok. Este élek, éledek, akármeddig fent tudok maradni, tanulni, dolgozni, sütni-főzni, de a reggeleim nehezen indulnak. Felkelés után teszek, veszek, molyolok, teázom, reggelizek, ilyenkor legjobb, ha hozzám sem szólnak. Ha ez a fázis kimarad, hát.... akkor nem vagyok túl jó társaság.
Nos ezeken a reggeleken pakolászás, észheztérés közben szoktam nézni a Jóban-rosszban ismétlését. Örültem mikor felfedeztem, hogy ebbe a kismama és napközis tanító néni idősávba berakta a Tv2 (tartsák meg jó szokásukat), mert este sose látom. (tudjátok, a bagoly életmód!)Szóval ilyenkor tanulmányozom a Pongrácz család életét. Közvetlenül utána pedig kezdődik a Stahl konyhája. Annak ellenére, hogy hétvégen mindig megnézem, előfordul, hogy ottragadok előtte.
Így bukkant fel ez a recept újra. Azért újra, mert tavaly ősszel már lement adásba egyszer. Ugyanis jó pár évad óta az a koncepció a Stahl műsorokban, hogy hétközben nincs új recept, hanem a hétvégi műsort bontják részekre és adják le újra. Namármost van egy főzős, egy sütős, egy gyerekkonyhás rész + a salátarovat, ehhez jött még Buday, de mióta átigazolt az m1-hez önálló műsorral, a fennmaradó 1 napot ki kell tölteni. Ide szoktak jönni az ismétlések.
Bevallom még második nézésre sem fogott meg a recept maximálisan. Azután délután a boltban felfedeztem, hogy van ugyanolyan puncs aromájuk, amilyet Judit használt. No gondoltam, egye fene akkor belevágok.
Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy az íze valóban, ennyire vissza fogja adni a puncsminyonét.Pedig igen! Sőt, annyival még jobb is, hogy nem annyira émelyítően édes, habár én a cukor mennyiségéből levettem.

Az eredeti receptet írom be, habár én néhány ponton változtattam rajta.
A mazsolát, úgy ahogy van kihagytam a receptből, mert mindketten utáljuk, helyette a tésztához, csak úgy simán, öntöttem egy kis rumot.
A cukor mennyiségét csökkentettem, 20 dkg helyett, talán ha 12-15 dkg raktam bele.
Nem volt otthon narancslevem, és mivel nem is szeretjük, feleslegesnek gondoltam venni egy dobozzal, azért az 1-2 deciért, ami az áztatófolyadékhoz kell. Volt otthon szénsavas barackos üdítő (narancsos még jobb lehet), abba öntöttem rumot és abba mártogattam bele a sütiket. Tök jó lett így is.
Akkor még nem volt minimuffin formám, azóta beszereztem, úgyhogy sima, hagyományos muffinsütőben készítettem. Ha lesz képem a kicsikről, majd felrakom.
Szerintem tök felesleges volt rátenni a kandírozott narancshéjat, még díszítés gyanánt is, mert nagyon nem illett az ízéhez. Mi az utolsó pár darabról már simán leszedtük, úgyhogy legközelebb azt lehagyom róla.

Ennyi duma után, itt az eredeti recept:

Gyors puncsos minyon (Stahl Judit receptje)

A tésztához:

2-3 evőkanál tej
2 evőkanál kakaópor
20 dkg finomliszt
1 kávéskanál sütőpor
20 dkg puha vaj
20 dkg cukor
1 kávéskanál puncs aroma
4 tojás

A rumos mazsolához:
10 dkg mazsola
½ dl rum

A sziruphoz:
0,5 dl 100%-os narancslé
kb. 1-2 evőkanál rum

A mázhoz:
1 tojásfehérje
20-25 dkg porcukor
½ kávéskanál puncsaroma
néhány csepp piros ételfesték

A tepsi előkészítéshez:
kevés puha vaj és finomliszt

A díszítéshez:
cukrozott narancshéj


Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat) és a minimuffin-tepsi 24 horpadását alaposan kivajazzuk, kilisztezzük. A rumos mazsolához a mazsolát beleszórjuk egy kis edényben, ráöntjük a rumot, és ha nem lepné el, kevés vízzel kipótoljuk. Ezután nagy lángon felforraljuk, majd ahogy rottyant néhányat, levesszük a tűzről, és félretesszük hűlni.

A lisztet összevegyítjük a sütőporral és a kakaóporral egy közepes méretű tálban, magunk mellé készítjük, majd a puha vajat, a cukrot és a puncs aromát robotgéppel 1-2 perc alatt összehabosítjuk egy nagy méretű keverőtálban. Ebbe egyenként beledolgozzuk a tojásokat, aztán a gépet lassú fokozatra kapcsoljuk, és a cukros-vajas-tojásos masszába belekeverjük a sütőporos-kakaós lisztet, majd a tejet is beleforgatjuk egy fakanállal.

A kész tészta arányosan szétosztjuk a muffintepsi horpadásaiban, aztán a rumos mazsolát leszűrjük -a rumot félretesszük-, és igazságos elosztásban rászórjuk a muffinokra. A mazsolaszemeket érdemes ilyenkor kicsit belenyomkodni a tésztába, hogy rendesen elvegyüljenek.

A mini muffinokat kb. 20 perc alatt megsütjük, és még langyosan több helyen megszurkáljuk őket egy tűvel. Jöhet a gyors szirup: összekeverjük a leszűrt rumot és a narancslevet, majd megkóstoljuk, és ízlés szerint kiegészíthetjük még egy kevés rummal, hogy a végeredmény még mámorítóbb legyen. A sziruppal meglocsoljuk a megszurkált mini muffinokat, és félretesszük őket, amíg ki nem hűlnek. Ez hamar megy, mert apró termetű sütikről van szó.

A mázhoz a tojásfehérjéből habot verünk, aztán hozzákeverjük a puncsaromát és annyi porcukrot, hogy jó sűrű legyen. Ezután belecsepegtetünk kevés piros ételfestéket, alaposan eldolgozzuk, és a kihűlt muffinokra teáskanál segítségével szép rózsaszín sipkákat varázsolunk. Végül mindegyiket feldíszítjük egy-egy kocka, cukrozott narancshéjjal.

Almás-fahéjas muffin

Ez egy téli, hideg, ködös estékre való muffin, tele olyan ízekkel, amelyek így január közepén vigaszt nyújthatnak a szürkeségben. A recept egy tupper partyról származik, már sokszor megsütöttem és bátran állíthatom, hogy ez az egyik kedvenc muffinunk. Savanykásabb almát válasszunk hozzá, mert akkor jönnek ki igazán az ízei. Nem szárad ki olyan könnyen, egyrészt a sok zsíradéktól, másrészt az almától.

A bögrés- azaz csészés megoldás ne riasszon el senkit, szerintem a legegyszerűbb egy mércés pohárral dolgozni, így tök egyszerű lesz a dolgunk.

Nemcsak muffinként működik a tészta, én sütöttem már meg tepsiben is és kockákra vágva, kicsit megporcukrozva tálaltam. Úgyis nagy sikere volt.

Almás-fahéjas muffin

Hozzávalók

1 csésze= 3 dl

- fél csésze margarin (17,5 dkg)

- fél csésze cukor

- 1 nagy tojás

- 1 csésze aludttej ( 2 kefír)

- 1 csipet só

- 1,5 csésze kockára vágott alma( jó sok savanykásabb fajta)

- 1, 75 csésze liszt ( 27 dkg)

- 1 teáskanál szódabikarbóna

- 1 púpos teáskanál fahéj

Elkészítés:

A puha margarint keverjük ki a cukorral és a tojással. Adjuk hozzá az aludttejet-kefírt, sót, almát, szódabikarbónát, fahéjat és legvégül a lisztet. Ne keverjük sokáig, csak amíg egyneművé válig, különben kemény lesz a muffinunk.

A muffinsütő horpadásaiba illetve papírkapszlikba adagoljuk és 20-25 perc alatt jól előmelegített sütőben, nagy lángon megsütjük.

Mákos-narancsos muffin

A muffinnal kapcsolatosan, az első élményeim kb. 3-4 évvel ezelőttre tehetők. Akkoriban kezdett elterjedni, nagyrészben a Stahl műsorok hatására, aki előszeretettel sütögetett a műsoraiban különböző féle, fajta muffinokat. Addig nem is nagyon hallottam erről a süteményről, talán csak amerikai filmek büféjeleneteiben villant fel néha, innen tudtam, hogy létezik ilyesmi.

Azután, mikor már igencsak érett bennem a gondolat, hogy beruházok egy sütőformára, az egyik kolleganőm ódákat zengett, hogy milyen finom sütiket süt benne, meg hű, meg há. Sőt, receptet is adott hozzá: a snickerses muffint. Ez volt az első muffinreceptem, ami azóta is az uram nagy kedvence. (pont a napokban kért meg rá, hogy süssek neki, talán majd a jövő héten.)

Hozzá kell tegyem, hogy évekkel ezelőtt, egy ilyen forma még közel 3000 ft volt, nem úgy, mint ma amikor már akár 700 ft-ért is beszerezhetsz egyet. Mi pedig igencsak szűkösen éltünk akkor(is). Úgyhogy, úgy emlékszem ez volt a szülinapi ajándékom abban az évben. Nagyon örültem neki. Onnan kezdve, hosszú heteken át muffinokat gyártottam, könyveket szereztem be, receptek után kutattam az interneten és sütöttem,sütöttem,sütöttem.....

A lelkesedésem hosszú hetekig tartott, de ez pont elegendő idő volt, hogy mindketten besokalljunk tőle. Ezért azután hosszú ideig pihentettem a muffinsütést. Időnként összedobtam egy-egy fajtát, de a lelkesedésem jócskán megcsappant. Ennek az is volt az oka, hogy a legutolsó pár adag nem sikerült túl jól, lapos lett a tetejük, nem nőttek meg olyan szép "muffinszerűre".

A napokban azután a Maximában rábukkantam pár muffinreceptre. Az egyiket, mintha nekem találták volna ki, mert már két hónapja kerülgettem a hűtőben egy fél csomag bontott cukrozott máktölteléket. Még nyáron vettem mákos tésztához, de ezzel is úgy vagyok, mint a rakott karfiollal, egy évben egyszer doszt elég belőle. A mák, meg csak ott állt és állt. Szóval a mákos-narancsos muffin pont nekem való recept volt.

Ja! és nagyon szépen lettek a sütik. A titok véleményem szerint ( meg az egyik okos muffinos könyvem szerint) az , hogy forróra elő kell melegíteni a sütőt és nagy lángon kell elkezdeni sütni, kb. 10 perc után lehet egy kicsit visszavenni. Az oka pedig, hogy hamar sülnek ezek a kisadagos sütik, rövid idő alatt kell " összekapják" magukat, ezért kell nekik a nagy hő.

Úgy érzem mostantól megint gyakrabban kerül elő a muffinsütő. (Amit már szilikonosra cseréltem, de kacérkodok újra a teflonossal, mert nagyon tetszenek azok a klassz mintás papírkapszlik.)



Mákos-narancsos muffin

- 22 dkg lisztet elkeverünk fél csomag sütőporral

- a narancsot meghámozzuk, úgy, hogy belső fehér héja se maradjon rajta. (én egy éles késsel csupaszítottam le) , a gyümölcshúst felkockázzuk. ( 1 db-ot ír a recept, de bátran mehet bele kettő is)

- Egy tálba tesszünk 25 dkg mákot és 10 dkg cukrot (én cukrozott máktöltelékből csináltam, kb. 18 dkg volt és cukrot egy evőkanállal raktam még hozzá), hozzádobunk egy csipet sót, hozzáöntünk 5 evőkanál olajat, 20 dkg tejfölt és 2 egész tojást is hozzáütünk. ( a narancsoknak a leve is mehet bele, ami kifolyik pucolás közben)

- ezt összekeverjük és hozzáadva a lisztes keveréket és a narancskockákat még egy párat keverünk rajta, majd muffinformákba töltjük és megsütjük a fent leírt módon.

Megjegyzés: nekem túlságosan dominált benne a mák, a narancs alig érződött rajta, ennek ellenére finom volt, de legközelebb ( mert lesz legközelebb!) úgy fogom csinálni, hogy egy narancsot karikákra vágok és sütés előtt a muffinok tetejére ültetem.