Pillecukor házilag, gyorsan,könnyen, egyszerűen

Nemrégiben amikor mindenféle fontos és lényegtelen titkainkról számoltunk be egymásnak , néha bizony alig jutott eszembe az a szükséges 7. A pillecukor gyártása közben azonban beugrott + 1, amit a lényegtelen dolgokhoz elfelejtettem leírni. Méghozzá az,hogy bizonyos dolgoktól fázok. Nem tudom ezt az érzést jobban leírni.Ruháknál ami nagyon műszálas, szóba sem jöhet. Ezt harapással ellenőrzöm. Ha a ruha csikorog a fogam alatt (jaj még most ahogy írok róla is kiráz a hideg), szóval akkor bizony nem kerül be a szekrényembe.

Ezenkívül ugyanilyen hidegrázást kapok a liszt, az étkezési keményítő és a porcukor érintésétől. Ezért kerülöm ahol csak tudom a nyújtást, merthogy ahhoz azért legtöbbször elengedhetetlen a liszt. (Jó barátaim azok a tészták amelyek textúrája ezt nem követeli meg :)

Talán épp emiatt nem tudtam soha megbarátkozni a pillecukorral, hiszen azt kívülről egy keményítős-porcukros réteg vonja be. Jani viszont nagyon szereti, alkalomadtán képes akár együltő helyében egy egész zacskóval is megenni. Ritkán adódik azonban ilyen alkalom, mert elég borsos az ára.

Stahl Judit készített a műsorában, és ezután csak 1 dolog tartott vissza minket a homemade elkészítésétől, az hogy állította, hogy cukorhőmérő nélkül nem érdemes hozzákezdeni. Az meg nekünk momentán nem volt. Így pillecukrunk se lett.

Egészen addig amíg el nem vetődtem Wise Lady blogjára. Ő ugyanis mindenféle sallang nélkül, egyszerűen, képekkel illusztrálva mutatta be a pillecukorgyártást. Ami bizony nem egy ördöngösség, és cukorhőmérő nélkül is működik. Sőt kukoricaszirup se kell hozzá.

Legyártottam egy adagot, gyakorlatilag pár perc alatt készen volt és dermedés után, ugyanennyi idő alatt tűnt el. Az egyetlen problémám vele,hogy a feldarabolt kis kockákat keményítővel kevert porcukorba kell forgatni. Gondolhatjátok!:)

Nem másolom be a receptet, mert ITT tökéletesen le van írva és képekkel illusztrálva.

ITT pedig azt találhatjátok meg, hogy hogyan lehet a pillecukorból hamis marcipánt készíteni, amivel tortákat lehet bevonni és figurákat gyártani belőle.

És ha már ott jártok nézzetek szét, mert például megtalálhatjátok nála a házilag elkészíthető mascarpone receptjét is. Jó böngészést!

A fenti kép s.k.

Fasírtpizza

Hú, de régen nem jártam erre már megint. Most még mentségem sincs. Habár itt ez az őrületes meleg, meg a frontok. Az igazság az, hogy nem volt kedvem írni. Vár pedig a gépen pár kép, mert azért hébe-hóba sütök-főzök ám a meleg ellenére is. Bár az alkotókedvem és lelkesedésem a hőmérő higanyszálának emelkedésével pontosan fordítottan arányos.
Ennek a fasírtpizzának az ötletét még az nlc egyik fórumán olvastam, egy Kíra nevezetű, azt hiszem Olaszországban élő hölgy tollából. Az eredeti recept szerint mozzarellakarikával kell kirakni a fasírt tetejét, de nekem az nem volt itthon, úgyhogy kicsit átalakítottam magyaros-trappistásra. Nagyon finom lett így is. Sült krumplival és salátával ettük úgy emlékszem 3 napig, mert irtó kiadós.

Fasírtpizza (Kíra ötlete alapján)
Elkészítjük a fasírtmasszánkat- ezt mindenki ízlése szerint csinálja, én tojást, sót, borsot, zsemlemorzsát és fokhagymát szoktam belerakni, de ahány ház annyi szokás. Tehát miután elkészítettük a teljesen hagyományos fasírtunkat, fogunk egy kiolajozott sütőtálat, tepsit, tortaformát stb.(szintén opcionális) és elegyengetjük benne a masszánkat egyenletes rétegben.

Ezután betesszük és majdnem készre sütjük, amikor már úgy látjuk, hogy kb. 15-20 perc múlva elkészül, akkor kivesszük és szépen, dizájnosan ráhelyezzük a felkarikázott paradicsomkarikákat.

Ezután megszórjuk egy kevés szárított oregánóval. Óvatosan bánjunk vele, mert nem jó, ha túlteng az íze.

Visszatoljuk a sütőbe kb. negyed órára.

Ha letelt a 15 perc, akkor kivesszük és rászórjuk a lehetőleg jó nagy adag reszelt sajtot.

Adunk még neki 5-6 percet a sütőben, hogy ráolvadjon a fasírtpizzánk tetejére, majd kivesszük, kicsit hűlni hagyjuk, mert melegen könnyen szétesik.

Végül pedig csinos kis szeleteket vágunk belőle.

Krumpliköret nélkül egy nagy adag salátával is megállja a helyét.

Cseresznyés-pudingos pite

Most,hogy így leírtam a címet, elmorfondíroztam rajta, hogy vajon pite-e amit sütöttem vagy nem? De rövid tanakodás után úgy döntöttem, hogy belefér ebbe a kategóriába. A recept Latsia blogjáról származik, köszönet érte. Szerintem bármilyen savanykásabb gyümölccsel isteni finom lehet, én most cseresznyét használtam. Milyen jól is jött most, a pár hete- aprószentek sűrű emlegetése közepette- kimagozott és gurulósra fagyasztott gyümölcs. Így most csak belemarkoltam a fagyos szemek közé és már ment is a pudingra. Megérte a plusz munka, hogy nem egy egy tömbe összefagyott valamit kellett szétfeszegetni vagy megvárni, hogy kiolvadjon.

Cseresznyés-pudingos pite

alsó tészta:

16 dkg lisz t

1 tojás

6 dkg vaj

6 dkg cukor

1 csipet sütőpor

töltelék:

1 cs. vaníliás pudingpor

3,5 dl tej

4 dkg cukor

szórt tészta:

10 dkg liszt

6 dkg vaj

6 dkg cukor

1 nagy csésze cseresznye

Az alsó tészta hozzávalóit összegyúrjuk és egy kikent tortaformába nyomkodjuk.A pudingot a tejjel és a cukorral felfőzzük és kicsit hűlni hagyjuk.Ráöntjük a tésztára, majd megszórjuk a gyümölccsel.A szórt tészta hozzávalóit összedolgozzuk, és a gyümölcsre morzsoljuk.180 fokon 45-50 perc alatt megsütjük.

Szedres túrótorta

Hétvégén a nagy meleg ellenére már nagyon süthetnékem volt. Mindenképpen valami könnyű, gyümölcsös édességre vágytunk. A megoldás a konyhai naptáramon kínálkozott, egy barackos túrótorta képében. Kicsit átvariáltam, a barackot lecseréltem Jani kérésére szederre.


Szedres túrótorta

1. Süssünk egy 2 tojásos piskótát. (kb. 25 cm-es kerek tortaformában)
Ehhez a tojásfehérjéket egy csipet sóval verjük habosra, mikor már "felhős" adjunk hozzá 2 evőkanál kristálycukrot és ezzel együtt verjük keményre. Vegyük kicsit lejjebb a robotgép sebességét és adjuk hozzá a 2 tojássárgáját. Végül szitáljunk bele 2 evőkanál lisztet és fakanállal! óvatos mozdulatokkal keverjük bele a masszába.
Az előkészített tortaformába simítjuk (egyenletesen) és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.

2. Ha megsült, rácsra téve kihűtjük.

3. Elkészítjük a krémet: ehhez 50 dkg túrót habosra keverünk 2 dl natúr joghurttal. 10 dkg cukorral, 1 vaníliás cukorral, 1 citrom reszelt héjával és egy kevés citromlével (ízlés és a rákerülő gyümölcs savanyúsága szerint)

4. 1 dkg zselatint feloldunk egy kevés (fél-egy dl)langyos vízben, amit utána felforrósítunk. (én a mikróba dugtam be 1 percre)- amikor langyosra hűlt (de még folyós legyen, különben a krémünk tele lesz zselatincsimbókokkal), fokozatosan hozzákeverjük a túrókrémhez, amit közben a robotgéppel folyamatosan keverünk.

5. Ezután jön a mutatvány- a kihűlt piskótalapot egy lapos tálcára helyezzük, alufóliából letépünk akkora darabot, ami körbeéri (ha nem sikerül elsőre nem gond akkor 2 darabból fog állni a barikádunk) Szóval a fóliát vízszintesen akkorára hajtogatjuk amekkora barikádra a torta köré előreláthatóan szükségünk lesz. Ha kész a piskótalap köré tekerjük.

6. Így biztosítottuk, hogy ne folyjon le a krémünk, ezért mostmár óvatosan, nem egyszerre ráöntjük az alapunkra és szétterítjük.

7. Berakjuk kb. 15 percre a hűtőbe

8. Az időközben megdermedt krém tetejét gusztusosan kirakjuk gyümölcsökkel. Én a piros bogyósokat pártolom- az eredeti recept őszibarackkal írta- most szederbefőtt volt itthon, de nagyon el tudom képzelni málnával, vagy eperrel is.

9. A tetejére jön egy tortazselés réteg- én az előírt víz helyett a szederbefőtt levével főztem meg, így kaptam egy sötétbordó színt, de barackosnál lehet pl. rostos baracklével csinálni stb. De ha egyik sincs, akkor a hagyományos elkészítési móddal sincs semmi gond. Szóval ezt elkészítjük a tasak hátoldalán lévő utasítás szerint, majd óvatosan, apránként ráöntjük a torta tetejére.

10. Újra hűtőbe tesszük, ahol összedermed. Egy-két óra múlva már fogyaszthatjuk is.

Nagyon mutatós, finom és viszonylag gyorsan összedobható mutatós torta. Nálunk nagy sikere volt, rekordidő alatt fogyott el.

Hamburgerszósz

Először Wise Lady-nél találkoztam a recepttel, az eredeti út azonban Fűszeres Eszter konyhájába vezetett.

A leírások alapján nagyon megtetszett, mindenképpen ki akartam próbálni.

Kicsit variáltam a recepten, kihagytam belőle az ecetet és a mézet- az uborkától épp eléggé ecetes lett, a tompításához pedig inkább cukrot használtam. A másik pedig, hogy én nem darabosra készítettem, hanem a turmixxal sima, egynemű krémmé dolgoztam. Nagyon finom lett, tényleg megdöbbentően hasonlít a Donald bácsi féle hamburgerekhez használt szószhoz.

Ahogy én készítettem:

majonéz - 1 rész (ezt megadhatott magadnak pl. evőkanálban, vagy nagyobb mennyiség készítésénél dl-ben is)

ketchup- 1/3 -ad rész

csemegeuborka- nagyságától függ- én kic sit többet raktam bele mint kellett volna, utána cukorral tompítottam a savanyú ízt

hagyma- én most egy kisebb fej vöröshagymát használtam (de lehet lilával is, annak enyhébb az íze- mondjuk az összeállított hamburgerembe volt bőven lilahagymakarika)

só, bors- ízlés szerint

Turmixban sima krémmé dolgoztam.

Túrógolyók- újrajátszva

Igen, mint azt már a címből sejteni lehet:szerepelt már ez a recept a bejegyzések között. Íme, itt található.
Az erősen kánikulai, este is 26 fokos szobai időjárásnak köszönhetően mostanság nem nagyon sütök, sőt mit több, nem is nagyon főzők. Igyekszem a mikró bekapcsolására korlátozni a konyha további melegítését.
Édességigényünket pedig legtöbbször maradéktalanul kielégíti némi barack, dinnye, fagyi( no jó, meg néha egy kis joghurtos Milka csoki)
A hűtőben napokig kerülgettem, pakolgattam egy túrót. Még a hőség előtti palacsintasütéshez szántam, tölteléknek. Azonban mire szerephez jutott volna, nem volt mibe beletölteni. Ha értitek mire gondolok. Úgy látszik túl jól sikerült az eperlekvárom, mert abból viszont egy kisüvegnyi valahogy hipp-hopp eltűnt. A túró viszont maradt.
Kidobni nem akartam, sütni most kivételesen szintén nem és ekkor villant be ez a tavalyi recept.
Mindent ugyanúgy csináltam, csak feldúsítottam közel egy csomagnyi vékonyra szeletelt mandulával, falatnyi kis gombócokat gyártottam és kókuszreszelékbe hempergettem őket. Csak utólag jutott eszembe, hogy a kókuszhoz jó lett volna hozzáreszelni egy kis citrom vagy lime héját, az nagyon passzolt volna az ízekhez. Jól behűtve, szinte abbahagyhatatlan.

Túrós kókuszgolyó

25 dkg túrót 20 dkg porcukorral,1 cs. van. cukorral elkeverek és állni hagyom.
Amikor levet enged hozzákeverek kb. 15-20 dkg kókuszreszeléket.
Kis golyókat formázok és kókuszreszelékben meghempergetem. A közepébe mandulát raktunk, de lehet mogyorót is.

Új szerzemény

Mifelénk, a Viharsarok legdélebbi csücskének kis falujában nem egyszerű ám sokszor az alapanyagbeszerzés. Persze nem az alapélelmiszerekre gondolok (bár előfordult már, hogy csak a 3. boltban kaptam tejfölt, de ezt tekintsük kivételnek, ami erősíti a szabályt). Viszont, bármi ami kicsit is eltérő, nem megszokott, hagyományos azt csak alkalmi jelleggel (ünnepek környékén) vagy megrendelésre hoznak. Mert félő, hogy nem fogy el és rájuk romlik. Így például nem lehet csak úgy hirtelen felindulásból tiramisut gyártani, mert nincs mascarpone, a feta sajtot is ki kell fogni, egész mogyorót külön kell kérni, hogy hozzanak és még sorolhatnám. Így aztán, ha valamelyik közeli nagyváros szupermarketjébe beszabadulok, akkor sokáig el tudok bóklászni a sorok között nézgelődve.
Így jött velem szembe a fenti cukormázas dekortoll készlet. Gyakorlatilag habozás nélkül tettem a kosaramba. Megérte? Háát! Nem biztos. A 670 Ft körüli árért jár 4 db 4 ml kis tubus. Elég kicsi mennyiség. Arra persze jó, hogy leteszteljem. Nagyobb mennyiségű sütemény dekorálásához pedig majd keverek egy hagyományos cukromázat. Az egyetlen gondom vele, hogy itt mifelénk híre-hamva sincs a por alakú színezőknek. A folyékony pedig nemcsakhogy felhígítja a masszát, de nem is ad szép élénk színeket. Valakinek tippje, hogy hogyan lehetne hozzájutni?-tetemes postaköltség nélkül, amit az internetes csomagküldők felszámolnak, valahogy nem igazán szeretnék +1500-2000 Ft kifizetni 3-4 apró kis tasak kiszállításáért.

Salsa szósz

A tortillánál már írtam róla, de most külön is megér egy bejegyzést, mert olyan jól sikerült, hogy el ne felejtsem, hogy is csináltam.

Szerintem nemcsak tortillához adhatjuk, hanem húsokhoz, szendvicsekhez vagy esetleg zöldségekhez mártogatósnak.

Szóval lépésről-lépésre, ahogy most készült:

1. 1 fej vöröshagymát lereszeltem és egy kevés olajon, pici vízzel puhára dinszteltem.

2. 2 paradicsomnak kivágjuk a csumáját, az aljukra pedig éles késsel ejtünk 1-1 X alakú bemetszést. Ez azt a célt szolgálja, hogy később könnyen le tudjuk húzni a héját. Ezekután egy tálba rakjuk őket és forró vízet öntünk rá, hogy ellepje a paradicsomokat. (lehetőleg az aljuk legyen mindenképpen a víz alatt) Pár percig így hagyjuk, majd lehúzzuk a héjukat.

3. Közben megpucolunk 2 gerezd fokhagymát, felbontunk egy kis konzerv paradicsomot.

4. Ezekután jön a turmixgép: belerakjuk először a puhára párolt hagymát, majd a héjuktól megszabadított paradicsomokat- összeturmixoljuk. Jön hozzá a paradicsomkonzerv, a fokhagyma, ízlés szerint só, cukor, kakkukfű ( óvatosan bánjunk vele).

5. Az alapízek beállítása után jön a csípősítési hadművelet- ez történhet chilli-porral vagy mint az most nálam is történt csípős piros arannyal. Ez szintén ízlés és tűrőképesség kérdése. Szerény véleményem szerint úgy igazán finom a szósz, ha csak kicsit később és enyhén, nem tolakodóan érzed az erejét. De nálunk is Jani az erőteljesebb ízeket szereti. Ilyenkor ketté lehet szedni az alapszószt és kétféle módon beízesíteni. Csak ne felejtsük el megjelölni, hogy melyik-melyik.

Ui: Igen, ez mostmár a saját fotóm, rájöttem, hogy tegnap mit hibáztam el.

Tzatziki

Habár a tegnapi rontom-bontomságomnak a tzatzikis képem is áldozata lett, azért én mégiscsak beírom. Ha másért nem, magamnak, emlékeztetőnek. Bizony nagyon jól jöhet, épp nemrég tapasztaltam, amikor akárhogy törtem a fejem nem akar eszembe jutni, hogy tavaly a kenyérsütőm melyik programján készítettem a lekvárt. De hipp-hopp, blogban visszakeres és már meg is volt. No, de vissza a tzatzikihez. Nagyon sajnálom amúgy a képet, mert nagyon jól sikerült. (már persze önmagamhoz képest) Így csak kölcsönvettem egyet, de a lényeg ugyebár a recept.

Ezidáig, akármilyen ciki is, bizony előfordult, hogy ha nagyritkán készítettem, a boltban kapható, azt hiszen Kotányis porkeveréket használtam. Hozzá kellett keverni a joghurthoz, rá az uborkára és kész. Nem mondom, hogy rossz volt és hogy törjön le a kezem, ha mégegyszer hozzányúlok ilyesmihez, az viszont tény, hogy a hagyományos módon elkészített változat nekem sokkal jobban ízlett.

Hogyan készült?

1. Némi előkészületet igényelt, merthogy felénk még csak nem is hallottak a görög joghurt elnevezésű, krémsűrűségű valamiről. Szóval, vettem 2 doboz sima joghurtot és a grillparti előtti este, egy szűrőt kibéleltem egy tiszta konyharuhával, alá tettem egy tálat, majd beleborítottam a joghurtokat. Ráhajtottam a konyharuhát és tettem a tetejére nehezéknek egy jó súlyos bögrét, majd zsuppsz, ment a hűtőbe egy éjszakára.

2. Másnap délelőtt nekiálltam összeállítani a salátát (habár a parti csak este volt, de kell némi idő, hogy jól összeérjenek az ízek) 2 uborkát julienre vágtam (biztos nem így kell írni)- ez az amikor kis mini gyufaszálformákra szabdalják a zöldséget. Nem kell megijedni, nem álltam neki én ezeket legyártani, a nemrég beszerzett tupper szeletőmhöz van ilyen funkció. Ha valaki ezt nem tudja megoldani, ajánlják még a sajtreszelő nagylyukú oldalán való lereszelést is. És bár lehet hogy szentségtörés, de bizony nálam az is előfordult, hogy simán leszeleteltem, mint az uborkasalátához. De az igazsághoz tartozik, hogy az azért úgy nem volt az igazi, hacsak tehetjük, válasszuk az első két variáció egyikét.

3. Ha kész az uborkánk, sózzuk meg és hagyjuk állni.

4. Közben vegyük elő a lecsöpögtetett joghurtunkat. Engem itt ért a döbbenet, hatalmas mennyiségű folyadék állt a tálban. Kíváncsiságból le is mértem. Közel 2 dl volt. A nem egészen 4 dl joghurtból. A ruhában pedig ott volt a valóban sűrű és krémes végeredmény. Nem lett nagy mennyiség, a ruháról kanállal, fakanállal is lekapartam az utolsó kis darabokat is, mert féltem, hogy nem lesz elég, olyan kevésnek tűnt. Már majdnem hozzáraktam egy kis tejfölt, de milyen jó, hogy végül nem tettem.

5. Az uborkát, ami időközben levet engedett, alaposan kicsavarjuk. Kóstoljuk meg, hogy mennyire maradt sós, mert ennek függvényében sózzuk majd a joghurtunkat.

6. A sűrű joghurthoz hozzáreszelünk fokhagymát (ízlés szerint, én 3 nagyobb gerezdet raktam bele), sót és frissen őrölt borsot. Összekeverjük és az uborkára öntjük, majd azzal is összeforgatjuk. Úgy jó, ha minél sűrűbb, nem kell, hogy lé álljon rajta, szóval pont elég volt a kevesebb joghurt is.

7. Behűtjük pár órára. Nagyon finom húsokhoz, szendvicsekbe, de én üresen is meg bírom enni.

Mogyorókrémes keksztekercs, avagy a több legyet egycsapásra tipikus esete

Hogy miért több legyet egycsapásra?
Nos: 1. Találtam a konyhaszekrényben két felbontott, darált háztartási kekszes csomagot, mindkettőből csupán pár evőkanálnyi hiányzott. És hogy miért kettő? Ennek oka valószínűleg az, hogy nem tudtam, hogy van egy.
2. A kamrában (pontosabban az annak kinevezett polcon) régóta ott árválkodik egy üvegnyi nutella, ami már felhasználásáért kiáltott.
3. Jani egyik kedvenc süteménye a kókusz- és keksztekercs.
4. Nem kell sütni, ami a nyár közepén nem elhanyagolandó tulajdonsága egy süteménynek.

A receptet Ildinyónál találtam. Köszönet neki érte. A képet is tőle vettem kölcsön. No nem azért, mert én nem fotóztam le. Á! Dehogy. Csupán annyi történt, hogy lementettem a gépre még két recept fotóival együtt, de valamit sikerült nagyon eltolnom, mert amikor be akartam illeszteni, azt írta ki, hogy nem található. Én kis eminens, pedig természetesen addigra már a fényképezőgépről letöltöttem. Nem, ne kérdezzétek, nem voltam ideges. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

A fogadtatás? Nos az minden képzeletet felülmúlt. Noha a fél adagból kókusztekercs készült, az szinte érintetlen maradt mindaddig, amíg ebből volt.

Mogyorókrémes keksztekercs

A "tésztához":
500 g darált háztartási keksz
6 dkg olvasztott vaj vagy margarin
2 dl kávé
2 púpos evőkanál porcukor

Én ezen annyit variáltam hogy nem használtam kávét, mert nem volt itthon, helyette némi tejjel és baracklekvárral lazítottam. Közben kóstolgattam. Szerintem ezt a fajta " tésztát" nemigen lehet elrontani, a lényeg, hogy összeálljon és ne legyen se ragacsos, se túl merev, morzsálódós. Gyakorlatilag akármilyen hibát is vétesz (jó, kivéve ha pl. beleborítasz fél kg sót) ki tudod javítani. Ha túl híg, teszel még hozzá kekszet, ha túl kemény, akkor valamilyen folyadékkal a fentiek közül lágyíthatod. Az édességét is mindenki alakítsa a saját szájuk íze szerint, azzal azért számolni kell, hogy a mogyorókrém önmagában is édes!

A töltelékhez:
300 g mogyorókrém
6-7 dkg nagyon puha vaj
Ha hűtőben volt a mogyorókrém, egy kicsit puhítsd meg mikróban, a vaj is puha legyen, így könnyedén össze tudod öket keverni.

A "tésztához" felsorolt alapanyagokat összedolgozom, majd letépek egy kb. 50 cm-es alufólia darabot és "rálapogatom" kézzel a masszát, úgy hogy kb. kisujjnyi vastagságú legyen. A töltelékhez valókat kézi habverővel (ezért fontos, hogy minden nagyon puha legyen) alaposan összekeverem, majd rásimítom a kiterített kekszes alapra és a hosszanti oldalánál elkezdem feltekerni a fólia segítségével. Ha készen van eldönthetem, hogy kettévágom, és úgy teszem a hűtőbe, vagy ilyen hosszú állapotában is el tudom-e helyezni. Minden esetre mindkét variációnál becsomagolom a fóliába és jó pár órára a hűtőbe teszem dermedni. Érdemes akár 1 napot is így hagyni, mert úgy könnyebben szeletelhető lesz.
Nyugodtan lehet több adagban is csinálni, én általában két-három rudat készítek, mindegyiket külön-külön fólián.

Én tettem a töltelékhez egy adagnyi krokantot (így kell vajon írni)- ezt a Lidlben lehet kapni, apró kis mogyoródarabokat jelent. Jót tett neki.

Díjat kaptam.....+ 1 blogajánló

Díjat kaptam és mégegyszer köszönöm ezúton is Debigabinak a Vegyes saláta című blog írójának.

A szabályok:

Tedd ki a díjat a blogodba

Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat

Jelölj legalább 7 blogot

Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

Nos én renitens módon (Mamihamis Kingától elorozva az ötletet) csak egyetlenegy blog írójának adnám tovább, hogy minél többeknek megmaradjon az adás öröme. Javítva az arányokon, azért hozzáteszem, hogy ugyan egy blogíróról van szó, de két blogot ír. És mindkettőért kijár a díj. Csak nemrégen fedeztem fel a blogjait és máris rendszeres olvasójává váltam. Egyszerűen lebilincsel a soraiból áradó jókedv, optimizmus és életöröm. Aztán sorolhatnám még: irigylem a rengeteg energiájáért, kreatívitásáért, lelkesedéséért. Sajnálom, hogy nem a mi falunkban lakik, mert nálunk is nagyon elkélne egy ilyen közösségi ember.

Szóval ennyi méltatás után íme Pusztag blogjainak címe, hogy odataláljatok és töltekezzetek:

- a gasztroblogja Palacsintás király(lány) néven fut.

- a másik, személyesebb blogja a Pusztaház nevet viseli.

Régi blog új ruhában

Sziasztok!
Mint azt már a régi nlc-s blogomban megírtam, átköltöztem ide, a blogspotra. A könnyebb kezelhetőség, átláthatóság, rugalmasság és rengeteg formázási lehetőség mellett az nyomott még sokat a latba, hogy az elmúlt két év alatt közel 300 bejegyzés született és ezt tartalomjegyzék, kategóriákba sorolás nélkül már lehetetlen volt úgy átlátni és kezelni, ahogy én azt szerettem volna. Gyakran előfordult, hogy vissza szerettem volna keresni egy receptem, de persze nem emlékeztem, hogy pontosan mikor postoltam, így hosszú időbe telt mire megtaláltam. Nem beszélve persze az olvasókról, akik szintén nem tudtak rákeresni egy-egy adott témakörre vagy receptre. Itt most már adott ez a lehetőség. A receptek hónapok és címek szerint is kereshetők, valamint kategóriákba sorolva is. (sütemények, kelt tészták, húsos ételek stb. ) Így aki csak egy adott ételre kíváncsi nem kell átpörgetnie két év termését.

Remélem aki eddig is olvasott az ezután is idetalál majd hozzám.

Jó böngészést, olvasgatást, sütést-főzést kívánok!

Lényegtelen?!

Újabb játékfelkérés Citromfűtől- és mivel most nagyon ráérek :), a válaszra sem kell várni egy hónapot.
A játék szabálya annyi, hogy fel kell sorolni 6 lényegtelen dolgot magunkkal kapcsolatban. No nézzük:
Lényegtelen,
1...., hogy milyen kicsi táska van nálam mégis bele tudok szuszakolni egy teljes túlélőfelszerelést, aminek fontos részét képezi minimum 3 csomag papírzsebkendő, 2 bontott csomag rágó, 2 szájfény, kismillió gyerekektől elkobzott kütyü, tollak egész garmada, aprópénz, éhenhalás esetére tartogatott, bontott és megolvadt csokoládék, legalább 10 buszjegy és bankautomatánál kapott cetli, és számtalan zöld teafilter
2. ...., hogy mennyire kicsi egy kutya, én akkor is tartok tőle- pedig soha nem harapott még meg egy se, remélem nem is fog- ezért vagyok ilyen elővigyázatos
3...., már elmúltam 30, simán tudok úgy hisztizni alkalomadtán mint egy 2 éves.
4. ...., hogy szeretem a szőlőt, mert a mazsolát akkor sem bírom megenni, ha tudom, hogy az is szőlő, megszámolni sem tudom, hogy hányan magyarázták el ezt nekem, szépen, lassan, tagoltan, hogy megértsem. Üzenem nekik: megértettem, de a mazsolát akkor is UTÁLOM!!!!!
5....., hogy mennyire sokat aludtam, én reggel akkor is mindig álmos, morcos és nyűgös vagyok.
6....., hogy mennyire modern és hiperszuper egy autó vagy busz, akkor is kb. 15 km megtétele után, rosszul leszek bennük.
Hát ennyit a lényegtelen dolgaimról. Szívesen olvasnám Mesi és Tina lényegtelen dolgait.

Díjak megkésve

Amíg önkéntes blogszáműzetésben voltam ketten is megtiszteltek azzal, hogy rám gondoltak a blogokon körbejáró díjak kiosztásánál. Innen is köszönöm nekik mégegyszer és elnézésüket kérem a késői reagálásért. Snöcy és Citromfű is a kedvenc gasztroblogíróim közé tartoznak, többek között azért, mert a blogjuk, a receptjeik nem elszálltak, emberléptékűek - ezért különösen jólesik, hogy ők gondoltak rám.
Akiknek pedig továbbadnám- mivel jócskán le vagyok maradva, lehet, hogy már megkapta valaki egyszer, bocsánat érte, de nem vagyok képben.

Debigabi Vegyes saláta című blogját nemrég fedeztem fel és azóta rendszeresen olvasom, szimpatikus az írója, a receptjei pedig az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartoznak.

A Gumimacik blogot szintén pár hónapja olvasom rendszeresen, szeretem az írásaid, a vidámságát, a történeteid, no és gasztroblogrom lévén szó természetesen a receptjeit. Pont ma mentettem le a cukkinis receptjét.

Sárosdi Virág 8 éhes száj blogja lehengerlő, akkora energia sugárzik az írásaiból, hogy mindig mosolyognom kell olvasás közben- a milliomos szeletjét mindenképpen ki kell próbálnom!

Maimoni szintén nagycsaládot irányít és etet-a blogja alapján meglehetősen jól
Szóval az én véleményem szerint ők bizony mindannyian jogosan illeszthetik a fejükre virtuálisan a bűvös szakácssapkát.

Tésztakrokodil először és utoljára

Jó pár hete vagy talán hónapja is már, hogy a magyar gasztroblogokat elözönlötték a tésztakrokodilok. A májusi Príma konyhában szintén megjelent ez a recept egy orosz, internetes oldalra hivatkozva. Most, hogy ilyen sok szabadidővel rendelkezem, felkeltette az érdeklődésemet és nekiálltam a krokigyártásnak. Nos, a recept jó, a tészta nagyon jó állagú, könnyen kezelhető, finom, a végleges ízhatás szintén nyerő. Ráadásul nagyon könnyen szállítható, uzsonnának, ebédnek, mert nem mázgálódik, olvad, egyben marad. Szóval minden tuti, egyet kivéve. Az egészen biztos, hogy én, többet nem dikicselek ( csak azért nem írtam mást, mert ez mégiscsak egy publikus blog) a formázással. Biztos, hogy tök egyszerű és egyértelmű, de nekem feladta a leckét, farkat nem is igazán sikerült kihoznom a tésztából. Azok a pótrészek pedig, ahol nem volt töltelék, nem is igazán fogytak. Szóval- summa summárum- a recept marad, de simán összefonva, megsütve- állatábrázolás nélkül.

Még egy jótanács- mivel ez egy kelt tészta, sütés során jócskán nőni fog, ha sok töltelékkel szeretnénk, akkor dupla annyit pakoljunk bele, mint amennyit első ránézésre elégnek gondolnánk.

Tésztakrokodil

Hozzávalók:

Tészta: 2,5 dl tej, 1 kiskanál kristálycukor, 2,5 dkg élesztő, 50 dkg finomliszt, 1 kiskanál só, 10 dkg majonéz vagy tejföl (én tejföllel csináltam)

A fenti hozzávalókból kenyérsütőben dagasztottam, kelesztettem egy kelt tésztát, amikor kész volt at egynegyedét lecsípjük, a többit pedig kisujjnyi vastagságúra nyújtottam - kb. egy 40 cm*50 cm-es téglalapot formázzunk belőle.

Középen egy kb. 20 cm-es csíkban elhelyezzük a tölteléket: én párizsit kockáztam össze+ lilahagymát (újhagymát ír a recept, de azt nem kaptam), sóztam, borsoztam és megszórtam egy jó nagy adag reszelt sajjtal.

Ezután jött a formálás- a töltelék két oldalán 45 fokos szögben bevágásokat ejtünk, ezután ezeket a csíkokat felváltva a töltelékre hajtjuk- egyet fentről, egyet alulról hajtunk rá, amíg el nem fogynak a csíkjaink.

Ezután - kicsit meghajlítva- tepsire tesszük, elöl a kimaradt tésztát is visszahajtjuk a töltelékre és hosszúkásra formázzuk, ez lesz a krokodil feje, a farkához pedig a tészta másik oldalán a maradék tésztát úgy sodorjuk össze, hogy folyamatosan vékonyodjon.

A félretett tésztából megformázzuk a többi "alkatrészt"- szemet, szemhéjat, lábakat

Amikor elkészültünk 1 felvert tojással precízen lekenjük az állatot, majd előmelegített sütőben a közepesnél nagyobb lángon (200 fok) aranybarnára sütjük.

Az újság ajánlása szerint kínálhatunk hozzá majonézt vagy sós, borsos tejfölt is.

Megjegyzés: a töltelék ízlés szerint bármi lehet, a tészta nagyon finom- tehetünk bele füstölt húst, füstölt sajtot, paprikát, mindenféle más zöldséget.

Babapiskótás cseresznyés lepény és némi Stahl magazin

Attól, hogy jó ideig nem írtam blogot, azért olvasni több-kevesebb kihagyással olvastam a gasztroblogokat. Gyakran csak átfutottam a gyűjtőoldalon a címeket és azokat böngésztem át részletesen amelyek felkeltették a figyelmemet. Egy ilyen alkalommal futottam bele egy Stahl Judit legújabb magazinját értékelő posztba és a hozzá tartozó néhol - már bocsánat- dilettáns hozzászólásokba. Én is megvettem a fenti lapot, át is olvastam és igen, valóban nem tökéletes, tényleg sok benne a már többször elsütött recept, érződik rajta, hogy még nem igazán forrt ki teljesen az újság végleges arculata. Én is kihagytam volna pl. a takarítós részt, viszont vannak benne nagyon-nagyon jó elemek, amelyek a többi hazai főzős lapra nem jellemzőek. Szerintem bátrabban elmozdulhatnának a csak gasztroirányba, az is simán eladná a lapot. Szóval nem is a kritikával volt bajom, de némelyik hozzászólás feldühített. Úgy veszem észre, hogy gasztrokörökben divat cikizni, leszólni S. J.-t. Félre ne értsétek nem ikont akarok faragni belőle, de szerintem igenis nagy szerepe volt abban, hogy Magyarországon az egyszerű háziasszonyok olyan alapanyagokat, ízeket, ételeket ismertek meg amit azelőtt nem. Persze ízlések és pofonok, én például Lázáréktól mentem a falnak. Ennek ellenére persze igenis követett el olyan hibákat, amiket felróhatunk neki pl. a vaj istenítése után a Rama szponzorálása miatt egy ideig mindent margarinnal csinált. Na ez pl. hiteltelen volt. Vagy ott van pl. az internetes fórumja az oldalán, régen tényleg működött, de az utóbbi időben semmi értelme nem volt, meg is szüntették, no ezen is lehetne fogást találni. De olyanokat felróni neki, mint legnagyobb hibát, hogy nem húzza fel a ruhaujját????? A kaput azonban az a megjegyzés tette be, hogy valaki megdöbbent azon, hogy a népszerű blogíró Chilli (Zsófi) lepaktált!!!!! Stahl Judittal. Könyörgöm, lepaktálni az ellenséggel szoktunk. Szerintem pedig inkább óriási dolog, hogy egy országosan terjesztett lapban, amit Magyarország legismertebb tévés szakácsnője ad ki, külön oldalt kap egy internetes blog szerzője. Én ezt egyáltalán nem érzem ledegradálónak, inkább elismerésnek. És még mielőtt gyanúba keverednék nem fogadtak fel védőügyvédnek, fogadatlan prókátórként írtam le mindezt.

Szóval ennyi duma után, hogy is jön ide a pite. Miután kipuffogtam magam, rámentem Stahl internetes oldalára (www.stahl.hu) ahol a hétvégi receptek általában már napokkal előbb rajta vannak. Most is így volt és mivel pont kapóra jött a cseresznyés süti és minden volt is itthon hozzá, gyorsan össze is dobtam. Így azután az a helyzet állt elő, hogy mikor vasánap délelőtt leadták a műsort, az én pitém már a konyhapulton hűlt.

Babapiskótás cseresznyés lepény

Hozzávaló:
15 dkg babapiskóta
1 kávéskanál sütőpor
1 csipet só
6 tojás
50 dkg friss, mirelit vagy befőtt, magozott cseresznye
2 csapott evőkanál finomliszt
10 dkg puha vaj
20 dkg cukor
1 vaníliarúd
1 citrom reszelt héja
A tepsi előkészítéséhez:
kevés vaj és finomliszt




A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Kivajazunk, kilisztezünk egy 20x30 cm-es tepsit. Ezután a tepsibe belefektetünk 2 sütőpapírt, amelyeket egymásra merőlegesen helyezünk el. Figyeljünk rá, hogy a sütőpapírok szélei minden irányban 3 cm-rel túllógjanak a tepsi peremén: így könnyű lesz kiemelni a kész süteményt.

A babapiskótát finom morzsásra őröljük, és összekeverjük a sütőporral meg a sóval. A tojásokat szétválasztjuk. A cseresznyét összekeverjük a liszttel.

A puha vajat, a cukor felét, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és a reszelt citromhéjat robotgéppel 1-2 perc alatt összekeverjük. Egyenként eldolgozzuk benne a tojássárgájákat, majd az egészet 2-3 percig tovább keverjük a géppel, hogy felhabosodjon.

Tiszta, száraz habverőkkel lágy habot verünk a tojásfehérjékből, majd a lágy habhoz apránként hozzászórjuk a maradék cukrot, és addig verjük tovább, amíg kemény és fényes nem lesz. A tojássárgájás masszába fakanállal beleforgatjuk a cukros, kemény tojásfehérjehabot, aztán óvatos és széles mozdulatokkal a babapiskóta-morzsát is.

A tésztát egyenletes rétegben átkanalazzuk a tepsibe, meghintjük a cseresznyével, és a süteményt 35 perc alatt megsütjük a sütőben.

Megjegyzés tőlem: annyit változtattam, hogy vaníliarúd helyett vaníliaaromát használtam és először vertem fel a tojásfehérjéket, utána a cukros tojássárgáját habot, mert így nem kellett a habverőt mosogatni, mint fordított esetben kellett volna.

Egy pontos palacsintarecept története

A kép innen származik.

Szerintem a sütéssel-főzéssel még csak ismerkedők, próbálkozók legutálatosabb kifejezései között vannak az egy csipetnyi, gondolatnyi, érzéssel, amennyit felvesz stb. típusú receptleírások, utasítások. Persze, ha az embernek már van némi rutinja, akkor valóban sokszor nem méricskél, de bizony régebben én is hidegrázást kaptam az ilyen megfogalmazásoktól. Mert mi van ha nekem mást jelent a gondolatnyi, csipetnyi?
Az Uram a vizsgaidőszak kellős közepén gyakran segített ki azzal, hogy amíg én a tételeket bújtam, addig összeütött valamit és bizony hiába a saját rossz tapasztalat, előfordult, hogy a recept diktálásakor nekem is a számra jöttek a fenti kifejezések. Erre az volt a válasz, hogy vagy megadok NORMÁLIS mértékegységeket, vagy ő ezt nem csinálja meg. Többek között ezért hiúsult meg anno a palacsintasütés.
Tegnap azután lapozgatva az elmúlt hetekben (hónapokban) felgyűlt olvasatlan magazint a Nők Lapja konyhájában szembejött velem egy palacsintaösszeállítás, mindenféle ígéretes édes és sós változatokkal. És, ami a lényeg: az elején egy korrekt, pontos egységekben megadott recepttel. Nosza ki is próbáltuk és működött. Mi az hogy működött. Tökéletes! Könnyen, gyorsan összeállítható, egynemű, görcsmentes tésztát kaptunk. Úgyhogy mostantól én is ez alapján fogom készíteni, és így kivédem, hogy egy kicsit túl híg, vagy túl sűrű, esetleg görcsös, vagy túl cukros tésztát kapjak.

Klasszikus palacsinta (Papp Emese- Nők Lapja Konyha)

Hozzávalók kb. 12 darabhoz
- 3 tojás
- 20 dkg liszt
- 1,5 dl szóda
- 2 dl tej
- 1 csipet só
- 1 evőkanál cukor
- 2 evőkanál olaj
Egy tálba belemérjük a lisztet, a cukrot, a sót , a tojást és a tej felét ( 1 dl) és simára csomómentesre keverjük.
Ezután hozzáadjuk a maradék 1 dl tejet, a szódát és az olajat és ezekkel is elkeverjük.
Akinek van rá lehetősége, hagyja a tésztát egy órát pihenni sütés előtt, mert akkor szebben sülnek majd a palacsinták. (én kipróbáltam frissen kikavarva és pihentetve is, mindkétszer jól működött, sőt még az első palacsinták átka is elkerült- miszerint az mindig el szokott szakadni!)

Megvagyok

Megvagyok, csak itt nem vagyok, voltam. De már lassan látom az alagút végét, holnap évzáró, ballagás, hétfőn projektnyitó nap és tanévzáró értekezlet, azután SZÜNET! A vizsgaidőszaknak is vége 4,7-es átlaggal zártam,bizonyítványok, jutalomkönyvek megírva, terem feldíszítve. Szóval remélhetőleg mostmár lesz időm, energiám, kedvem sütni-főzni és blogot írni. Annál is inkább, hogy mindjárt itt a második blogszületésnap. Szóval....Coming soon!!!!!

Party kenyér

Az elnevezés nem tőlem származik, ahogyan az ötlet és a recept sem. Az érdem a nemrégiben már ajánlott "...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults." c. blog szerzőjét illeti.
A recept fantasztikus, mondhatni tökéletes. Még számomra is, akit ezidáig sosem tudtak lenyűgözni az házi kenyerek, de most megtört a jég. Frissen is ettük, üresen, vajjal, és másnap is szendvicsnek. Zseniális. Éppen ezért- szokásomtól eltérően- most nem írom ide a receptet, hanem átírányítalak titeket a forráshoz, nála jobban úgysem lehet jobban leírni a készítás folyamatát.
Szóval itt találjátok a receptet.
Itt pedig egy képet az ő általa készített kenyérről.

Húsvét 2009. - Epres legyezőtorta

Kicsit megkéstem a húsvéti beszámolóval, de mostmár ígérem ez az utolsó, erre az évre. Az epres legyezőtorta ötletét két receptből dolgoztam össze, az egyik a Snöcy blogján található recept, a másik egy Stahl sütemény, a gyors édességes könyvéből.
Kicsit vettem ebből is, abból és kialakult egy 3. variáció.A krémje az Snöcy-é, viszont a tészta összerakása a Stahl Juditté, mert nem tettem a tortának alapot és tetőt, csak összecsavartam a piskótacsíkokat.
Nem bonyolult elkészíteni, cserébe viszont nagyon mutatós és finom édesség.

Epres legyezőtorta

Tészta: Süssünk egy piskótatekercset- én 3 tojásosat készítettem, de ha valaki a nagy gáztepsiben süti, nyugodtan csinálja 4 tojásból.
Ha elkészült, hagyjuk kihűlni, majd vágjuk fel egyforma 3-4 cm-es csíkokra. Azért fontos, hogy kb. egyformák legyenek, mert a torta magasságát ezek adják és ha túl nagy az eltérés, hepehupás lesz a teteje.

Krém:kb 1/2 kg eper leturmixolva- egy doboznyi fagyasztott, azt hiszem az 40 dkg, nekem nincs turmixom, úgyhogy a felengedett epret a ropotgéppel nyomtam össze, ügyelve arra, hogy maradjanak benne azért itt-ott eperdarabkák, és utána tettem hozz egy kis vizet, annyit, hogy kb. 3-4 dl legyen ennek az eperlének az űrtartalma.
1 csomag epres pudingpor3,5 dkg cukor17 dkg margarin15 dkg porcukor2,5 dl habbávert tejszinfél zacskó zselatinfix
A turmixolt epret leszűrjü,belekeverjük a pudingot és a cukrot belekeverjük,sűrűre főzzük.A margarint a porcukorral habosra keverjük,a tejszint a zseléfix-el felverjük.HA az epres puding kihűlt,belekeverjük a margarinba,jól elkeverjükés óvatosan beleforgatjuk a tejszinhabot.
A csíkokat megkenjük a krémmel és feltekerjük őket, spirálszerűen, csigavonalban. Pontosabban csak az elsőnél van erre szükség, ezt a tálca közepére állítjuk és a többi krémmel megkent piskótacsíkunkat, e köré tekerjük spirálosan, csigavonalban. Mindezt addig tesszük, amíg el nem fogy a piskótánk. Ezután a maradék krémmel bevonjuk a torta tetejét és oldalát és tetszés, ízlés szerint díszítjük.
Én most serpenyőben átpirított szeletelt mandulával és eperszemekkel dekoráltam.
Ebből az adagból nem lesz egy óriási tortánk, ha sok személynek készítjük, akkor válasszuk a Snöcy féle, alul-felül is piskóta variációt (annál dupla adag krémre lesz szükségünk)

Húsvét 2009.- Citromos szelet

A nemrég vásárolt Csábító házi sütemények c. könyvből való a recept, és amennyire egyszerű, alapvető hozzávalókból áll össze és amennyire semmitmondóan néz ki, szinte hihetetlen, hogy milyen finom, süteményt tudunk belőle készíteni, mindenféle méregdrága és flancos hozzávaló nélkül. Ebből is látszik, hogy a régi háziasszonyok tudtak valamit. Akár egy nappal előbb is elkészíthetjük, mert minél tovább áll, annál finomabb lesz. Puhulás után, szinte szétomlik az ember szájában, még harapni sem kell. Lehetetlen abbahagyni!

Citromos szelet

Tészta:

30 dkg liszt, 1 dió nagyságú zsír, 1 csomag szalalkáli, 3 evőkanál cukor, 1 tojás, kb. 1 dl tej ( függ a liszttől és a tojástól, hogy mennyi kell, figyelni kell, hogy mennyit vesz fel)

Krém:

25 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 1 citrom reszelt héja és leve, 4 dl tej, 4 kanál liszt

- a lisztből és a tejből csomómentes, sűrű pépet főzünk

- a puha margarint habosra keverjük a porcukorral és hozzáadjuk a citrom héját és levét

- amikor a lisztes pép langyosra hűlt, apránként, robotgép segítségével hozzákeverjük a citromos-margarinos krémhez

- ezzel a krémmel töltjük meg a lapokat, azután jó pár órára, de inkább egy éjszakára magára hagyjuk, hogy megpuhuljanak a krémtől a lapok, összeérjenek az ízek

- tálaláskor porcukorral szórjuk meg

Húsvét 2009. - Mascarponés gyümölcstorta

Az idei húsvét vitathatatlan sztárja, újdonsága lett ez a Csongi által ihletett gyümölcstorta-variáció. Bevallom kicsit szkeptikusan álltam a dologhoz, de valóban az első falat meggyőzött arról, hogy minden elragadtatott jelző illik erre az édességre. Valóban isteni finom és eteti magát. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, szerintem nem fogja megbánni. Én egy kicsit variáltam rajta, de csak a tetején, a lekvár helyett tortazselé került rá. Azt hiszem, a nagy sikerre való tekintettel állandó szereplője lesz a repertoáromnak és muszáj lesz kipróbálnom a Jamie féle eredeti variációt is.

Mascarponás gyümölcstorta

1. Süssünk 3 tojásból piskótát gyümölcstortaformában-lustábbak vehetnek is, de azért az nem az igazi, ez a torta megérdemli a házi piskótát higgyétek el! (nekem a Jézuska hozott szilikonosan és azt kell mondjam egy áldás az előtte lévő fémmel szemben- mostmár csak egy kivehető aljúra vágyom, de nagyon-az sem baj, ha nem szilikon)
2. Amíg sül kikeverjük a krémet: 50 dkg mascarpone sajt, 3 evőkanál cukor, 1 dl tejszín (nem kell felverni) és vanília (legjobb persze a vaníliarúd kikapart belseje), nálam most vaníliakivonat helyettesítette- ezeket összekeverjük és kész vagyunk a krémmel (megsúgom, hogy nekem most csak 25 dkg-nyi mascarponém volt -úgyhogy feleztem az adagokat és így is nagyon finom volt, de nyilván több krém-több élvezet)
3. A kiválasztott gyümölcsöt kiolvasztjuk és alaposan lecsepegtetjük. (persze ha van friss, akkor ez a lépés stornó) - szerintem bármilyen piros, bogyós gyümölccsel jó én most málnával készítettem és isteni lett- mint azt már párszor említettem
4. A kihűlt piskóta mélyedésébe simítjuk a vaníliás mascarponekrémet, rápakoljuk a gyümölcsöket és az előírás szerinti piros tortazselével bevonjuk - óvatosan, mert ha lefolyik el fogja áztatni a piskótánkat, én szilikonos ecsettel, apránként kentem rá. ( a lekvárral készült verziót lásd Csonginál)

Szederrel töltött minimuffinok

Többször zengtem már ódákat ezeken az oldalakon a minimuffinokról. Mióta megvettem, azóta a régi hagyományos formát egyszer sem használtam. Ugyanis az az igazság, hogy nekem az túl nagy. Ki nem állhatom a Mcdonalds-ban is kapható, óriási, gigaméretű, amerikai típusú muffinokat. Szárazak, morzsálódnak, az ember nem tud egy normálisat harapni bele. Ezek a problémák, mind megoldódnak a minimérettel. Aranyosak, guszták, max. 2 harapással eltüntethetőek. A legújabb nagy favoritom közülük, ez a gyümölccsel töltött változat. Tényleg olyan, mintha a szederszemeket pont a közepébe terveztük volna. Szerintem más gyümölccsel is finom én eddig csak szederbefőttel próbáltam, de nyilván nem ront rajta a málna, az eper vagy neadjisten az erdei mix vagy barackbefőtt sem. (Aszalt gyümölccsel nem működik, kipróbáltam, kőkeményre, ehetetlenre sült a barack, ki kellett dobni, valószínűleg az túl nehéz volt a tésztának)

Az alaprecept Nigella házitündéres könyvéből származik, ez a tündértortácskáinak az alapja. (igen ezek azok a sokszor vitatott tündértorták, amivel többek között azt próbálták igazolni, hogy Stahl Judit plagizálta Nigellát, az igazság azóta sem derült ki, a recept viszont jó)

Szederrel töltött minimuffinok

Tészta

- 12,5 dkg vaj

- 12,5 dkg kristálycukor

- 2 nagy tojás

- 12, 5 dkg liszt

- negyed csomag sütőpor

- fél teáskanál vanília-kivonat vagy 1 csomag sütőpor

- 2-3 evőkanál tej

Az összeállítás nagyon egyszerű: a puha vajat (urambocsá margarint), kikeverjük a cukorral, a vaníliával simára, hozzáadjuk egyenként a 2 tojást, majd a sütőporral elkevert lisztet. Ezeket néhány nagy mozdulattal összedolgozzuk, nem kell simára, csak összeálljon, az sem baj, ha itt-ott darabos, a muffintésztát nem szabad túl sokáig keverni. Végül hozzáadjuk a tejet.

Ezután a muffinformák mélyedéseibe töltjük egy kanállal- kb. 3/4 részig (az én formám szilikonos, ennek hiányában használjunk papírkapszlikat, vagy kenjük ki a formák mélyedéseit)

Ha kész, jöhet a lecsöpögtetett szederbefőtt, mindegyik tésztakupac tetejére ráhalmozzunk 2-3 nagyobb darabot, ne sajnáljuk belőle. Sülés közben a gyümölcs a tészta belsejébe kerül és isteni finomra, lekvárszerűre sül.

Előmelegített, forró sütőben süssük, először nagy lángon, később kicsit visszábbvehetjük, ha már felpúposodtak a süteményeink.

Lehetetlen abbahagyni.

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 9. rész

Most csak ennyire "fussa"!
1. Vaníliás kiflik a'la Gabojsza
2. Még mindig Gabojsza, csak sósan
3. Bodza sajtmártásos spagettije
4. Hamis marcipángolyó Sajtkukacéktól- gasztroajándéknak is jó- még karácsony körüli lementésem volt
5.Mozarellával és paradicsommal töltött húsbatyuk- nem tévesszen meg senkit a szász krumplileves, alatta mindjárt ott lesz a húsrecept- Epertorta blogjáról
6. Palócprovance túrótortareceptjéből minden tetszik a piskótadíszítés, a töltelék, a gránátalma-gyöngyök-nehogy húsvéti designnal kipróbáljam hamarosan
7. Nem ettem még brownie-t, nem is szeretem a csokis édességeket- Ottis málnás-szedres brownie-változatát viszont tudnám szeretni, azt hiszem
8. Mézeskalácsdobozok ajándékba- Limara blogjáról (mondom, hogy még karácsony körül járunk)
9. Szerencsesütemény recept-Nassoló blogról- arra az esetre, ha egyszer lesz majd egy olyan társaságom, ahová ilyet tudok sütni.
10. Mars kosárka- Rebabától- zseniális
11. Narancsos trüffellel töltött csokigömbök- Gesztenyétől
12. A diós kosárka nagyon ötletes újragondolása Limarától
13. Magos-petrezselymes sajtgolyók- Ottis tollából
14. Tejszínben sült krumpli by Palócprovance
15. Csokoládés hókorongok Marmalede konyhájából
16. Ezt az ostyás-sakktáblás sütit már elkészítettem nemrégiben, csak elfelejtettem lefotózni-Nassoló blogja ihlette
17.Limara joghurttortája
18.Nigella féle réteges desszert- Ancsika tolmácsolásában
19. Narancsos tiramisu- Ízbolygótól
20. Kukoricás-darálthúsos tészta- Christine-től
Folyt. köv. hamarosan

Őszibarackzselés-tejszínes piskóta és egy blogajánló

Az úgy kezdődött, hogy megleptem magam egy Csábító házi sütemények című könyvvel. Jó vásárnak bizonyult, tele van rengeteg, gyönyörű képpel illusztrált sós és édes recepttel. Szóval így kezdődött. És úgy folytatódott, hogy véletlenül rábukkantam egy eddig számomra ismeretlen blogra és teljesen elbűvölt. Egy Írországban élő magyar lány írja, aki műkedvelő cukrászként dolgozik kint. Először egy cukrászdában sütötte a cake-ket, pie-kat, tartokat, mostanra azonban már otthon készíti el megrendelésre és a piacra. (igen, ott lehet ilyesmit árulni a piacon) Mivel több éve írja a naplóját, jó pár estémet töltöttem el a visszaolvasással, nagyon olvasmányos stílusban ír és mivel gyakran szövi bele a receptjeit, újdonságait az irományaiba, olyan az egész, mintha egy gasztroregényt olvasnál.

Íme a blog címe:"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."Az oldalán jobb oldalt felül a linkek között megtalálható a régi naplójának a linkje, azzal érdemes kezdeni.

Szóval miután végigolvastam a étvágygerjesztőbbnél étvágygerjesztőbb sütileírásokat, kedvem támadt sütni. Elővettem hát az új szakácskönyvemet és nekiálltam. Egy kicsit variáltam a receptem és még fogok is, de összeségében egy üdítő és finom süteményt kaptam.

Őszibarackos- tejszínes piskóta

1. Süssünk egy 4 tojásos piskótát egy közepes tepsiben (kb. 25*30 cm)

2. Elkészítjük az őszibarackzselét: 2 csomag főzős vaníliás pudingport, 7 dkg cukorral és 7 dl rostos őszibaracklével elkeverjük és sűrűre főzzük. Ha kész és kicsit kihűlt, hozzákeverünk kockára vágott konzerv őszibarackot (3-4 darabot)

3. A kihűlt barackzselét a szintén kihűlt piskótára simítjuk.

4. Kemény habbá verünk 3 dl Hulala tejszínt és a barackzselé tetejére kenjük.

5. Ezután jön még a tetejére krémlikőrbe mártogatott kocka alakú háztartási keksz és ha szeretnénk csokimáz. Én most csak kekszet tettem rá, de legközelebb nem fogok, mert csúszott-mászott a hab tetején, nem lehetett normálisan enni, úgyhogy úgy döntöttem, hogy máskor a legfelső réteg a Hulala lesz és azt fogom lecsorgatni csokival- így praktikusabb és ugyanolyan finom lesz.

Baracklekváros rácsos

Válság van! Ezt harsogja hónapok óta, mindenhol mindenki. Váltakoznak a kétségbeesést erősítő és a túlélést elősegítő tippekkel teli hírek. Ebből még az egyáltalán nem szaklapnak mondható Príma konyha sem maradhatott ki és a márciusi számban 2 oldalt szenteltek egy válságmenünek. Ebből a desszert részen akadt meg a szemem, ami egy baracklekváros rácsos volt. Nem véletlenül. Ugyanis a kamrámban még bőven akadt a tavaly eltett lekvárból. Szerettem volna valamire felhasználni, kell a hely az új termésnek. Ennek a sütinek pedig kifejezetten jót tett az, hogy egyáltalán nem volt túl édes a lekvár. Akinek kóstolóba adtam belőle, megosztotta őket. Volt aki még tett hozzá cukrot, volt aki szerint viszont kifejezetten finom, hogy nem a cukor ízét, hanem a gyümölcsét lehet rajta érezni. Ide viszont nagyon passzolt a savanykás íz, sőt én kifejezetten ilyet ajánlanék hozzá.

Baracklekváros rácsos

1. A tésztát összegyúrjuk (én kenyérsütőbe tettem, dagasztóprogramra) Egy tálba rakunk 50 dkg lisztet, 20 dkg kristálycukrot, 2 csomag vaníliás cukrot, 1 csomag sütőport, 2 tojást és 25 dkg margarint (ez lehet kicsit puha, hogy könnyebb legyen vele dolgozni)

2. Ha kész, egy 25*30-as tepsit kibélelünk sütőpapírral és a tészta 2/3-as részét kb. 0,5 cm vastagon, egyenletesen belenyomkodjuk.

3. 40-50 dkg baracklekvárt egyenletesen szétkenünk rajta egy kanállal.

4. A maradék tésztából csíkokat gyártunk. Lehet szépen kinyújtani a tésztát és felcsíkozni. Én a kezem között hengergettem ki a csíkokat. De én ilyen szempontból renitens vagyok.

5. A csíkokkal a lekváros tészta tetejét berácsozzuk, majd ezeket egy felvert tojással lekenjük.

6. Előmelegített sütőben, közepes lángon k.b 30-40 percig sütjük.

2-3 nap múlva is finom, puha, omlós marad- ha van rá ideje

Rakott káposzta

Számomra a rakott káposzta is tipikusan menzás étel. Hogy miért? Mert ezidáig itthon soha nem készült, csak a nagyüzemi konyhán találkoztam vele. Ott viszont kifejezetten ízlett. Ennek ellenére, amíg nem olvastam Makka írását, eszembe sem jutott, hogy akár én is készíthetnék ilyet itthon. Miután azonban eszembe jutott, sehogyse ment ki a fejemből, és alig vártam a hétvégét, hogy végre legyen időm a tettek mezejére lépni. Nagyon egyszerű volt elkészíteni és nagyon finom volt. 4 napig ettem. Igen, csak én. Mert az Uram kifejtette, hogy annak ellenére, hogy külön-külön nagyon szereti a savanyú káposztát, a darált húst, a rizs és a tejfölt is, együtt köszöni szépen inkább nem kérne belőle. Sajnálhatja. Nálam tuti befutó lett, mostantól rendszeresen fogom főzni.

Rakott káposzta

1. A fél kg káposztát kevés vízben, fedő alatt megpároljuk. (én nem tettem hozzá babérlevelet, mert volt benne, ha túl savanyúnak érezzük, párolás előtt mossuk ki)

2. Közben összeaprítunk egy kis fej vöröshagymát és 1-2 gerezd fokhagymát, kevés olajon kicsit megfonnyasztjuk (vigyázzunk a fokhagyma meg ne égjen, azt csak pár pillanatra rakjuk bele) Ezután hozzárakjuk a fél kg darált húst és fehéredésig pirítjuk.

3. Ha a hús már megpirult, akkor hozzáadunk egy csésze (2 dl) megmosott rizst, fűszerezzük sóval, borssal, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és kb. 10-15 percig főzzük. ( nem baj, ha a rizs ennyi idő után még nem lesz puha, majd a sütőben még tovább puhul)

4. Egy tűzálló tálat (jénait) kikenünk egy kevés olajjal (vagy lehet libazsírral, akinek van) és elkezdjük a rétegezést. Alulra egy réteg képoszta, rá a rizses hús, ezt bőven meglocsoljuk tejföllel, újra káposzta, újra hús, újra tejföl- a tetejére káposzta kerül.

Nekem egy nagy dobozos tejföl kellett ehhez az adaghoz.

5. Ezután sütőbe rakjuk és kb. 40-50 perc alatt, közepes lángon készre sütjük.

Nagyon kiadós, laktató étel.

Mustáros csirkemellragu, krumplival

A szándék, hogy gyakrabban fogok írni, ismét gellert kapott. A napok elrohannak mellettem, úgy, hogy szinte észre sem veszem. Egyik iskola, másik iskola (a munkahely), nyíltnap, fogadóóra, alapítványi bál és a fő ok, hogy koránfekvő lettem. Mióta ugyanis kora reggelre járok dolgozni, muszáj max. 10 órakor ágyban lennem, mert különben másnap reggel nem vagyok észnél. (sokszor még így sem), a blogot pedig régebben legtöbbször éjszaka írtam. Most ez a fenti okok miatt kimarad. De törekszem rá, hogy ne így legyen, fejben este, elalvás előtt gyakran blogot írok, csak a kivitelezés akadozik.

Ezt az egyáltalán nem szép, de nagyon finom egytálétel kb. két hete készítettem. Az ötletet anyu újságokból kivágott receptjei között találtam szombat délután, este pedig már össze is raktam. Anno, évekkel ezelőtt Gregor Bernadett receptjeként jelent meg egy róla szóló cikk mellett. Egyszerű, de laktató és finom.

Mustáros csirkemellragu, krumplival

1. A krumplit megfőzzük. Én héjában főztem, utána pucoltam és kockáztam fel. Mennyiség egyénileg választható én 4-5 nagyobb darabot használtam fel.

2. A csirkemellett felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk és kevés olajon átsütjük és készítünk belőle egy mustáros ragut. Hozzányomtam kb. 1 evőkanálnyi mustárt és egy kevés tejszínnel összefőztem. Mehet bele fokhagyma is.

3. Ha kész akkor egy sütőtálban következik a rétegezés. Kivajazzuk, majd jön egy réteg főtt krumpli (sózzuk meg), utána a mustáros csirkemell, újra krumpli és így tovább amíg el nem fogy.

4. A tetejére nagyon jól illik, ha megszórjuk füstölt szalonnadarabokkal.

5. Végül az egészet bőven felöntjük tejszínnel és betoljuk kb. 30 percre a sütőbe.

6. Ízlés szerint tovább turbózhatjuk, ha megszórjuk a tetejét reszelt sajttal.

Karamellás hatlapos

Az ehavi Príma konyha címlapján annyira étvágygerjesztően nézett ki ez a sütemény, hogy nem bírtam neki ellenállni és elkészítettem. Habár nem egy olcsó és nem egy gyorsan összedobható édesség, az íze kárpótol érte. Nagy sikert aratott és az is kiderült, hogy ez a recept szerepel a mi régi családi receptjeink között is Horthy lepény néven. Olyannyira jól sikerült, hogy az Uram kollégája kifejezetten rossznéven vette, hogy csak egy nap vitt belőle magával. Kiváló vendégváró sütemény, mert minél tovább áll, annál finomabb lesz, szóval jóelőre elkészíthető.

Karamellás hatlapos

Hozzávalók a tésztához: kb. 1,5 dl tej, 1 csomag (2 dkg) szalalkáli, 60 dkg finomliszt, 10 dkg margarin vagy vaj, 12 dkg porcukor, 2 tojás, késhegynyi só, 1 citrom reszelt héja

Ezekből egy jól kezelhető tésztát gyúrunk. ( a tej mennyisége azért kb., mert függ a liszt minőségétől is, hogy mennyit vesz fel)

Ezután 6 részre osztjuk és enyhén meglisztezett gyúrólapon egyenként kb. 25*30 centis, 2-3 milliméter vastagságú lapokká nyújtjuk. Villával megszurkáljuk, hogy sütés közben ne hólyagosodjon föl. Előmelegített sütőben, közepes lánggal 6-7 percig sütjük vigyázva, mert gyorsan megéghet. Nem kell megijedni, kemények, törékenyek lesznek a lapok, de a krémtől másnapra majd jól megpuhulnak.

Hozzávalók a krémhez: 40 dkg kristálycukor, 1,6 liter tej, 2 csomag főzős vanílás pudingpor, 2 csomag főzős csokis pudingpor, 2-3 evőkanál cukrozatlan kakaópor, 2 csomag vaníliás cukor, 25 dkg margarin

A cukrot egy lábasban felolvasztjuk és világosbarnára karamellizáljuk, aztán óvatosan, mert fröcsköl, 6 dl tejet ráöntünk. A hideg tejtől a cukor vissza fog keményedni, de nem gond, kis lángon fölforralva a tejet, a karamell újra fel fog olvadni benne.

A maradék 1 liter tejet a kétféle pudingporral és a kakaóval simára keverjük és a forró karamellás tejhez öntjük, vaníliás cukorral ízesítjük és kevergetve pár perc alatt sűrű krémmé főzzük. Langyosra hűtjük és kanalankét hozzádolgozzuk a puha margarint.

A langyos krémmel megtöltjük a lapokat, úgy, hogy a tetejére is maradjon egy kevés. Egy éjszakán át hűtőben pihentetjük. Másnapra megpuhul, összeérik. Megporcukrozzuk és forró vízbe mártott késsel szeletekre vágjuk.

Tortilla

Bizonyára sokan jártak már közületek Tupper-partin. Igen, ezek azok az alkalmak, amikor azon kívül, hogy megismerkedhetünk a rengetegféle edénnyel és használatukkal, még emellett mindig van "kötelező" jellegű sütés-főzés, mintegy demonstrálva azt, amit előtte szóban meghallgattunk. Több olyan receptre is sikerült már szert tennem ezeken az alkalmakon, amiket azóta is előszeretettek használok. Ilyen a tupperes lasagne vagy például az almás-diós muffin. Pár héttel ezelőtt egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg a tortillasütéssel. A siker frenetikus, a hatás pedig maradandó volt (és nem csak kilók formájában :)) Azóta már többször elkészítettük, főleg az Uram, aki egy újabb mániával bővítette a repertoárját a lángos és kenyérsütés után. A recept egyszerű és másnap is felhasználhatóak a kisütött lapok. (állítólag le is lehet őket fagyasztani, nálunk eddig sosem maradt annyira számottevő mennyiség, amivel érdemes lett volna próbálkozni)

Tortilla Tupper módra

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 4 evőkanál olaj, 1 teáskanál só, fél csomag sütőpor + langyos víz

Elkészítés: a víz kivételéve a többi hozzávalót egy tálba rakjuk, összekavarjuk, majd a langyos vizet fokozatosan adagoljuk hozzá, addig amíg puha, ruganyos DE nem ragadós tésztát kapunk. Olyan állagra van szükségünk, amit anélkül lehet kinyújtani, hogy kellene alá liszt.

Ha ez kész, 15 percig pihentetjük, majd 6 golyót formálunk belőle és gyúrólapon nagyon vékonyra nyújtjuk. (szinte átlátszó legyen)

A lapokat felforrósított wokban vagy serpenyőben olaj nélkül kisütjük. Pár perc az egész, nagyon hamar sül, szinte fehér marad a tészta, csak néhány barna pötty jelenik meg rajta. Nem szabad túlsütni, mert akkor törni fog. A hő hatására egy kicsit összébb fog ugrani, zsugorodni- ez természetes.

Ha kész, töltjük, úgy, hogy félbehajtjuk vagy tölcsért formázunk belőle.




Töltelék: tulajdonképpen bármi lehet- maradék sült hús, rántott hús felkockácva, csirkefasírt (az uramnál ez volt a nyerő), gomba, paradicsom, paprika, uborka, saláta de tényleg bármi más amit szeretünk.

Hozzá jöhet majonéz, ketchup, chilli szósz, édes-savanyú mártás, salsa szósz stb.

salsa szósz

2 paradicsom
1 hagyma
1 kicsi konzerv paradicsompüré
2 gerezd fokhagyma
cukor, só, kakukkfű, koriander, chillipaprikapor vagy ha nincs csípős piros arany

A paradicsomot összevágjuk, a hagymával együtt apróra és feltesszük őket kevés olajon párolódni, addig amíg szinte homogén masszát kapunk. (ledarálhatjuk előtte a paradicsomot vagy turmixolhatjuk a kész pépet), hozzárakjuk az ízesítőket, fő, hogy kicsit csípős legyen (ízlés szerint), majd kis tálkában tálaljuk.

Mi tettünk a tetejére egy nagy adag reszelt sajtot is. Isteni finom és kiadós!

Megjegyzés: nagyon hamar elfogy, érdemes minimum dupla adaggal dolgozni.

Függőségeim.....

Egy újabb körkérdés, köszönet érte ezúton Citromfűnek. Legalább rákényszerít, hogy kibújjak kicsit a csigaházamból.

Először- akárcsak másoknak- nekem is a legismertebb dolgok jutottak eszembe kávé és cigaretta. Nos- szerencsére- egyikkel sem élek. Utóbbinak még a szagát sem bírom, kávézni sem szoktam (ennek ellenére nemrégiben szert tettem egy csecse kis kávésbögrére :)

Azért jobban végiggondolva akad mégis 5 olyan dolog, ami "fogságban tart" és hiánya kellemetlen érzést okoz.

zöld tea- csak natúron iszom, annyira rászoktam, hogy tényleg kifejezetten elvonási tüneteim lesznek, ha véletlenül elfogy ( nemigen szokott, mert figyelem a készletet és ha csökken újratöltöm)

internet, blogolvasás- napi rutin a kedvencek végiglátogatása, egy időben csak a gasztroszférára korlátozódott, ma már nagyon sok kedvenc énblogot is olvasok

olvasás evés közben, fürdés közben, elalvás előtt- tudom, hogy evés közben olvasni kifejezetten rossz szokás, mégis nekem nagyon jól esik, a többi szintúgy

újságvásárlás- vannak megszokott napi, heti, havi lapjaim, amiket mindig megveszek, sokszor csak egy-egy kedvenc rovat vagy szerző miatt

olajos magvak- na erre is rá lehet ám kattani, időnként mániákusan rágcsálok, szinte mindegy, hogy mogyoró, mandula, napraforgómag, tökmag, dió vagy kesudió, csak olajos mag legyen. Nem tudom ki, hogy van vele, de én amíg látom vagy nem vagyok már rosszul tőle, addig rájárok.

Nem tudom hány embernek kell továbbadni!? Én azért kíváncsi lennék, hogy Ildinkó és Tina miktől függenek?

Barátságszalag

Cecile ésLucyka is megtisztelt a barátságszalaggal. Köszönet érte mégegyszer- ezúton is- nekik.
"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!''

Kicsit formabontó leszek, nézzétek el kérlek nekem. Úgy gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy blogolni jó. Többek között azért is, mert nagyon sok virtuális barátra, ismerősre tehetsz szert. Persze egy gasztroblog teljesen más kategória, mint egy énblog. Habár sokan-sokszor beleszőjjük az életünket is a receptek közé, azért mégsem tárulkozunk ki soha annyira, mint aki minden örömét és bánatát kiírja magából. Én szeretek blogot írni és szeretek blogokat olvasni. És nemcsak gasztroblogokat. Persze vannak kedvenceim. A főzősök közül azok, akiknek az oldaiban egy kicsit-vagy nagyon ők maguk is benne vannak. Nem feltétlenül fényképre gondolok, hanem a sorok mögött megbújó történetekre, emberekre. Bevallom eszerint gyakran szelektálok is. Ha nincs a blogon csak a recept és kép, meg sem nyitom az oldalt, az esetek 99%-ban. Hiszen, ha csak ez vonzana, előkapnék egy sima szakácskönyvet. Véleményem szerint Stahl Judit népszerűsége sem csupán a receptjein múlott, hanem a hozzá írt szövegeken. Én sokszor csak úgy olvasgatom őket a mai napig is. Éppen ezért nem tetszik, hogy az új könyveiben már alig-alig van néhány soros bevezető az ételek előtt. Remélem visszatér a régi, hagyományos felépítésű könyveihez. No, de nagyon elkanyarodtam az eredeti témától.

Szóval íme a gasztroblogírók közül azok, akiknek én ezt a díjat így virtuálisan átküldeném, tudom, hogy van aki már megkapta, de ezt nem tiltja a szabályzat

Cecile- tudom, tudom- tőle kaptam, de ha egyszer úgy érzem, hogy ő egy nagyon kedves és intelligens virtuális ismerősöm. Szeretem a receptjeit, a stílusát, a fényképeit. A tortáit pedig szájtátva bámulom és irigykedem rájuk. Olyan nekem ő, mint egy rokonlélek.

Ildinkó- többször megírtam már, hogy az ő blogját olvastam először és az ő hatására kezdtem el én magam is blogolni. Sajnos mostanában kevesebbet ír, pedig nagyon tetszik ahogy és amit csinál.

Citromfű- Nos ő is egy rokonlélek, tanító néni- méghozzá igencsak lelkes és kreatív. Úgy járok hozzá olvasgatni, mintha hazamennék.

Anyamama- ő számomra egy példakép, megtestesití azt, amilyennek én képzelem magam, 3 gyerekes anyukaként. Most pihenőt tart, remélem az első tavaszias napsugarak majd visszahozzák közénk.

Akik nem gasztro-vonalon írnak:

Tina- ajánlottam már a scrapblogját, de nem lehet elégszer. Nézzetek be hozzá és kisimul a lelketek. Új önismereti-kreatív játékot is indított, havi feladványokkal. Nem is tudom, honnan van ennyi energiája.

Daniella- Véletlenül találtam rá a Bakka és Pepe című blogjára és egyszuszra olvastam végig, néhol mosolyogva, néhol hangosan kacagva. Fantasztikus stílusban megírt hétköznapi történetek egy háromgyerekes család életéből. Ne hagyjátok ki.

Lili és Szonja- szintén állandó olvasójuk vagyok, hol sírok, hol nevetek.

Eliana története, arról, hogy hogyan birkózik meg egy érzékeny és törékeny, kedves lány a vad világgal. Én drukkolok neki. Nagyon!

Meg is van a 8! Kicsit rendhagyó leszek ( inkább lusta) és most kihagyom a kommentelést. Remélem eljut mindenkihez, akinek küldtem, még akkor is ha már felíratkozott arra a bizonyos szalagra. A fentieken kívül még nagyon sokakat olvasok és kedvelek, de most sajna csak ennyien fértek bele a keretbe.

Könyvek 2008-ban

Snöcy-nek köszönhetően hozzám is eljutott a legújabb körkérdés. Köszönet érte mégegyszer.

Íme a szabályok:

1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.

2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.

3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

Szeretek olvasni. Mondhatni betűfüggő vagyok. Mindig, minden helyzetben kell, hogy legyen nálam valamilyen olvasnivaló. Lehet ez könyv vagy újság. Olvasok az ágyban, evés közben (tudom, tudom, hogy ez mennyire helytelen), a kádban, várakozás közben a pályaudvaron, vonaton, (buszon csak azért nem mert rosszul vagyok) és igen ciki-nem ciki (bár miért lenne az?) még a lakás legkisebb helyiségében is. Utóbbiakban- a könnyebb kezelhetőség kedvéért- általában újság van nálam.

Könyvek terén válogatós vagyok: nem szeretem a krimiket,thrillerek, durva, erőszakos, háborús stb. történeteket. Ezen a téren is idealista és romantikus vagyok. Akárcsak a filmeknél, itt is ragaszkodom a pozitív végkifejlethez. Egyszerűen ezekben tudok elmerülni, kikapcsolódni. Persze, legyen közben némi bonyodalom, szomorúság, de a végére simuljanak ki a dolgok.

Vannak nagy kedvenceim, amiket időről-időre újraolvasok: Szabó Magda, Janikovszky Éva, Fekete István művei, Adrian Mole kínszenvedései, az Anne Shirley kötetek stb. Némelyik ezért már igencsak megviselt állapotban van.

A 2008-ban olvasott könyvek közül íme 5 db. Igyekeztem azok közül választani, amiket tényleg most olvastam először.

Fejős Éva: Hotel Bali: karácsonyra kaptam és pár óra alatt kiolvastam. Bevallom csalódást okozott. Sokkal többre számítottam a reklámkampány mérete alapján. A sztori élvezhető (egyszer!), de sablonos, ráadásul amikor kiderül a nagy titok- nem írom le, hátha valaki még előtte van- szóval leesett az állam, hogy e miatt és ilyen bugyután intézve menekült mind a 4 lány külföldre. (vagyis csak 3) Kb. a könyv felénél már tudtam a végét, onnastól kettesével lapoztam, pláne, hogy irtó sok benne a hosszú, leíró rész. A végéről pedig ne is beszéljünk. Nem szeretem az olyan könyveket, filmeket, amik nincsenek teljesen lezárva befejezve, mondván az olvasó fantáziájára bízzák. Hát ne bízzák, 3000 Ft-os könyvár mellett, úgy érzem járt volna egy normális, komplett befejezés, nemcsak ez a sejtetős humbug. Lényeg, hogy ilyen színvonalú könyvet ( ha nem jobbat) kb. 1000 forintért is kapok. Tanulság: nem veszem meg az írónő többi könyvét, biztos van akinek tetszik, egyszer olvasható is, de nekem ennyit nem ér.

D. Tóth Kriszta: Lola naplója: Szép kivitelű, könnyed, olvasmányos. Nem csak a már olvasott Nők Lapjás cikkek vannak benne, hanem bőven ki vannak egészítve új sztorikkal is. Ezt pedig a betűk stílusa jelzi is. 2 nap alatt kiolvastam, tetszett, biztos, hogy máskor is előkerül majd.

Janikovszky Éva: Szalmaláng Ahogy a többi műve ez sem okozott csalódást. Ifjúsági és felnőtt regény határán van. Egy szuszra olvastam el, azóta pedig már mégegyszer előkerült. Egyszerűen lehetetlen letenni. Ami pedig külön tetszik benne, hogy írói nyomásra pár évvel az első kiadás után megírta az írónő, hogy szerinte mi történt a szereplőkkel felnőtt korukban. Fantasztikus!

V. Kulcsár Ildikó: Rózsa a széfben Optimista történetek az életről, a 21. század Magyarországán.

L. M. Montgomery: A kék kastély : Nagyon szeretem az Anne Shirley történeteket, a filmet, a könyveket, Montgomery stílusát, az akkori kor felfogását, a kis kanadai sziget milliőjét. Ebben a regényében is visszarepít abba az időszakba és azokra a helyekre, és noha ebből Anne Shirley kimarad, az élmény tökéletes így is.

Akinek pedig továbbadom, az csupán két ember, mert szerintem már mindenkinél járt: ez pedig Ildinkó- kiváncsi vagyok mit olvas egy pszichológus és Daniella-vajon ő hogyan áll az otthon lévő könyvek kiolvasásának projektjével?

B.Ú.É.K 2009.

Kicsit megkésve ugyan, de kívánok mindenkinek nagy-nagy szeretettel Boldog Új Évet! Behavaztak a vizsgák (18 db egészen pontosan, ebből 5 múlt pénteken és tegnap volt), de vége, áprilisig most "leteszem a lantot". Az az igazság, hogy a karácsonyt kivéve, nem nagyon főztem-sütöttem a vizsgaidőszakban. Bevallom mostmár hiányzik is. A májkrémes zsemle kontra felvágottas kifli egy idő után nagyon unalmas tud lenni. Tegnap (kénytelen-kelletlen) azért már felvettem a ritmust, ugyanis az Uram ma tartotta a cégnél a névnapi buliját. Először hétfőn akarta, de mikor felhívtam a figyelmét, hogy 3 vizsgára kell készüljen, nagy kegyesen (mert pasit választani tudni kell!!!!!) áttette keddre. Így este hattól 5 féle süteményt gyártottam le. Újításokra persze nem volt időm, se kedvem. Maradtak a bevált kedvencek: üdítős-túrós süti, joghurttorta, nutellás kókuszgolyó, kozáksapka, gyümölcstorta. (most nézem, hogy ez a fajta joghurttorta még nem szerepelt itt, de nincs róla fénykép, majd pótlom)

Szóval igyekszem felvenni a ritmust, mindjárt kezdem is a Snöcy által gurított könyves hógolyóval. Ezúton is köszönöm Neki, hogy gondolt rám. Szóval a 2009-es Maszatkonyha-idényt ezennel megnyitom.

Szerencsehozó szilveszteri pogácsamalacok

A Nők Lapja karácsonyi számában láttam meg őket. Nem recept mellett vírítottak egy képen, hanem egy néni kezében. A cikkben olyan emberekről írtak, akik megajándékozzák így karácsony táján azokat az embertársaikat, akik ugyan nem a rokonaik, de valamiért hálásak nekik. Mentősök, buszsofőrök szerepelnek az összeállításban. És a néni, aki már hagyományt teremtett azzal, hogy minden évben meglepi a buszvezetőket (remélem jól emlékszem) egy tálca pogácsamalaccal. Az újságot kiolvastam, de az agyamban ott motoszkáltak a malackák. Aztán nekiálltam. A szokásos pogácsatésztámat használtam, ami nekem már bevált. Egy nagyobb, meg egy kisebb szaggató, pár szem bors, egy kis (tényleg kicsi kreatívitás) és már készen is vannak. Reméljük, azt a fránya szerencsét is bekaparják nekünk 2009-ben. B. Ú. É. K.